Új életre kelt kiállítási standok, egy pikkelyes és egy UFÓ-k ihlette épület, melyeket elsöpört a rendszerváltás.
Talán a Hotel Ezüstpart megmenekül
Forrás: glaeriasavaria.hu
Se szeri se száma az olyan, Kádár-korszakban készült épületeknek, melyeket ma már nem láthatunk a magyar tenger partján. Sok esetben az akkori technológia gyengesége, a slendrián kivitelezés vagy éppen a megfelelő alapanyagok hiánya végzett ezekkel az építményekkel, de legalább ilyen gyakran vezetetett a karbantartás hiánya miatti állagromlás végül a bontáshoz. A rendszerváltással egy időben a Balatoni vendéglátásra talán addigi legsötétebb időszaka köszöntött, hiszen a külföldi- és belföldi turisták nagy része egyszerre tűnt el a tó partjáról. Azok a szállodák, kempingek és panziók, melyek időben kerültek magánkézbe, nagyjából átvészelték ezeket az éveket, de sok impozáns építmény nem járt ilyen szerencsével. A szocreál építészet legkomolyabb teljesítményei a karbantartás hiánya miatt váltak életveszélyessé a kilencvenes évek végére. Mostani cikkünkben négy olyan ikonikus épületet mutatunk be, melyet már nem- vagy – úgy tűnik – nem olyan formában láthatunk a jövőben.
Kezdjük rögtön egy kakukktojással, egy olyan üdülővel, melyet nem a rendszerváltás, hanem a Kádár kor valutaéhsége törölt el a föld színéről. Magyarország egyik első és sokak szerint legjobb helyen lévő motelje a tó legkeskenyebb részén épült. A Tihany Motelt eredetileg autós motelként emlegették a szocialista vezetők és formája, sőt cégére is erősen hajazott az amerikai filmekben látható útszéli szállókéhoz. A motelt gyakorlatilag készen vásárolta a magyar állam az 1958-as, brüsszeli Világkiállításon, ugyanis innen származtak azok a bódék, melyek szálláshelyekként funkcionáltak a területen.
A Tihany Motel
Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor
Ezekből az épületekből még három helyre, Siófokra, Balatonföldvárra és Keszthelyre is jutott, és eredetileg 5 évre, átmeneti megoldásként terveztek velük. Az előző rendszerben azonban gyorsan repült az idő vagy éppen lassan őröltek a malmok, így még az 1976-os bontási tervet is túlélték a kalyibák. Mire 1983-ban pályafutásuk végére értek, addigra már katasztrófális állapotban lehettek, de végül a Tihany Hotel kibővítésével épült Club Tihany helyigénye végzett velük . Ennél jóval tovább húzta azonban az 1968-ban átadott széplaki „Orion űrhajó”.
A szocreál építészet ebben a korszakban előszeretettel emelt kör alakú, a tudományos-fantasztikus irodalomra hajazó építményeket, de ezek közül is – szó szerint – kiemelkedett a Hotel Interpress, lábakon álló klubhelyisége. Az esténként presszóként és táncos szórakozóhelyként üzemelő torony valóban lenyűgözőre és látványosra sikeredett, és becenevét az akkor futó tévésorozatról kapta.
Forrás: Fortepan/ Pálfi András
A 360 fokos panorámát kínáló építmény egészen 1989-ig élte fénykorát, ám ahogy már fentebb említettük, a rendszerváltás sok dolgot megváltoztatott a Balaton partján. A MÚOSZ üdülő jelentősége jócskán lecsökkent és ekkortól már többnyire csak deficitet termelt. A szövetség végül 2006-ban eladta a nyaralókomplexumot az UFÓ toronnyal együtt. Bár az új tulajdonos sokáig kacérkodott a gondolattal, hogy az újonnan épülő lakópark stílusát az Orionhoz alakítja, mégis más lett a történet vége. Előbb 2012-ben eltávolították róla a még felhasználható nyílászárókat és egyebeket, majd 2014-ben végérvényesen elbontották az épületet, mivel a járószint tökéletesen tönkrement és életveszélyessé vált.
Kicsit több, mint tíz év jutott Balatonfüred első galériájának. és a szocialista gazdaságban akkoriban meghonosodó könnyűszerkezetes építészet egyik látványos eredményének. 1973-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Fémmunkás Vállalat nem kizárólag a bemutatóival, de magával a kiállítási standdal is demonstrálni akarta az új technológiában rejlő lehetőségeket. A 360 négyzetméteres, négy acél tartóbordára rögzített könnyűfém borítású építmény szintén egy kicsit Sci-Fi kiállásúra sikeredett. A füredi tanácsot azonban rögtön meggyőzte, így a következő év már a Balaton partján találta az egykori installációt. A füredi Balatoni Galéria életútja nagy vonalakban emlékeztet a boglári Gömbkilátóéra, hiszen az is a BNV-n kezdte a pályafutását (bővebben itt), de míg az a látványosság ma is a tó környékét ékesíti, addig a Galéria már régen feledésbe merült. Bár több, mint 10 éven át szolgálta a kultúrára szomjazó turistákat, 1985-ben bezárt és a rendszerváltás környékén elbontották.
Forrás: egykor.hu
Egyelőre függőben van az utolsó ikonikus épületünk sorsa, hiszen az egykori Ezüstpart Hotel – ha más formában is, de – úgy tűnik, hogy túléli a rendszerváltást. A pikkelyre emlékeztető külső borítása és impozáns méretei miatt is ikonikusnak számító épület öt évig épült és végül 1983-ra készült el. A tíz emeletes épület és melléképületei eredetileg a Széplaki SZOT üdülő nevet kapta és kilenc szakszervezetnek kellett összedobnia az építési költségeket. Ez két dolog miatt alakult így: egyrészt a saját tagjaik számára szerettek volna biztos és minőségi szálláshelyeket szerezni Siófokon, másrészt a közel 60 millió forintot másként nem sikerült volna előteremteni. Bár próbaüzemben már 1983-ban is fogadott SZOT beutaltakat a szálló, a hivatalos megnyitó 1984 május elsején volt és ekkor csodálhatták meg a sajtó képviselői is első alkalommal az impozáns épületet.
A központi toronyban 354 összkomfortos, loggiás szoba és egy évvel később fedett medence került kialakításra. De helyet kapott az üdülő területén többek között filmvetítésre alkalmas terem, szolárium és szauna valamint színházterem, 300 fős presszó és ezer fős étterem is. A szálló melletti kiszolgáló épületekben saját hentes- és cukrászüzem is helyet talált, összesen napi 2200 adagos kapacitással.
Az addigra már Hotel Ezüstpart néven futó létesítmény 34 év működés után, 2017-ben zárt be és új tulajdonosa még a tavalyi évben meg is kezdte a kiszolgáló épületek bontását. A tervek szerint a főépület és környéke lakóparkként újul meg, ám azt még nem tudni, hogy a legendás, szocreál homlokzat vajon megmarad-e az utókornak.
