2019. február 20., szerda

Simon Pál, a buszmentő ember! / Folytatás a posztban

A férfi, aki ipari tanulóként kezdett az Ikarusban és onnan is ment nyugdíjba. Erdőkben és baromfiudvarokon rothadó buszroncsokat gyűjt, ezeket saját pénzéből újítja fel. Ez a világoskék Ikarus például csőszkunyhó volt amikor meglelte.






Nem hiszed el: 104 km-t futott LADA EGY PAJTÁBÓL!!! / Folytatás a posztban

Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa.
A Totalcar legutóbbi videójában egy egészen csodás négykerekű darabot mutattak be. Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa. Aki egyszerűen fogta magát, az autót eltette egy fészerbe, s a mai napig ott áll. Ja, igen: összesen 104 kilométert tett meg az utakon.
További érdekességért, illetve egyfajta időutazásért tekintse meg a teljes videót:





2019. február 19., kedd

Velorex (1968) / Folytatás a posztban

Olcsó, motorkerékpár alkatrészekből összeállított háromkerekű autó. Rengetegen építettek ilyeneket, de nálunk a cseh Velorex a legismertebb.




A Velorex a motorkerékpárok, és autók közötti űrt töltötte be, a 16/350-ből 12 000 darab készült, felét a KGST országaiba exportáltákFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

A vasfüggöny szocialista oldalán a csehszlovák Stránsky fivérek már 1943-ban megalkották első, még biciklialkatrészekből összeszerelt autó prototípusukat, az Oskart. 1950-ben a párt bekényszerítette az üzemet a Velo szövetkezetbe, de a „hozott anyagból” való építkezés változatlan maradt. A 250 köbcentis léghűtéses egyhengeres kétütemű motort a CZ, az ugyanilyen elvű nagyobb, 350-es kéthengerest a pedig Jawa szállította, s a sárvédők, a kipufogók, és a kerekek is a Jawától érkeztek, a sebességmérő és a hátsó lámpák donorja pedig a Skoda Spartak volt. A fényszórók, a kormány és a gyújtáskapcsoló a Zetor traktorból jött! Ehhez kellett még egy saját készítésű hegesztett csőkalitka, egyedi tervezésű, kettős keresztlengőkaros első futómű, és valamennyi műbőr, amit a fémvázra feszítettek.




A plexiablakos oldalpanelek felhelyezésével a fülke teljesen zárttá tehető. A beakasztós kilincsen zár is van, de csak belülről csukhatóFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

Máris készen állt a szegények háromkerekűje, meg a mozgássérülteké, mert a kocsit elsősorban nekik szánták, főleg azért, mert így adómentesen gyárthatták. Erre a cseh állam is odafigyelt, és vigyázott rá, hogy a törpéket, kizárólag rokkantak vásárolhassák, és csak ők vezethették. Egy idevágó történet: egy felborult autóból az 1960-as években, nem rokkant sofőrje állítólag félt előmászni, mert a közelben rendőröket látott. Megvárta, amíg az odasiető járőrök kerékre fordítják a gépet, indított és elszáguldott.




Egyszerű belvilág: csak sebességmérő, és gyújtáskapcsoló a farostlemez műszerfalon. Jól látszik az egyetlen ablaktörlő motorja









Egy este a párkányi Középkori Parasztétteremben / Folytatás a posztban

Leparasztozzák és lecsürhézik a vendégeket, mégis népszerű a középkori étterem Párkányban
A határ közelében, a szlovákiai Párkányban nyílott Középkori Parasztétterem (Stredoveká Sedliacka Reštaurácia) olyannyira sajátos hangulatú, hogy nem mindenkinek tetszik. Mielőtt néhány kuriózumot megismernénk, kedvcsinálónak nézzék meg a vendéglátóhelyet népszerűsítő rövid videót, amely megadja az alaphangot a folytatáshoz:


Aki belép az étterembe, már a látványtól úgy érzi, mintha más világba csöppent volna. Két csontváz és egy ketrecbe zárt boszorkány figurája fogadja a meglepett vendéget. Amikor aztán megérkezik a pincér, s kedvesen közli, hogy „Helló büdös paraszt, ülj le és zabálj!”, nem mindenki érti a tréfát.Ezért is kommenteltek volt látogatók úgy, hogy ez egy „tapló hely”.Akadt, aki már a bejáratnál visszafordult, a többség azonban nevetéstől könnyezve foglal helyet és szemrevételezi a középkori, korhű dekorációt, a Facebookon pedig büszkén posztolnak a vendégek. Az egység ugyanis igen népszerű!





Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Aki felkészülten érkezik, és a Középkori Parasztétterem weboldalán előzetesen tájékozódik, azt nem éri meglepetés, mert tudja, ha letegezik, vagy tenyeres-talpasnak esetleg csürhének nevezik, nem megsérteni akarják, csak a középkori zabatanya hangulatát idézik.
Légy üdvözölve idegen, szerény tanyánkon ízes ételekkel vendégül látunk.





Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Mindenféle jó itókával megitatunk. A sör, a bor a pálinka és a tiszta víz torkodat tanyánkon kellemesen nedvesíti. Mivel a középkorba látogattál, ne csodálkozz, ha a pajkos felszolgáló letegez, vagy a csapos lármázva szólongat. Viselkedésük talán durvának tűnik, de hidd el, jó emberek ők. Gondoskodnak róla, hogy üleped puhán nyugodjon, hasad válogatott jókkal megteljék, hogy végül jó pár arannyal könnyebben távozhass.
Ha a vendég kikéri krigli italát, annak felszolgálását sem ússza meg szó nélkül. A pincér minden valószínűséggel odamondja, hogy “nesze neked is itt a lőré, igyad, legalább addig sem jártatod a pofád.”
Ételt – melyek kiadós, fatányéron felszolgált adagok – könnyen választhatunk. Van egy középkori nyelven és mai magyarsággal megfogalmazott változata is minden ételnek, melyből most hármat megismerhetnek.
A sült nyúl középkori leírása így olvasható:
Tapsifülest tepsiben vörösre sütöttem, zabáld paraszt sebtiben, vagy zsíros pofád beverem.
Sült csirkeszárny régiesen:
Hé paraszt! Ha tiknek ropogós szárnyát szopogatnád, harapdálnád, fokhagymától bűzlene a pofád.
Egyik legnépszerűbb ételük, a sült csülök középkori parasztsággal így hangzik:
Csocsám lábát levagdostam, jó pácban megúsztattam. Ropogósra sütöm neked, itt van paraszt nesze egyed!
Ehhez nem is tudunk mit hozzáfűzni! Jó kacagást, jó szórakozást, jó étvágyat, ha bármikor betoppannának a Középkori Parasztétterembe Párkányban.












2019. február 17., vasárnap

IFA Multicar M-25 / Folytatás a posztban

A céget a német mérnök-üzletember, Arthur Ade alapította 1920-ban, azonban a város a második világháború végén előbb szovjet megszállás alá, majd az újonnan alapított NDK-hoz került, így értelemszerűen rövid időn belül már az állam tulajdonában volt az addig csak gépeket és alkatrészeket gyártó üzem. Az első típus, a Multicar M 21 1958-ban hagyta el a gyár kapuit, mely (és az összes többi későbbi modell is) dízelmotorral volt felszerelve.
Kis mérete és takarékos fogyasztása miatt hamar elterjedt a keleti blokk országaiban, Magyarországon a ma már alig fellelhető, egykor széles körben elterjedt szódáskocsik illetve gázpalack szállító kocsik zöme – szinte mind – a Multicar M22-es, vagy valamely másik típusához tartoztak, tartoznak. Az NDK-s időkben előfordult olyan is, hogy napi 40 készült belőlük. Az 1974-ig legyártott kb. 42 500 jármű mintegy ötvennyolc százalékát exportálták külföldre, ebből nagyjából öt százalékot Nyugat-Európába. Az NDK összeomlásával a cég helyzete, hasonlóan a keleti blokk összes járműgyárához, roppant ingataggá vált, azonban 1991-ben sikerült vevőt találni rá. Az új vezetés a céget kis méretű, speciális (főleg a városkarbantartásban szükséges, vagy reptereken, útépítéseknél használatos egyéb) gépek, járművek gyártására állította át. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy a cég akkori menedzsere, Manfred Windus 1993-ban elnyerte az év menedzsere címet, illetve 2005-ben az igazgató, Walter Boschatzki Németország államfőjétől, Horst Köhlertől átvehette a német érdemrend nagykeresztjét.
A Multicar az egyetlen olyan egykori NDK-s járműgyár, mely mind a mai napig töretlenül üzemel, jelenleg 7 különböző típusú speciális járművet gyártanak, illetve 2004 óta a Krauss-Maffei Wegmann hadi gyárral együttműködve a Mungo nevű katonai kisteherautót is a Bundeswehr (a német hadsereg) számára.






Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...