Egy Java ROBOT restaurálása / Folytatás a posztban

Veterán Jawa múzeum Rabakov. / Folytatás a posztban

A Rabac Múzeum jól ismert külföldön, különösen Hollandiában.
A Java múzeum Rabakov falu központjában található. 1929 - 2006-ig mutatja be a motorokat kb. 140 darabot . A legrégebbi motorkerékpár márka - Jawa 500 OHV típus - csörlővel oldalkocsival készült 1929-ben .

Pannonia P21 rendőrmotor (1974) / Folytatás a posztban

Rendőrségi P21-es Pannonia motorból összesen körülbelül 80 készült Csepelen 1973-1974-ben, és a 70-es évek végére mind el is tűnt a szolgálatból. Állítólag maga Kádár János gondoskodott erről.

1972 előtt is használt a rendőrség Pannoniákat, de azok az egyhengeresek (többségük T5 és P10) semmiben nem különböztek a többi sorozatgyártmánytól. Az első, kifejezetten a rendőrségnek gyártandó gépekre - ráadásul rögtön kéthengeres P20-asokra - csak 1972 nyarán adták le a rendelést: összesen húszat kértek, mindet budapesti szolgálatra, a vidéki kapitányságok sorozatgyártású P20-asokat kaptak. A gyári rendőrmotorok egyedi felszereléssel készültek, furcsán mutató, P10-esre való lámpafejjel és kék tankkal. A tankon kívül minden elemet (a vázat és a hátsó rugóstagok tokját is) fehérre festettek.

A 18 colos kerekekbe az egyhengereseken a T5 megjelenéséig általános, a kéthengeresekhez csak különleges esetekben használt nagy fékdobokat fűzték, és a kapacitást növelendő két akkumulátort szereltek egymás fölé. Párhuzamosan kötötték be őket, így a legendával ellentétben ezek a motorok is 6 voltosak voltak. Szintén tévhit, hogy a motorokat tuningolták volna: minden sorozatgyártású maradt, még a dugattyúcsapszegeket sem alakították tűgörgőssé, mint később például a P21 Luxusokban. A bukócső sem a Luxusoké, egyedi, kifejezetten a rendőrgépekre való, a rászerelt kék lámpák eredetileg Barkas ködfények. Az első motorokon még az üveget festették kékre, később már csak az égőket. A széles kormány végébe MZ indexeket dugtak, az egymás fölé beépített két akku miatt pedig elhagyták a szerszámdobozt, helyette a hátsó sárvédő jobb oldalára szereltek zárható ládikát.

A rendőr P21-es kormánya szélesebb a sorozatváltozatokénál, a két egymás fölé beszerelt akku miatt az eredeti szerszámdoboz hiányzik, helyette a hátsó sárvédő oldalára tettek egyet

A P21-es rendőrgépekből két részletben nagyjából 80-at készítettek, 1973-ban és 1974-ben, a korábbi 20-asok színeiben. A fékek ezeken már a sorozatgépekről valók, 160 mm átmérőjűek, elöl kétkulcsosak, mint a Luxusokon. A sebességmérőt is innen hajtják, ezért a váltóház tetejéről hiányzik a kihajtás szokásos furata. A P21-es rendőrgépeken már a sorozathoz illő kisebb első lámpát használták, a villogók kapcsolóját is ennek házába szerelték be. A kék fények reléjét a hátsó sárvédő bal oldalára csavarozták fel, az indexeké a tank alatt kattogott. A hátsó lámpa alaplapja a sorozatgépektől eltérően krómozott, és csillogóak az első villa alsó szárai is. Sziréna nincs, de néhány motorra gyári oldaltáskákat tettek, és az autópálya-rendőrség kivilágítható "Stop" megállító feliratot is kapott az ülés mögé. A rendőrségi 21-esek motorja ugyan sorozattermék, de mindegyiken megtalálható a kiegyensúlyozatlan generátor, váz- és sárvédő-törő rezgései ellen hatásos jobb oldali hengerfejkikötő rúd, amit a sorozatgépekről olykor elhagytak.

A bukócső kék villogói eredetileg Barkas ködlámpák voltak. Működtető reléjük a hátsó sárvédő oldalán látszik

A csepeli kéthengeresek nem nagyon váltak be rendőrmotornak, mert nem voltak megbízhatóak. Mivel azonban az akkori átlagmotoroknál sokkal jobban mentek, a rendőrök széthajtották őket. A halálos ítéletüket állítólag végül maga Kádár János mondta ki, amikor a lassú konvoját kísérő, vijjogó kétüteműek átláthatatlan füstbe borították. Csak ennyit sziszegett oda a mellette ülő országos rendőrfőkapitánynak: "Ezeket, a motorokat nem akarom többet látni!"

Az akkori átlagmotoroknál gyorsabb volt a 22 lóerős Pannónia, de széthajtották mindet

A siralmas állapotú és gyakran szakszerűtlenül kezelt kéthengereseket néhány hét alatt mind leszerelték, főleg négyüteműeket vettek helyettük. A motorok többsége ócskavasként végezte, csak nagyon kevés élt tovább magánhasználatban. Geiger Jenő, az ismert gyűjtő és restaurátor még akkor vett több rendőrségi P21-est, amikor, azok éppen semmit sem értek. Egy részüket felhasználta más motorokhoz, de még így is maradt néhány. Ezek közül szeretett bele a legépebb példányba dr. Hevesi Ákos veterán- és Pannonia-rajongó állatorvos, és rögtön el is indult a teljes restaurálás. A motorra a legtöbb cserélendő alkatrészből az egykori csepeli készletekből származó gyári újat szereltek. Bár a Pannoniákhoz egyre több az utángyártott alkatrész, ahol lehetett, kerülték őket. A motort generálozták, a gép lényegében olyan vagy még jobb, mint a születése pillanatában, ott jártunkkor alig több mint 400 kilométert mutatott a műszere, a fényezés, a krómozás, a felszerelés makulátlan.

A frissen generálozott motor még bejáratós, a villogók kapcsolója a lámpafejben ül

A hideg kéthengeres a negyedik rúgásra indult, és gyorsan kisimult az alapjárata is. A próbán harapósan vette a gázt, iszonyúan jól gyorsult, és jól is fékezett. Menet közben csak a szériagyártású P21-esekre nem jellemző, felegyenesedett testtartás furcsa, amit a széles kormány kényszerít a vezetőre. Még a villogók is működnek, az OT-vizsga így nem is volt kérdéses.

A hibátlan állapotú gépen minden rendőrségi jegy megvan, a jobb hengerfej kikötése az összes rendőrségi kéthengeresen rajta volt

Műszaki adatok: Motor: soros kéthengeres, léghűtéses kétütemű, két 20 mm torokátmérőjű körtolattyús karburátorral. Hengerűrtartalom: 246 cm3. Teljesítmény: 20-22 LE, 7500/perc fordulaton. Erőátvitel: ötfokozatú lábkapcsolású sebességváltó, többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló. Primer hajtás fogaskerekekkel. Saját tömeg: 145 kg. Végsebesség: 130 km/óra. Felfüggesztés: dupla acél bölcsőváz. Elöl hidraulikus lengéscsillapítású teleszkópvilla, hátul kétkarú lengővilla, állítható előfeszítésű hidraulikus csillapítású rugóstagokon. Hosszúság x szélesség: 1990x616 mm. Tank: 16,5 l.

Erdélyi vérengzés (1848–49) / Folytatás a posztban

Az erdélyi vérengzés néven elhíresült magyarellenes támadások 1848. október 19. és 1849 januárja között zajlottak. A Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt császárhű románok, a császári haderő tisztjeinek irányításával, a pogrom ideje alatt 7500 – 8500 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai összetételét.
Az 1848-ban Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen viszont a magyar képviselők voltak többségben, a románok és a szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsófehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi-középhegységben, Mócvidéken ütötték fel főhadiszállásukat.

 Avram Iancu román felkelővezér

A vérengzések

• Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.
• Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.
• Szintén októberben a Bél település melletti Boklyán 30 magyart gyilkoltak le.
• Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.
• Balázsfalván és környékén 400 magyart mészároltak le.
• Szintén legyilkolták Mikeszásza teljes magyar lakosságát.
• Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepű határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.
• Október 23-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200 volt.
• Október 28-ról 29-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.
• Október 29-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg. Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.
• Algyógyon 85 magyart gyilkoltak meg.
• Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alighogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.
• A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.
• A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjjel történt. Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.
• 1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták.
• Május 9-én, egy rövid ostromot követően Abrudbányán mészároltak le megközelítőleg 1000 magyart.
• Ugyanezen a napon Bucsesden további 200 magyart öltek meg.
• Május 17-én az Abrudbányára visszatérő lakosok közül meggyilkoltak legkevesebb 182 embert.

Az 1848-as zalatnai mészárlás áldozatainak emlékműve Ompolygyepűn

A mészárlások következtében Dél-Erdély etnikai összetétele nagymértékben megváltozott a románok javára. A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obeliszk „PAX” felirattal, mely az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít emléket.

Fraknó vára / Folytatás a posztban

Nagymartontól 4 km-re, a Rozália-hegység lábánál, a Vulka völgyében fekszik.
Neve a középfelnémet vohrte (= félelem) szóból ered, magyar neve a németből való.

 A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. Ez a vár lehetett az aragóniai eredetű Nagymartoni grófok első vára.

Fraknó (Forchtenstein) várát 1317 után építették a Nagymartoni grófok. 1398-ban Luxemburgi Zsigmond hűtlenség miatt elvette és a Kanizsaiaknak adta. 1400-ban már újra a Nagymartoni grófoké volt. 1445-ben Nagymartoni Vilmos gróf Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki aztán az örökösöktől a tulajdonát is megszerezte, így a Habsburgoké lett. Mátyás 1488-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1605-ben Bocskai és 1619-ben Bethlen hadai is sikertelenül ostromolták.

 1622 óta az Eszterházy család birtoka. Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbontatta, és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár ma is a család birtoka.

Fraknóváralját valószínűleg a 14. században alapították a vár szolgálófalujaként. Nagyboldogasszony temploma 1347 előtt épült, 1352-ben önálló plébániája volt. A falut 1529-ben és 1532-ben is feldúlta a török. Amikor 1529-ben a Bécs ellen vonuló török hadak a falut felégették a plébániatemplom főoltárán álló 15. századi Mária-szobor sértetlen maradt. 1571-ben lakói evangélikusok lettek. 1622-ben az Esterházy család birtoka lett.

 A templomot 1655-ben újjáépítették, katolikus plébániáját csak 1660-ban alapították újra. 1695-ben Esterházy Pál herceg szervitákat hívott a templom gondozására, akiknek kolostort is épített itt.

Vályi András szerint " Fraknó allya, Forchtenau. Német mező Város Sopron Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Soprontól harmadfél mértföldnyire, Vulka vizének eredeténél. A’ Szervitáknak Klastromjok vagyon itten, mellyet Eszterházy Pál építtete; Harmintzad is van benne. Határja soványabb, mint a’ szomszéd Helységeknek, szőleje nintsen, harmadik Osztálybéli." 

Fényes Elek szerint "Fraknóváralja, ném. Forchtenau, német m.város Ausztria szélén, Sopronhoz nyugot-éjszakra 2 1/4 mfld, épen tövében a fraknói várnak, melly egy meredek kősziklás hegyre épülve, kevélyen néz le a körülfekvő vidékre. Számlál 800 kath. lakost. Van itt egy servita kolostor szentegyházzal együtt, mellyet h. Eszterházy Pál a mostaninak előde alapitott olly formán, hogy a prior egyszersmind város plebánusa legyen. Határa Fraknónak csupa hegy völgy, kövecses és agyagos. Van 367 2/8 h. szántóföldje, 55 h. rétje, 456 kapa szőleje, 150 hold lombos és fenyves erdeje. A gyümölcstermesztés legelső ága a gazdaságnak. Az alma nemei: pogácsa, ranette, masánszker, tafota és több nyári faj. Körte nemei: császár, uri stb. De a fő jövedelem gesztenyeért jön be, mert a gesztenye itt szép nagyra terem, s édességével az olaszhoz hasonlítván, vele nagy kereskedés üzetik. Birja Fraknót h. Eszterházy Pál." 

1910-ben 1085, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Nagymartoni járásához tartozott.

Nevezetességei

• Fraknó vára 1317-ben épült. 1635 és 1660 között Esterházy Miklós teljesen átépíttette, a régi várból csak az öregtorony maradt meg. A belső vár kétemeletes, négyszögű épülettömbjét sokszögű olaszbástyás védőfal övezi. A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szűzanya ősi kegyképét 1656-ban Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben a vár elé építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot, ma ez a búcsújáróhely. A vár mai is teljes épségben áll, az Esterházy család tulajdona. A várnak látogatható kiállításai, kincstára, panoptikuma, fegyvergyűjteménye, levéltára van.
• A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1347-ben már állt, 1655-ben és 1695-ben bővítették. 1695-ben Esterházy Pál herceg a szervitáknak adta, akiknek kolostort is épített itt. A templom és a plébánia egészen 1981-ig a szerviták gondozásában volt. Gótikus a szentély egy része és a nyugati oldalon nyíló kapu. Déli bejárata felett az 1655-ös évszám olvasható. Az oszlopos főoltár 1754-ben készült. Az oltárfülkében baldachin alatt lévő, fából faragott Madonna-szobor (az egykori kegyszobor) a 15. század közepéről való. A mellékoltárok 1756-1757-ben készültek. A rokokó díszítésű szószék 1756-ban készült. Keresztelőkútja 1700-ban készült. A templom falába 17. és 18. századi sírkövek láthatók beépítve.
• A templom előtt álló Szentháromság-oszlop 1700-ban készült. Az oszlopot szőlőlomb koszorú díszíti.
• A templomtól északra emelkedő dombon található Szent Lépcsőt 1699 és 1704 között építették a római Szent Lépcső mintájára.
• Szervita kolostora, mely a templom keleti oldalához csatlakozik 1692 és 1704között épült, 1982-óta egyházmegyei tulajdon. Az emeletes barokk épület főbejárata felett az Esterházy-címer, oromzatán 1773-ban készült Madonna-szobor látható. Kápolnájában 18. századi Mater Dolorosa-szobor található.
• A Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak. A vár központi része egy sáncokkal és árkokkal megerősített lakótorony lehetett. Albert osztrák herceg 1289-ben elfoglalta és bár öt évvel később III. Andrásvisszaszerezte, a hainburgi béke értelmében le kellett rombolni.
• A Rozália-hegység legmagasabb pontján áll a Szent Rozália-kápolna. Az első fakápolna 1666-ban épült itt, majd a közelében 1670-ben Esterházy Pál herceg építtette kőből a kereszt alaprajzú kápolnát. A kápolnától nagyszerű kilátás nyílik a hegységre és környékére.
• Rosalia-Kogelberg natúrpark.
• A községben hüllőkiállítás is látható.
• Ősszel a szelídgesztenye-szüret után a vár előtt rendezik meg a híres gesztenyeünnepet.

Elhelyezkedése

Fraknó Pozíció Ausztria térképén

é. sz. 47° 42′ 41″, k. h. 16° 20′ 29″