A monarchia összeomlása és a
vesztett háborút követő trianoni országcsonkítás gazdaságilag mélypontra
juttatták a társadalmat. A politikai terror és minden haladó erő és gondolat
üldözése jellemzi ekkor a társadalmat. Matolcsy Mátyás 1925-től 1943-ig terjedő
időszakra ún. jóléti indexeket számított a lakosság három nagy csoportjára.
A mezőgazdasági népesség
életszínvonala az 1933/34-es években került mélypontra.
A munkások reálkeresete
1943-ban 20%-al volt az 1929-es szint alatt.
A tisztviselőknél a több
egymást érintő fizetéscsökkenés ellenére Matolcsy nem mutat ki jelentős
reálkereset csökkenést. Ebben a körben a tömeges elbocsátások és a fiatalabbak
tejes elhelyezkedési képtelensége okoztak általános nehézségeket a 30-as évek
közepéig.
A munkásság bére a harmincas
években szinte elfogadhatónak tűnik, a 4 pengő körüli átlagos napibérrel, 100
pengő körüli havi keresettel. A városokban a lakás havi bére 25-30 pengő körül
volt. A lakásviszonyok 1920 és 1930 között alig javultak. A munkásság helyzetét
súlyosbította a munkakörülmények romlása.
A munkaidő továbbra is relatíve hosszú maradt. Az üzemi balesetek száma állandóan
növekedett.
A szegénység megítélése
szempontjából különösen fontos a keresetek roppant nagy szóródása. A teljes
jövedelem-eloszlásról csak becslések vannak. Az egyiket Matolcsy készítette a
harmincas évek közepén. A gazdagok jövedelme ötvenszerese, a középosztályé a
négyszerese volt a szegényeknek.
Az 1930.évi népszámlálásból
kiindulva végzett becsléseket Rónai-Horváth Jenő, valamennyi foglalkozáson
belül megkülönböztetve 5 kategóriát: gazdagok, középosztály, kispolgárok,
állandó munkások, szegények. Ebben a tagolásban nemcsak a jövedelem a
szegénység kritériuma, hanem a létbizonytalanság is. A jövedelmi kritérium
szigorúbb elbírálása mellet szegénynek tekinthető a kispolgárok jelentős része
és az állandó munkásság is. Budapesten a lakosság negyede-ötöde volt
közsegélyre szoruló ínséges (pauper).
ontjából különösen fontos a keresetek roppant nagy szóródása. A teljes
jövedelem-eloszlásról csak becslések vannak. Az egyiket Matolcsy készítette a
harmincas évek közepén. A gazdagok jövedelme ötvenszerese, a középosztályé a
négyszerese volt a szegényeknek.
Összefoglalva: a két világháború között a
szociális szegénység aránya az időszaktól függően 55-75 százalék között
mozoghatott, a legmagasabb aránnyal a harmincas évek közepén. A harmincas évek
közepéig a szociális szegények jelentős része szegényebb volt mint az I.
világháború előtt, és a pauperizmus félmillió feletti és olykor az 1 milliót
közelítő tömegű lehetett
FOTÓK : Fortepan