Nálunk szinte ismeretlen a bolgár Balkan márka, ami nem véletlen, mert az általuk gyártott autók és motorok nem éppen a megbízhatóságukról voltak híresek, így nálunk már csak néhány megszállott gyűjtő garázsában találni ilyesmit.
Berva, Simson, Jawa, Komar, Riga, Romet. Valószínűleg azoknak is ismerősek, akik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években még nem éltek, vagy nem motoroztak. De akadt más is a béketáborban, az itthon nem túl népszerű román Mobra és a bolgár Balkan ötvenesei. Egyik sem a hosszú élettartamáról vagy a megbízhatóságáról volt híres, ma legfeljebb megszállott gyűjtők garázsában áll belőlük egy-egy. Zoltán nem gyűjtő, mégis dekkol a fészerében egy Balkan 50, legalább olyan (ha nem jobb) állapotban, mint ahogy kijött a gyárból.
A bolgár Balkan autó- és motorkerékpárgyár elődjében a negyvenes évek elejétől repülőgépeket, majd mezőgazdasági gépeket gyártottak. 1944 és 1955 között tilos volt Bulgáriában magánszemélyeknek külföldről autót, motort behozni, ezért építettek egy saját gyárat. Megkapták a politikai támogatást is, ami után a szófiai bázis belendült, a Volkswagen, a Jawa, a DKW és még a Pannonia típusait is tanulmányozták, illetve megpróbálták lemásolni. Az első modell egy motor volt, Balkan M-1-nek hívták, és Lovech városában kezdték készíteni. Szinte tökéletesen megegyezett a DKW RT 250-essel. A németek fel is léptek a dolog ellen, s bár a háború utáni jóvátétel miatt nem volt egyértelmű, hogy kié is az eredeti tervek joga, a bolgárok végül nem erősködtek: elmentek a Jawához, s az ottani gépekről összeszedtek annyi külső módosítást, amitől elült a balhé.
Elöl-hátul 19 colos (eredetileg csak festett) felniken gyári, ciril feliratosak a gumik, hibátlanok. A sárvédőkre (és a váz többi részére) kézzel festették rá az arany díszcsíkot
A szintén 250-es M-2-vel elindult a sorozatgyártás. 1958-ban jött a C-2 Sport, majd két évre rá az első moped, a képeken is csillogó Balkan MK50 (később 75 köbcentivel is). Rengeteg időt töltöttünk el azzal, hogy kiderítsük, ez minek a másolata lehet, de megbízható, egyértelmű választ nem találtunk. Volt olyan motoros szakember, aki a Sachsra tippelt, de jawás jegyeket is találni rajta. Ezzel együtt harmonikusra sikeredett, formás jószágot alkottak Bulgáriában. A motorjáról annyit tudni, hogy egyhengeres, rövid (39 mm) löketű, vashengeres, léghűtéses, 49 köbcentis és - a fellelhető adatok szerint - 3,3 lóerős. Karburátora meglepő módon Bing, gyújtása megszakítós, lendkerékmágneses. Háromfokozatú, húzóékes, illesztőszeges kapcsolású lábváltót dolgoztathat a balkanos, a váltó tengelyére szerelt olajfürdős kuplung háromlamellás. Elöl-hátul apró dobok lassítanak, a hátsó lámpa jelzi is a fékezést. Van kürt és fényváltó, nincs akksi vagy irányjelző.
A markolatok 1970-ből valók, a lámpa tetejére tett gyújtáskapcsoló billenőkarja típusidegen, az eredeti szárnyas műanyag pótolhatatlannak tűnik. Bal oldalon van a fényváltó és a duda gombja
Az itt bemutatott 1970-es Balkan 50-est a tulaj Zoltán keresztapja vette meg egy pajtából. Előző gazdája alig használta, alig 2000 km-en állt a számláló. Nem is volt rossz állapotban a motor, de a több mint egy évtizednyi állás és a nem túl szakszerű tárolás megtette a hatását, a sok krómozott rész, a fényezés, a műanyag, gumi alkatrészek nagy hányada, az ülés is siralmasan nézett ki. Az új gazda sem sokat használta, 2007-ben úgy döntött, felújítja. A szétszedéstől az összeállításig szinte mindent ő csinált, a felületkezeléstől a fényezésen át az ülés új bőrhuzatának felvarrásáig. Számítógéppel készült a sebességmérő új számlapja, egyedül a tank, a kormány, a felnik, a kipufogó és a csomagtartó krómozását bízta másra. A fékeket, a kerékcsapágyakat, az első villát Zoltán szétszedte, átnézte, a vezetékeket kicserélte. Még mindig vannak hiányosságok, az ok főleg a Balkan ritkasága, csak a hátsó lámpaburát és a rozsdás kipufogó könyököt sikerült börzéről pótolni. A felújítás elején a tulajdonos talált egy donornak jó roncsot, így tudta kicserélni a beállt hajtókarcsapágyat (máshol nem találtak ilyen méretűt). A gyári gyújtáskapcsoló és az elkallódott hátsó lábtartó egyelőre nincs meg, ugyanígy nem sikerült felkutatni eredeti lábtartó gumikat és teleszkóp gumiharmonikákat sem.
Klasszikus hetvenes évekbeli konstrukció lábváltóval, rejtett porlasztóval, gyári kipufogódobbal. A keverék 1:30-as
A felújítás óta körülbelül 500 kilométert ment a Balkan, eleinte hibátlanul, ám az egyre több állás miatt már akár órákba is beletelhet, mire sikerül életet lehelni belé. Szerencsénk volt, az aznapi próbálkozások megtették hatásukat, a próbán egy rúgásra beindult. Az üléspozíció a hosszabb lábúaknak különösen ideális, nagyobb méretű motorokat idézően kényelmes a hosszú nyereg (akár két személynek is), a kormány sincs útban a térdnek. Nem mozog ügyetlenül a budapesti forgalomban, 50-60 km/órával lehet vele utazni, és még a fék is egészen hatásos. Lábváltója (alul az egyes) nehézkesen működik, a fokozatok között nem könnyen billen át a kar.
Hátsó rugós tagokat nem sikerült újrakrómoztatni, mert nem tudták őket szétszedni. A bordó-szürke színkombinációból keveset gyártottak
