Csobánc vára / Folytatáshoz kattints a posztra

Csobánc vára Veszprém megyében, a Csobánc hegyen található. A 13. században épült, ma rom. Régészeti feltárása folyamatban van.

A Csobánc-hegy a Balaton vízgyűjtő területének északi részén, a Balaton-felvidékkel határos Tapolcai-medence keleti részén található, Gyulakeszitől keletre és Diszel községtől délre található. A vár a 376 m magas 260x190-es átmérőjű lapos hegyfennsíkon található. Belső vára a plató délnyugati részén épült fel, amit 15-26 m-es átmérőjű árok és földsánc vesz körül és választja el a fennsík többi részétől. Külső vára lényegében az egész hegytetőt magába foglalja csekély falmaradványokkal, ugyanakkor felszínén különféle kialakítású gödrök vannak.

Magát a hegyet először 1221-ben említik oklevelek, amikor is az Atyusz nemzetség elajándékozta ott lévő szőlős területét. A 13. század első felében ismét említésre kerül, a hegyet birtokló királyi udvarnokok és diszeli nemesek pereskedése kapcsán, lévén a nemesek szőlőt telepítettek és kőépületet emeltek a hegyre. Sokan e kőépületben sejtik a vár ősét, bár oklevél még ekkor sem említ várat itt. A várról az első említést egy 1272-es oklevél teszi, de építése már az 1255 előtt elkezdődhetett. A Rátót nembeli Gyulaffy család tulajdona volt a 17. század második feléig, sokan az előbb említett diszeli nemesekben sejtik e nemesi család őseit, akik a várat emelhették. Viszont említése még a 14. század folyamán sem történik meg, csak 1420-ban.

Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után Habsburg Miksa betöréseinek a vár is áldozatául eshetett volna, de Kinizsi Pál parancsára erődítménnyé kezdték alakítani, Leányfalusi Ágoston, Kinizsi somlói várnagya parancsnoklata alatt. Ennek köszönhetően később egyik török ostrom sem tudta bevenni.1491-ben özvegy Rátóti Gyulafi Lászlóné a várat átadta testvérének, Gersei Pető Jánosnak. A török-magyar végvári harcok jelentették, mint már előbb is lett említve e erősség aranykorszakát. A 16. század elején először Gyulafi István, a már előbb említett özvegy Rátóti Gyulafi Lászlóné fia birtokolta a várat, majd annak fia, a híres csobánci kapitány, Gyulafi László vette birtokba és volt egyben kapitánya. 1554-ben a török sikertelenül ostromolta, viszont az ostrom következtében egyik fala alapjaiból kidőlt. 1559-ben ismét sikertelenül ostromolták. Evlija Cselebi történetíró a vesztes török sereg elvonulásakor említést is tesz a várról. 1562-ben innen indították az 1561-ben török kézre került Hegyesd várának sikeres ostromát. Bár az erősség folyamatosan veszélyben volt a törökök miatt és elrendelték megerősítését is, nem sok fogantja lett, csak katonáinak létszáma bővült kissé, míg állapota fokozatosan romlott.

1669-ben a herceg Esterházy család vásárolta meg. Bécsben a lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése ezt megakadályozta. Itt szolgált a szabadságharc kitörése előtt gyalogos tisztként a később legendássá vált Béri Balogh Ádám is. 1705-ig császári katonaság tartotta birtokban, de Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc csapatai elfoglalták. A vár ellen a legnagyobb ostrom 1707. február 25-én következett be. Jean Rabutin császári tábornagy sikertelenül próbálta meg elfoglalni mintegy ezer fős seregével. Szász Márton kuruc vice hadnagy vezetésével egy körülbelül 30 fős helyőrség, 30 főnyi bemenekült nemes, illetve asszonyok és gyermekek védekeztek. Az ellenséges, osztrákokból, szerbekből, labanc-magyar és dán katonákból álló sereg majdnem 400 főt veszített el a csata során, köztük 52 tisztet. Végül 1709-ben került ismét császári kézbe a vár, ekkor kezdődött meg robbantásos rombolása. 1722-ben már mint romot említik csak, mellette említve a Gyulafiak régi udvarházát, lenn a faluban.

Szanda vára / Folytatáshoz kattints a posztra

A Cserhát 529 méter magas vulkáni csúcsán fekszik Szandavár romja.Szanda felől jó órányi gyaloglás után érhető el.

Sajnos nem tudjuk biztosan, hogy ki és mikor építtethette a kővár korai magját.

1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását.

A 16. században, akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat, amit 1546-ban könnyedén elfoglaltak az Oszmán Birodalom csapatai.

Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szemben álló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba.

A szandai „pogányok” gyakori rablóportyáinak megbosszulására végül 1551-ben a balassagyarmati magyar vitézek – a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül – behatoltak a hegyi erősségbe, annak őrségét az utolsó emberig levágva. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a „pogány” búvóhelyéül. Azóta egyre romosabb, régészeti feltárása és megóvása még várat magára.

Zelna vára / Folytatáshoz kattints a posztra

A vár egy korai (13. század végi) vármagból, egy azt övező falszorosból és egy 15. század végi, 16. század eleji bástyás külsővárból áll. A külsővárat a 16. század közepén egy kis területű rondellával is ellátták, úgy, hogy a korábbi falszoros íves sarkát elbontották, majd azon építették fel. A vár előtt egy kettős sánc is található. A várba bemenni, egy 90 fokban elfordított kapun keresztül lehet. A kapu egy kulcslyuk alakú lőrésekkel épített, félkör alakú toronyban nyílik. A kaput egy másik torony oldalazó tüze védte. Ennek a toronynak szintén kulcslyuk alakú lőrései voltak. A vármagot övező korai falszoros falának csak az alsó része maradt fenn, a többi része rézsűszerű alakot vett fel. A vármag egy tömbszerű építmény, udvarral és lakóhelyiségekkel ellátva. Formára szinte azonosnak tekinthető, a magyarországi Márévárával. A vármag északkeleti sarkában, egy eddig ismeretlen alaprajzú épület falai, nyomai figyelhetők meg.

Zelnavárát 1295-ben említik meg először, amikor az egykori Moravec megye főispánjának, Dénes nádornak fia János, hű szolgálataik fejében, Pálnak és fivérének Fábiánnak adományozta Neszpes (Nespeš) földjét. 1326-ban, I. Károly király szolgálataiért Ludbregi Miklós mesternek adományozza. Zelna tulajdonosa 1397-ben Zsigmond híve, Bicskele Fábián. Az 1415-ös esztendőben (vagy 1416. elején) a várat egy nagy tűzvész rongálja meg. 1490-ben, Habsburg Miksa katonái, egy éjjel megrohanják Zelnavárat, s a harcokban meghal Bicskele László is. Ezután Zelnavárat II. Ulászló király a Zápolya családnak adományozza. A vár 1494-ben Zápolya István birtoka, majd 1499-es halála után, fia, János örökli. Zápolya, már mint király, 1531-ben, Zelnavárat odaadományozza Erdődy Simon zágrábi püspök unokaöccsének, Pálffy Péternek. 
Az 1535-ös esztendőben befejeződnek az építkezések Zelnavárban, mely alkalommal egy feliratos kőtáblát helyeznek el, Georgius Kerhen castellánus nevében. 
1635-ben először említik Zelnavárt romként. 

Forrás: Szatanek József/várak.hu 

Sáros vára / Folytatáshoz kattints a posztra

Már az Árpádok korában jelentékeny erősség, melynek birtoka taktikailag egyenértékü az egész vármegye felett való uralkodással. IV. Béla a tartárok elől ide menekül s a várat még jobban megerősítteti. Ezentúl aztán királyi vár marad 1436-ig, amikor Zsigmond a Perényieknek zálogosítja el. És jóllehet 1438. a sóváros Soósok, mint a vár kapitányai, ezt a zálogösszeget a Perényieknek és Tarczayaknak kifizették, 1439. a vár örök adományképen a Perényiekre száll. Az Erzsébet királyasszony által behivott Giskra ezt a várat is elfoglalta s 1461-ig birta, amikor Mátyás király vezérei emberitől visszavették. Ezentúl 1483-ig megint a Perényiek kezén találjuk, ekkor Perényi István hűtlenségbe esik és a vár ura 1490. Korvin János. 1528. János király a várat a Perényieknek ajándékozta, de már 1542. I. Ferdinánd birtokában van, kinek kapitánya Werner György, a De. admirandis Hungariae aquis c. munkának szerzője. 1560. a Perényiek János Zsigmondhoz pártolván, Thurzó kapta a S.-t, melyet Miksa király 1564-ben újból hatalmasan megerősíttetett s mely az 1642-iki béke értelmében Rákóczi Györgynek jutott. Utolsó kapitánya Székely volt, ki alatt a vár 1687-ben lángba borult. Régebbi kapitányai hol a vármegye alispánjai voltak (1246-49. Tekus comes), hol a főispánok (1499. Máriássy István, 1504-22. Bertóty Szaniszló); különben az uralkodók bizalmi emberei.

Siroki vár / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Mátra keleti részén egy magányos vulkáni hegycsúcs, a 296 m magas Várhegy tör az égbolt felé, rajta Sirok várának falaival. A siroki vár legrégibb története és nyoma még az avarok idejére nyúlhat vissza, akik (egyes feltételezések szerint) a védelemre oly kitűnően alkalmas Várhegyet, megerősítették, és állandó állomáshelyet telepítettek ide. Uralmuk után a VIII. század idején a benyomuló szláv törzsek szállták meg, és saját céljaiknak megfelelően átépítették.

A honfoglalást követően Sirok és környéke az Aba nemzetség Birh-Bodon-ágának birtoka lett, akik a régi pogány időkben emelt erősséget jelentősen átalakították, és a mai felsővár területén új, jóval erősebb várat építettek. Mindezekre a régészeti feltárások találtak valószínű bizonyítékot. Oklevélen először 1320-ban említik e helyet, amikor a felvidéki vármegyékből saját magántartományt erőszakkal létrehozó Csák Mátéhoz csatlakozott Birh-Bodon leszármazótól, Demetertől, Anjou Károly parancsára, Dózsa erdélyi vajda, valamint Drugeth Fülöp szepesi főispán vezetésével a királyi hadak ostrommal elfoglalták a várat.

1324-ben az Aba nemzetség másik ágából származó Kompolthy Imrét tették meg várnaggyá, aki e tisztséget - a megmaradt iratok szerint - még 1339-ben is viselte. Közben a király 1331-ben egy Chenyk nevű cseh vitéznek adományozta a várat, amely 1337-ban ismét a királyi birtok lett. 1372-ben Domoszlai Miklós királyi várnagy kétezer aranyforint értékben kijavította a sérüléseit, amiért az akkori uralkodó,Nagy Lajos zálogba adta neki a váruradalmat. 1388-ban Tari László káptalan, a zálogösszeget kifizette Domoszlai Miklósnak, majd 1390. április 16-án kelt adománylevelében - új adományként - a váci káptalant iktatták be a vár tulajdonosaként. A Tari család bonyodalmas örökösödési és jogi ügyeinek a következtében 1465-ben Guthi Országh Mihály és Kompolti Miklós lettek a vár urai. Őket 1475-ben Hunyadi Mátyás erősítette meg a birtokukban.

1561-ben Országh Kristóf a gönci részleges országgyűlés rendeletének eleget téve korszerűsítette a felsővárat és kiépítette az alsóvárat a három ó-olasz típusú bástyával. Az őrséget pedig 100 jól felszerelt lovaskatonával egészítette ki. Így már Sirok is beépülhetett a végvári rendszerbe mint Eger legerősebb elővára, Cserépvár és Szarvaskővár mellett. Az ő birtoklása alatt élte fénykorát a vár. Kristóf 1567-ben fiú örökös nélkül halt meg, így egyebek között Sirokot húga, Országh Borbála, illetve az ő férje, Enyingi Török Ferenc örökölte. Haláluk után Zsuzsanna lányuk és férje, Nyáry Pál lettek a birtokosok.

1588-ra a vár ismét elég rossz állapotba került, így 1596-ban Eger elestének a hírére Kótaji Benedek és Helmeczy János várnagyok a rosszul felszerelt, kevés számú őrséggel együtt a várat elhagyták, így még abban az évben Ali és Ahmed pasa vezetésével a török csapatok kardcsapás és ostrom nélkül foglalták el. A pasák legfontosabb feladatai közé tartozott a környékbeli lakosság adóztatása és a magyar végvárak mögötti rablóportyák végrehajtása. A hódítók mindamellett gondot fordítottak a siroki várra. Külső falait egy lebontott templom köveivel megvastagították, és számtalan fa építményt tákoltak a falak tövébe. Amikor Doria János 1687-ben Eger várát ostrom alá vette, a siroki vár török őrsége az egri védők segítségére sietett. A védelem nélkül maradt vár ostrom nélkül került a magyarok kezére a felszereléssel és élelmük egy részével együtt. A vár elvesztette hadi jelentőségét, és idővel az állapota tovább romlott.

1694-ban Bagni márki birtoka lett, aki komoly anyagi erőket megmozgatva rendbe hozatta a várat és császári őrséggel látta el. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt a vár hadi szerepet nem játszott, ennek ellenére a császári erők - a többi veszélyesnek tűnő várral együtt - a siroki várat is megrongálták (1713), hogy elkerüljenek minden ehhez hasonló katonai vonatkozású rebelliót.

A vár ettől kezdve pusztult, csak várromként volt nyilvántartva. Az osztrák vezetésnek nem állt érdekében rendbetételét finanszírozni. A várnak több tulajdonosa is volt: Báró Orczyné, majd a Novotny, később a Vécsey család birtokához tartozott. A későbbi időkben ismét a Nyáry család kezére került a vár, tőlük 1842-ben gróf Károlyi György vette meg. A lakhatatlan vár a család tulajdonában maradt 1945-ig.