FOTÓK : LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. március 19., szombat
2016. március 1., kedd
Trencsén vára.- 1930. / Folytatáshoz kattints a posztra
Az Árpádok idejében a 11. századból származik a legkorábbi információ arról, hogy a várhegyen egy bástyát emeltek. A vár ellenállt a tatár támadásnak IV. Béla idejében. Az Árpád-ház kihalása után Csák Máté kiskirály Trencsénben rendezte be a székhelyét, ahol a várhoz palotát is emelt, emellett a 11. századi bástyát is jelentősen kibővítette és átalakíttatta, melyet Máté-bástyának hívtak. Csák Máté halála után 1321-től Károly Róberté a vár, aki a cseh és lengyel királlyal 1335-ben itt folytatott tárgyalást. Nagy Lajos idejében a felső várat megerősítették és átépítették a várpalotát. Nagy Lajos 1362-ben itt tárgyalt Luxemburgi Zsigmonddal arról, hogy Nagy Lajos lánya Mária Zsigmond felesége lesz. Mivel Zsigmond cseh királyként ellentétbe került a huszitákkal, ezért Trencsén várát megerősítette, számítva egy magyarországi támadásra.
Ekkoriban épült a Borbála palota és a várkápolna, jelezve, hogy Luxemburgi Zsigmond a várat feleségének Borbálának ajándékozta.1431-ben a husziták sikertelenül ostromolták meg a várat. Habsburg Albert halála után Giskra János rendezkedett be a várban, aki 1462-ben Hunyadi Mátyással megegyezett, így a vár ismét királyi kézre került. Mátyás a várat azonban zálogba adta. A zálogdíjat csak Szapolyai István fizette ki 1477-ben. Ebben az időben keletkezett a monda szerint a vár kútja. A Szapolyaiak a lövési technika fejlődése miatt megerősítették a várat. Három új falat emeltek kettős árokkal. Ezen átépítés után a várat többé nem tudták bevenni. Szapolyai István után, fia János lett a vár tulajdonosa, azonban Ferdinánd koronázása után a várat megostromolták. 1528. június 30-án a várőrség feladta a várat Katzianer császári generálisnak. Az ostrom során a vár jelentősen megsérült, javítását az Illésházyak végezték el, akik 1586-tól Trencsén vármegye örökös ispánjai lettek. A javítás során olasz építészek tervei szerint csillag alakú védelmi erődöt emeltek a vár védelmében és modernizálták az épületeket, vagyis a magas gótikus tetőket síktetőre cserélték a reneszánsz kor ízlésének megfelelően. Illésházy István 1594-ben előbb zálogba kapja a várat, majd 1600-ban az uradalommal együtt meg is veszi. Ezután hozzákezdett a vár költséges felújításának. 1663-ban a törökök felgyújtották Trencsént, azonban a várat nem kísérelték megostromolni. Az utolsó bővítést ekkor a Brezinán végezték, ahol egy csillagtornyot építettek a malomtorony védelmére. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt Trencsén 1704 és 1708 között kuruc kézen volt, de a kurucok 1708. augusztus 3-án egy súlyos vereséggel végződő csata után elvesztették. A német várőrség 1782-ig maradt a várban.1790. június 11-én a vár leégett, azóta rom. A még megmaradt berendezést az Illésházyak máriatölgyesi kastélyukba szállították, majd később a trencséni múzeumhoz kerültek. A 19. század végén a vár állagát konzerválták, hogy a további romlást elkerüljék. 1905-ben a romot Trencsén városa kapta meg, majd az első világháború után a csehszlovák turistaegyesület kezelte. 1952-ben a szocializmus évei alatt 1. kategóriájú műemléknek nyilvánították és elkezdték költséges felújítását, mely 1954-től kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan tart.
- A várba vezető út mentén láthatjuk a várhegyen a Giskra János domborművet, mely eredetileg a világháborúban elesett hősök emlékére készült, azonban amikor a városba bevonultak 1918-ban a csehek az emlékművet elpusztították, mivel Hunnia-nőalak volt rajta ábrázolva. 1921-ben a dombormű maradványaiból készült el a Giskra emlékmű.
- A plébániatemplom alatt található a városi hóhér háza, mely mellett találhatók a rejtett lépcsők, melyeket 1568-ban építettek, ezen jutottak fel a trencséni céhek tagjai a várba.
- A rejtett lépcsők a trencséni gótikus plébániatemplom apszisához visznek. A templom mellett áll a Szent Mihály karner (csontkápolna), mely eredeti gótikus stílusában maradt az utókorra. A karner betemetett pincéjében egy olvasztókemencére is rátaláltak, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak egyházi célokat szolgált az épület.
Az arany ágacska letörésének idejében (az Árpád-ház kihalásakor) Csák Máté volt Trencsén várának ura. Csák Máté mindig csak önös érdekeit tartotta szem előtt, és éppen azon tűnődött, hogy melyik királyjelöltnek az oldalára álljon. Felesége javaslatára Vencel cseh herceget támogatta. Gentilis bíboros, pápai követ elhívta Csák Mátét Visegrádra, ahol megegyeztek, hogy Csák Máté Károly Róbertet fogja támogatni a trón megszerzésében. Csák Máté még esküt is tett: „Ha nem tartanám meg, amit fogadtam, azt veszítsem el, akit legjobban szeretek.” Este Csák Máté Petykó bolondja azt mondta urának, hogy Csák Máté aligha tartja meg ígéretét. Máté haragra gerjedt és elűzte Petykót. Végül a bolondnak igaza lett: Csák Máté visszapártolt Vencel oldalára, mert az több pénzt ígért. A rozgonyi csatában Károly Róberttől vereséget szenvedett. Hazafelé menet egy követ érkezett: felesége halálhírét hozta, vadászat közben belecsapott a villám. Másnap egy másik futár a lánya halálhírét hozta, aki tüdőbetegségben halt meg. Harmadnap pedig az unokája halt meg lázban. Végül a csatavesztés után 9 évvel a főúr is meghalt utód nélkül, így birtokai a királyra szálltak.
Mátyás király Szapolyai Istvánnak ajándékozta Trencsén várát. Egyszer a török elleni portyából nagy zsákmánnyal tért vissza a várúr. A foglyok között egy csodaszép nő volt, akit, miután Szapolyai parancsára levette fátylát, Szapolyai feleségének, Hedvig hercegnőnek ajándékozott udvarhölgynek. A török lány Fatima volt, Ibrahim ruméliai pasa lánya. Hedvig hercegnő kifaggatta élete történetét, miszerint a lányt éppen apjához menet fogták el Szapolyai emberei. Fatimának egy vőlegénye is van, Omár bég, aki egy gazdag szmirnai kereskedő fia. A lányt nagyon bántotta, hogy nem mehet vissza vőlegényéhez. Egy hónap múlva azonban Omár bég is megjelent a foglyokért. Szapolyai a foglyok kiváltásába beleegyezett, de nem volt a foglyok között Fatima. Szapolyai azt mondta, hogy Fatimát a feleségének adta és amit ő egyszer elajándékozott, azt nem kéri vissza. Omárt azonban nem nyugtatta meg Szapolyai válasza. Könyörgésére Szapolyai elgondolkodott. A trencséni vár legnagyobb hibája az volt, hogy nem volt kútja. Hiába hívott már német mestereket, olasz mérnököket és székely ügyeskedőket, senki sem tudott vizet fakasztani a sziklából. Így Omárnak azt az ajánlatot tette, ha kutat ás a várban, viheti Fatimát. Omár elkezdte a kútásást. 1111 napig ásták a kutat, emberei és a foglyok lassan elhullottak, csak három maradt. Az 1111. napon hangos kiáltás hangzott fel: „Allahnak hála, dicsőség a prófétának, felfakadt a víz!”. Az első tömlő vízzel feljött Omár és Szapolyai elé ment: „Itt a vized, nagyúr. Álltam a szavam, most álld te is.” Szapolyai ígéretét beváltotta, Fatimát szabadon engedte. Amikor a törökök elindultak Trencsénből, Omár azt mondta Szapolyainak: „Vized már van, de szíved keményebb a legkeményebb sziklánál is, Szapolyai István!”. Ettől fogva a trencséni várkutat a Szerelem kútjának is hívják.
2015. szeptember 18., péntek
Ódorvár
Odorvár a Bükki Nemzeti Park területén, a Hór-völgyében, a 660 m magas Várhegy egy meredek, kiálló hegyormán, 594 m magasságban fekszik. Észak felé a Bükk-fennsík ennél magasabb csúcsai megnehezítik a kilátást, ám a völgyben futó út innen kiválóan ellenőrizhető. Közelében számos barlang található, melyek közül legismertebb a déli oldalon fekvő Hajnóczy-barlang illetve az Odor-vári cseppkőbarlang (melyben már nincsenek cseppkövek). Az "odor" szó jelentése (odorjas - barlangos terület) is ezekre utal. A vár közelében kiépített tűzrakóhely, esőbeálló és információs tábla található.
A várról kevés információ maradt fenn. Építésének körülményeit és idejét nem ismerjük. Egyes elképzelések szerint már a kő-, majd vaskorban is lakott volt a terület, melynek bizonyítékai a várfalak alatti sáncmaradványok. A várat valószínűleg a tatárjárás után építették erődített vadászkastélyként, majd a közeli Cserép-vár pusztulása után vette át annak szerepét. Mások szerint csak a 15. században épült itt erősség. Kedvező fekvésének köszönhetően csekély katonai erővel is el tudta látni feladatát, a Hór-völgy védelmét. A 14. században több tulajdonosa is volt, közöttük az egri püspökkel. 1351-ből származik egyetlen okleveles említése is, melyben Erzsébet királyné megtiltotta Peskó ódori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson dézsmát szedjen és lakóit "háborgassa". A 15. században Jan Giskra vezetésével husziták (zsebrákok - csehül: koldusok) foglalták el, majd innen irányították a környék falvaiba intézett portyáikat. 1472-ben Mátyás Fekete Seregének élén Magyar Balázs űzte ki őket és rombolta le a várat, mely ezután már nem épült fel, katonai szerepe később nem volt, bár Eger eleste után a törökök valószínűleg megszerezték.
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 20° 30′ 12″ |
Bujáki vár
Buják várának romjai egy 310 méter magas hegyen találhatóak a falutól északra, erdős hegyektől körülvéve.
Buják központjából a Bujáki Erdészeti Igazgatóság épületétől jobbra kezdődő úton kell elindulni a vár felé. Innen a HM üdülő irányába tartva, mintegy másfél kilométer után következik a Sasbérci kilátó elágazása. Pontosan innen, jobb felé indul a várhoz felfelé tartó ösvény. A távolság 400 méter, a szintkülönbség kb. hetven méter. A vár előtt kevéssel pihenőpad és információs tábla található. Közvetlenül a falak előtt egy újabb építésű, rossz állapotú kis téglaépület van. A vár belsejében a mélységek, instabil falak, kőomlások miatt fokozott elővigyázatosság szükséges. A vár tetejére egy rossz állapotú, keskeny lépcsőzeten lehet feljutni.
A vár magja, az öregtorony valamikor a tatárjárás után épülhetett, de oklevélben először csak 1303-ban említik. 1317-ben Csák Máté parancsára Ibur fia István ostromolta, de nem tudta bevenni, mert Dénes fia Pál mester felmentő serege az ostrom feladására késztette.
1386-ban Mária királynő Garai Miklósnak adta, és ezt az adományt 1393-ban Zsigmond király is megerősítette. A Garai család kihaltával visszaszállt az uralkodóra. Zsigmond király 1424. május 20-án a szandai várral együtt feleségének, Borbála királynénak adományozta az erősséget és a környező birtokokat (Bér, Bokor, Boldog, Erdőtarcsa, Kutasó stb.). 1439-ben Albert király elkobozta a várat Borbálától, és Báthory Istvánnak adományozta.
Az 1440-es években a husziták sikertelenül ostromolták.
A mohácsi csatavesztés után 1528-ban Szapolyai János király a Báthoryak hűtlensége miatt Werbőczy Istvánnak adta, de 1551-ben már ismét egy Báthory (Báthory András) volt a birtokos. A Báthoriak építették ki a 16. század közepére (a török veszély növekedése miatt) a külső falgyűrűt. Az északi nagy körbástyát valószínűleg 1551 táján építtette Báthori András. Ő csak 1552-ig maradt a vár ura. Ali budai pasa július 19-én, alig öt napos ostrom után foglalta el a várat, mert az őrség egy része éjszaka elmenekült.
Az 1556-57-es zsoldlajstrom szerint a török várőrség 28 fős volt. 1593-ban Báthory István országbíró vezetésével sikerült visszafoglalniuk a magyaroknak.1605-ben Bocskai István csapatai szállták meg. 1606-ban, a bécsi békével került újra királyi kézbe.
A Báthori-család kihaltával a Várady család és Bosnyák Tamás füleki kapitány birtokába jutott. 1663-ban a törökök újra elfoglalták, és 50 főnyi őrséget helyeztek el a várban. Néhány hónap múlva Balassa Imre gyarmati kapitány vezetésével magyar csapatok foglalták vissza a várat azzal a feltétellel, hogy a török őrséget hagyják szabadon elvonulni. A magyarok a megállapodás ellenére Csécse mellett megtámadták a kivonulókat, és legtöbbjüket megölték. Emiatt még abban az évben Martuzán aga hatvani parancsnok ostrom alá vette a várat, amit Berczely János várkapitány a szabad elvonulás feltételével feladott. Most a törökök támadták meg az elvonulókat, és mészárolták le legtöbbjüket. Ekkor még kijavították a várat a törökök, de néhány év múlva, valószínűleg 1666-ban felrobbantották. Többé nem volt katonai szerepe, azóta pusztuló rom.
A várban még ma is látható a török mecset falainak maradványa.
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 53′ 45″, k. h. 19° 31′ 50″ |
Csillagvár - Balatonszentgyörgy
A Balaton déli partján, Balatonszentgyörgy községtől néhány percnyire egy magaslaton emelkedik a messziről komor erődítménynek látszó Csillagvár.
Az egykori dokumentumok szerint bizonyossággal állítható, hogy a nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapó épületet csak jóval a török háborúk után, 1820–1821 között emelték. Tulajdonosa Festetics László gróf, eredetileg a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be. Az akkori romantikus korszaknak megfelelően, négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel egészítették ki, így már valóban egy középkori végvárra hasonlított az objektum.
Az egykori dokumentumok szerint bizonyossággal állítható, hogy a nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapó épületet csak jóval a török háborúk után, 1820–1821 között emelték. Tulajdonosa Festetics László gróf, eredetileg a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be. Az akkori romantikus korszaknak megfelelően, négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel egészítették ki, így már valóban egy középkori végvárra hasonlított az objektum.
A vár földszintjén a 16. századi somogyi tájon állandó háborús viszonyokat teremtő török megszállás korszakának kiállítása tekinthető meg, egy-egy pillanatképet ábrázolva panoptikumszerűen. Így láthatjuk a falusi plébánossal vitatkozó várkapitányt, valamint a borral és hússal lakomázó végvári katonák figuráit, amiket korabeli ruhák és fegyverek másolatai tesznek élethűvé. A belső terem sarkából letekinthetünk a harminc méter mély kút víztükrére. A felső szinten különböző egyenruhákba öltöztetett babák sorakoznak, egyebek közt a magyar huszárság történetét mutatva be: mintegy 150 huszárfigurán tanulmányozhatjuk a régi egyenruhákat. A kazamataszer pincében baba- és plüssállat-kiállítás várja a látogatókat.
A Csillagvár körül kialakított másfél hektáros parkban a művészeti alkotótáborban készített műtárgyakat szemlélhetjük meg. A karámokban tartott őshonos magyar állatok voltak elődeink fő táplálékai. Nem csak ették őket, de ruházatuk alapanyagait is ezek adták, és még csontjaikból is készítettek használati tárgyakat. Az állatok belépti díj ellenében hajkurászhatók, illetve simogathatók.
A parkban sajátos játszóteret alakítottak ki autógumi-hintákkal, továbbá fatornyokkal, nyaktilóval és más, a középkorra utaló érdekességekkel. A falakon, illetve mellettük a paraszti élet különféle használati tárgyait helyezték el. Vannak még különféle aktuálpolitikai emlékművek (a trianoni békediktátumra, illetve a külföldi magyarok kettős állampolgárságáról tartott népszavazásra emlékeztetve) és egy kisebb kovácsműhely, amelyben ki-ki maga próbálkozhat ízlésének és képességeinek megfelelő tárgyak előállításával.
A Csillagvár egész évben minden nap várja látogatóit, akik a szabadtéri színpadon a „Csillagvári Esték” rendezvénysorozatát is megtekinthetik.
CSILLAGVÁR MÚZEUM , Balatonszentgyörgy
Tel: 06/30-593-3855
CSILLAGVÁR MÚZEUM , Balatonszentgyörgy
Tel: 06/30-593-3855
2015. augusztus 16., vasárnap
Szolnoki vár / Folytatáshoz kattints a posztra
Szolnok az Alföld közepén található, fontos vízi és szárazföldi csomópontok kereszteződésénél alakult ki a 10-11. században. A vízi szállítás, a sóút felügyelése, a tiszai fakereskedelem, valamint Buda és Erdély között létesült hadi utak, valamint a főváros közelsége (100 km) miatt a török hódítás korában, az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, a Tanácsköztársaság idején, a második világháborúban és 1956-ban megmutatkozott a hely jelentősége. Nem véletlen, hogy ma is jelentős katonai támaszpont található itt. Hasonló okok miatt fejlesztették fel 1551–52-ben is az addig csak palánkvárként létező várat. Feladata a török hadak feltartóztatása és az akkori ország gerincének, a Felvidéknek védelme lett volna. A szolnoki vár ma már gyakorlatilag nem látható, nyomai sem maradtak, hacsak nem a mai Zagyva-ág, ami a Tiszába torkollik. Már az Árpád-korban is állt földvár a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a tulajdonképpeni palánkvár kiépítésére azonban csak 1551-ben került sor. A törökök, majd a 17. században császári várkapitányok még bővíttették a várat, azonban a Rákóczi-szabadságharc után végképp az enyészet jutott osztályrészéül. Köveit építkezésekre hordták szét.
Szolnoknak a végvárrendszerben betöltött fontos szerepét a térképre tekintve érthetjük meg. A törökök számára, Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után, mindössze Szolnok és Eger vára maradt mint jelentős akadály a királyi Magyarországgal szemben. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síksági erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a két végvár ellen vezényeljék.
A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt, Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Az építés főszervezője Nicolaus Salm generális volt, a munkaerőt helyi és odavezényelt hadinépek, valamint nagyszámú jobbágy adták. Bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld (palánk) képezte. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.
Nyáry parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kis számú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek.
Mekcsey a következőket írta húgának négy nappal a török előhadnak Egerbe érkezése előtt:
- „…egyebet nem írhatok… hanem mindennap fejünkre várjuk az súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók.”
Ahmed és Mohamed mintegy 2000 fős helyőrséget hagyott Szolnok várában, mielőtt Eger ellen indultak.
A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
Nógrád vára / Folytatáshoz kattints a posztra
A nógrádi vár az Ipoly folyó által félkörívbe fogott Börzsöny belsejében megbújó Nógrád község névadó vára, amely a környező vidékből hatvan méterre kimagasodó, nagy területű fennsíkot koronázza.
A 11. század várépítkezéseinek megfelelően fagerendákból alkotott, kazettás szerkezetű, majd földdel töltött várfalak jelentették a védelem erejét. Így épülhetett a nógrádi ispánsági vár is.
Az évszázadokon át királyi kézben lévő birtokot Árpád-házi IV. (Kun) László adományozta a váci püspökségnek. A fennsík egyik sarkában – mély szárazárokkal elkerítve – létesült a belsővár, melynek jelenleg igen csonka maradványokban látható épületeit a 15. század második felében emeltette Báthory Miklós váci püspök. Ebben az időszakban készült el az a nagyméretű, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot.
A korabeli feljegyzések szerint a magas lakótorony mellett reneszánszdíszítéssel, minden kényelmi berendezéssel ellátott palotaszárnyat alakított ki Jacobus Tragurinus itáliai építőmester, de megfordult a nagyszabású munkálatokon Hunyadi Mátyás király udvari építésze, Giovanni Dalmata is. Az építkezések végét az 1483-as évszámmal jegyzett, sárkányos, farkasfog díszítésű Báthory-címer jelzi, amit a feltárás alkalmával találtak a belsővár feltöltődött árkában. A külsővár védelmét eleinte ágyúrondellák, majd a 17. századtól kezdve ó-olasz típusú bástyák látták el.
1544-ben a közeledő törökök elől megfutamodott a helyőrsége, visszafoglalására csak kerek ötven esztendő múltán került sor. Az Oszmán Birodalom csapatainak második megszállása 1663 őszén történt, amikor 27 napi ostrom után voltak kénytelenek feladni posztjukat a királyi zsoldosok. Az 1685. évnek egy nyári viharában villám csapott a belsővár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné téve azt. Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották meg.
1949-ben kisméretű ásatást végeztek a belsővár árkában, de a helyreállításra 1997-ig várni kellett. Ebben az időszakban egészült ki az új-olaszbástya, kapott védőtetőt a kerek rondella, és felállították az országzászlót. Nógrád vára – a magyar történelem ezeréves néma tanúja – öregtornyának messziről látható csonkjával várja a távoli múltra kíváncsi látogatókat.
CSESZNEKI VÁR / Folytatáshoz kattintson a posztra
A Bakony hegységében elbújva, egy sziklaszirten láthatóak Csesznek várának festői kőfalai. |
A főbenjáró ügyben maga Zsigmond király ült törvényt, aki Hedvig hercegnőt vagyonelkobzással és életfogytiglani fogsággal büntette. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)