Az 1900-as évek elején a szépülő, fejlődő Budapestnek megvoltak a maga árnyoldalai is. Az egyre élénkebben nyüzsgő nagyváros kitűnő megélhetést biztosított a csibészeknek és tolvajoknak is, akik loptak az utcán, a kávéházakban, belopóztak a lakásokba és a szállodai szobákba is. Sőt olyan is volt, hogy egy egész házat elloptak!
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10
Tolvaj iskola
A tolvajlás komoly szakma, alaposan ki kell tanulni a mesterséget, mert a szakmai hiányosságoknak kemény következményei vannak. A tolvaj népség utánpótlását a városi szegények gyerekei adják, akik gyakorlatilag az utcán nőnek fel. A szülőket elfoglalja a kenyérkereset, így a még egészen kicsi gyerek is az utcán bandázva éli az életét. A kicsi csibészeket aztán bűnbe viszi az alkalom: egy-egy mellényzsebből kikandikáló óra, őrizetlenül maradt árusbódé.
Az igazi tolvajok azonban valóságos zsebtolvaj-iskolákban képződnek.Felöltöztetett bábukon vagy egymáson tanulják meg a mesterséget, és csak ha átmentek a vizsgán, akkor eresztik őket ki az utcára dolgozni. A magyar zsebtolvajok nem kötik magukat Budapesthez, szívesen dolgoznak külföldre tartó vonatokon. Különösen szeretik Bécset, a német, a svájci az olasz vonalakat. Így aztán amikor ezeken a vasútvonalakon lopás történik az egyes országok rendőrei azonnal értesítik magyar kollégáikat.
A tolvaj társadalom
A zsebtolvajokat két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak a toprongyos tolvajsuhancok, akik vásárokon, a városligeti mutatványos bódék között vadásznak szakácsnék, mesterlegények erszényei után. A másik csoport viszont úrnak öltözve, disztingvált külsővel indul "dolgozni". Az ő célcsoportjuk már az úri középosztályból kerül ki.
Mindkét csoport tagjainál elengedhetetlen "munkaeszköz" a hajlékony kéz, a hosszú ujjak. Az óra és pénztárca kiemelésénél kizárólag a mutató és középső ujjukat használják, hosszan, villaszerűen kiegyenesítik, így horgásszák ki a zsákmányt az áldozat zsebéből.
A zsebmetszés már magasabb képzettséget igényel, mert ők tényleg ki kell hogy metsszék az áldozat zsebeiből az aranyórát vagy a pénztárcát. Náluk az alapfelszerelés része egy kicsi, rendkívül éles ollócska vagy rövid, hegyes kés, amelyet a tolvaj gyakran a pecsétgyűrűjében vagy a karperecében rejteget, és rugóval hoz mozgásba. Vannak, akik egy éles csíptetővasat hordanak maguknál, amivel a zsebórákat tudják meglovasítani.
Így dolgoznak
Általában ketten-hárman összedolgoznak, és lételemük a tolongás. Különösen szeretik a pályaudvarok világát, ahol könnyű nekiütközni a vonatról le- és felszállóknak, és a "véletlen" érintkezés során egy pillanat műve ellopni egy-egy tárcát. Vannak, akik már a pénztárnál kilesik, melyik utas pénztárcája dagad a bankóktól. Követik a delikvenst, egyikük udvariasan figyelmezteti, hogy sáros a kabátja, és előzékenyen porolgatni kezdi. Amíg a szerencsétlen megköszöni a segítséget, az "udvarias" tolvaj társa villámgyorsan kikapja az áldozat zsebéből a pénztárcáját.
Besurranó tolvajok
A módszerek nagyjából ugyanazok mint ma. Csöngetnek, a cseléd kisiet. Az ajtó előtt egy munkaruhás ember, kezében különböző szerszámok, és azt állítja, hogy a házmester küldte, hogy szerelje meg a telefont, a csengőt, a kályhát vagy a vízvezetéket. A gyanútlan cseléd beengedi a "munkást", és a ház urai csak órákkal később jönnek rá, hogy eltűnt a családi ezüst, az ékszer és a pénz.
Hasonlóan dolgoznak a szállodákban munkálkodó tolvajok is. Kifigyelik, melyik lakó, mikor hagyja el a szobáját, álkulccsal kinyitják a zárat, és néhány perc alatt ki is rámolták a szobát. A merészebbje attól sem riad vissza, hogy mindezt éjszaka tegye, amikor a vendégek békésen alszanak a szobáikban. Ha esetleg egy éberebben alvó vendég felriad, kloroformmal gyorsan ártalmatlanná teszik.
Biciklitovajok
A biciklitolvajok egy része élelmes népség. Sportembernek öltözve járkálnak a Városligetben, és szánakozva figyelik a kerékpározni tanuló újdonsült biciklitulajdonosokat. Egy idő után segítőkészen felajánlják neki, hogy megmutatják, hogyan is kell elegánsan felszállni a kerékpárra. A hálás "tanítvány" örömmel adja át a bringáját, mire az "oktató" felpattan a járgányra, és meg sem áll a lakatos haverjáig, aki átalakítja a bringákat, így a tulaj soha többé nem fogja felismerni a sajátját.
Forrás: FortepanA pititótok
A tolvajvilágban pititótoknak hívják azokat, akik az épülőben lévő házakat részesítik előnyben. Ők általában járatlanok a tolvaj-fortélyokban. Óvatosan belopóznak az épülő házakba, ott éjszakáznak, majd hajnalban magukkal visznek egy ólomcsövet, pár vasdarabot, amit aztán eladnak.
Volt azonban egy ennél érdekesebb épület-lopás is. Budán állt egy szép villa, amit a tulajdonosa csak nyaralónak használt, így hószámra üresen állt. Egy szép napon megjelent vagy tíz kőműves, akik szorgalmasan elkezdték bontani az épületet. Sorra jöttek a teherkocsik, felrakták a téglát, vasat, cserepet, a szomszédok, járókelők pedig tudomásul vették, hogy a tulaj bontja a házát. Egy hét múlva már üres volt a telek. Néhány nap múlva jött a tulaj, és nem akart hinni a szemének: a ház volt - nincs. Kiderült, hogy az ismeretlen tolvaj egy vállalkozónál járt, kiadta magát a ház tulajdonosának, munkásokat fogadott fel, és a ház darabjait jó áron azon melegében eladta.
