A sikeres kétütemű izzófejes traktorok között az R-20-22, R-35, majd továbbfejlesztett változata, a G-35 traktor mindenütt megtalálható volt a magyar gazdaságokban. Ez utóbbiból fejlesztett korszerűbb típus, a GS-35 már az államosított gyárban készült.
Az 1943-tól gyártott G-35 traktor acélkerekekkel ellátott szerkezet, a kormányzott első kerekek sima, a hátsó kerekek cserélhető acélkörmökkel voltak szerelve a jobb kapaszkodás céljából, ezért a köznyelv a traktort körmös Hoffernek becézte. Az acélkerekes traktort közúti közlekedéshez acélabroncsokat szereltek fel, hogy a körmök ne rongálják az úttestet. Volt közúti vontató változata is, melyet gumiabroncsokkal szereltek és a közúti közlekedéshez szükséges lámpákkal is ellátták. A traktor jobb oldalán szíjtárcsa helyezkedett el, mely egyben a lendkerékfeladatát is ellátta. A szíjtárcsából kihúzható fa fogantyúval lehetett a motort kézzel beindítani, miután a traktor felszerelését képező benzinlámpával a motor izzófejét vörös izzásig felhevítették. A szíjtárcsáról laposszíjjal lehetett más gépeket (például cséplőgépet) meghajtani.
A GS-35 traktor a G-35 továbbfejlesztett változata. Kerekein gumiabroncsok vannak és külön hajtótengelyt alakítottak ki a traktor után kötött mezőgazdasági gépek hajtására. Mindkét traktor vázát a sebességváltó erős öntvénye képezi. Ehhez csatlakozik az egyhengeres motor hengeröntvénye, mely a traktor alatt menetirányban helyezkedik el. A traktor elején a hengerfej öntvényének alsó része izzófejnek van kiképezve, ezt kell hevíteni indítás előtt egy benzinlámpával. Az izzítás a külső hőmérséklet függvényében több percig is eltartott. A G-35 és GS-35 típus készült féllánctalpas kivitelben a nehéz és változó terepviszonyokon történő munkák végzéséhez.
A vízhűtő a motor felett helyezkedik el a hűtőventilátorral együtt, az áramlási irány a menetirányra merőleges.
Az 1950-es évekre a traktor elavult, gyorsjárású dízelmotoros traktorok váltották fel, melyek jobb hatásfokkal, nagyobb teljesítménnyel és ergonómiailag sokkal jobb kialakítással rendelkeztek.
Adatai
| Megnevezés | ||
|---|---|---|
| A motor adatai | Teljesítmény (szíjtárcsán, állandó) | 30 LE |
| Teljesítmény (szíjtárcsán, átmenetileg) | 35 LE | |
| Teljesítmény vonóhorgon | 18-21 LE | |
| Furat | 190 mm | |
| Löket | 240 mm | |
| Fordulatszám | 760 1/perc | |
| Szíjtárcsa átmérője | 475 mm | |
| Szíjtárcsa szélessége | 160 mm | |
| Szíjsebesség állandó üzemre | 19 m/s | |
| Tartályok befogadóképessége | Nyersolaj | 62 kg |
| Kenőolaj | 6,3 kg | |
| Hűtővíz | 40 kg | |
| Sebességek | Előre I. | 3,2 km/h |
| Előre II. | 4,3 km/h | |
| Előre III. | 5,4 km/h | |
| Előre IV. | 7,5 km/h | |
| Hátra I. | 3,5 km/h | |
| Hátra II. | 3,2 km/h | |
| Külső méretek | Hosszúság | 3,05 m |
| Szélesség | 1,75 m | |
| Magasság (kipufogóval és légszívócsővel) | 2,15 m | |
| Magasság (a fentiek nélkül) | 1,60 m | |
| Nyomtáv | 1270 mm | |
| Tengelytáv | 1900 mm | |
| Első kerék átmérője | 700 mm | |
| Első kerék szélessége | 170 mm | |
| Hátsó kerék átmérője | 1100 mm | |
| Hátsó kerék szélessége | 300 mm | |
| A talajtól számított legkisebb magasság | 240 mm | |
| Fordulási sugár | 3,5 m | |
| Tömeg | A traktor tömege kapaszkodók, szerszámok, üzemanyag és víz nélkül: | 2500 kg |
| 1 készlet (40 db) 145 mm magas tüskéskapaszkodó csavar | 130 kg | |
| 1 készlet (40 db) 170 mm magas tüskéskapaszkodó csavar | 160 kg | |
| 1 készlet (24 db) 100 mm magas tüskéskapaszkodó csavar | 130 kg | |
| Tartozékok | 1 készlet kapaszkodó, szerszámok | |
| 1 db előmelegítő lámpa | ||
| Fogyasztás | Nyersolajfogyasztás szántásnál | 7-8,5 kg/h |
| Kenőlajfogyasztás szántásnál | 0,25-0,30 kg/h | |
A Hofherr és Schrantz Gépgyár az 1910-es évek végén. Előtérben a Budapest-Lajosmizse vasút, mögötte a jelenlegi Hofherr Albert utca.
A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik megalapítója és világhírűvé vált fejlesztője Hofherr Mátyás a dél-németországi Moosbeurenben született gazdálkodó családban. A fiatal fiú a gépek szeretete okán kitanulta a lakatos mesterséget, majd vándorlegényként Angliába, Svájcba és végül Bécsbe jutott. Itt 1853-ban művezető lett egy mezőgazdasági gépgyárban, ahol több konstrukciójára is felfigyeltek. Néhány évnyi odesszai munka után az angol Clayton-Shuttleworth Co. bécsi gyárának vezetője lett. Itt is több sikeres gépet (nagy teljesítményű kukoricamorzsoló) szerkesztett, majd 1869-ben „M.Hofherr” néven Bécsben önálló gyárat alapított, ahol aratógépeket kezdett gyártani. Ennek sikere nyomán többek között kaszálógépek, cséplőgépek, vetőgépek gyártását is megkezdte. A cég által gyártott gépek forgalmazását kezdetben a Clayton cég végezte.
1881-ben Schrantz János, aki eddig csendes társ volt, belépett a cég vezetésébe, a cég neve „Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezőgazdasági gépgyár” lett. A gyár termékei népszerűek lettek nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Lembergben, Bukarestben Odesszában és Harkovban is. 1883-ban létesült új műhelyében már gőzlokomobilok és gőzcséplőgépek is készültek.
A hazai piacról a versenytársakat (elsősorban Clayton céget) kiváló termékeivel kiszorította és magyarországi telephelyet is létesítettek, majd a bécsi gyárat be is zárták, mert nem volt a terület továbbfejleszthető. A gyár végleges helyét Kispesten találták meg, ahová a bécsi személyzet egy részét is áttelepítették 1900-ban. Az építést Hofherr Rudolf a bécsi gyár vezető gépészmérnöke irányította. A gyár neve „Hofherr és Schrantz Gépgyár” lett. Hofherr Mátyás fokozatosan átadta a vezetést fiának, Albertnek.
1912-tól
A Clayton cég felismerte, hogy a Hofherr gyárral a kelet-európai piacon nem bírja a versenyt és így felszámolták cégeiket, eladták raktáraikat és műhelyeiket a Hofherr-Schrantz cégnek és hozzájárultak nevük felhasználásához. Így változott a cég neve 1912-ben „Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt.”, rövidítve „HSCS”-re . 1938-ban belépett a céghez Rázsó Imre gépészmérnök, főmérnök, későbbiMTA tag. A két világháború között a cég bevezette az egyhengeres izzófejes nyersolajmotorral hajtott HSCS izzófejes traktorok gyártását, amely újabb világsiker lett.
A második világháború után
A szovjet Vörös Hadsereg 1945. január 12-én rendezte be tankjavító üzemét a gyár helyiségeiben. Erdős Jenő a gyár vezérigazgatója 1944. március 22-től a Gestapo fogságában volt, majd internálták és végül 1945. január 17-én a szovjet csapatok szabadították ki. 1945. január 21-én Erdőst igazgatóvá nevezték ki. A gyárat 1948-ban államosították, Hofherr Schrantz Traktorgyár N.V. K.F. néven nemzeti vállalattá alakították. A vállalat élére a később iparügyi miniszterré kinevezett Zsofinyecz Mihály került, aki 1948 és 1949 között a gyár munkásigazgatója, majd vezérigazgatója volt. A vállalat elnevezése előbb Hofherr Schrantz Traktorgyárra, majd pedig 1951. november 21-től Vörös Csillag Traktorgyárra változott.
1946-1951 között Korbuly János a gyár főmérnöke, később tanácsadója. A D4K traktor kifejlesztéséért 1963-ban Rhorer Emil főkonstruktőrrel Kossuth-díjat kapott. 1956-tól a gyár műszaki fejlesztésében meghatározó szerepet töltött be.
Munkások a Hofherr és Schrantz Gépgyárban
| Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. | |
 | |
| A HSCS első logója 1912-től | |
| Jogelőd | Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezőgazdasági gépgyár |
| Alapítva | 1900 |
| Megszűnt | 1948 |
| Jogutód | Vörös Csillag Traktorgyár |
| Székhely | Kispest |
| Vezetők | Hofherr Albert vezérigazgató |
| Alapító | Hofherr Mátyás, Schrantz János |
| Iparág | mezőgazdasági gépgyártás |
| Tulajdonos | Hofherr Mátyás, Schrantz János, Hofherr Albert |
| Forma | Részvénytársaság |
| Termékek | Lokomobilok, cséplőgépek, traktorok, kazánok |
| Alkalmazottak száma | több, mint 1600 fő (1914) |
