Pusztavámi tömeggyilkosság / Folytatás a posztban

(a kép illusztráció)
A pusztavámi tömeggyilkosság 1944. október 16-án lezajlott esemény, amelynek során egy SS-alakulat agyonlőtte az eredetileg Jolsván felállított, később pedig Pusztavámra szállított, zsidó orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló munkaszolgálatos század tagjait.

Az áldozatok száma 199, más források szerint 216 volt.

Az esemény lefolyása

Az eredetileg Jolsván felállított munkaszolgálatos egység Pusztavám községben állomásozott, amikor 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó parancsot adott a Honvédségnek a szovjet csapatok elleni harc felfüggesztésére.

 

Az egység tagjai a helyzetet úgy értelmezték, hogy a háború véget ért, és ünnepelték az eseményeket.

 

A nap végére azonban Szálasi Ferenc német segítséggel átvette a hatalmat, és Magyarország részvétele a második világháborúban tovább folytatódott.

A megváltozott helyzetben az egység egy része – Thermann László főhadnagynak, az alakulat parancsnokának hallgatólagos beleegyezésével – megszökött.

 

A németekhez húzó helyi lakosok a Székesfehérváron állomásozó SS-alakulatnak jelentették, hogy a községben „zsidólázadás” tört ki.

 

Másnap, október 16-án reggel Pusztavámra kiszállt egy SS-század, amelynek vezetője haditörvényszéket tartott és mintegy tíz percnyi „tárgyalás” után a zsidó munkaszolgálatosokat bűnösnek mondta ki lázadás bűntettében, és valamennyiüket halálra ítélte.

 

Thermann tiltakozása ellenére az elítélt munkaszolgálatosokat teherautón egy közeli homokbányába vitték, ahol levetkőztették, majd agyonlőtték őket.

 

A ruhákat a helyi lakosság között szétosztották. A holttesteket két nappal később egy ukrán egység temette el.

 

Az áldozatok számában eltérnek a források: egy lista 199 nevet sorol fel, más források viszont 216 halottról számolnak be.

 

Az áldozatokat 1947-ben exhumálták, majd a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben újratemették őket.

Felelősségre vonások

A tömeggyilkosságot a csendőrség még 1944 októberében kivizsgálta, de az ügyet lezárta azzal, hogy megállapította, az elkövetők a német fegyveres erők tagjai voltak.

 

1946-ban azután népbírósági eljárás indult az ügyben.

 

Ennek keretében elítéltek négy pusztavámi volksbundistát, akik jelen voltak a kivégzésnél, bár nem tisztázott, hogy részt vettek-e a gyilkolásban.

 

Ők a tárgyalás idejére már elmenekültek az országból.

 

Vádat emeltek Thermann főhadnagy ellen is, de őt végül felmentették, amikor tisztázódott, hogy nem volt szerepe a gyilkosságokban.

 

A SS-katonák ellen nem indult eljárás az ügyben. (Forrás:wikipedia)

 

 

 

Az áldozatok emlékére Pusztavámon a Művelődési Ház falán emléktáblát helyeztek el 

A Csonka gépgyár bemutatja új kapálógépét-1947. / Tovább a videóhoz

Elhangzó szöveg:A Csonka gépgyár új talajmegmunkáló gépet mutat be. A magajáró motoros kapálógépet munka közben tekinti meg Bárányos Károly földművelésügyi miniszter és Takács Ferenc államtitkár. A kevés benzinfogyasztású gép 10 kapás napi munkáját végzi el egy nap alatt. A "Fürge" nevű gép sokféle mezőgazdai talajművelő munka elvégzésére alkalmas. Kerekeit a motor hajtja előre, csak irányítani kell. Felhasználható szivattyúzásra, szíjáttétellel hajthatnak vele kisebb gazdasági gépeket is. Kezelése egyszerű. A sokoldalú gépet a szőlősgazdák permetezésre is használják. - 40 m (Purczel Miklós)

A tatai edzőtábor-1948. / Tovább a filmhez

Elhangzó szöveg:A Postás Sportegylet példásan rendezett versenyén közel 200 birkózó állt szőnyegre. Az utánpótlás nem tudta megállni, hogy a pillanatokra szabadon maradt szőnyegen ne tegye próbára harci készségét. A tatai táborban élversenyzők mutatták be tudásukat. Csaknem ezerfőnyi a tatai társadalom minden rétegét képviselő közönség s lelkes tapssal jutalmazta az olimpiai keret szabadstílusú birkózóinak ragyogó produkcióit. Utána bokszolóink léptek porondra. Villámgyors egyenesek, horog, majd sorozatok követték egymást. Nemcsak az az ember aki adja, hanem aki állja. Az élmunkások Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára feszült figyelemmel kíséri a bemutatót. Atlétáink a hivatalos olimpiai számokban kiválók. A tréfás öttusát a váltósúlyú Sipos nyerte.

A pesti Újépület / Folytatás a posztban

Újépület Aedificium Regium Nóvum (németül Großes ärarial Gebäude(kincstári nagyépület) Neugebäude) egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület neve volt, mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt.

 Felépítésére II. József adott utasítást. A terveket Isidore Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével. Itt szerezte első szakmai tapasztalatait Hild József, a későbbi híres építész is. Az erőd-szerű épület felhasználási célját nem közölték a lakossággal, így az találgatások tárgya volt. A nagyméretű épület egyes részei fokozatosan készültek el; 1789-ben a 3. sz. pavilon már használatban volt.

Az épület négyszög alakú volt, a földszinten kívül még két emelettel rendelkezett. Négy sarkán kisebb, de egy emelettel magasabb, négyszög alakú épületrészeket emeltek, melyeket a főépülettel rövid melléképítmények kapcsoltak össze, úgy hogy a deréképület az erősségnek mintegy középfalát, a négy saroképítmény pedig annak bástyáit képezte. A nagyobb homlokfalak 100 ölnél hosszabbak, a belső főudvar majdnem 10 000 négyszögölnyi teret foglalt el. Különösebb építészeti értéke az épületnek nem volt. A rejtélyes építmény homoksivatag közepén emelkedett, ugyanis az akkori város szélső házai s a megkezdett építmény között még jókora térség terült el, melyet meg nem kötött fövény borított. II. József halálakor a munka még nem volt befejezve, s az időközben kitört napóleoni háborúk gátolták az építkezés folytatását. 1793 és 1796 között használták börtönként, az elfogott francia tisztek raboskodtak itt.

1802-ben eladni készültek az épületet, a prágai zsidók már ajánlatot is tettek rá. Széchényi Ferenc gróf akkori kamaraelnök hathatós fölterjesztéseket tett a szándékolt eladás ellen, mivel az épület a II. József által a magyar papságtól elkobzott javakért kapott pénzen készült el. Az eladására így nem került sor, azonban az építés folytatásához csak 1814-ben fogtak, s mikor az épület elkészült, az újonnan szervezett ötödik tüzérezred laktanyájává rendelték azt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után tömegével zárták ide a magyar hazafiakat. 1849. október 6-án az épület falánál végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét, az aradi vértanúk kivégzésével azonos napon. A kivégzés emlékét őrzi az egykori épület északkeleti sarkának helyén emelt Batthyány-örökmécses. Az épület mellett végezték ki 1849. október 10-én Csány László kormánybiztost, közlekedési minisztert, majd október 24-én Perényi Zsigmondot, a felsőház másodelnökét is. Október 20-án a délelőtti órákban a közeli Fa téren (maː Mezőgazdasági Minisztérium környéke) Mieczysław Woroniecki herceget,Peter Giron honvéd alezredest és Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville lengyel nemest végezték ki.

A kiegyezés után felmerült az épület nyomda, majd városi árvaház céljára való hasznosítása, végül is az épületet 1897-ben lebontották. A szomszédságában időközben épülő Országház hatására a környék felértékelődött. Az épület helyén alakították ki Palóczy Antal tervei szerint a Szabadság teret.

A Malév 240-es számú járata / Folytatás a posztban

A Malév 240-es számú járata a Malév által üzemeltetett három hajtóműves Tu–154 típusú sugárhajtású utasszállító repülőgép volt, amely a Budapest–Bejrút menetrend szerinti útvonalon Libanon tengerpartjának közelében 1975. szeptember 30-án a Földközi-tengerbe zuhant. A fedélzeten tartózkodó ötven utas, valamint a tíz fős legénység életét vesztette. A légikatasztrófa oka hivatalosan azóta is ismeretlen.

Az utóbbi években is tartja magát a szóbeszéd, amely szerint a gépet lelőtték, amiért arab csoportok számára fegyvereket szállított, vagy amiért azt feltételezték, hogy PFSZ tagok küldöttsége tartózkodott a fedélzeten (nem tartózkodott). Feltételezett támadók Szíria, illetve Izrael.

A katasztrófa előtti napokban a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetői tisztségviselői Jasszer Arafat kivételével mindannyian Budapesten tartózkodtak hivatalos látogatáson a szervezet budapesti irodájának megnyitóján. Egyes elbeszélések szerint Magyarországon akkoriban titkos katonai felkészítést is kaphattak a szervezet aktivistái, akik a katasztrófa idején fellángoló libanoni polgárháborúban vállaltak volna szerepet. Megint mások azt gyanítják, hogy Magyarország titkos fegyverszállítmányt akart küldeni a térségbe, hiszen akkoriban Magyarország jelentős fegyvergyártási kapacitással rendelkezett. Ami biztosnak tűnik, hogy a jóval több mint 100 utast befogadására alkalmas gépen mindössze ötven utas tartózkodott a katasztrófa időpontjában. Tanúk elmondása szerint a gép indulása előtti napokban már nem lehetett rá jegyet váltani, továbbá az indulás napján többször is órákkal halasztották el a gép indulását. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy a PFSZ tagok számára fenntartott helyekre valamiért nem érkeztek meg az utasok. Mások pedig azt gyanítják, hogy a raktérben elhelyezett nagy tömegű (feltételezésük szerint fegyver) rakomány miatt le kellett csökkenteni a fedélzeti utasok számát. Szemtanúk szerint a repülőgépet Budapesten az indulás előtt egy kimondottan félreeső helyen várakoztatták, amikor egy időre megszűnt a repülőtér kivilágítása. A repülőtér magyarázata szerint áramszünet okozta az üzemzavart, mások szerint ekkor rakodták a fegyvereket a gépre, megint mások szerint a magyar titkosszolgálat kívánta azt a látszatot kelteni, hogy a PFSZ tagok a sötétség leple alatt felszálltak a gépre.

2007. szeptember 27-én Szilvásy György a polgári titkosszolgálatokat akkor felügyelő tárca nélküli miniszter levelet írt Répássy Róbertnek (Fidesz) a Magyar Országgyűlés képviselőjének arról, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal 2003-ban két jelentést is készített a balesetről. A jelentéseket a miniszter úgy foglalta össze, hogy nem találhatóak korabeli (titkosszolgálati) dokumentumok az ügyre vonatkozóan. A 2003-as jelentéseket szigorúan titkosnak minősítették a légikataszrófával nem kapcsolatos egyéb tartalmuk miatt.

2009. január 6-án a katasztrófával kapcsolatban a hatóságok hallgatásának problémáját az Európai Bizottság elé terjesztették.

A katasztrófa után a tenger felszínén megtalált muzulmán áldozatokat a muzulmán vallási hagyományoknak megfelelően 24 órán belül eltemették. A megtalált nem muzulmán áldozatok nyughelye ismeretlen a hozzátartozók előtt. A katasztrófa után Budapesten felavattak ugyan egy emlékhelyet a Farkasréti temetőben, azonban nem biztosítottak lehetőséget a gyászoló hozzátartozóknak, hogy a különböző vallású áldozatokra az emlékhelynél vallási szertartásokkal emlékezzenek meg. Az emlékhelyet a baleset 30. évfordulóján felújították, továbbá az áldozatokra megemlékező gyászmisét is tartottak. A repülőgép roncsait 2009-ben sem kívánták a felszínre hozni, holott ennek műszaki feltételei már a katasztrófa idején is adottak lettek volna. A kiemelés utáni műszaki vizsgálat véget vethetett volna a baleset körülményeivel kapcsolatos több évtizedes találgatásnak. Magyarország Kormánya 2009-ben úgy döntött, hogy a gyászoló hozzátartozók részére áldozatonként 4 millió forintot fizet. Valószínűleg ez a történelem legnagyobb részletes nyilvános vizsgálat nélküli polgári légikatasztrófája.