A Francia idegenlégió / Folytatás a posztban

A Francia Idegenlégió (franciául: Légion étrangère, „képi blanc” a sapkájuk elnevezése) elit katonai alakulat a francia hadseregen belül. 1831-ben alapították a Franciaországban tartózkodó külföldi önkéntesek számára, mivel az 1830. júliusi forradalom után külföldieket már tilos volt a francia hadseregbe sorozni.

A 19. század folyamán fontos szerepet játszott a francia gyarmatbirodalom terjeszkedésének és védelmének elősegítésében, de részt vett a legtöbb, Franciaországot is érintő háborúban (például porosz–francia háború, az első és második világháború, vietnámi háború stb.). Mindig a legveszélyesebb helyeken vetették be őket, és ehhez mérten szenvedtek veszteségeket is.

Sikerét a hagyományos katonai szakértelmen kívül az „esprit de corps”-nak (csapatszellem) is köszönheti, aminek segítségével a különböző országokból érkező és sokféle kultúrájú férfiakat egy családdá kovácsolja.

Az Idegenlégió nemcsak fizikailag megterhelő (bár kevésbé extrém a kiképzés, mint más elitosztagoknál, például a Special Air Service-nél), hanem rendkívül nagy nyomást gyakorol a katonák lelkivilágára is. 2006-ban a jelentkezők 13 százaléka bizonyult alkalmasnak.

A Francia Idegenlégió felállítását Lajos Fülöp francia király rendelte el 1831. március 9-én kiadott rendeletével, mivel az országban sok külföldi katona tartózkodott, és az 1830. júliusi forradalom óta nem lehetett idegen önkénteseket a francia hadsereg állományába felvenni. Kilenc nappal a megalakulása után kiadtak egy kiegészítő határozatot, ami leszögezte, hogy franciák nem léphetnek be a Légióba.

Eleinte főleg bukott forradalmárok, bajkeverők és bűnözők jelentkeztek soraiba, így kezdetben csak rossz hírnevet vívott ki magának az új alakulat. A civilek és a legionáriusok között kialakult temérdek konfliktus miatt a kormány úgy döntött, Algériába helyezi át a szervezet központját. E helyszín 130 éven keresztül volt az egység otthona, és a zord körülmények hamar rádöbbentették a katonákat a bajtársiasság és a fegyelem fontosságára.

Az első négy évben csak Algériában tevékenykedett a Légió, amely ekkoriban még csak hat zászlóaljból állt, és egy adott zászlóaljon belül általában azonos nemzetiségű férfiak harcoltak.

Pusztavámi tömeggyilkosság / Folytatás a posztban

(a kép illusztráció)
A pusztavámi tömeggyilkosság 1944. október 16-án lezajlott esemény, amelynek során egy SS-alakulat agyonlőtte az eredetileg Jolsván felállított, később pedig Pusztavámra szállított, zsidó orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló munkaszolgálatos század tagjait.

Az áldozatok száma 199, más források szerint 216 volt.

Az esemény lefolyása

Az eredetileg Jolsván felállított munkaszolgálatos egység Pusztavám községben állomásozott, amikor 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó parancsot adott a Honvédségnek a szovjet csapatok elleni harc felfüggesztésére.

 

Az egység tagjai a helyzetet úgy értelmezték, hogy a háború véget ért, és ünnepelték az eseményeket.

 

A nap végére azonban Szálasi Ferenc német segítséggel átvette a hatalmat, és Magyarország részvétele a második világháborúban tovább folytatódott.

A megváltozott helyzetben az egység egy része – Thermann László főhadnagynak, az alakulat parancsnokának hallgatólagos beleegyezésével – megszökött.

 

A németekhez húzó helyi lakosok a Székesfehérváron állomásozó SS-alakulatnak jelentették, hogy a községben „zsidólázadás” tört ki.

 

Másnap, október 16-án reggel Pusztavámra kiszállt egy SS-század, amelynek vezetője haditörvényszéket tartott és mintegy tíz percnyi „tárgyalás” után a zsidó munkaszolgálatosokat bűnösnek mondta ki lázadás bűntettében, és valamennyiüket halálra ítélte.

 

Thermann tiltakozása ellenére az elítélt munkaszolgálatosokat teherautón egy közeli homokbányába vitték, ahol levetkőztették, majd agyonlőtték őket.

 

A ruhákat a helyi lakosság között szétosztották. A holttesteket két nappal később egy ukrán egység temette el.

 

Az áldozatok számában eltérnek a források: egy lista 199 nevet sorol fel, más források viszont 216 halottról számolnak be.

 

Az áldozatokat 1947-ben exhumálták, majd a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben újratemették őket.

Felelősségre vonások

A tömeggyilkosságot a csendőrség még 1944 októberében kivizsgálta, de az ügyet lezárta azzal, hogy megállapította, az elkövetők a német fegyveres erők tagjai voltak.

 

1946-ban azután népbírósági eljárás indult az ügyben.

 

Ennek keretében elítéltek négy pusztavámi volksbundistát, akik jelen voltak a kivégzésnél, bár nem tisztázott, hogy részt vettek-e a gyilkolásban.

 

Ők a tárgyalás idejére már elmenekültek az országból.

 

Vádat emeltek Thermann főhadnagy ellen is, de őt végül felmentették, amikor tisztázódott, hogy nem volt szerepe a gyilkosságokban.

 

A SS-katonák ellen nem indult eljárás az ügyben. (Forrás:wikipedia)

 

 

 

Az áldozatok emlékére Pusztavámon a Művelődési Ház falán emléktáblát helyeztek el