A Mátyás-templom 1900-ban / Folytatáshoz kattints a posztra

I. Ferenc József király 1873-ban kelt határozata alapján 1874-1896 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. A kőfaragó munkákat Kauser Jakab, a jó nevű pesti építész-család sarja végezte.

Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az északi tornyot késő román modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélye északról csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus stílusban újította meg.

A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.

A Koronázó Főtemplom 1893-ra készült el; a honfoglalás millenniumára ha nem is az eredeti formákban, de a régi fényben ragyogott. 1898-ban III. Béla és felesége hamvai addigi altemplomi őrzési helyükről felhozva az északi oldalhajó kápolnájában nyertek végső nyughelyet.

Schulek átépítésének értékeléseként elmondható ugyan, hogy korának gyermekeként nem értékelte kellőképpen a templom időmarta, rendkívül rossz állapotú, de történelmi köveit, ezért azokat nagyrészt gondos másolatokra cserélte. Mindazonáltal tudományos elmélyülésének és precíz formaátmentő munkájának köszönhetően az egykori állapotokról ma is képet alkothatunk, ha legtöbbször nem is az eredeti kövek állnak szemünk előtt. Az általa hűen rekonstruált, kisebb részben pedig méltó módon újraálmodott, templom neogót építészetünk legigényesebb alkotása, belső díszítése az európai szecesszió egyik csúcsteljesítménye.

 1936-ban a budai vár visszafoglalásának 250. évfordulóján helyezték el a jobb oldali külső apszisfalon azt a magyar és olasz nyelvű feliratot, mely Michele d'Aste bárónak állít emléket. D'Aste a csata során kapott sebesüléseibe belehalt olasz alezredes nagyban hozzájárult az akció sikeréhez. A felirat magyar szövege a következő: "Michele d'Aste báró olasz alezredes 1686. szeptember 2-án döntő rohamban Buda felszabadításáért az elsők között áldozta életét itt helyezték örök nyugalomra"

A második világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Budapest 1944-1945-ös ostroma során az épület igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha, a szentélyben szovjet lóistálló volt. A háborús károkat a magyar állam állíttatta helyre 1950-1970 között. Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.

1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg.

 Mátyás-templom, a Mária-kapu belső előtere. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső szemben Lotz Károly freskóival. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső a Menyasszony-kapu felől nézve, jobbra a főszentély a királyi karzattal. A felvétel 1890 után készült.

 Mátyás-templom, templombelső a Menyasszony-kapu felől a főbejárat felé nézve. A felvétel 1890 után készült.

  Mátyás-templom, főhajó, szemben a főszentély és az oltár. A felvétel 1890 után készült.

  Mátyás-templom, Szent László kápolna az északi oldalhajó végén. A felvétel 1890 után készült.

FOTÓK : Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.

Elhelyezkedése

Mátyás-templom Pozíció Budapest térképén

é. sz. 47° 30′ 07″, k. h. 19° 02′ 03″

JÁK - az Apátsági templom régi fotókon / Folytatáshoz kattints a posztra

A jáki templom az egykori jáki bencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.

Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel, Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján.

Leghíresebb része a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejárat, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal.

A templom főhomlokzatával szemben kis kápolna áll, a Szent Jakab-kápolna, ez volt Ják középkori temploma, mivel a kolostori templomnak nem volt szabad plébániaként is működnie.

 A templom Szombathelytől 10 km-re délre, a Jáki-Sorok-patak völgyében fekvő falu központjában helyezkedik el. A művészi alkotás a patak völgye fölé emelkedő dombság tetejére épült, ezért mind az északról, mind a keletről érkező utas már messziről megpillanthatja. Zömök tornyai imponálóan emelkednek a község fölé.

 Jáknak a dombvidék központi részén a környező települések között elfoglalt helye azt bizonyítja, hogy itt már jóval az apátság alapítása előtt a Ják nemzetség szálláshelye és birtokközpontja állt, mely a környék életében kiemelkedő szerepet játszott.

 A Ják nemzetség eredetéről kevés adat áll rendelkezésre. A legújabb kutatások szerint a Csákokkal állhattak rokonságban, illetve abból a nemzetségből szakadhattak ki. Ezt látszik igazolni, hogy a nemzetséget a történelem során több változatban (Ghak, Tyak, Chak stb.) is említik. A Csák nemzetségről azt feltételezik, hogy az Árpád utáni legmagasabb rangú vezértől, Szabolcstól származik. A templom alapítója az 1221 és 1230 között említett Jáki Nagy Márton, az első olyan nemes (nobilis),akit oklevélben is már így említenek. Gazdagságáról és hatalmáról is tanúskodik, hogy birtokainak középpontjában kora egyik legmonumentálisabb templomát kezdte el építtetni, hogy majd nevének és nemzetségének méltó emlékeként évszázadokig álljon és uralkodjon a táj felett.

Az alapítás a stílusjegyek alapján az 1220 körüli évekre keltezhető. Ezt erősíti az az 1325-ben kelt királyi oklevél, melyben Károly Róbert király a vasvári káptalantól kéri, hogy állapítsa meg, kit illet a jáki monostor patrónusi joga. Ebben az alapítót már a „Nagy” jelzővel (Comes Marthinus Magnus) illeti és külön is megemlíti, hogy ő a Szent György-monostor (monasterium Sancti Georgii Jaak) építtetője. Az oklevélre a 17. században ismeretlen kéz érdekes számítást írt (1651-1214 = 437), melyben az akkor még fellelhető adatok alapján kiszámította, hogy hány éves a monostor. A monostor apátja már 1223-tól szerepel az oklevelekben és ismert a templom felszentelésének időpontja is: 1256. május 2. A templomot az építtető Szent Györgynek, a bizánci egyház lovagszentjének tiszteletére szenteltette fel, akinek képét a főoltár mögötti falra is felfestették.

Mivel a középkori szerzetesi templomokban plébániai funkciókat nem volt szabad ellátni, a falunak 1250 körül külön templomot építettek, ez lett a Szent Jakab-kápolna.

 A templom története szorosan kapcsolódik a mellette épült kolostor történetéhez, amiről csak keveset tudunk, bár annyi biztos, hogy többször cserélt gazdát. 1455-ben Elderbach Bertold kapta, majd fia végrendeletileg Bakócz Tamásra hagyta, ezáltal a legutóbbi időkig Bakócz örököseié, az Erdődy családé volt.

A kolostor életében sorsdöntő volt az 1532-es esztendő. Ekkor a Kőszeget ostromló török a kolostort is megtámadta, és a templommal együtt súlyosan megrongálta. Ekkor fejezték le a templom elérhető magasságban lévő szobrait is. A török elvonulása után a szerzetesek még valószínűleg visszatértek, de 1562 után már bizonyosan megszűnt minden kolostori élet.

 Az elhagyott épületet 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtották. A templomot ért károk nem lehettek annyira súlyosak, hiszen helyreállították, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát nagyobb építkezéseket hajtott végre rajta. Erre egy korábbi villámcsapás okozta károk miatt volt szükség. Ekkor bontották le a kolostor egy részét, az apát újjáépíttette a déli falat, és a megrongálódott déli pillérsort négyzetes, durva falpillérekkel pótolta. A leégett famennyezet helyett a két hajóban fiókos dongaboltozatot emeltetett, valamint emeletet húzatott a déli mellékhajó és a sekrestye fölé. Az északi falba barokk ablakokat vágatott. A tornyok 1733 és 1735 között hagymasisakokat kaptak, melyeket 1785-ben egy vihar súlyosan megrongált, ekkor gúla alakú téglasisakokat emeltek rájuk.

 A templom utolsó nagyobb átépítésére 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei alapján került sor. Ennek során a templom eredeti formájának visszaállítására törekedtek, és a kor műemléki elveinek megfelelően indokolatlanul is jelentős átépítéseket végeztek, nem mindig törekedve az eredeti részek megóvására. A díszkapu rossz állapotban levő faragványait kicserélték, a kapu feletti timpanonba új domborművet faragtak. A tornyok eredeti magasságát visszaállították, és a barokk sisakok helyett a zsámbéki templom eredeti kősisakjait másolták át. A sérült falszakaszokat kicserélték, a barokk ablakokat elfalazták, és lebontották a déli hajó emeletét. Az épület külső faragványait felújították, az eredeti faragványok egy részét a budapesti Szépművészeti Múzeumba, más részét Szombathelyre, a Savaria Múzeum kőtárába szállították.

2013-ban 150 millió forintos állami támogatással megújult a templom homlokzati része.

 A templomot a déli oldalról körítőfal övezi, rajta a Folnay apát idején (1663-ban) épített díszes kapun léphetünk be a templom területére. A kaput az építtető apát címerei díszítik. A kapun belépve a templom déli oldala magasodik előttünk a polgári személyek bejáratául szolgáló déli kapuval. A kapu sokkal kisebb, mint a főkapuzat, és díszítésében is messze elmarad tőle, de figyelemre méltóak levéldíszes fonott oszloptörzsei, istenbárányos domborműve és az azt körülvevő sárkánydísz. Itt lehet belépni a templomba. Balra fordulva a templom nyugati oldalánál álló Szent Jakab-kápolnát pillantjuk meg, majd a tornyok vonalát elhagyva elébünk tárul a magyarországi román építészet legnagyobb kincse, a pazar díszítésű főkapu.

A bélletes főkapu látványa első látásra is ámulattal tölti el a szemlélőt, nem véletlenül, hiszen az építőmester úgyszólván minden díszt ide összpontosított. A háromszögű oromzattal lezárt építménybe sokszorosan tagolt, befelé mélyülő kaput tervezett, amely magára a kapura és a szobrokkal díszített homlokfalra oszlik. Mindent elborít a változatos és gazdag díszítés, melyet a geometriai mintákat felhasználó ún. normann díszítőstílus jellemez. A belső rész két figurális dísze a bejárat két oldalát őrző oroszlán – sajnos csak az eredetiek másolatai.

A bejárat feletti timpanonban a két angyal között trónoló Krisztus látható. A kapuépítmény homlokzatán a magyarországi román stílusú szobrászat ékkövei, Krisztus és a 12 apostol lépcsőzetesen emelkedő, oszlopokkal elválasztott karéjos záródású fülkékben álló életnagyságú szobrai. Sajnos csak Krisztus és a mellette álló két apostol feje eredeti, a többi áldozatul esett a török pusztításnak, és később, a barokk korban pótolták őket. Két apostol szobra már csak a tornyok homlokzatára kerülhetett. A kapu két oldalán lévő fülkékben a gyermekét tartó Madonna és az oroszlánnal küzdő Sámson szobrai állnak.

A templom északi oldala kevésbé díszes. A falat hármas féloszlopkötegek díszítik, a főpárkány íveiben pedig állatok, illetve levéldíszek ábrázolásai láthatók. Az utolsó szakaszban a sárkányokon diadalmaskodó hívő ember domborműve látható. A szentélyrész ismét díszesebb. A kétemeletes főapszist a két alacsonyabb mellékapszis fogja közre. Az apszisokat tagoló oszlopok a főapszison levéldíszes, a mellékapszisokon sakktábladíszes főpárkányt tartanak. Az ablakokbéleletét kicsi oszlopok és gömbdíszek ékesítik. Az oszlopfőkön növény- és állatalakok, a főapszis ablakain pálcadíszes, illetve fűrészfogas keret látható. A földszinti részt négyes vakárkádos fülkék és bennük szobrok díszítik. A sekrestyét megkerülve jutunk vissza a templom déli oldalára, a déli kapuhoz.

 A kapun belépve a templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós román kori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik, nagy méretei miatt akár külön kápolnaként is szolgálhatott. Az orgona mögötti falon látható a lóhere záródású hármas ülőfülke, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye.

A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól, melyek minden oldalán egy egy oszlop emelkedik. Az oszlopfejeket bimbós, gyöngyös szalaggal szegett növény-, vagy sárkánydíszes oszlopfők ékesítik. A mellékhajókban indákkal, levelekkel gazdagon díszített gyámkövek viselik a boltozat súlyát. Az egykori freskók nyomai a főszentélyben és a toronyaljban láthatók. Ezek a szentélyben Szent Györgynek a sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont és kíséretét, a templom alapítását, az imádkozó alapítót és halálát ábrázolják.

A bal oldali mellékszentély oltárán álló Mária-szobor 15. századi, eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárán állt. Oltárképei 18. századiak, 1705-ből valók. A sekrestyében nyolc 18. századi kép található.

Budapest XIV. kerületében a Vajdahunyad vára részeként látható az ún. Jáki kápolna, amelynek csak a kapuja utánozza a jáki apátsági templomot.

Elhelyezkedése

Jáki templom Pozíció Magyarország térképén

é. sz. 47° 08′ 21″, k. h. 16° 34′ 56″

Nádasdy-kastély (Nádasdladány) / Folytatáshoz kattints a posztra

 A Nádasdy-kastély a Nádasdy család legfőbb lakhelye volt Nádasdladány szívében.

 A kastélyt és a hozzá tartozó 24 hektárnyi területű csodálatos parkot még a 18. században építtette a Nádasdy család.

A Nádasdy család ősei már a 14. században birtokolták a környéket. A Schmidegg grófok 1736-ban szerezték meg a ladányi birtokot. Nádasdy Lipót 1851-ben Schmidegg Károlytól vette meg Sárladányt, amelynek nevét később a család kérésére a hatóságok Nádasdladányra változtatták. A 19. századközepén alakította ki birtokai új központját a Fejér megyei Sárladányban. A családi legendárium szerint a Nádasdy-ak Angliából származnak, talán ezzel is magyarázható, hogy a kastélyt angol-gót stílusban építtették. Az épület és a hozzá tartozó park a Sárrét mocsaras, lápos vidékének szélén lévő sík területére épült, ahol szép időben a távoli hegyek kéklő kontúrja fogadja a látogatókat.

 Lipót halála után a Nádasdy vagyont fia Ferenc örökölte a kastéllyal együtt. A 18. században épült barokk kastélyt 1873-ban alakították át romantikus stílusban, Hübner Nándor székesfehérvári építész és Linzbauer István budapesti műépítész tervei alapján. Az épülethez még tornyot és egy kétszintes szárnyrészt is hozzáépítettek. A kastély főbejárati homlokzatán a Nádasdy család festett címere található. A legenda szerint IV. Béla magyar király a tatár elől menekülve a nádasban bújt el. Tartózkodási helyét csak a Nádasdy-ak ismerték, akik vadrécével etették. Állítólag innen a címerben a vadkacsa. A kastély a mai formáját az angol tudor stílust kisebb átépítések után nyerte el.

 Az épület berendezése akkoriban modernnek számított volt vízvezeték, gázvilágítás, telefon hálózat, padlófűtés és ami legérdekesebb a föld alatt síneken keresztül hozták az ételt a távoli konyhából. A hagyományok őrzése, az ősök tisztelete, a vallásos családias szellem jellemezte a Nádasdy családot. Ezért az épületben nagy hangsúlyt kapott az Ősök csarnoka, ahol az elődöknek a hazáért, és a közügyekért folytatott tevékenységét bizonyító dokumentumokat őrizték. Az itt látható képgyűjtemény a Magyar Nemzeti Múzeum, a könyvek egy része pedig az Országos Széchényi Könyvtár és a keszthelyi Kastélymúzeum tulajdonában van. A csarnokot az ősök képmásai díszítették, ott tartották a családi összejöveteleket is. Ma is láthatóak még gróf Nádasdy Ferenc és felesége Zichy Ilona arcképei, amelyek Barabás Miklós alkotásai. Ők ketten nagyon szerették egymást, ám a családi idillnek szörnyű tragédia vetett véget. Harmadik gyermekük születése után Zichy Ilona 24 évesen meghalt. A gróf soha többé nem házasodott meg ám életét tevékenyen töltötte, mint mecénás. Irodalmi alapítványt hozott létre, ő létesítette a Stefánia Jacht Egyletet, és ő rendelte meg az első vitorlás jachtot a Balatonra. Az előkelően berendezett kastély termei között a könyvtár rendkívüli belsőépítészeti megoldásaival tűnik ki, amely Hauszmann Alajos tervei alapján épült. Kazettás fa mennyezet, csavart oszlopok, a galérián kovácsoltvas mellvéd egészíti ki az elegáns polcrendszert. A korszak legismertebb mesteremberei készítették a díszes kovácsolt vas csillárokat, a könyvtár galéria korlátját, a falburkolatokat, a könyvtárterem berendezését továbbá az Ősök csarnoka festett üvegablakait.

A kastély 1982-ben került az utolsó tulajdonos, a Honvédelmi Minisztérium birtokába. 1982 - 1994-ig az épület üresen állt. Az épületet 1993-ban kiemelt műemlékké nyilvánították.

 A 24 hektáron elterülő parkot még az 1860-as években alakította ki a Nádasdy család, Kálmán Jánosnak, a család kertészének közreműködésével.

A kastély mögötti park a kor divatja szerint megépített tájképi kert volt. A kert közepén kis tóval, a közepére épített fahídon át megközelíthető kis szigettel, mesterséges vízeséssel. Azonban a park növényzetéből sok elpusztult, valamint a kertben lévő nyári szalon, üvegház, játszóház is és a kis tó is kiszáradt.

Az építés óta eltelt idő sok megpróbáltatásának kitett park növényzetéből azóta sok elpusztult, többek között a kertben lévő nyári szalon, üvegház,játszóház is, és a tó is kiszáradt, ami a köréje telepített nedvességkedvelő növényzet pusztulását vonta maga után. A sok viszontagságot átvészelt megmaradt növényzet – mely között több száz éves famatuzsálemek is találhatók – azonban máig csodálatos látványt és élményt nyújt.

Fafajai között megtalálható a bükk (Fagus sylvatica), éger (Alnus), juhar (Acer), magas kőris (Fraxinus excelsior), platán(Platanus), lepényfa (Gleditsia tracanthos), ostorfa (Celtis), kocsányos tölgy (Quercus robur), fűzfafajok (Salix), a nyárfafajok (Populus) közül fekete nyár (Populus nigra) és fehér nyár, fekete dió (Juglans nigra), császárfa (Paulovnia tomentosa), valamint örökzöldek: virginiai boróka (Juniperus virginiana), andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo), európai vörösfenyő (Larix decidua), tiszafa (Taxus baccata) és tuja (Thuja).

FOTÓK :  Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Képek a régi Hortobágyról / Folytatáshoz kattints a posztra

II. Rákóczi Ferenc állítólagos gyermeke / Folytatáshoz kattints a posztra

Saint-Germain gróf saját állítása szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és a fejedelem első feleségének,- egy meg nem nevezett, de a Thököly családból származó leánynak -, természetes fia. Rákóczi Lipót Lajos György József Antal néven látta meg a napvilágot 1696.május 28-án, de születése után a Habsburg érdekek képviselőinek parancsára elrabolták és halottnak nyilvánították, majd Párizsba vitték, hozzátartozóitól örökre elválasztották. Gyermekkorában Gian Gastone, az utolsó Medici herceg pártfogása alá helyezték. Két mostoha öccse és egy mostoha húga, már Rákóczi második házasságából, Sarolta Amália Hessen-Rheinfels hercegnőtől származott. (II. Rákóczi Ferenc többszöri házassága kétséges, a Rákóczi életrajzok nem tudnak a fejedelem első feleségéről, illetve csak Sarolta Amáliával kötött házasságról beszélnek.)
Habár a gróf életének kutatói szerint a Rákóczi-családból való származása a legvalószínűbb, de vannak más források melyek portugál, spanyol vagy itáliai születésűnek tartják őt. Sajnos, azonban teljes bizonyossággal lehetetlen nyilatkozni születésének pontos helyéről és idejéről, de köztudottan szoros kapcsolatot tartott fent korának egynémely magyar főrendjével.

Saint-Germain gróf személyéről első alkalommal egy 1710-es velencei látogatása kapcsán esik szó, mikor is megjelenésében egy középkorú, nagyjából 45 év körüli, átlagos testalkatú, kreol bőrű és barna hajú, igen ízlésesen öltözködő, jómódú férfiként említik. Későbbi említése alapján egyik rózsakeresztes barátja, Belle-Isle marsall mutatta be XV. Lajos francia királynak, akinek barátja, a királyi családnak pedig meghitt ismerőse lett. Franciaországi tartózkodása alatt Chambord királyi kastélyában biztosított szállást neki XV. Lajos. Az elbeszélések szerint a gróf gyakori esti vendége volt a királynak és családjának. A király rábízta Madame de Pompadour tanításának nagy részét is. Gyakran kikérte a tanácsát és ha unalom gyötörte, a gróf biztosan kitalált valamit a felvidítására.1744-ben amikor XV. Lajos Metzben hirtelen halálos beteg lett Belle-Isle marsall a kéznél levő Saint-Germaint küldte a segítségére. Ő el is látta a feladatát és a király hálásan elismerte, hogy a „csodadoktor” mentette meg az életét.

Kísérletekkel mutatta be a királynak, hogyan állítható elő új színárnyalat selyem, vászon, pamut, gyapjú és bőranyagok színezésére.

Utazásai során bejáratossá vált több európai királyi udvarba. Európa összes uralkodója fogadta és érdeklődéssel hallgatták. II. Frigyes porosz király ünnepélyesen fogadta és elfogultsággal viseltetett iránta. Később grófi címet adományozott neki és politikai megbízásokkal látta el. Egyedülálló jelenségnek nevezte Saint-Germaint, "akin soha nem tudott átlátni".

Rómában a Máltai lovagrendnél Solar bailli néven fontos bizalmi pozíciót töltött be, és arra is felhatalmazást kapott, hogy a francia és a szárd király követeként lépjen fel, ha a helyzet úgy kívánja (1737-től a század végéig).

1737-1742 között a perzsa sah udvarában tartózkodott. Oroszországban is élt III. Péter uralkodása alatt egészen annak trónfosztásáig, illetve II. Katalin trónra lépéséig. Bizonyos források szerint jelentős szerepet játszott Georg Orloffal együtt a III. Péter elleni államcsínyben és a későbbi Nagy Katalin cárnővé való beiktatásában. Una Brich említi a "THE COMTE DE SAINT-GERMAIN" című munkájában: „Saint-Germain gróf utazásai évek hosszú sorát töltik ki és számtalan országon keresztül vezetnek. Perzsiától Franciaországig, Kalkuttától Rómáig ismerték és tisztelték.”

A korabeli források szerint több elképesztő tulajdonsággal is rendelkezett. Nyelvtudása például – saját állítása szerint, amit nyilvánvalóan senki nem tudott egészében ellenőrizni – egészen fantasztikus volt. Folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, piemonti kiejtéssel franciául, görögül, latinul, svédül, oroszul, szanszkritül, arabul, kínaiul és egyes források szerint - tekintettel állítólagos származására ez nem is olyan meglepő -, magyarul is. Ennek fényében érthető, hogy minden országban, amelyet meglátogatott, mint bennszülöttet fogadták. Tökéletesen használta szinkronban mindkét kezét. Megfigyelték, hogy képes volt egyszerre jegyzetelni jobb és bal kezével. Udvari és arisztokrata körökben a gróf a műveltsége, tehetsége és különleges képességei miatt mindig a társaság középpontja volt. Sokat beszélő feltűnően szellemes, szórakoztató embernek ismerték kortársai, aki saját nagyszerű tulajdonságaival kápráztatta el az amúgy is rendkívül igényes arisztokrata társaságot.

Általában véve Saint-Germain grófot (akit egyébként sok más néven is emlegettek kortársai; mint ahogy ő is időnként álneveket használt utazásai során) rendkívül felvilágosult rózsakeresztes, szabadkőműves és talán templárius mesterként ismerheti az utókor, akinek képzettségéhez, megbízhatóságához, misztikus tudásához és elképesztő nyelvismeretéhez kétség sem férhetett pártfogói körében. Az orosz teozófus Helena Blavatsky szerint korának legnagyobb orientális adeptusa volt, akinek társaságában - egyesek szerint - szintén megfordult. Néhányan az 1789-es francia forradalom egyik titkos szellemi atyjának vélik, bár ez utóbbi feltevés megalapozottsága kérdéses. Az mindenesetre bizonyos, - ezt D’Adhemar grófnő, Marie Antoinette királyné udvarhölgye is leírja emlékirataiban -, hogy egy félelmetes jóslatban előre jelezte a grófnőnek és rajta keresztül a királynénak a forradalom kitörését, a királyi család pusztulását és a Bourbon-ház bukását.

Saint-Germain tevékenysége „ismeretlensége” ellenére beáramlott az osztrák császári udvarba is. Bessenyei György testőr-írót és Báróczi Sándort ihlette szellemi tevékenységében, aki később újraélesztette Magyarországon a rózsakeresztesek mozgalmát.

A gróf életmódjáról a források egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy feltételezett mesés gazdagsága ellenére nagyon visszafogott, sőt szinte spártai volt. Igényei szerények voltak, ha pénze volt, szétosztotta a szegények között. Gyakran úgy élt, mint egy filozófus, tanulmányozta a természetet, társalgásokat folytatott a királyi udvarokban vagy pedig a laboratóriumában dolgozott.

Feljegyezték róla, hogy még a legnagyobb lakoma közben sem nyúlt ételhez, legfeljebb pár szem gyümölcsöt vett magához. Általában, amíg a vendégsereg falatozott, ő színes történetekkel szórakoztatta az egybegyűlteket.

Étrendjének alapját - ahogy azt tudni lehet -különböző durvaságúra őrölt gabonafélékből sütött kenyerek képezték. Húst többnyire nem evett, alkoholt nem ivott; gyümölcsöket, zöldséget és mézet fogyasztott. Elvonulásai idején pedig rendszerint hosszú böjtöket tartott. A legnagyobb talány vele kapcsolatban az az ún. örök élet elixírje, melynek a források szerint birtokában volt. Visszafogott életmódja és talán eme elixír rendszeres fogyasztása biztosította természetellenesen hosszú életét. Saját szavai szerint - középkorú kinézete ellenére - több mint száz évet élt meg.

Telepátiához hasonló képességgel megérezte, ha jelenlétére valamelyik távoli városban vagy országban szükség volt.

• „Tanulmányaim révén elértem, hogy nagy dolgokat vigyek véghez” - írta memorandumában

Okkult tudásának forrása teljességgel ismeretlen. Azonban úgy tűnik, hogy nem csupán a legmélyebb bölcsességnek volt birtokában, hanem azt a gyakorlatba is maradéktalanul átvitte.
Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterizmus alapelveiben. A meditáció és a koncentráció keleti módszerét gyakorolta.

• „Egyszerű külseje mellett szerfelett jómódú. Mindenről tudomása van, mindenhez ért. Nagy társaság előtt kísérletben bizonyította, hogy a vas aranyhoz fogható szépségű fémmé alakítható át..”
• „Életét és személyét homály fedi. Tehetsége van minden művészet és tudomány iránt, költő, zenész, irodalmár, orvos, fizikus, vegyész, gépész és műértő is. Ritka általános műveltsége van, minden nyelven kiválóan beszél, legjobban angolul... Szórakoztató vele beszélgetni..” „Mindenkinek értékes ajándékokat ad át, maga azonban nem kér semmit, és soha nem hagy maga után adósságot.”

Korának rendkívül megosztó alakja volt, sokan bölcs, örök életű mesternek tartották, de még többen csalónak és kalandornak aki hiszékeny emberek félrevezetésével szerezte vagyonát, sőt például Choiseul herceg, XV. Lajos miniszterelnöke, kifejezetten német kémnek vélte, és a gróf ezen kártékony tevékenységéről megpróbált egyértelmű bizonyítékkal szolgálni a királynak.

Saint-Germain nevével később többen megpróbáltak visszaélni, de életében is gyakran keverték a francia nemesi családból származó Robert de St. Germain-nel, aki XV. Lajos francia király kegyvesztett hadügyminisztere volt. Népszerűségét sok csaló próbálta kihasználni és igyekeztek neve alatt bejutni az előkelő körökbe.