Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa.
A Totalcar legutóbbi videójában egy egészen csodás négykerekű darabot mutattak be. Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa. Aki egyszerűen fogta magát, az autót eltette egy fészerbe, s a mai napig ott áll. Ja, igen: összesen 104 kilométert tett meg az utakon.
További érdekességért, illetve egyfajta időutazásért tekintse meg a teljes videót:
Olcsó, motorkerékpár alkatrészekből összeállított háromkerekű autó. Rengetegen építettek ilyeneket, de nálunk a cseh Velorex a legismertebb.
A Velorex a motorkerékpárok, és autók közötti űrt töltötte be, a 16/350-ből 12 000 darab készült, felét a KGST országaiba exportáltákFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL
A vasfüggöny szocialista oldalán a csehszlovák Stránsky fivérek már 1943-ban megalkották első, még biciklialkatrészekből összeszerelt autó prototípusukat, az Oskart. 1950-ben a párt bekényszerítette az üzemet a Velo szövetkezetbe, de a „hozott anyagból” való építkezés változatlan maradt. A 250 köbcentis léghűtéses egyhengeres kétütemű motort a CZ, az ugyanilyen elvű nagyobb, 350-es kéthengerest a pedig Jawa szállította, s a sárvédők, a kipufogók, és a kerekek is a Jawától érkeztek, a sebességmérő és a hátsó lámpák donorja pedig a Skoda Spartak volt. A fényszórók, a kormány és a gyújtáskapcsoló a Zetor traktorból jött! Ehhez kellett még egy saját készítésű hegesztett csőkalitka, egyedi tervezésű, kettős keresztlengőkaros első futómű, és valamennyi műbőr, amit a fémvázra feszítettek.
A plexiablakos oldalpanelek felhelyezésével a fülke teljesen zárttá tehető. A beakasztós kilincsen zár is van, de csak belülről csukhatóFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL
Máris készen állt a szegények háromkerekűje, meg a mozgássérülteké, mert a kocsit elsősorban nekik szánták, főleg azért, mert így adómentesen gyárthatták. Erre a cseh állam is odafigyelt, és vigyázott rá, hogy a törpéket, kizárólag rokkantak vásárolhassák, és csak ők vezethették. Egy idevágó történet: egy felborult autóból az 1960-as években, nem rokkant sofőrje állítólag félt előmászni, mert a közelben rendőröket látott. Megvárta, amíg az odasiető járőrök kerékre fordítják a gépet, indított és elszáguldott.
Egyszerű belvilág: csak sebességmérő, és gyújtáskapcsoló a farostlemez műszerfalon. Jól látszik az egyetlen ablaktörlő motorja
Leparasztozzák és lecsürhézik a vendégeket, mégis népszerű a középkori étterem Párkányban
A határ közelében, a szlovákiai Párkányban nyílott Középkori Parasztétterem (Stredoveká Sedliacka Reštaurácia) olyannyira sajátos hangulatú, hogy nem mindenkinek tetszik. Mielőtt néhány kuriózumot megismernénk, kedvcsinálónak nézzék meg a vendéglátóhelyet népszerűsítő rövid videót, amely megadja az alaphangot a folytatáshoz:
Aki belép az étterembe, már a látványtól úgy érzi, mintha más világba csöppent volna. Két csontváz és egy ketrecbe zárt boszorkány figurája fogadja a meglepett vendéget. Amikor aztán megérkezik a pincér, s kedvesen közli, hogy „Helló büdös paraszt, ülj le és zabálj!”, nem mindenki érti a tréfát.Ezért is kommenteltek volt látogatók úgy, hogy ez egy „tapló hely”.Akadt, aki már a bejáratnál visszafordult, a többség azonban nevetéstől könnyezve foglal helyet és szemrevételezi a középkori, korhű dekorációt, a Facebookon pedig büszkén posztolnak a vendégek. Az egység ugyanis igen népszerű!
Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem
Aki felkészülten érkezik, és a Középkori Parasztétterem weboldalán előzetesen tájékozódik, azt nem éri meglepetés, mert tudja, ha letegezik, vagy tenyeres-talpasnak esetleg csürhének nevezik, nem megsérteni akarják, csak a középkori zabatanya hangulatát idézik.
Mindenféle jó itókával megitatunk. A sör, a bor a pálinka és a tiszta víz torkodat tanyánkon kellemesen nedvesíti. Mivel a középkorba látogattál, ne csodálkozz, ha a pajkos felszolgáló letegez, vagy a csapos lármázva szólongat. Viselkedésük talán durvának tűnik, de hidd el, jó emberek ők. Gondoskodnak róla, hogy üleped puhán nyugodjon, hasad válogatott jókkal megteljék, hogy végül jó pár arannyal könnyebben távozhass.
Ha a vendég kikéri krigli italát, annak felszolgálását sem ússza meg szó nélkül. A pincér minden valószínűséggel odamondja, hogy “nesze neked is itt a lőré, igyad, legalább addig sem jártatod a pofád.”
Ételt – melyek kiadós, fatányéron felszolgált adagok – könnyen választhatunk. Van egy középkori nyelven és mai magyarsággal megfogalmazott változata is minden ételnek, melyből most hármat megismerhetnek.
A céget a német mérnök-üzletember, Arthur Ade alapította 1920-ban, azonban a város a második világháború végén előbb szovjet megszállás alá, majd az újonnan alapított NDK-hoz került, így értelemszerűen rövid időn belül már az állam tulajdonában volt az addig csak gépeket és alkatrészeket gyártó üzem. Az első típus, a Multicar M 21 1958-ban hagyta el a gyár kapuit, mely (és az összes többi későbbi modell is) dízelmotorral volt felszerelve.
Kis mérete és takarékos fogyasztása miatt hamar elterjedt a keleti blokk országaiban, Magyarországon a ma már alig fellelhető, egykor széles körben elterjedt szódáskocsik illetve gázpalack szállító kocsik zöme – szinte mind – a Multicar M22-es, vagy valamely másik típusához tartoztak, tartoznak. Az NDK-s időkben előfordult olyan is, hogy napi 40 készült belőlük. Az 1974-ig legyártott kb. 42 500 jármű mintegy ötvennyolc százalékát exportálták külföldre, ebből nagyjából öt százalékot Nyugat-Európába. Az NDK összeomlásával a cég helyzete, hasonlóan a keleti blokk összes járműgyárához, roppant ingataggá vált, azonban 1991-ben sikerült vevőt találni rá. Az új vezetés a céget kis méretű, speciális (főleg a városkarbantartásban szükséges, vagy reptereken, útépítéseknél használatos egyéb) gépek, járművek gyártására állította át. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy a cég akkori menedzsere, Manfred Windus 1993-ban elnyerte az év menedzsere címet, illetve 2005-ben az igazgató, Walter Boschatzki Németország államfőjétől, Horst Köhlertől átvehette a német érdemrend nagykeresztjét.
A Multicar az egyetlen olyan egykori NDK-s járműgyár, mely mind a mai napig töretlenül üzemel, jelenleg 7 különböző típusú speciális járművet gyártanak, illetve 2004 óta a Krauss-Maffei Wegmann hadi gyárral együttműködve a Mungo nevű katonai kisteherautót is a Bundeswehr (a német hadsereg) számára.
Pilisborosjenő, 1968. július 16. Jelenet az Egri csillagok című új magyar film forgatásán, melynek helyszíne a Pilisborosjenőn felépített korhű környezet. A filmet Várkonyi Zoltán rendezte. MTI Fotó: Tormai Andor Vélhetően még maga a rendező, Várkonyi Zoltán sem gondolta, hogy a Jókai Mór regényeiből forgatott filmek – A kőszívű ember fiai (1965), Egy magyar nábob (1966), Kárpáthy Zoltán (1966) – sikereit is képes lesz nemcsak megközelíteni, hanem felül is múlni Gárdonyi Géza 1901-ben megjelent regényének megfilmesítésével. A siker óriási volt: 1967 nyarától 1968 nyaráig forgattak, majd az év december 19-én bemutatták az Egri csillagokat, amely az 1948 óta elkészült magyar filmek közül a harmadik legnépszerűbb alkotás a maga kilencmillió feletti nézőszámával. Sokan állítják, a Várkonyi által filmre vitt történelmi alkotások azért is számíthattak – sőt számíthatnak – hatalmas népszerűségre, mert akárcsak Jókai regényei, úgy Gárdonyi műve is kötelező olvasmány volt, azaz a hazai ifjúsági irodalom kétségkívül legolvasottabb – és talán – legnépszerűbb darabjai.
Pilisborosjenő, 1968. július 16. Megkezdték az "Egri Csillagok" nagyszabású tömegjeleneteinek forgatását az egri vár másolatánál Pilisborosjenőn. A forgatás csatajeleneteiben a honvédség különlegesen kiképzett egységei és sok száz statiszta vett részt. MTI Fotó: Tormai Andor Az Egri csillagok az akkori magyar filmgyártás egyik legnagyobb vállalkozása volt, főleg annak tükrében, hogy a filmgyárban egy „normális” filmet 20-30 nap alatt forgattak le, míg a kétrészes Gárdonyi-mű olyan nagyszabású alkotássá nőtte ki magát, hogy több hónapon keresztül készítették. Iszonyatos nagy munka volt, hiszen három helyszínen vették fel a filmet: az első rész nagyját, illetve a tengerparti jeleneteket előbb Bulgáriában, a Fekete-tengernél rögzítették, ám később bizonyos jeleneteket újra kellett venni a Balatonnál, majd a második rész egyetlen helyszínét, az egri várat Pilisborosjenő határában építették fel, az ostrom ott játszódott le. Noha az állapota azóta sokat romlott, a mai napig az egyik legtöbbet látogatott turistalátványossága a Pilisnek az „egri vár”. Érdekesség, hogy maga a rendező, Várkonyi Zoltán is feltűnik a filmben, ahogy Ferdinánd királyként egyáltalán nem figyel a magyar követekre, a segélykérő levél felolvasásakor szeme egy labdajáték fordulatait követi. Szintén nem mindennapi történet az, ahogy a két főszereplőt, Kovács Istvánt és Venczel Verát kiválasztották. Ők az Ifjúsági Magazin olvasóinak köszönhetik, hogy belebújhattak Bornemiszsza Gergely és Cecey Éva bőrébe, ugyanis fölényesen megnyerték a lap által kiírt közvélemény-kutatást. A sármos színész egy korábbi interjújában (Heti Napló) elárulta, összesen 18 ezer forintot – kétszer kilencezret – kapott az alakításáért, ami ötven évvel ezelőtt hatalmas pénznek számított Magyarországon. A pénzből két autónyeremény-betétkönyvet vett, és bármilyen hihetetlen: összesen öt gépkocsit nyert.
Szintén a film egyik érdekessége, hogy a forgatókönyvet Nemeskürty István írta, míg a neves festőművész és porcelánfestő, Szász Endre volt a film látványtervezője, a filmkockákon is feltűnik: természetesen egy festőt alakít az Egri csillagokban – amelyben az akkori magyar színésztársadalom színe-virága szerepet vállalt. Akárcsak a Magyar Néphadsereg állománya, ugyanis a majd százezres török sereget a kivezényelt ötezer kiskatona alkotta, nem véletlenül fedezheti fel az éles szemű néző néhány janicsáron az ötven évvel ezelőtt használt bakancsokat. Sőt, olyan fotó is készült, ahol az egyik várostromló török csuklóján maradt a karórája is…
Ami sokaknak meglepő lehet, hogy a Várkonyi Zoltán rendezte filmből teljes mértékben kimaradt a könyv első részében jelentős szerepet játszó Gábor pap figurája. A regényben ő kegyelmez meg Jumurdzsáknak, és ő veszi el tőle a gyűrűt, amelyet egy levél kíséretében Gergőnek ad – az ékszer körüli történet viszont a film egyik vezérfonala maradt –, valamint ő kísérel meg merényletet a szultán ellen, ám ez sem látható a filmben. És ami talán egyik magyar filmmel sem fordult még elő: a Várkonyi Zoltán rendezte alkotás részleteiben mindennap megtekinthető a Dobó István Vármúzeum gótikus Püspöki Palotájának kiállítótermében. És a mai napig egyszer sem volt rá példa, hogy üres padsorok előtt menne.
Pilisborosjenő, 1968. június 24. A Dobó Istvánt alakító Sinkovits Imre és Jumurdzsák megformálója Bárdi György színész beszélget az Egri csillagok című új magyar film felvételének szünetében, az egri vár díszleténél, Pilisborosjenőn. Rendező: Várkonyi Zoltán. MTI Fotó: Tormai Andor
