A Hadtörténeti Múzeum tömbje előtt találkozunk az Osztrák-Magyar Monarchia történetének legfurcsább epizódjából származó fegyverekkel:
a Monarchia ugyanis tizenhat éven át saját gyarmataként tekintett a Peking szomszédságában álló, ma tizenötmilliós Tiencsin száznyolc hektáros egykori belvárosára.
A Monarchia a népfelkeléssé erősödő, boxerlázadásként elhíresült polgárháború miatt ötszáz tengerésszel és négy páncélos cirkálóval avatkozott be az eseményekbe, a harcok lezárulása után pedig a némi túlzással háromszög alakú, sűrűn lakott negyedet kapta meg viszonzásként, majd formálták azt át az európai igények szerint.
Peking a kép tetején, szaggatott vonallal jelölve Tiencsin / Fotó: CSK
Arról azonban nem esik szó, hogy a hajók egyike, a Mária Teréziáról elnevezett, 1895-ben szolgálatba álított, de már akkor is korszerűtlen SMS Kaiserin und Königin Maria Theresiasikeresen zsákmányul ejtett két, feltűnően szép kínai ágyút, sőt, azzal haza is tudott térni.
Fotó: Joadl / Wikimedia Commons
A Pej-tang erődnél 1900-ban elcsípett, 13,7, illetve 12,5 cm-es bronz ágyúcsövek fegyverek először jó eséllyel a császári kincstárba kerültek, majd a száz évvel ezelőtt alapított Hadtörténeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Ezen a harmincas évekbeli fotón például már jól látszanak a múzeumnak ma is otthont adó épület előtt, a könnyebb megtekinthetőség kedvéért kerekeken állva:
Helyzetük azóta sem változott sokat: egy időre az épület Kapisztrán téri oldalára kerültek, egy évvel ezelőtt azonban elfoglalták mai helyüket a főbejárat előtt.
A 4,4 méter hosszúra nyúló, közel három és fél tonnát nyomó ágyúk a boxerlázadás idején egyébként már rég múzeumba illettek, hiszen zsákmánnyá válásukkor már több mint kétszáz évesek voltak:
azokat a feliratuk szerint ugyanis a kínai hadsereget egy csapásra jóval erősebbé tevő, az európai asztronómiai ismereteket a Távol-Keletre szállító belga jezsuita hittérítő, Ferdinand Verbiest (kínai nevén Nan Huaj-zsen, 1623-1688) tervei szerint 1689-ben öntötték Pekingben.
Az ágyúk egyikének mandzsu felirata / fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A Verbiest segítségének köszönhetően megszületett százharminckét ágyú közel nem mindegyiket szánták a harctérre – a Várban lévő két példányt például egészen biztosan nem, díszítettségük miatt ugyanis biztosra vehető, hogy azokat legfeljebb különböző ünnepi alkalmakkor használták.
Fotó: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / Fortepan, 1970
Közel százhúsz éve már senki sem sütötte el őket, sőt, a legtöbben azt sem tudják, hogy nem csak Kőbánya szélén, de a Várnegyedben is találkozhatunk egy darabka Kínával.
