A Mecsek hegység északi erdőségei között megbújó Magyaregregy község közelében, egy 340 méter magas meredek csúcson találhatjuk meg Márévár kicsiny erődítményét.
A hely katonai jelentőségét már a dunántúli területekbőlPannóniatartományát kialakítórómaiakis felismerték, mert ide építtettek egy őrtornyot, ami a népvándorlásviharaiban pusztult el. Az eddig végzett régészeti feltárások és az egykori oklevelek alapján atatárjárásutáni nagy várépítések korszakába tehetjük Márévár erősségének keletkezését. Első írásos említése1316-ból maradt fenn, ekkor adományoztaKároly RóbertBogár Istvánnak a várat. A magát „Máréinak” nevező nemesi família utolsó tagjától örökösödési szerződéssel1468-ban a Várday família tulajdonába jutott át a vár. A Szapolyai JánosésHabsburg Ferdinándkirályok hívei között kitört áldatlan belháborúban ez utóbbi pártján lévő szerb származásúBakics Pálszerezte meg, aki az1530-as évekbenareneszánszízlésvilágnak megfelelően alakíttatta át lakóépületeit. A hadászati elveknek megfelelő átépítésére nem volt elegendő pénze urának, így csak egy kisebb méretűrondellávalbővítették ki védőműveit, az itt elhelyezettágyúkkalpusztító tűz alá tudták venni a helyőrség tagjai a meredek hegyoldalon rohamra készülő ellenséget. A közeli Pécsvárosának1543-as török kézre jutása után azonban kardcsapás nélkül került a vár is az ő fennhatóságuk alá, ezt követően csak kis létszámú katonaságot (72 fő) helyeztek el benne. Mivel a hódoltság határa egyre északabbra tolódott, katonai jelentőségét lassan elvesztette, bár még a megszállók egy nagyobb palánkvárral is megerődítették, amit három toronnyal tagoltak.
A 17. század elején a romos állapotra jutott vár a pécsi püspök birtoka volt. A 19. században Rómer Flóris és Haas Mihály szintén romként említik. 1960-1966 között történt a vár régészeti feltárása, illetve a maradványok helyreállítása.
