A
mai kis történetet akármelyik magyar falu magáénak érezheti, csak a
szereplőket kell behelyettesíteni az általuk ismert, méltán nagyra
becsült emberekkel , de ez történetesen Balatonkiliti !!!
Kiliti Húsvétok
Ilyenkor Húsvét Hétfőjén- évtizedekkel ezelőtt, Apám többször kiment a
kapuba és elpillantott balra, majd bejött és annyit mondott, mindjárt
ideérnek, már a Márkus Géza bácsiéknál vannak. És valóban, már az enyhe
tavaszi szellő hozta is hozzánk a hegedű, síró hangját. Még néhány ház
és ideérnek. Ez úgy félóra, vagy talán több is, mert hát Horváth Pista
bácsiék előtt minden ajtó nyitva volt és minden ház udvarán el kellett
húzni egy-két nótát és néhány szót is kellett váltani a háziakkal.
Egyszer csak megérkezett az ünnepek idejére összeállt zenekar, a
közelünkben lakó Horváth Pista bácsi, Németh Karcsi bácsi, Németh Lajos
bácsi és Borzok Gyuri bácsi. Mosolyogva jöttek be az udvarba, és már
kezdték is Apám nótáját. Nagyon szépen zengték a hegedűk: „Írom a
levelem Balogh Máriának”.
A nóta végén Németh Karcsi bácsi
köszöntötte édesapámat: ”Szervusz, édes Karcsikám „ és kezdődött a
gyerekkor, a fiatalkor felidézése, és én tíz év körüli gyerek pedig csak
hallgattam, amint jönnek elő a történetek. Nézegettem a megkopott,
de szépen karbantartott hangszereket. Néztem a zenészek kezét és már
nekem is feltűnt, hogy ezek a kezek nem csak muzsikus kezek, hanem
komoly fizikai munkát végző emberek kezei. Horváth István és Németh Károly a „Vízügynél” kereste a kenyeret népes családjának. Gyerekeik pedig követték az apák példáját. A Horváth és Németh gyerekekből becsületes, dolgos emberek lettek.
A hatvanas évek elején valamelyik Húsvétkor két fővel nőtt a zenekar
létszáma. A négy „öreg” előtt sötét öltönyben, csokornyakkendőben
Horváth Pista bácsi iker fiai- Ati és Gyuszi- mutatták be azt a zenei
tudást, amit édesapjuktól és Sára Feri bácsitól, iskolánk igazgatójától
kaptak. Nagy büszkeség volt számomra, hogy ez a két kisgyerek a barátom
volt és nagy örömömre szolgált, hogy most már az én nótámat is
eljátszották, amit olyan gyönyörűen eddig csak tőlük hallottam.
Aztán változtak az idők, sötétebb felhők jöttek. Elfogyott a zenekar.
Először Pista bácsi, Lajos bácsi, majd Gyuri bácsi ment el. Karcsi bácsi
ez év március 20-án múlt 86 éves. Hosszú boldog életet kívánok neki.
Egy régi fényképet nézegetek, amelyen a négy öreg
muzsikál valamikor a hatvanas években. Szinte hallom a hegedű hangját,
amint a lószőr néha megcsúszik a régi húrokon, és fájdalmasan hasít a
levegőbe. A hegedűt tartó kezek már rég lehanyatlottak. Nincs már,
aki muzsikáljon, és már az sincs, aki minden húsvétkor várná a négy
öreget. Szegényebb lett a világ nélkülük.