Köröstárkány kis székely helység a Kraszna partján, a magyar Golgota. Három kereszt helyett három székelykapu vezet a dombra, ahol 1919. április 19-én, nagypénteken leadta névjegyét a románság. A Belényes-Nyégerfalu-Köröstárkány térségét hatalmas román túlerővel szemben a nagyváradi honvéd apródiskola 16-18 éves növendékei védték kimagasló vitézséggel. A harcban a románok súlyos veszteségeket szenvedtek. Amikor végül a hadapródok hősi halált haltak, a román haderő bevonult Köröstárkányba. A román parancsok ekkor közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötte össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt a román katonák a környező telkeken géppuskákat rejtettek el. Amikor a lakosság már együtt volt, beszéd helyett a géppuskák szólaltak meg. Ennek következtében 93 ártatlan civil - gyermekek, asszonyok, öregek - vesztették életüket. A köröstárkányi öldöklést követően a környező oláh falvak lakossága megjelent, és a néptelenné vált magyar falut kirabolta. Még a ruhát, csizmát is lehúzták a holtakról. A falu elöljárójának még a kezeit és a lábait is levágták. A holtakat - köztük a kis hadapródokat - temetetlenül hagyták, a kiürült és kirabolt falut felgyújtották. Mindezt egy szemtanú mondta el, az akkor még 15 éves Gyulai Ferenc, aki el tudott menekülni, a románok utána lőttek, de nem találták el. A románok elvonulása után a szomszédos magyar falvak lakói temették el a halottakat a helység fölötti dombon. A gyalázatos gyilkosságra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a dombon lévő sírkeresztekről a románok még a dátumot (1919. április 19.) is lekapartatták, nehogy feltűnjön valakinek a sok kereszt ugyanazzal a dátummal. A köröstárkányi mártíroknak csak 1999-ben sikerült felállítani egy emlékművet, amelyhez az említett három székely kapun lehet eljutni.
