Minden évben több százezren voltak rá kíváncsiak, maga Kádár János, a MSZMP első titkára is szívesen időzött nála, látogatásai során akár 2‒3 órát is eltöltött az állatkertben. Böbe megismerte őt, kávéval kínálta, Kádár pedig viszonzásul magához ölelte a majmot. Ő volt az állatkert első egzotikuma, minden idők leghíresebb magyar csimpánza: Böbe.
Böbe 1963 januárjában született az afrikai Guineában, anyját orvvadászok lőtték le, s így került egy ott dolgozó magyar vízügyi mérnökhöz, Rózsavölgyi Imréhez, aki még abban az évben a veszprémi állatkertnek adományozta.
„1963 márciusától tartózkodtam Guineában, ahol egy kis afrikai városka részére vízművet építettünk. Március végén kollégáimmal együtt nagy vadászatra kaptunk meghívást. Én is kaptam puskát, de mert nagyon szeretem az állatokat, inkább a fényképezőgépem vittem magammal. Már bent jártunk az erdőben, amikor egy hatalmas nőstény csimpánz bukkant fel, nyakán kapaszkodó kicsinyével. Kétségbeesve próbált menekülni, de az egyik vadász golyója leterítette. Kicsinye sikoltozva rázta anyját, költögette, szeméből könnyek peregtek. Nagyon megható volt a kis majom kétségbeesése, szóltam hát a fővadásznak: adják nekem a kis majmot, haza akarom vinni. Természetesen odaadták. Amikor közelebb mentem, riadtan nézett rám könnyes szemeivel, de nem szaladt el, hanem odabújt anyja mellére. Elkezdtem simogatni, beszéltem hozzá, de legalább húsz percig tartott, míg le tudtam venni halott anyjáról. A társaság tovább ment, én a nyakamba kapaszkodó kis majmot azonnal elneveztem Böbének. Ha letettem és elszaladtam tőle, kétségbeesve rohant utánam, és amikor utolért, sikítozva kapaszkodott a lábamba. A vadászatról hazatérve egy kamrába zártam, de Böbe nagyon éles eszű, tanulékony kis majomnak bizonyult. Rövidesen kiengedtem, de nem ment el, pedig ott volt az erdő, Ő azonban csak mellettem érezte biztonságban magát. Ha otthon voltam, megengedtem neki, hogy bent maradjon, amíg írok. Mindent megfigyelt, felült az asztalra, a tollal telefirkálta a naplót, utána kitépkedte a lapokat. Ezt is tőlem látta, ugyanis még nem tudtam tökéletesen franciául, a piszkozatot ki szoktam tépni, és papírkosár hiányában a sarokba dobtam. Böbe megtanult üvegből inni, amikor pedig borotválkozás után a sarokba mentem mosakodni, máris ott ült az ablakban, tükörrel a kezében. Kente magát borotvahabbal, közben bele-beleharapott, a felét meg is ette.”
Rózsavölgyi Imre visszaemlékezése (1981)
Nagy szó volt ez akkoriban Magyarországon, hiszen a budapesti állatkertnek is egyetlen majma volt csupán, és most már a veszprémi is büszkélkedhetett eggyel, nem is akármilyennel. Még nem létezett majomház sem az állatkertben, ezért kezdetben az irodaépületben lakott. Banánt és narancsot Bécsből hozattak neki, de olajkályhát készlethiány miatt nem, csak vaskályhát kaphatott az afrikai klíma pótlására. Reggelire párizsis szendvicset, ebédre levest evett kanállal, uzsonnára mézes kenyeret fogyasztott, de szerette például a kávét is.
Rendkívüli intelligenciájának köszönhetően az állatkert gondozói Kasza László igazgató vezetésével számos etológiai megfigyelést és kísérletet folytattak Böbével. A különleges jövevény hatalmas figyelmet kapott, már 1965-ben film készült az életéből Böbe címmel, de készült film róla az Eötvös Loránd Tudományegyetem számára is.
Böbét megtanították tüzet rakni, kávét főzni, szörpöt készíteni, tudott festeni, gyurmázni, agyagozni is, és képes volt kört alkotni ecsettel, ami csimpánzmanccsal elég nehéz mutatvány. Szeretett ablakot törölgetni, és olyan óvatosan dolgozott, hogy sosem tört be az üveg.
Imádott autózni és motorozni. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága számtalan tanulság vagy kedves történet forrása. Az állatkertből meglógva egy közelben élő család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem volt hajlandó otthagyni választott vendéglátóit, amíg gondozója, Vecsey Ervin motorjával a ház elé nem állt. Akkor felült szokott helyére, a hátsó ülésre – és irány az állatkert.
A vele folytatott kísérletek célja az volt, hogy azt kutassák: miként tanulhatott az ősember, gondolkodása hogyan fejlődhetett, az utánzásból hogyan lett invenció. A legérdekesebb és legnaivabb kísérlet akkor esett meg, amikor a Magyar Televízió forgatócsoportjának kíséretében Böbét Afrikába vitték, hogy megfigyeljék, miként reagál a fajtársaival való találkozáskor. 1969. december 17-én Kasza László, a veszprémi állatkert akkori igazgatója, Vecsey Ervin, Böbe majom gondozója és Rácz Gábor ismert természetfilmes megérkeztek a guineai Conakryba. Dr. Ferencz Károly volt az expedíció helyi vezetője. A céljuk: megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpánzokkal való találkozás pillanatában ‒ vajon megpróbál-e hozzájuk csatlakozni? Böbe azonban megijedt tőlük, kétségbeesett sírással mászott le egy hatalmas fa tetejéről, és futott a gondozója után. Azokat választotta, akik fölnevelték, akikhez mindennapjai kötötték – mindenki nagy megkönnyebbülésére.
Nem sokkal az afrikai út után Böbe megbetegedett, majd 1970 októberében elpusztult. Romhányi József költő így írt az ország kedvenc csimpánzának halálakor:
In memoriam
Elhunytál egy csendes őszi napon
Veszprémi Böbe, nagyhírű majom
Vagy az történt csupán,
hogy a kutató tudomány után
a halál sem késett,
hogy tanulmányozza végső viselkedésed,
amint lényed emberszabásúan
a semmibe suhan.
Remélem, ezen illő módon
elmondott nekrológon
senki sem nevet.
Vagy csak néhány – majom-
szabású emberek.
Pécs környéke az ősidőktől fogva lakott terület, az illíreknek az i.e. 800-as években már erődítésük is volt a Jakab-hegyen. Az i.e. 400 körül beözönlő kelta törzsek több évszázadig háborúztak a területést a pannon-illír törzsekkel.
I.e. 156-tól megjelentek a térségben a római légiók. I.sz. 69-79-re (Vespasianus császár) befejeződött Pannónia meghódítása. Pécset Sopianae néven a rómaiak alapították a 2. században. A 4. században az erösödő hun támadások miatt Valeria tartományt melynek Sophianae volt a központja, a rómaiak kiürítették. 1900-ban előkelő hun harcos sírja került elő Pécs-Üszögön. A hunok után a gótok, longobárdok, avarok, majd a 791-ben avarokat meghódító frankok a terület urai. Liupramm salzburgi érsek (836-859) Quinque basilicae városában - melyet Péccsel azonosítottak - templomot szentelt fel.
Pécs Szt. István korában az első tíz magyar püspökségi központ egyike volt. A 11–12. századi településmagot az 1009-ben Szent Péter tiszteletére alapított püspökség jelenti, a Székesegyházzal és a hozzá tartozó épületekkel. A pécsi Püspökvár az egykori római Sopianae temetőjének északnyugati sarkára települt. Az ókeresztény temetőkápolnák egy része a középkori Püspökvár területén volt. Az elpusztult középkori épületek egy része az ásatások során került elő.
A Püspökvár a székesegyházzal és a püspöki palotával együtt már a ll. században kialakult. A székesegyház sem volt előzmény nélküli, az altemplom kutatásánál 4. századi alapokat találtak. A krónikák szerint a második székesegyházat 1040 körül Orseolo Péter magyar király idejében építették a mai Dóm tér északnyugati részén. Kézai Simon Gestájában azt írja, hogy Pétert itt is temették el, miután megvakították a fogságba esett királyt és az elhunyt.
1064-ben Salamon és Géza herceg itt ünnepli meg kibékülésüket, és Salamont itt koronázzák királlyá. Ezen az éjen tűzvész pusztítja el a várat és várost. A Képes Krónika ezt írja róla: "...az egész egyházat, mind a palotákat és többi épületeket és mindazt, ami hozzájuk tartozott; a szörnyű tűzvész mindent elemésztett." A székesegyházon kívül az oklevelek a 13. században - 1217-ben - említik először a Keresztelő Szent János társaskáptalan templomát a várban (galéria). 1164-ben az országon átvonuló keresztesek egyik hadoszlopa Pécset is érintette.
Az 1241-42-es tatárjárás elpusztította Pécset. Egy 1248-ban kelt oklevél szerint a tatárok felgyújtották a pécsi káptalan épületeit. A város hamarosan újratelepült, a várat kőfallal vették körül, amelynek célja a székesegyház, a püspöki palota, valamint az ezekhez tartozó épületek védelmének biztosítása volt. Az Árpád-kori négyszög alaprajzú várat később a délnyugati és délkeleti sarkán négyszögletes toronnyal erősítik meg. Feltételezhetően ennek a 13. századi várnak, illetve védelmi rendszerének maradványai kerültek elő a Barbakán ún. "nyaktagja" alatti részében. A 13. századi püspökvári erősítésekkel egyidőben megindult a várost körülvevő mintegy 3000 méter hosszú fal építése is. Magyarországi viszonylatban akkoriban Pécs rendelkezett a legnagyobb alapterülettel.
1284-ben a IV. (Kun) László ellen fellázadt Kőszegi Henrik fiai körbezárták és ostromolták Pécs várát. Az ostrom sikertelen volt, de Egyed comes a vár védelmében elesett. 1290-ben a meggyilkolt Kun László utódja az utolsó Árpád sarj, III. András lett. A pécsi püspök fegyvereseivel a királyt támogatva ostromolta Szekcső várát, minek során a lázadó Mizse nádor is elesett, a testvére Heyzew pedig elmenekült. 1299-ben Heyzew csapataival áttörve Pécs városfalait a várost kirabolta, de a várat bevenni nem tudta.
1301 után a zűrzavart kihasználva Kőszegi II. Henrik elfogatta Jakabot a pécsi várnagyot, és szövetségesének, Miklós kanonoknak adta át a várost és püspökséget. Egészen 1319-ig a Kőszegiek pártján volt Pécs.
1347-ben Miklós pécsi püspök és bandériuma is ott volt Nagy Lajos király Aquilát ostromló seregében.
A fallal és bástyákkal megerősített várban a székesegyház mögötti területen épült fel a Miklós püspök által 1355-ben alapított Aranyos Mária-kápolna (galéria). Tőle kissé távolabb kelet felé pedig az 1367-ben létesült első magyar egyetem épülete állott, amelynek alapítója Anjou Nagy Lajos király volt, javadalmazója pedig Vilmos pécsi püspök (galéria).
Nagy Lajos halála és Kis Károly meggyilkolása után 1386-ban a Luxemburgi Zsigmod ellen fellázadó délvidéki főurak Horváti János macsói bán vezetésével fogságba ejtették Erzsébet anyakirálynét és Mária királynőt. A lázadók 1387-ben Pécs városát feldúlták, de a várat nem vették be. 1388-ban az elfogott Horvátit Pécsen véres kínzások után felnégyelték és testrészeit kiszögezték a kapukra.
1400-ban Miklósfia Jakab pécsi diák jelentette a pápának, hogy harcolt a törökkel. A fokozódó török veszély miatt a baranyai várakat erősíteni kezdték, többek között Pécsváradot, Siklóst, majd 1420 körül megépült Szigetvár magja. Az 1420-30-as években a pécsi püspök bandériuma 500 főből állt. Egy 1437-es oklevél szerint Baranya egész népe harcba szállt a török betörés miatt.
V. László 1455-ben utasította Dersfia Pál pécsi várnagyot, hogy adja át a várat az általa kinevezett Miklós püspöknek. Ez meg is történt 1456 januárjában.
A Hunyadi Mátyás politikájával elégedetlenkedő főúri összeesküvés központja 1471-ben Pécs volt. Mátyás haragja elől Janus Pannonius pécsi püspöknek is menekülnie kellett. Mátyás hűséges hívének Ernuszt Jánosnak az alig húsz esztendős fiát, Zsigmondot nevezte ki a megüresedett püspökség élére (1473–1505). Az ő nevéhez fűződnek azok a korszerűsítések, melyek során a vár délnyugati sarkán a barbakán is épült. A kör alaprajzú tornyot egy ún. nyaktaggal és a belső kapuval erősítették. A déli kaputornyon lévő Ernuszt címer és 1498-as dátum mutatja az építkezés befejezését. Kinizsi Pál vizsgálta felül a vár erődítéseit 1491-ben.
Mátyás halála után Ernuszt Zsigmond hűen eskülyéhez Corvin Jánost támogatta a trónutódlás miatt kirobbant harcokban. A Báthori és Kinizsi vezette II. Ulászló párti csapatok Csontmezőnél szétverték Corvin és a püspök hadait, akik a koronával és koronázási jelvényekkel Pécsre menekültek. Az Ulászló-párti csapatok 3 hétig tartották ostromzár alatt Pécset, majd megegyezés született a harcoló felek között - Corvin János lemondott a trónról. II. Ulászló 1495-ben néhány napot Pécsen töltött a püspök vendégeként. Itt írták alá II. Bajazid szultán követeivel a békét 3 évre. Az ünnepség alkalmával a vár előtt lovagi tornát is tartottak. II. Ulászló 1496-ban a pécsi vár erősítésére golyóöntő cigányokat küldött Valpó várából.
1505 júliusában az elhunyt Ernuszt püspök utóda Szathmáry György lett, aki folytatta a megkezdett építkezéseket. A püspöki bandérium ekkor 400 fő volt. 1506-ban a székesegyház délkeleti tornyára merőlegesen Szathmáry a püspöki könyvtár és egy kápolna céljára épületet emeltetett reneszánsz stílusban (a 18. században ezt teljesen elbontották).
1521-ben Nándorfehérvár elvesztése után II. Lajos a táborban megbetegedvén Pécsre ment, ahol 2 hónapig betegeskedett. Az 1523-as szávaszentdemeteri csatában a pécsi püspöki bandérium is részt vett Orégi Ferenc parancsnoksága alatt. A két napos csata a magyar seregek fényes győzelmével zárult. 1525-ben Tomori Pál vezénylete alatt a pécsiek is Szabácsig nyomultak előre.
1526. aug. 30-án egy nappal a tragikus mohácsi csata után a török csapatok Pécs őrizetlenül hagyott városát felgyúlytották, lakosait a főtéren lemészárolták. A várat nem tudták bevenni. Móré Fülöp pécsi püspök ugyan kijutott a mohácsi csatatérről, de Pécs felé útközben belehalt sérüléseibe.
A két király belháborúja kezdetekor Baranya megye Szapolyai pártján volt. Pécset és a püspökséget János király lekcsei Sulyok Györgyre bízta (Török Bálint rokonára). 1527-ben a Siklós várába húzódott Perényi átállt Ferdinánd oldalára, és követte őt Sulyok György pécsi püspök is. Pécs Ferdinándtól 12 évre adómentességet kapott azzal a feltétellel, hogy a vár és város erődítményeit kötelesek helyreállítani sahát költségükön. 1529 augusztusában Pécs és Siklós is meghódolt a Szulejmán seregei által támogatott Szapolyainak, aki Pécset hívére, mesztegnyői Szerecsen Jánosra bízta. 1530-ban Brodarics Mátyás lett a vár és város parancsnoka. 1540-ben János király halála után Ezeki János püspök Ferdinánd kezére játszotta Pécset. A püskök 1541-ben bekövetkezett halála után Kákonyi János várnagy kitartott Ferdinánd hűségén. Izabella özvegy királyné Athinai Simon deákot bízza meg Pécs visszafoglalásával. Athinai a kapuőrséget lefizetve csellel elfoglalta Pécset 1541-ben. Atninai szintén cselvetéssel foglalta el Szászvárt is. 1541-ben a török csellel elfoglalta Budát, Török Bálintot fogságba vetette. A Pécs előtt megjelenő törökök Izabella parancsára hivatkozva követelték a város és vár átadását. Athinai megtagadta ezt. A törökök ágyúzták Pécset, de elfoglalni nem tudták. 1541 októberében Athinai átdata Pécset Ferdinándnak. A vár kapitánya Székely Lukács lett. 1542-ben Ferdinánd muníciót küldött a török által szorongatott Pécsnek.
1543 június 26-án a török főerők Siklóst vették ostrom alá. Pécsváradot a kapitánya felrobbantotta és embereivel elmenekült. Pécs kapitánya Székely Lukács és Várallyai Szaniszló püspök az embereikkel együtt elmenekültek a városból. Meg sem próbálták Pécset megvédeni, 200 gyalog egészen Pápáig futott. Kászim mohácsi és Murád pozsegai bég csapatai akadálytalanul vonultak be Pécsre. A törökök hamarosan elfoglalták Márévárt és Szászvárt is.
Pécs török őrsége 1543 őszén 513 fő volt, az őrségnek Mohamed Musza parancsnolt. Szeptembertől állandósultak a harcok a szigetvári magyar csapatokkal. 1545 augusztus végén itt gyülekezett a Dunántúli török had a Tolna megyei várak elfoglalására. A hadjárat azonban csak novemberben indult meg. November 17-én Simontornya, Ozora és Döbrököz várakat már elfoglalta a török, és Dombót ostromolta.
1548-ban a szigetiek elfogták a pécsi Dervis bég egyik agáját. Szigetvár 1556-os sikertelen ostromában a pécsi török csapatok is részt vettek Dervis bég parancsnoksága alatt. A sikertelen ostrom utáni csatározások során Zrínyi Miklós javasolta a haditanácsban "...Pécs erőtlen és gyenge várát és városát kell ostromolni". Dervis bég szeptemberben a királyi csapatok előretörése miatt Siklósra tette át székhelyét. 1557. szept. 28-án a keresztény hadak rajtaütésszerűen megjelenve Pécs alatt annak városfalát áttörve felgyújtották a várost. 1559-ben Horváth Márk szigeti kapitány jelenti: "A törökök is erősen dolgoznak Pécsett. Az árkokat vájatják és szélesbítik... 5400 ember dolgozik ott." 1565-ben Pécs török őrsége 321 fő volt. 1566-ban elesett Szigetvár, a hódoltság határa messzebb került Pécstől.
1589-ben a pécsi és koppányi török csapatok Hidvéget támadták meg, megtorlandó a magyar végváriak a balatonszemesi Bolondvár elleni támadását. Hidvég őrsége visszaverte a támadókat.
A tizenöt éves háború első évében 1593-ban Pécsen volt az anatóliai csapatok téli szállása. 1600 nyarán a Baranyába betörő hajdúkat a pécsi és szigetvári török csapatok Baranyavártól északra szétverték és a Dunába szorították. Még ebben az évben elesett Kanizsa vára, Pécs szandzsákbégi központ lett. A 15 éves háború végére megfigyelhető, hogy Baranya, Tolna jelentősebb településeinek népessége a betelepülő délszláv martalócoktól és családjaiktól etnikailag megváltozott. Pécsből egy virágzó török kereskedő város lett, ahová nem engedtek betelepülni keresztény lakosokat. A városban volt hét dzsámi, tíz mecset, fürdők, több mint negyven közkút, hét dervisház, öt medresz.
A 15 éves háború végeztével a baranyi várak őrségei csökkentek, Pécs török őrsége 1619-ben 249 fő volt. Ebben az évben ők adták az eszéki híd őrségét is (32 fő). 1631-ben a dzsámivá átalakított bazilika délnyugati tornya villámcsapás következtében súlyosan megrongálódott. Ahmed aga lebontatta a sérült részt és egy minaretet húzatott fel a torony épen maradt részére. 1639-ben a pécsi török őrség hatalmas ünnepséget tartott a perzsák feletti győzelem örömére, a szandzsákbég még arra is engedélyt adott, hogy a város megmaradt keresztény lakóit kirabolják.
Evlia Cselebi így írja le Pécset 1663-ban: "...dombszerű hegy szélénél négyszög alakú erős kőépítkezésű szép vár... Összesen 87 erős bástyája van, melyek mindegyike egy-egy remekmű... Öt kapuja van... a város hossza 1500 lépés... a belsővár a külsővár (város) nyugati oldalán van. Nagyon erős és szilárd építkezésű vár, s az összes pécsi lakosok értékes portékáit itt őrzik, mivel kettős, széles, magas fala van és valamennyi várnál híresebb, menedéket nyújtó belsővár. Széles és mély árka, s délkelet felé néző kapuja van; ez a kapu egy magas, négyszögletű toronynak szélénél álló művészi kapu, melynek boltozata felett a tallér nevű garason látható kétfejű, két szárnyát kiterjesztő s lába karmait kinyújtó madárnak rajza van... a Szulejmán szultán dzsámija...Belseje telides-tele van oszmánli hadiszerekkel".
1664-ben Zrínyi Miklós eszéki hadjárata során a baranyai várak török csapatai és tatár csapatok is Pécs alatt összpontosultak. A keresztény hadak január 28-án vonultak fel Pécs ellen. A Consignatio ismeretlen szerzője ezt írta: "(Pécs)...situusa ugy fekszik mint Küszegh, az vára benn volt az városban." Zrínyi a horvát és magyar lovasokkal a Budai kapu ellen vonult fel. A várból a pécsi bég lovassága kirohant, de a magyar lovasság egy részét gyalogosként bevetve Zrínyi megakasztotta a törököket. A bég segítségére érkezett 1200 tatár lovas harc helyett megszökött. Eközben a birodalmi hadak körülzárták Pécset. A város fala néhány helyen annyira romos volt,hogy még létra sem kellett a megmászásához. Más részeken meg teljesen hiányzott a fal, itt a törökök azt silány palánkkal pótolták. Jan. 29-én a várost rohammal bevették, 300 török védő elesett. A németek lerészegedtek és fosztogatni kezdtek. 30-án sikertelen roham volt a vár ellen. Zrínyi a lovassággal elvonult Eszékre a hidat felgyújtani. A híd lerombolása után febr. 5-én értek vissza Pécsre. Február 7-én kirabolták és felgyújtották a várost és elvonultak. A város és vár jelentős károkat szenvedett. Az egyetem épületének északi homlokzati falát az ostrom során berobbantották, amelynek következtében az a folyosóba rogyott be. Ez a robbanás pusztította el magát az épületet is. Romjait azután a törökök feltöltötték, ilymódon annak helyén ágyúpadot kialakítva. Ekkor sikerült többször a székesegyházat is eltalálni, a templom boltozata és tetőzete is károsodott.
1686 szeptember 23-án a Erdődy Miklós horvát bán horvát gyaloksága megrohamozta és elfoglalta a Siklósi-kaput. A török őrség súlyos veszteségek árán vonult vissza a várba. Erdődy 150 török fogollyal visszavonult. A keresztény seregek október 16-án érték el Pécset. Arszlán pasa a sérült városfalakat meg sem próbálta megvédeni, a várba vonult vissza. Október 18-án megkezdték a vár déli falának ágyúzását. A keresztények felrobbantották a vár vízvezetékét is, így vízhiány alakult ki a várban. A pasa szabad elvonulás mellett akarta feladni a várat, de Badeni Lajos ragaszkodott a feltétel nélküli megadáshoz. A kb. 1200 fős török őrséget Grazba kísérték, míg a polgári lakosokat Eszéken keresztül Törökországba engedték. Az elfoglalt Pécsen a császáriak Thüringen vezérőrnagy alatt jelentős véderőt hagytak. A vár kapitány a horvát Makár János ezredes lett. Thüringen 1687-ben többször is megkísérelte Szigetvár tötök őrségét meglepni. Az 1699-es karlócai békével az ország nagyrésze felszabadult a török uralom alól.
1703-ban a császári gyalogezredeket elvezényelték Pécsről, a vár visszakerült a püspökséghez. A püspökség terveket dolgoztatott ki az erősen romos vár és székesegyház helyreállítására, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése megakadályozta ebben.
1704-ben Sándor László kuruc hadai több oldalról körülvették Pécset és hatalmas hadisarcot követeltek. A tárgyalások alatt kitört a harc, a kurucok benyomultak a városba és vérengzésbe kezdtek. A várral 3 heti ostrom után sem boldogultak. A császári oldalon harcoló szerbek 1704 márciusában szintén raboltak és fosztogattak Pécsen. Koller jezsuita atya feljegyzései megmaradtak a vérengzésről. Még ez év június végén Esterházy Antal kuruc seregei ismét benyomultak Baranyába és harc nélkül elfoglalták Siklós és Pécs várait. Szeptemberre Heister császári generális visszafoglalta a várakat. 1705-ben Bottyán János dunántúli hadjárata alatt Pécs ismét kuruc kézre került. 1706 februárjában Bottyán kiürítette Siklós és Pécs várát. 1708-ban Esterházy Dániel, Béri Balogh Ádádm és Kisfaludy György kapott parancsot Pécs ostromára, de a sereg Pécsváradról visszafordult. A pécsi sáncokból előmerészkedő Kreutz tábornok Kölesdnél szept. 2-án megsemmisítő vereséget szenvedett. A menekülő császáriak és rácok Pécsre menekültak. Béri Balagh ostrom alá vette Pécset, de október 6-8 körül felhagyott a sikertelen ostrommal. 1710 október 28-án a szerencsétlen szekszárdi csatával befejeződtek a kuruc hadműveletek a Dunántúlon.
Pécs falai túlélték a kuruc háborúkat és az 1780-as évekig érintetlenül álltak, sőt még 1845-ben is nagyrész megvoltak. A 19. század során a városrendezési elképzelések miatt pusztultak el sok helyen a város falai.
Nyolcvan éve kemény tél volt mifelénk, ahogy az egy különleges angol híradóból is látszik.
A kádári Magyarországon nem állt meg az élet, mert leesett fél méter hó, de nem ám! Pörögnek az üzemek, zúgnak a hógépek, épül a szocializmus! Legalábbis valami ilyesmit sugallnak a képsorok.
1959-től a 4750 mm. hosszúságú, 2,5 m szélességű, 30 álló és 10 ülő kapacitással rendelkező ÁMG 406 típ. sz. autóbusz pótkocsikat az Általános Mechanikai Gépgyár (ÁMG, Székesfehérvár) készítette. A pótkocsi a nevét, a gépgyár rövidítéséből kapta. A pótkocsik nem voltak teljesen egységes kivitelűek. Az elsők, a még korábban gyártottak az Ikarus 60-as autóbuszok elemeit hordozták magukon a hátsó homlokfal, a sárvédők kialakítása megegyezett azokkal.
Alapvetően nem változott, de egyes elemek kicserélődtek a hatvanas évek elején készített pótkocsikon. Ilyen például a sárvédő íve. Az akkor már szériában gyártott Ikarus 620-as sárvédő ívét használták fel, de továbbra is a főméretei az Ikarus 60-ashoz hasonlítottak.
Az FVV a trolibusz üzemnél, csak később, 1960-ban vezette be a pótos üzemet. Az első pótkocsikat a FAÜ- adta. Később a Gépgyár az FVV részére is gyártott pótkocsikat, ezek már az Ikarus 620-as sárvédő elemeit kapták.
A pótkocsiknak szabályos kormányművük volt, amit a csatlásrúd kormányzott (azaz a mai teherautó pótkocsiknál bonyolultabb szerkezete volt). A vonó- és vontatott jármű között levegős (légfék) és elektromos csatlás vezetett.
A pótkocsik eredetileg autóbusz általi vontatásra lettek kialakítva, így nem meglepő, hogy erősáramot nem csatoltak, a pótkocsiban gyengeáramú világítás volt. Ellenben a vontató részen főáramkörű volt - eszerint a villamos - keresztezésben az első kocsinak kialudt a világítása, a pótnak viszont nem!
Volán viszonylatban 1975-ig jártak, utoljára - ha igaz - Veszprém megyében.
