A kiállított járművek a szabadidőpark területén kaptak helyet. A rendezvény tavaly indult útjára, amikor Pannónia, Csepel és Ikarus járműveket tekinhettek meg az érdeklődők.
2019. február 10., vasárnap
Márkafüggetlen veterán autós - motoros - traktoros találkozó Valkón
A kiállított járművek a szabadidőpark területén kaptak helyet. A rendezvény tavaly indult útjára, amikor Pannónia, Csepel és Ikarus járműveket tekinhettek meg az érdeklődők.
2019. február 8., péntek
A 70-es évek főtt kukorica maffiája
A nyaralókkal és a hatóságokkal is kukoricáztak a balatoni zugárusok, akik közül a kis halak is megkerestek tízévnyi átlagbért egy szezon alatt.
Fotó: Fortepan
Van néhány dolog, ami nélkül a balatoni nyár elképzelhetetlen volt a Kádár-korban és ugyanolyan elképzelhetetlen ma is. A lángos és a főtt kukorica ugyanolyan elválaszthatatlan részei a magyar tengernek, mint Trabantnak a jellegzetes olajszagú kékes füst, vagy az egyszeri vagánynak a Trapper farmer és a tulipános Fékon ing. Azonban a felsoroltak közül egy sem szenvedett annyi üldöztetéstől a 60-70-es években, mint a (magyar) tengeri, vagyis a kukorica.
Illetve nem is a jobb sorsra érdemes növény állt a támadások kereszttüzében (dacára amerikai származásának), hanem sokkal inkább a gerilla hadviselés elveit a kereskedelmi gyakorlatba átültető mozgóárusok, akik időnként feltűntek, majd rendőrt látva ugyanolyan váratlanul váltak köddé. Ezeket a figurákat valójában mindenki utálta, ennek ellenére egy-egy nyári napon egy szekérderéknyi illatozó csövet sóztak meg, és sóztak rá a nyaralókra. Hogy miért nem voltak népszerűek?
A nyaralók szemében azért, mert nem átallottak a kiéhezett strandolók között végig sétálni illatozó portékájukkal, melynek a felnőttek még csak-csak, de a gyerekek egyáltalán nem tudtak és nem is akartak ellenállni. Ezzel még nem is lett volna baj, ha nem 4, sőt néha 6 forintot kértek volna egy csőért, amit Budapesten főzve 3, nyersen 1 forintért árultak. A hatóságok más okból orroltak ezekre a zugárusokra. A hivatalos álláspont (mely alapján több ízben be is tiltották a kukorica árusítását Pesten és a Balatonon egyaránt), az ellenőrizhetetlen higiénia volt. Senki sem tudta, hogy milyen vízben főtt az étel, milyen tisztaságú kezek kezelték és adták el, illetve, hogy az árusításra használt jellegzetes kosarak és a leterítésre szolgáló abroszok mikor láttak utoljára mosószert. Szintén hivatkoztak – az árusok ellen folytatott kereszteshadjárat okaként – a hatóságok a köztisztaság kérdésére. Mondjuk ez utóbbit bárki beláthatja, aki valaha megfordult olyan strandon, ahol kukoricát is árultak és kerülgette az eldobált csöveket. A kifogások igazi oka persze ezeknél jóval prózaibb volt.
A zugárusok ugyanis nem váltottak ki semmilyen iparengedélyt, így ellenőrizhetetlen volt a működésük és ráadásul semmilyen adót sem fizettek a bevételeik után. Persze legyinthetnénk, hogy miért sajnálták tőlük azt a néhány forintot (ahogyan ma a hóvirágárus nénik kapcsán tesszük gyakran), de hatalmasat tévednénk. A kukorica árusítás ugyanis hatalmas jövedelmekhez juttatta az élelmes proletárokat. Az egyik újság a 70-es években utánajárt a témának, és meginterjúvolt néhány név nélkül nyilatkozó zugárust. Állításuk szerint egy normál nyári napon a Balatonon könnyedén el lehetett adni 400 csövet, ami 4 forintos áron számolva napi 1600, havi 48000 forint vagyis egy szezonban bőven meg lehetett a 120-140000. Ezt pedig az 1400 forintos átlagkereset időszakában elég erős bevételt jelentett.
Persze kukoricaárusból is létezett több féle. Volt olyan, aki saját földjükön, telkükön termesztették a növényt, és ezt adták el a strandokon, saját maguk. Az eggyel nagyobb léptékben gondolkodók vagy földe(ke)t béreltek vagy piacokon, egyéb helyeken vettek nagyobb mennyiséget, és jutalékban dolgozó árusokat foglalkoztattak. Ezzel nagyobb forgalmat lehetett bonyolítani, de egy csövön jóval kisebb volt a bevétel. A legnagyobb halak nem is ezt a módszert választották, hanem leutaztak az Alföldre, és ott szereztek – általában feketén az MGTSz-ekből – tonnaszám kukoricát, melyet saját teherautóik hoztak a tóhoz. Nem csoda, hogy Somogy- és Veszprém megyében szinte mindenki ismert egy fejedelmi körülmények között élő „kukoricást”.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Persze adódik a kérdés, hogy az állami vállalatok, akik könnyen juthattak a ZÖLDÉRTEN vagy más vállalatokon keresztül a növényekhez, miért nem vették fel a kesztyűt. Miért lehetett gyakran látni, hogy a vendéglátóipari vállalatok éttermei konganak az ürességtől ebédidőben, miközben a lángososnál vagy éppen a kukoricásnál tömött sorokban várakoznak az emberek? Nos a válasz siralmasan egyszerű! A döntéshozók úgy ítélték meg, hogy egy ilyen helyigényes és alacsony profittal kecsegtető tevékenység, mint a kukorica főzés, és árusítás elvinné a forgalmat a drágább és nagyobb hasznot termelő éttermi ételek elől (más kérdés, hogy az üres éttermekben ugyanígy nem lehetett a drága fogásokat eladni).
Ennek ellenére voltak tétova kísérletek, például a már említett ZÖLDÉRT-től. Ők úgy akarták felvenni a harcot a kétes higiéniájú zug-tengeri ellen, hogy légmentesen előre csomagolt kukoricát árultak, igaz csupán néhány büfében és nem melegen. Ez azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem versenyezhetett a csúszópénzzel szerzett vagy éppen otthon termett csövek áradatával. Egyébként is voltak olyan árusok, akik sokkalta jobban ügyeltek a higiéniára és a (ki tudja milyen mocskos) csöveket nejlonzacskóba csomagolva tették a piszkos terítővel letakart, koszos kosárba. Igaz, hogy a beszerzési nehézségekre hivatkozva a tasakot az eladáskor visszakérték, és ki tudja hány újabb csövet tettek még bele..FacebookTumblrTweetPinterestGoog
Balatoni épületek a Kádár-korból, melyeket már nem láthatunk
Új életre kelt kiállítási standok, egy pikkelyes és egy UFÓ-k ihlette épület, melyeket elsöpört a rendszerváltás.
Talán a Hotel Ezüstpart megmenekül
Forrás: glaeriasavaria.hu
Se szeri se száma az olyan, Kádár-korszakban készült épületeknek, melyeket ma már nem láthatunk a magyar tenger partján. Sok esetben az akkori technológia gyengesége, a slendrián kivitelezés vagy éppen a megfelelő alapanyagok hiánya végzett ezekkel az építményekkel, de legalább ilyen gyakran vezetetett a karbantartás hiánya miatti állagromlás végül a bontáshoz. A rendszerváltással egy időben a Balatoni vendéglátásra talán addigi legsötétebb időszaka köszöntött, hiszen a külföldi- és belföldi turisták nagy része egyszerre tűnt el a tó partjáról. Azok a szállodák, kempingek és panziók, melyek időben kerültek magánkézbe, nagyjából átvészelték ezeket az éveket, de sok impozáns építmény nem járt ilyen szerencsével. A szocreál építészet legkomolyabb teljesítményei a karbantartás hiánya miatt váltak életveszélyessé a kilencvenes évek végére. Mostani cikkünkben négy olyan ikonikus épületet mutatunk be, melyet már nem- vagy – úgy tűnik – nem olyan formában láthatunk a jövőben.
Kezdjük rögtön egy kakukktojással, egy olyan üdülővel, melyet nem a rendszerváltás, hanem a Kádár kor valutaéhsége törölt el a föld színéről. Magyarország egyik első és sokak szerint legjobb helyen lévő motelje a tó legkeskenyebb részén épült. A Tihany Motelt eredetileg autós motelként emlegették a szocialista vezetők és formája, sőt cégére is erősen hajazott az amerikai filmekben látható útszéli szállókéhoz. A motelt gyakorlatilag készen vásárolta a magyar állam az 1958-as, brüsszeli Világkiállításon, ugyanis innen származtak azok a bódék, melyek szálláshelyekként funkcionáltak a területen.
A Tihany Motel
Forrás: Fortepan/ Bauer Sándor
Ezekből az épületekből még három helyre, Siófokra, Balatonföldvárra és Keszthelyre is jutott, és eredetileg 5 évre, átmeneti megoldásként terveztek velük. Az előző rendszerben azonban gyorsan repült az idő vagy éppen lassan őröltek a malmok, így még az 1976-os bontási tervet is túlélték a kalyibák. Mire 1983-ban pályafutásuk végére értek, addigra már katasztrófális állapotban lehettek, de végül a Tihany Hotel kibővítésével épült Club Tihany helyigénye végzett velük . Ennél jóval tovább húzta azonban az 1968-ban átadott széplaki „Orion űrhajó”.
A szocreál építészet ebben a korszakban előszeretettel emelt kör alakú, a tudományos-fantasztikus irodalomra hajazó építményeket, de ezek közül is – szó szerint – kiemelkedett a Hotel Interpress, lábakon álló klubhelyisége. Az esténként presszóként és táncos szórakozóhelyként üzemelő torony valóban lenyűgözőre és látványosra sikeredett, és becenevét az akkor futó tévésorozatról kapta.
Forrás: Fortepan/ Pálfi András
A 360 fokos panorámát kínáló építmény egészen 1989-ig élte fénykorát, ám ahogy már fentebb említettük, a rendszerváltás sok dolgot megváltoztatott a Balaton partján. A MÚOSZ üdülő jelentősége jócskán lecsökkent és ekkortól már többnyire csak deficitet termelt. A szövetség végül 2006-ban eladta a nyaralókomplexumot az UFÓ toronnyal együtt. Bár az új tulajdonos sokáig kacérkodott a gondolattal, hogy az újonnan épülő lakópark stílusát az Orionhoz alakítja, mégis más lett a történet vége. Előbb 2012-ben eltávolították róla a még felhasználható nyílászárókat és egyebeket, majd 2014-ben végérvényesen elbontották az épületet, mivel a járószint tökéletesen tönkrement és életveszélyessé vált.
Kicsit több, mint tíz év jutott Balatonfüred első galériájának. és a szocialista gazdaságban akkoriban meghonosodó könnyűszerkezetes építészet egyik látványos eredményének. 1973-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Fémmunkás Vállalat nem kizárólag a bemutatóival, de magával a kiállítási standdal is demonstrálni akarta az új technológiában rejlő lehetőségeket. A 360 négyzetméteres, négy acél tartóbordára rögzített könnyűfém borítású építmény szintén egy kicsit Sci-Fi kiállásúra sikeredett. A füredi tanácsot azonban rögtön meggyőzte, így a következő év már a Balaton partján találta az egykori installációt. A füredi Balatoni Galéria életútja nagy vonalakban emlékeztet a boglári Gömbkilátóéra, hiszen az is a BNV-n kezdte a pályafutását (bővebben itt), de míg az a látványosság ma is a tó környékét ékesíti, addig a Galéria már régen feledésbe merült. Bár több, mint 10 éven át szolgálta a kultúrára szomjazó turistákat, 1985-ben bezárt és a rendszerváltás környékén elbontották.
Forrás: egykor.hu
Egyelőre függőben van az utolsó ikonikus épületünk sorsa, hiszen az egykori Ezüstpart Hotel – ha más formában is, de – úgy tűnik, hogy túléli a rendszerváltást. A pikkelyre emlékeztető külső borítása és impozáns méretei miatt is ikonikusnak számító épület öt évig épült és végül 1983-ra készült el. A tíz emeletes épület és melléképületei eredetileg a Széplaki SZOT üdülő nevet kapta és kilenc szakszervezetnek kellett összedobnia az építési költségeket. Ez két dolog miatt alakult így: egyrészt a saját tagjaik számára szerettek volna biztos és minőségi szálláshelyeket szerezni Siófokon, másrészt a közel 60 millió forintot másként nem sikerült volna előteremteni. Bár próbaüzemben már 1983-ban is fogadott SZOT beutaltakat a szálló, a hivatalos megnyitó 1984 május elsején volt és ekkor csodálhatták meg a sajtó képviselői is első alkalommal az impozáns épületet.
A központi toronyban 354 összkomfortos, loggiás szoba és egy évvel később fedett medence került kialakításra. De helyet kapott az üdülő területén többek között filmvetítésre alkalmas terem, szolárium és szauna valamint színházterem, 300 fős presszó és ezer fős étterem is. A szálló melletti kiszolgáló épületekben saját hentes- és cukrászüzem is helyet talált, összesen napi 2200 adagos kapacitással.
Az addigra már Hotel Ezüstpart néven futó létesítmény 34 év működés után, 2017-ben zárt be és új tulajdonosa még a tavalyi évben meg is kezdte a kiszolgáló épületek bontását. A tervek szerint a főépület és környéke lakóparkként újul meg, ám azt még nem tudni, hogy a legendás, szocreál homlokzat vajon megmarad-e az utókornak.
2019. február 2., szombat
Tatabánya anno 12 képben / Folytatás a posztban
Tatabánya, 1952. augusztus 5. Építőmunkások dolgoznak a tatabányai új lakóházak építkezésén. MTI Fotó/Magyar Fotó: Munk Tamás
Tatabánya, 1952. augusztus 5. Gulyás Bálint, a Mráz brigád oktatója a tanulóknak a falazást mutatja a tatabányai új lakóházak és a 750 személyes bányászfürdő építkezésén. MTI Fotó/Magyar Fotó: Munk Tamás
Tatabánya, 1951. február 1. Kisgyermekek és gondozóik a Tatabányai Szénbányák Nemzeti Vállalat Újtelepi bölcsődéjének falát díszítő és Rákosi Mátyás képét is tartalmazó dekoráció előtt, amely a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) II. kongresszusára készült. MTI Fotó: MAFIRT
Mi is volt a KMK? / Folytatás a posztban
A második világháború után az országban ismeretlen volt a munkanélküliség, hisz az állam feladata volt a teljes foglalkoztatás. Ebben az időben, ha valaki betévedt egy munkahelyre lényegében kötelező volt felvenni. Ha emberünk mégsem igyekezett elhelyezkedni, akkor közveszélyes munkakerülő lett, és ez bizony büntethető volt.
Ezt a kifejezést már az 1900-as években is ismert volt, 1913-ban már törvényt is hoztak e címszó alatt - ha valaki munkaképes volt, és helyette mégis csavargásra, munkakerülő életmódra adta a fejét, akkor elzárással büntethették. Ezzel együtt tiltott volt a szerencsejáték, és a futtatás is.
A Rákosi kroszakban már átnevelésről, és munkára fogásról beszélnek. Úgy gondolták, hogy ezzel a bűnözést is vissza lehet szorítani, ami persze valóban így van. Ekkor már a munkakerülőket megvetés és gyűlölet vette körül. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években, ha valaki nem dolgozott, bár megtehette volna - összesúgtak a háta mögött és úgy néztek rá, mint a véres ingre.
1978-ban törvényt is hoztak, miszerint ha valaki munkaképes, de munkakerülő életmódot folytat, akkor szabálysértést követ el, és ha ez ismétlődött bizonyos időn belül, akkor már tényleges szabadságvesztéssel súlytották, de akár javító-nevelő munkát, vagy pénzbüntetést is kiróhattak rá. De még ki is tilthatták.
Ekkoriban évente több száz embert ítéltek el munkakerülésért, és vonultak börtönbe szabadságvesztés letöltése miatt, de tízszerese volt azoknak a száma, akiket pénzbüntetéssel súlytottak.
A közveszélyes munkakerülés aztán értelmetlenné vált 1989-től, amikor a rendszerváltással egyidőben sok embernek addig stabil munkahelye megszűnt.
Ha szokatlan időben az utcán tartózkodtől - éjszaka, hajnalban - szinte biztos volt, hogy a rendőr megállít igazoltatás címén, és mivel a személyi igazolványban akkoriban be volt jegyezve tényleges munkahelyed - ha nem dolgoztál, szinte biztos volt az előállítás.
Jelenleg is van bizonyos mértékű munkanélküliség, de jelenleg a munkanélkülieket mesterségesen gerjesztett megvetés övezi. Hisz a statisztika azt mutatja, hogy óriási munkaerőhiány van az országban, de sajnos a statisztika csak a számokat mutatja, és nem azt, hogy pontosan mely szakmákban van telítettség, mely rétegek azok, akikben nem gondolkoznak a munkaadók, vagy pld. mely kor után nem foglalkoznak a munkáltatók a jelentkezőkkel még akkor sem, ha első rangú szakemberek - az esetben, ha fiatalabb jelentkező is beadta felvételi kérelmét. De mindenesetre a büntethetőség már a múlté...
Fotó: Fortepan - Magyar Rendőr
Fotó: Fortepan - Magyar Rendőr
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ezt is látnod kell
