A második világháború után az országban ismeretlen volt a munkanélküliség, hisz az állam feladata volt a teljes foglalkoztatás. Ebben az időben, ha valaki betévedt egy munkahelyre lényegében kötelező volt felvenni. Ha emberünk mégsem igyekezett elhelyezkedni, akkor közveszélyes munkakerülő lett, és ez bizony büntethető volt.
Ezt a kifejezést már az 1900-as években is ismert volt, 1913-ban már törvényt is hoztak e címszó alatt - ha valaki munkaképes volt, és helyette mégis csavargásra, munkakerülő életmódra adta a fejét, akkor elzárással büntethették. Ezzel együtt tiltott volt a szerencsejáték, és a futtatás is.
A Rákosi kroszakban már átnevelésről, és munkára fogásról beszélnek. Úgy gondolták, hogy ezzel a bűnözést is vissza lehet szorítani, ami persze valóban így van. Ekkor már a munkakerülőket megvetés és gyűlölet vette körül. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes években, ha valaki nem dolgozott, bár megtehette volna - összesúgtak a háta mögött és úgy néztek rá, mint a véres ingre.
1978-ban törvényt is hoztak, miszerint ha valaki munkaképes, de munkakerülő életmódot folytat, akkor szabálysértést követ el, és ha ez ismétlődött bizonyos időn belül, akkor már tényleges szabadságvesztéssel súlytották, de akár javító-nevelő munkát, vagy pénzbüntetést is kiróhattak rá. De még ki is tilthatták.
Ekkoriban évente több száz embert ítéltek el munkakerülésért, és vonultak börtönbe szabadságvesztés letöltése miatt, de tízszerese volt azoknak a száma, akiket pénzbüntetéssel súlytottak.
A közveszélyes munkakerülés aztán értelmetlenné vált 1989-től, amikor a rendszerváltással egyidőben sok embernek addig stabil munkahelye megszűnt.
Ha szokatlan időben az utcán tartózkodtől - éjszaka, hajnalban - szinte biztos volt, hogy a rendőr megállít igazoltatás címén, és mivel a személyi igazolványban akkoriban be volt jegyezve tényleges munkahelyed - ha nem dolgoztál, szinte biztos volt az előállítás.
Jelenleg is van bizonyos mértékű munkanélküliség, de jelenleg a munkanélkülieket mesterségesen gerjesztett megvetés övezi. Hisz a statisztika azt mutatja, hogy óriási munkaerőhiány van az országban, de sajnos a statisztika csak a számokat mutatja, és nem azt, hogy pontosan mely szakmákban van telítettség, mely rétegek azok, akikben nem gondolkoznak a munkaadók, vagy pld. mely kor után nem foglalkoznak a munkáltatók a jelentkezőkkel még akkor sem, ha első rangú szakemberek - az esetben, ha fiatalabb jelentkező is beadta felvételi kérelmét. De mindenesetre a büntethetőség már a múlté...
Fotó: Fortepan - Magyar Rendőr
Fotó: Fortepan - Magyar Rendőr