2019. január 16., szerda
2019. január 15., kedd
Zündapp KS 750 / Folytatás a posztban
A harmincas években több Zündappot is használt a német hadsereg, a K500, KS600 és K800 modellek jellemzően a civil gépek átalakított változatai voltak. A háborúra készülő birodalomnak ez kevés volt. Megszületett a specifikus kiírás, ami világossá tette, milyen motort szeretnének győzelmi terveikhez. A BMW volt az egyedüli vetélytárs, de a korabeli beszámolók szerint messze alulmaradtak.
Mivel az országos felfegyverkezéshez szükség lett volna a Zündappénál nagyobb gyártókapacitásra, felkínálták a BMW-nek a licencet – a bajorok ezt elutasították, de állami nyomásra részben mégis meg kellett hajolniuk – a furcsa bajszú nagyfőnökkel nem volt szokás ellenkezni. Ennek eredménye, hogy az R75-ös mintegy hetven százalékban megegyezik a KS750-nel; a hadszíntéren fontos volt az alkatrészellátás egységessége.
A gép egyik fő jellegzetessége a bokszermotor. A terepképesség miatt a hengerek öt fokban állnak fölfele, furatuk 85 milliméter. A huszonhat lóerő nem hangzik soknak, de nem sportcélokra készült, a végsebessége is csak 95 km/h. Ez másról szól: egy-két rúgás után remegve indul be, a beton is vibrál, ahogy egymással szemben öklöznek a dugattyúk.
Egy ekkora, 420 kilós fogatot jobb két kézzel uralni, ezért bal lábbal raktam be az egyest. A kuplung kemény, de korántsem annyira, mint azt képzeltem, sokkal fárasztóbb maga a kormányzás – a birodalom célja nem is a gyengék istápolása volt.
Négy előre-, egy terep- és egy hátrameneti fokozatot kapott a motor. A váltóáttétel is a megrakodott haladást szolgálja – egyesben szinte bármilyen terepen elcsattog a Zündapp, hármast pedig felesleges hatvanas tempó alatt kapcsolni. A leírások szerint a hajtott oldalkocsival extrém helyzetekben is megállja a helyét – csak ilyenkor kell kúszófokozatba húzni.
A minimális sebesség sokat elmond: 3 km/h-t tud a gép, ezzel az áttétellel akár 45 fokos emelkedővel is megküzd – akár 840 kilós össztömeggel. A KS 750 három személy számára rendszeresített. A ovális profilú, hátul merev csőváz ellenére a vezető és utasa teljes kényelemben törhet világuralomra. Az oldalkocsiban a lövésznek annyira nem kényelmes, de a háborúban a panaszosokat likvidálják.
Az első villa burkolt paralelogramma, a szárai közé fogott kereket dobfék lassítja. A történelemben először ez a motor kapott hidraulikus fékeket – a két hajtott kereket ilyenek lassítják. 70-30 százalékban oszlik meg az erő, ha összekapcsolják a tengelyt: a PW40-es, szintén a Zündapp által tervezett oldalkocsi laza talajon sem válik használhatatlan kolonccá.
A nyomaték már alacsony fordulaton jelentkezik, a zörgés, csörgés és vibrálás ellenére iszonyatos tartósságot sugall – az amerikai hadsereg Harley WLA-inál fényévekkel jobb és modernebb motor volt. A dupla tárcsás száraz kuplung méretét a korabeli személyautók nagy része is csak irigyelhette. A túlméretezés és bombabiztos konstrukció a többi részletre is jellemző – az akkumulátor lehagyható, mágnesgyújtással indul a gép. Noris ZG2 vagy Bosch FJ 2R 134-es rendszert használtak, a máig ismert német márkák már akkor bevált hadi beszállítók voltak.
A lámpába nyomott név is ismerős, a Hella még mindig fénytechnikában utazik. A kormánymarkolat Magura, aki ismerős az akkor annektált, de már rég ismét önálló Ausztria motoriparában, a KTM-eken láthatja ugyanezt az emblémát. A karburátor autóról származik, márkája Solex – egy darab BFR 30 látja el mindkét hengert. A védettség miatt ez is a blokk borítása alatt kapott helyet. Ez a fajta építésmód kifejezetten modernné tette egykor a K-szériát, korábban nem volt gyakori, hogy mindent egy testbe szerelnek.
Az ember akármennyire is pacifista, egy ilyen gépen azért képes beleképzelni magát valami dicső marsba – a katonai motor nem hibáztatható a hitleri Németország bűneiért. Ahogy a Zündapp felgyorsul, úgy javul a vezethetősége is, a kormányt ugyan markolni kell, de már kevésbé fárasztó a terelgetés.
Sajátos, olyan mint egy traktor. Biztos vagyok benne, hogy egy kisebb ekével is megbirkózna, amire talán volt példa a háború után. Magyarországon is maradtak Zündappok, a valaha készült 18 695 katonai példány egy része a közép-európai hadszíntéren is megfordult. Aki ma ilyenre vágyik, mégis jobban teszi, ha a német börzéket járja – húsz- és negyvenezer euró közötti összegért kínálják az oldalkocsis KS-eket.
A veteránosok megbecsülik, érdemei között említik a máig megbízható működést és az erős, mégis egyszerű felépítést. Megvan a varázsa, be kell rúgni, és szellemként bújik ki a csepp alakú kipufogódobból a moraj, amely képes volt elhitetni az egyszerű bakával is a győzelmet. A bekövetkező vereség utólag nézve várható volt, de higgyék el, nem a Zündapp KS 750-en múlott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Ezt is látnod kell
