Csatkai remeték / Folytatás a posztban

A csatkai szentkút képéhez hozzátartoznak az 1861 óta mellette élő remeték is. Ők egyszerű, jó szándékú hívek voltak valamennyien. A nép nevezi őket remetének. Magányos életmódjuk igazolja ezt az elnevezést.

A plébániatörténet kápolna gondnoknak, kápolnaőrnek jelzi őket.

 

Gondozták a Szentkutat, a kápolnát, annak környékét, sekrestyési teendőket láttak el és szolgálatára voltak a búcsúsoknak.

 

 

Az első CSÖBÖNYEI JÓZSEF, ferences harmadrendi, aki megjelenésével minden igénytelensége ellenére, gyökeres változást idézett elő a Szentkút történetében. Ácson született, 1861-ben jelent meg a Szentkútnál és kérte a plébánost, hogy mellette letelepedhessék és a Szentkút őre lehessen. Itt barlangot ásott magának és abban lakott. A plébános "boldog egyszerű"-nek nevezte és azt mondta róla, hogy álnokság nincsen benne, böjtöl, imádkozik, két keze munkájából és alamizsnából él. Meghalt Csatkán 1885. május 21-én 68 éves korában. Itt temették el a régi temetőben.

 

 

A második BONYAI JÓZSEF, ez Földi Mihály remete szerint 1886 körül itt gyógyult meg, és akkor megfogadta, hogy itt marad remetének. Néhány év múlva azonban elment. Fiatal ember volt.

 A harmadik ERŐS KÁZMÉR, a pozsonymegyei Felbakán született 1846. március 4-én. Törpe alkat volt. A mai lourdesi grotta helyén ásott magának barlangot. Meghalt 1916. április 11-én.  Sírja a csatkai új temetőben van.

 

 

A negyedik NÁZER IMRE, Tósokberenden született. Földműves volt, a harctéren fogadta meg, hogy remete lesz Csatkán. Magastermetű volt. Szigorúan vezekelt. 1918-29 között volt a kápolna őre. Meghalt Csatkán 1929. szeptember 24-én 43 éves korában.  A csatkai temetőben van eltemetve.

 

 

Az ötödik DOMJÁN JÓZSEF, Budapesten született 1907. március 14-én. Géplakatos volt, majd elvégezte a képzőművészeti főiskolát. Ő építette a remete házikót. Sokáig külföldön élt és fametszeteivel szerzett hírnevet. Utolsó kivánsága szerint Csatkán temették el, 1993-ban.

 

 

A hatodik FÖLDI MIHÁLY, született Dohán 1865. szeptember 19-én. Ferences harmadrendi volt. A keresztúttól jobbra eső széles utat ő lapátolta ki. Kéziratában a Szentkút történetéről is van néhány feljegyzése. Meghalt Csatkán 1944. március 11-én 80 éves korában.

 

 

A hetedik HORVÁTH JÓZSEF, Láziban született, tüdőbeteg volt. Ezért rövid idő alatt meghalt 1942. március 23-án 52 éves korában Csatkán.

 A nyolcadik HEGYI GYULA, hosszú szakállt viselt. A gyermekek nagyon szerették. 1945 után Súrra, majd egy veszprém megyei szociális otthonba került.

 

 

A kilencedik MOHÁRI LŐRINC, 1958-ban mint magatehetetlen öreg került a pápai szociális otthonba. Ott is halt meg.

 

 

A tizedik LATÁK NÁNDOR, született 1895. október 6-án Adán. Kilenc testvére volt. Fiatal korában a színművészetet tanulta és gyakorolta. 35 éves korában szervita szerzetes lett és mint ilyen a Károly testvér nevet kapta. Mikor a szervita atyáknak el kellett menniük Súrról, ő itt maradt remetének.

 

 

A tizenegyedik BALÁZS JÓZSEF, aki kármelita szerzetes volt. Ő 1973 óta haláláig, 2009-ig volt Csatkán remete.

 

 

 

Sajnos azóta Csatkának nincs remetéje. 

Pusztavámi tömeggyilkosság / Folytatás a posztban

(a kép illusztráció)
A pusztavámi tömeggyilkosság 1944. október 16-án lezajlott esemény, amelynek során egy SS-alakulat agyonlőtte az eredetileg Jolsván felállított, később pedig Pusztavámra szállított, zsidó orvosokból, gyógyszerészekből és mérnökökből álló munkaszolgálatos század tagjait.

Az áldozatok száma 199, más források szerint 216 volt.

Az esemény lefolyása

Az eredetileg Jolsván felállított munkaszolgálatos egység Pusztavám községben állomásozott, amikor 1944. október 15-én Horthy Miklós kormányzó parancsot adott a Honvédségnek a szovjet csapatok elleni harc felfüggesztésére.

 

Az egység tagjai a helyzetet úgy értelmezték, hogy a háború véget ért, és ünnepelték az eseményeket.

 

A nap végére azonban Szálasi Ferenc német segítséggel átvette a hatalmat, és Magyarország részvétele a második világháborúban tovább folytatódott.

A megváltozott helyzetben az egység egy része – Thermann László főhadnagynak, az alakulat parancsnokának hallgatólagos beleegyezésével – megszökött.

 

A németekhez húzó helyi lakosok a Székesfehérváron állomásozó SS-alakulatnak jelentették, hogy a községben „zsidólázadás” tört ki.

 

Másnap, október 16-án reggel Pusztavámra kiszállt egy SS-század, amelynek vezetője haditörvényszéket tartott és mintegy tíz percnyi „tárgyalás” után a zsidó munkaszolgálatosokat bűnösnek mondta ki lázadás bűntettében, és valamennyiüket halálra ítélte.

 

Thermann tiltakozása ellenére az elítélt munkaszolgálatosokat teherautón egy közeli homokbányába vitték, ahol levetkőztették, majd agyonlőtték őket.

 

A ruhákat a helyi lakosság között szétosztották. A holttesteket két nappal később egy ukrán egység temette el.

 

Az áldozatok számában eltérnek a források: egy lista 199 nevet sorol fel, más források viszont 216 halottról számolnak be.

 

Az áldozatokat 1947-ben exhumálták, majd a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben újratemették őket.

Felelősségre vonások

A tömeggyilkosságot a csendőrség még 1944 októberében kivizsgálta, de az ügyet lezárta azzal, hogy megállapította, az elkövetők a német fegyveres erők tagjai voltak.

 

1946-ban azután népbírósági eljárás indult az ügyben.

 

Ennek keretében elítéltek négy pusztavámi volksbundistát, akik jelen voltak a kivégzésnél, bár nem tisztázott, hogy részt vettek-e a gyilkolásban.

 

Ők a tárgyalás idejére már elmenekültek az országból.

 

Vádat emeltek Thermann főhadnagy ellen is, de őt végül felmentették, amikor tisztázódott, hogy nem volt szerepe a gyilkosságokban.

 

A SS-katonák ellen nem indult eljárás az ügyben. (Forrás:wikipedia)

 

 

 

Az áldozatok emlékére Pusztavámon a Művelődési Ház falán emléktáblát helyeztek el 

A Csonka gépgyár bemutatja új kapálógépét-1947. / Tovább a videóhoz

Elhangzó szöveg:A Csonka gépgyár új talajmegmunkáló gépet mutat be. A magajáró motoros kapálógépet munka közben tekinti meg Bárányos Károly földművelésügyi miniszter és Takács Ferenc államtitkár. A kevés benzinfogyasztású gép 10 kapás napi munkáját végzi el egy nap alatt. A "Fürge" nevű gép sokféle mezőgazdai talajművelő munka elvégzésére alkalmas. Kerekeit a motor hajtja előre, csak irányítani kell. Felhasználható szivattyúzásra, szíjáttétellel hajthatnak vele kisebb gazdasági gépeket is. Kezelése egyszerű. A sokoldalú gépet a szőlősgazdák permetezésre is használják. - 40 m (Purczel Miklós)

A tatai edzőtábor-1948. / Tovább a filmhez

Elhangzó szöveg:A Postás Sportegylet példásan rendezett versenyén közel 200 birkózó állt szőnyegre. Az utánpótlás nem tudta megállni, hogy a pillanatokra szabadon maradt szőnyegen ne tegye próbára harci készségét. A tatai táborban élversenyzők mutatták be tudásukat. Csaknem ezerfőnyi a tatai társadalom minden rétegét képviselő közönség s lelkes tapssal jutalmazta az olimpiai keret szabadstílusú birkózóinak ragyogó produkcióit. Utána bokszolóink léptek porondra. Villámgyors egyenesek, horog, majd sorozatok követték egymást. Nemcsak az az ember aki adja, hanem aki állja. Az élmunkások Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára feszült figyelemmel kíséri a bemutatót. Atlétáink a hivatalos olimpiai számokban kiválók. A tréfás öttusát a váltósúlyú Sipos nyerte.

A pesti Újépület / Folytatás a posztban

Újépület Aedificium Regium Nóvum (németül Großes ärarial Gebäude(kincstári nagyépület) Neugebäude) egy hírhedt erőd- és laktanyaszerű katonai épület neve volt, mely egykor Pesten, a Lipótvárosban, a mai Szabadság tér területén állt.

 Felépítésére II. József adott utasítást. A terveket Isidore Canevale bécsi építész készítette. Az óriási belső udvart bezáró négyszögletes épület építése 1786-ban kezdődött, Hild János vezetésével. Itt szerezte első szakmai tapasztalatait Hild József, a későbbi híres építész is. Az erőd-szerű épület felhasználási célját nem közölték a lakossággal, így az találgatások tárgya volt. A nagyméretű épület egyes részei fokozatosan készültek el; 1789-ben a 3. sz. pavilon már használatban volt.

Az épület négyszög alakú volt, a földszinten kívül még két emelettel rendelkezett. Négy sarkán kisebb, de egy emelettel magasabb, négyszög alakú épületrészeket emeltek, melyeket a főépülettel rövid melléképítmények kapcsoltak össze, úgy hogy a deréképület az erősségnek mintegy középfalát, a négy saroképítmény pedig annak bástyáit képezte. A nagyobb homlokfalak 100 ölnél hosszabbak, a belső főudvar majdnem 10 000 négyszögölnyi teret foglalt el. Különösebb építészeti értéke az épületnek nem volt. A rejtélyes építmény homoksivatag közepén emelkedett, ugyanis az akkori város szélső házai s a megkezdett építmény között még jókora térség terült el, melyet meg nem kötött fövény borított. II. József halálakor a munka még nem volt befejezve, s az időközben kitört napóleoni háborúk gátolták az építkezés folytatását. 1793 és 1796 között használták börtönként, az elfogott francia tisztek raboskodtak itt.

1802-ben eladni készültek az épületet, a prágai zsidók már ajánlatot is tettek rá. Széchényi Ferenc gróf akkori kamaraelnök hathatós fölterjesztéseket tett a szándékolt eladás ellen, mivel az épület a II. József által a magyar papságtól elkobzott javakért kapott pénzen készült el. Az eladására így nem került sor, azonban az építés folytatásához csak 1814-ben fogtak, s mikor az épület elkészült, az újonnan szervezett ötödik tüzérezred laktanyájává rendelték azt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után tömegével zárták ide a magyar hazafiakat. 1849. október 6-án az épület falánál végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét, az aradi vértanúk kivégzésével azonos napon. A kivégzés emlékét őrzi az egykori épület északkeleti sarkának helyén emelt Batthyány-örökmécses. Az épület mellett végezték ki 1849. október 10-én Csány László kormánybiztost, közlekedési minisztert, majd október 24-én Perényi Zsigmondot, a felsőház másodelnökét is. Október 20-án a délelőtti órákban a közeli Fa téren (maː Mezőgazdasági Minisztérium környéke) Mieczysław Woroniecki herceget,Peter Giron honvéd alezredest és Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville lengyel nemest végezték ki.

A kiegyezés után felmerült az épület nyomda, majd városi árvaház céljára való hasznosítása, végül is az épületet 1897-ben lebontották. A szomszédságában időközben épülő Országház hatására a környék felértékelődött. Az épület helyén alakították ki Palóczy Antal tervei szerint a Szabadság teret.