Kihalófélben lévő mesterségek / Folytatás a posztban

Közel félszáz – hosszú évek óta nem oktatott – szakmából több mint kéttucatnyit érdemes volna, és meg is lehetne menteni
A szemfelszedők és a cipőfelsőrész-készítők mellett a harangöntők, a litográfusok, a gubások, a szűrszabók, a díszítőfestők, valamint a paszományosok és gombkötők is szerepelnek a kihaló kézműves szakmákról szóló friss tanulmány „fekete listáján”. 



Kusinszki Andrást és Kulcsár Andrást a Hortobágyi nemzeti Park területén működő Kézműves udvarba meghívta Galánfi András, hogy kovácsok segítségével bemutassák, hogyan készül a küllős kerék.



B. Nagy János magatarti juhász a szükség kényszerűsége miatt kezdett el kötelet verni és kötőféket készíteni. Beszél a kötélkészítés folyamatairól, hogy mi szükséges mindahhoz, hogy erős, rugalmas kötelet lehessen készíteni.




Az érmelléki Szalacs egykor híres volt sásfonatos, faragott székeiről. 1940-ben még negyven család foglalkozott a faluban az ősi mesterséggel, ma Kovács Imre az egyetlen élő képviselője a szakmának. A nyolcvan éves mesterember legalább 800 széket készített élete során, kizárólag kéziszerszámmal. A helység népművészeti értékeit Kéri Gáspár helytörténész tájházak kialakításával őrizte meg az utókor számára.



Várgesztesi kosárfonás. Közreműködik: Schäffer Antal. 

Várgesztesi vár / Folytatáshoz kattints a posztra

Várgesztes (Gesztes) közelében, a Vértes hegység erdei között bújik meg egy laposabb hegycsúcson Gesztes vára.

A 13. század végén a Csák nemzetség több kővárat is emeltetett birtokai védelmére, közéjük tartozott a jelenlegi vár helyén létesített korai erődítmény is. Bár az anarchikus belháború során Károly Róbertet támogatták a trónért folytatott harcában, az uralkodó mégis félt a hatalmát veszélyeztető újabb főúri birtokkoncentrációtól, ezért 1326-ban más földekért cserébe megszerezte Gesztest.

A vár első említése 1332-ből maradt fenn. Korabeli adatok szerint 1342 körül Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották a Csák nemzetség várát, hogy helyébe egy kényelmesebb lakhatást biztosító vadászkastélyt emeljenek, amely a továbbiakban, a vadakban bővelkedő vértesi vadászterületet sűrűn felkereső uralkodó rezidenciájául szolgált. 1410 körül Luxemburgi Zsigmond király elzálogosította más váruradalmakkal együtt Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, később a Rozgonyi család, majd az Újlakiak tulajdonába került át.

A 16. században már a török hódítók fenyegették a Dunántúl középső részét is, amelynek természetes átjáróit a hadászati fontosságú Bécs városa felé zárta le a kicsiny vértesi királyi végvárak sora. 1529-ben még sikerrel verte vissza egy martalóc lovasportya rohamát az őrsége, de 1543-ben már a vár feladására kényszerültek. Rövid idő múlva a magyarok visszafoglalták, de 1558-ban ismét török kézre jutott. Egy 1577-es zsoldlista szerint helyőrségét 134 gyalogos katona látta el (nagyrészt a törökök szolgálatába szegődött délvidéki szerbek). Utolsó katonai akcióként, az 1683 őszén Bécs városa alatti katasztrofális török vereség hatására, kardcsapás nélkül kiürítették az Oszmán Birodalom katonái.

Gazdátlan védőműveit és épületeit a lakosság kezdte lebontani, sőt gróf Esterházy József földesúr engedélyével köveiből készítették el a majki kamalduli rendház épületegyüttesét is. 1795-ben a várat már romként említették. 1877-ben Rómer Flóris – a magyar műemlékvédelem atyja – felmérési rajzokat készített romjairól, majd 1942-ben Lux Géza és Csányi Károly kutatta a várat. 1932-ben a Munka Turista Egylet turistaházat épített a vár délnyugati részén.

Az állagmegóvásra csak az 1960-as években került sor. A belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő üzemelt, míg a külső vár falai szinte az alapokig lepusztultak. Az épület 1996-ig állami tulajdonban volt, ezt követően megyei önkormányzati tulajdonba került, ahonnan 2012. január elsején az önkormányzat ismét állami tulajdonba adta, a vagyonkezelője a megyei Ingatlankezelő Központ volt. 2013. október 31-től a vagyonkezelő a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége. A turistaszálló és vendéglő 2013. november 1-jén bezárt, mivel a vár állaga – az állami támogatás teljes hiánya folytán – életveszélyessé vált, azóta a vár nem látogatható.