A szőnyi szadista kéjgyilkosok, Pente Béla és Varga Miklós története.

 

Baltával zúzták be a kisfiú koponyáját a szőnyi kéjgyilkosok

A Kádár-korszak elején egy igazi kéjgyilkos garázdálkodott Komárom-Esztergom megyében. Akkor érzett nemi izgalmat, amikor másoknak fájdalmakat okozott. Sokszor fantáziált arról, hogy bezúzza egy kisfiú koponyáját, összetöri a csontjait és megerőszakolja. Olyan sokszor, hogy egyszer csak elhatározta, meg is teszi. Szadista tervéhez társat is talált. Ez a szőnyi szadista kéjgyilkosok, Pente Béla és Varga Miklós története.

A kommunizmus elhallgatott bűncselekményei 5.

Korabeli rendőrautó, fotó: Magyar Rendőr/Fortepan

1958. június 15-én, vasárnap (éppen aznap, amikor Nagy Imre miniszter­elnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót halálra ítélték), 19 órakor, a 11 éves Pintér Pali a Magyarország-Mexikó VB-meccs közvetítését hallgatta a rádión. Mivel édesapja ebéd után vidékre utazott a helyi focicsapattal, édesanyjával kettesben maradtak otthon. Nyolc óra előtt néhány perccel a sokat betegeskedő, szőnyi kisfiú arra kérte az anyukáját, menjen el a tanítónőhöz és mondja meg neki, nem lesz ott a záróünnepélyen, aztán átsétált a szomszédba eperért. Soha többé nem ment haza. Így kezdődik a nem hétköznapi gyilkosság története, amelyet korabeli rendőrségi forrásokból ismerhetünk.

Mikor Pali édesanyja este kilenc körül hazaért, megdöbbenve tapasztalta, hogy a fia nincs otthon. Mindenhol kereste, de sehol sem találta. Még a szomszédokat is megkérdezte, ők sem látták elmenni. Mivel másnap sem került elő, az asszony a férjével együtt elsétált a rendőrségre és bejelentette az eltűnést. A fiú utáni kutatásba a rádió, a helyi újság és több szőnyi lakos is bekapcsolódott. Úgy tűnt, hiába. Még tízezer forintnyi jutalmat (több, mint fél évnyi átlagfizetést) is felkínáltak a nyomravezetőnek, mégsem akadtak a nyomára.

Helyben keresték a kisfiútA nyomozás elrendelésének időpontjában egy névtelen bejelentés érkezett a Budapesti Rendőr-főkapitányság Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztályára. A telefonáló azt mondta, egy idegen autót látott Szőny környékén. Azt állította: „annak utasai ragadták el a kisfiút”. Az autó után a gyermekvédelmi osztály munkatársai kezdtek nyomozni. Meg is találták, de nem sikerült bebizonyítaniuk, hogy az autóban ülőknek bármi köze lett volna Pali eltűnéséhez.

Eközben a gyilkossági nyomozók olyan tanúk után kutattak, akik az eltűnésének napján látták a kisfiút. Így jutottak el a 8 éves Pulai Annához, akivel sokszor játszott. A kislány azt mondta a rendőrségnek, este nyolc és kilenc között  találkozott Palival, aki a 27 éves, közelben lakó Pente Bélával beszélgetett.

„Az eltűnt gyermek nyomozásában résztvevők minden szükséges körültekintés, megelőző puhatolás és adatgyűjtés nélkül – tanúként – hallgatták ki Pente Bélát. Elmondta, hogy a kisfiút születése óta ismeri, közel laktak egymáshoz. Munkába menet mindennap a lakásuk előtt jár el. A gyermek édesapjával éveken keresztül egy munkahelyen dolgozott a komáromi vasútállomáson, ahol ő kocsifelíró, Pintér pedig raktárkezelő volt” – írja egy a szőnyi kéjgyilkosságról rendőrségi tanulmány, amely a 20 év a nép szolgálatában, Élet elleni bűncselekmények című kötetben jelent meg,

Aztán arról beszélt a fiatal férfi, hogy Palit nagyon érdekelte a fényképezés, ő pedig amatőr fényképész, aki maga szokta előhívni a fotóit. Ezzel magyarázta, hogy a nagy korkülönbség ellenére barátok lettek. Azt is hozzátette, hogy néha a kisfiú képeit is ő hívta elő. Azt viszont elhallgatta, hogy az eltűnés napjának estéjén is találkoztak. Azt állította, a délelőtti órákban a templomban volt, utána pedig „egy halvacsora előkészítése céljából” kerékpárral átment a közeli Mocsa községbe, hogy Horváth Gáborral beszéljen. Vallomása szerint 12:45-kor haladt el Pintérék háza előtt. Azt mondta, Pali éppen a téren játszott, amikor meglátta. Megállította Pentét, hogy érdeklődjön az átadott filmjei előhívásáról.

A férfi azt is állította, ezután már nem látta a fiút, csak másnap hallott arról, hogy eltűnt. Még megemlítette, hogy a munkahelyén, a bokodi tanácsházán valaki felhívta és azután érdeklődött, mikor találkozott utoljára Pintér Palival, és ő annak a személynek is elmondta, hogy délután háromnegyed egykor látta utoljára, de másról nem beszélt. Rövid vallomása végére a rendőrségi jegyzőkönyvek megszokott záradéka került: „Egyebet előadni nem tudok és nem is kívánok.”

Rátaláltak a holttestreMivel semmi jel sem utalt arra, hogy a kisfiú elhagyta volna a község területét, a nyomozás Szőnyre koncentrálódott. Hat nappal az eltűnése után egy helybeli, Süveg László, a patak mellett sétált, amikor észrevett egy piros gyermekszandált. A Pintér szülők azonnal megállapították, hogy ez volt Pali lábán az eltűnésének a napján. Nem sok kétség maradt: a kisfiú bűncselekmény áldozata lett.

Korabeli helyszínelőbusz, fotó: Magyar Rendőr/Fortepan

Másnap néhány szőnyi elhatározta, körbenéz a patak melletti legelőnél, azon a területen, ahol a szandál előkerült. A csordakúthoz is elsétáltak, hogy csáklyáikkal felkavarják a vizét. Ekkor, ahogy a korabeli rendőrségi jelentés leírja: „egy drótokkal összeerősített kocsikereket és a kerék küllőiben felakadva egy gyermeket emeltek ki a vízből.” A szőke hajú Pintér Pali volt, akinek kigombolt kordbársony nadrágját valaki lehúzta. A nyomozóknak ez a tény egyértelműen szexuális bűncselekményre utalt.

Homoszexuális szadisták nyomaiA kisfiút boncoló igazságügyi orvosszakértőnek azonnal szemet szúrt egy „tarkótáj bal oldalán, a koponyán áthatoló horpadásos csonttöréssel járó sérülés”. Ez a fejére mért ütés nyoma volt, amelyhez a bőr alatti kötőszövetben és az agykéregben vérzés társult. A szakértői jelentés szerint kétségtelen bizonyítékaként annak, hogy a sérüléskor Pali még életben volt. A nyomok alapján az orvos arra következtetett, hogy baltát vagy kalapácsot használt a támadó. A gyerek az ütés után még nem halt meg, de azonnal elvesztette az eszméletét, így nem tudott védekezni. A sérülés ugyanakkor olyan súlyos volt, hogy ha semmi más nem történt volna vele, akkor is belehal. De nem ebbe halt bele, hanem abba, hogy megfojtották. Bár a nyakán késsel ejtett sebet is találtak, végül az orvosszakértő a sorrendet így határozta meg: először a nyakához szorították a vágóeszközt, aztán fejbe verték, végül megfojtották.

Ráadásul a térdén, a combján, a csípőjén és a nemi szervén is sérülések voltak. A rendőrök arra jutottak, hogy szadista gyilkos vagy gyilkosok megkínozták, majd megölték. 

Mikor nevezhetünk valakit kéjgyilkosnak?A kéjgyilkosság a parafíliák, vagyis a szexuális devianciák egyik típusa, hiszen a kéjgyilkosok esetében nem a szokványos módon történik a szexuális együttlét, vagy egy nem szokványos személy vagy tárgy kelti fel a nemi vonzalmukat. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ugyanakkor fontos, hogy szexuális devianciának, vagy betegségnek csak abban az esetben minősül, ha kizárólag az említett szituációban, a nem szokványos tárgy vagy személy tudja kiváltani valakinél a szexuális izgalmat. A kéjgyilkosság egy kontroll nélküli elfajult nemi ösztön.

„A szakértőknek, az igazságügyi pszichiátereknek is nagyon nehéz eldönteni, hogy az ügy kéjgyilkosság-e vagy sem, de tény, hogy mindig súlyos pszichiátriai zavar áll a háttérben. Nagyon sok esetben ezek a súlyos elmezavarban szenvedő betegek sok esetben pszichotikusak is. Emellett többszörös súlyos patológiás személyiségzavar is jellemzi a kéjgyilkosokat” – teszi hozzá a szakember.

A kéjgyilkosnak a gyilkolás szexuális örömöt vált ki, vagyis az ő esetében a gyilkolás a nemi aktus helyettesítője. Számára a kívánt kéjérzethez erőszak kell, de sokszor maga az erőszak sem elég, ezért erősebb ingerre van szüksége: gyilkolnia kell. Adott esetben a nagyobb erőszak nagyobb élvezetet is jelent.

Többféle kéjgyilkos vanA kéjgyilkosoknak három csoportját különböztetik meg. Az egyikbe az a gyilkos tartozik, akinél nem a gyilkolás az elsődleges, mert az ő célja nem a gyilkosság. Bár a nemi vágyát fokozza a látvány és az erőszak, de nem gyilkolni akar, hanem kielégülni. A célja tehát a kéjérzet. Ugyanakkor ezt csak úgy tudja elérni, hogy olyan súlyosan bántalmazza, hogy a végén mégis meghal az áldozata. Ebben az esetben egy elfajult nemi ösztön következménye a gyilkolás.

A második csoportba az a kéjgyilkos tartozik, akinek meg kell ölnie valakit, hogy utána kiélhesse vágyait. Az ő esetében sokkal erősebb az agresszió és az indulat, mert ennek a típusnak az elsődleges célja a gyilkolás. Az ő esetében a gyilkolás ingere váltja ki a kéjérzést.

A harmadik csoportba tartozó szexuális ragadozók körében pedig a gyilkolás menete egyenlő a kéjérzettel. Ez a típus utána már nem szokott fajtalankodni az áldozatával.

„Ha négy fal és két fél között vannak szadista perverziók az együttlétben, azt mi, szakemberek, nem tartjuk rossznak. De ha a másik ember ezt nem akarja, és megjelenik a szenvedés és az erőszak, vagyis az egyik ember a másikat fizikailag is sakkban tartja, ami a másiknak nem öröm, az természetesen nagy gond. A szadizmusban benne van az, hogy dominálok valakit, ugyanakkor a kéjgyilkosságban nem a hatalom fitogtatása a lényeg, hanem a kéjérzet” - magyarázza a klinikai szakpszichológus.

Hiába menekült, megtalálták a kéjgyilkostA holttest megtalálása után Pente Béla eltűnt. Családjának azt mondta, a vasútállomásra megy, hogy jegyet vegyen a jövő hétre, de többé nem tért haza. Két napig sehol sem találták. 1958. június 24-én viszont a helyi Ladányi János besétált a rendőrségre, hogy közölje, tudja, hol van Pente. A férfi azt állította, Pali gyilkosa a Zala megyei Bagolán húzta meg magát egy Tóth János nevű ismerősénél. Amikor arról kérdezték, ezt honnan tudja, Ladányi elárulta, hogy az amatőr fényképész levelet írt neki, amiben azt is elmondta, azért menekült el, mert őt gyanúsítják a gyilkossággal.

A rendőrök még aznap éjjel letartóztatták és kihallgatták Pentét, aki mindebből semmit sem tagadott. Elmondta, hogy miután kerékpárjával elhagyta Szőnyt, az éjszakát Budapesten, a Népligetben egy padon töltötte. Másnap 450 forintért eladta a biciklit és Keleti pályaudvaron felszállt a Nagykanizsa felé tartó vonatra. Onnan pedig Bagolára utazott. Aztán azt is beismerte, hogy megölte a kisfiút. A rendőrök vádiratot készítettek, a megyei bíróság pedig halálra ítélte.

Nem akarta egyedül elvinni a balhét?Néhány órával kivégzése előtt a gyilkos üzent a rendőröknek, beszélni akart. Sokáig tartotta magát társával kötött egyezségéhez, mégis úgy döntött, elmondja, hogy nem egyedül ölte meg Pintér Palit. Azt állította, Varga Miklóssal közösen tervelték ki és követték el a gaztettet. Ha eddig elhallgatta, vajon miért mondta el? Nem akarta egyedül vállalni a felelősséget vagy csak azt nem akarta, hogy Varga megússza? Alighanem sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre a nyomozók komolyan vették a szavait.

A győri Varga Miklóst társa kivégzése után sikerült elfogni. A nyomozás során kiderült, hogy Pente és Varga 1957 őszén ismerkedett meg egymással. Miután tisztázták, hogy mindketten homoszexuálisak, ötször-hatszor szexuális kapcsolatot létesítettek Komáromban, Almásfüzitőn és Szőnyben. Ezeket általában Pente kezdeményezte úgy, hogy levelet írt Varga munkahelyére és találkozóra hívta.

Pintér Pali megerőszakolása és meggyilkolása először 1958 áprilisában, Komáromban került szóba, amikor Pente beszélni kezdett a kisfiúról és arról, milyen jó lenne vele szexuális kapcsolatba lépni. Vargának azonnal megtetszett az ötlet. Azt mondta, szereti a gyerekeket. A részleteket az egy hónappal későbbi találkozójukon egyeztették.

Nyomozási kísérlet a tetthelyenBár Varga Miklós is beismerő vallomást tett, többször, több ember előtt is – az ügyész, sőt, még az igazságügyi orvosszakértő előtt is  - még be kellett bizonyítaniuk, hogy részt vett a bűncselekményben. Vargát kivitték oda, ahol a fiú holttestét megtalálták és arra kérték, mutassa meg, pontosan, ki, hol és mit tett. Ebben az időszakban még nem volt DNS-vizsgálat, tehát nem volt annyira fejlett a bűnügyi technika, hogy ezt könnyen megoldották volna, mégis sikerült. A nyomozás és két férfi részletes vallomása alapján végül összeállt a kép arról, mi is történt Pintér Palival azon a végzetes éjszakán.

A tetthelyen lefolytatott nyomozási kísérlet egyik pillanata egy korabeli fotó fénymásolt változatán. A kép baloldalán a fehér papírból készült baltát tartó férfi Varga Mihály, a kisfiú statiszta, az akkorra már halott Pente Bélát pedig egy nyomozó "alakítja", fotó: 20 év a nép szolgálatában, BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség, 1965.

A gyilkosság napján, június 15-én, Varga délelőtt felszállt a Szőnyre induló vonatra. Az állomáson már várt rá a társa. A győri férfi ezúttal is magával vitte saját készítésű, a „kőrisbogár szárnyaiból előállított izgatóporát”, amit nápolyi szeletekre szórva még az állomáson megettek. Ezzel fokozták nemi vágyukat. Ezután elindultak a mócsai kőhíd melletti rétre. Pente ott magára hagyta Vargát és visszament Szőnyre azzal, hogy még egy társat magával hoz, de este egyedül tért vissza. Közölte, hogy elmegy a fiúért, és kicsalja a rétre. Megbeszélték, hogy ellenállása esetén Pintér Palinak meg kell halnia.

Varga részletes vallomásából tudjuk, hogy mi történt. Mivel Pente Béla 21 óra körül egyedül találta a házban a kisfiút, könnyen magával csalta azzal, hogy elkészültek a felvételek. Ekkor már gyilkosánál volt egy kisbalta és egy tőr. Ez utóbbit napközben is gyakran forgatta a kezében. Varga vallomása szerint Pente sokszor elképzelte, hogy bezúzza Pali fejét és megdöfködi a tőrrel, ami mindig gyönyört okozott neki.

Pali és Pente Béla a biciklit maguk mellett tolva gyalog közelítették meg a rétet, ahol Varga várt rájuk. Pente felszállt a kerékpárra és átadta a baltát Vargának, aki a kisfiúval együtt sétált a csordakút melletti bokros részig, ahol Pente leszállt és egy fának döntötte a biciklit. A szőnyi kéjgyilkos előbb megkérte Palit, hogy vetkőzzön le. Mivel a kisfiú tiltakozott, Pente dühös lett. A két férfi megragadta a fiút. Pente megszorította a nyakát, Varga pedig a fejére ütött a baltával, amitől Pali a földre zuhant. De itt még nem ért véget a történet, hiszen tudjuk, hogy nem ebbe halt bele.

Pente Béla ráfeküdt és a nála lévő tőrrel, kéjérzésének fokozása céljából, több vágást ejtett a nyakán, majd ezután addig fojtogatta, míg a kisfiú mozgott. Ezt követően a két bűnöző levetkőztette a gyermek holttestét és elferdült hajlamaiknak megfelelően kielégítették nemi vágyaikat.

Ezután a kéjgyilkosok megállapították, hogy ideje megszabadulni a holttesttől. Előbb a közeli szalmakazalhoz vonszolták, de mivel ezt nem találták elég jó rejtekhelynek, inkább a kútba dobták. Úgy okoskodtak, ha a kisfiú ruháit szétszórják, az majd rablógyilkosság látszatát kelti. Pedig éppen az eldobott szandál vezetett el a holttesthez és hozzájuk. Végül kölcsönös fogadalmat tettek egymásnak arról, hogy hallgatnak a másikról, ha valamelyiküket elkapnák a rendőrök.

A nyomozók a holttesten lévő kocsikerékre is magyarázatot kaptak Vargától. Pente attól tartott, hogy Pali földi maradványait felszínre dobja a víz, ezért - akárcsak egy amerikai krimisorozatban – másnap visszament a tetthelyre és a kúthoz vitt egy nem használt, összetört kocsikereket, hogy a holttestre dobja. A baltát és a tőrt viszont nem itt, hanem saját otthonának környékén rejtette el.

Varga Miklóst is halálra ítéltékA beismerő vallomáson kívül több tanút is találtak, akik mind igazolták, hogy a két férfinek köze volt egymáshoz. Egyikük azt állította, látta Vargát Pente Béla lakásán és többen mondták, hogy együtt szórakoztak például a Lenfonógyár kultúrhelyiségében. Emellett a helyszínen lefolytatott nyomozási kísérlet eredménye, valamint az a tény, hogy Varga Miklós vázlatot készített a tetthelyről, bizonyította a gyilkossági helyszín ismeretét és Varga Miklós gyilkosságban játszott szerepét. Az esztergomi Megyei Bíróság halálra ítélte, így a másik szőnyi kéjgyilkost is kivégezték. Egy olyan korszakban, amikor a kommunista hatalom azt sem fogadta el, hogy létezik az ekkor még bűncselekménynek nyilvánított homoszexualitás, azt viszont egyenesen tagadta, hogy pedofil, szexuális kéjgyilkosok valaha is éltek volna Magyarországon.

Forrás :A szőnyi kéjgyilkosok

Böbe majom legendája

Minden évben több százezren voltak rá kíváncsiak, maga Kádár János, a MSZMP első titkára is szívesen időzött nála, látogatásai során akár 2‒3 órát is eltöltött az állatkertben. Böbe megismerte őt, kávéval kínálta, Kádár pedig viszonzásul magához ölelte a majmot. Ő volt az állatkert első egzotikuma, minden idők leghíresebb magyar csimpánza: Böbe.

Böbe 1963 januárjában született az afrikai Guineában, anyját orvvadászok lőtték le, s így került egy ott dolgozó magyar vízügyi mérnökhöz, Rózsavölgyi Imréhez, aki még abban az évben a veszprémi állatkertnek adományozta.

„1963 márciusától tartózkodtam Guineában, ahol egy kis afrikai városka részére vízművet építettünk. Március végén kollégáimmal együtt nagy vadászatra kaptunk meghívást. Én is kaptam puskát, de mert nagyon szeretem az állatokat, inkább a fényképezőgépem vittem magammal. Már bent jártunk az erdőben, amikor egy hatalmas nőstény csimpánz bukkant fel, nyakán kapaszkodó kicsinyével. Kétségbeesve próbált menekülni, de az egyik vadász golyója leterítette. Kicsinye sikoltozva rázta anyját, költögette, szeméből könnyek peregtek. Nagyon megható volt a kis majom kétségbeesése, szóltam hát a fővadásznak: adják nekem a kis majmot, haza akarom vinni. Természetesen odaadták. Amikor közelebb mentem, riadtan nézett rám könnyes szemeivel, de nem szaladt el, hanem odabújt anyja mellére. Elkezdtem simogatni, beszéltem hozzá, de legalább húsz percig tartott, míg le tudtam venni halott anyjáról. A társaság tovább ment, én a nyakamba kapaszkodó kis majmot azonnal elneveztem Böbének. Ha letettem és elszaladtam tőle, kétségbeesve rohant utánam, és amikor utolért, sikítozva kapaszkodott a lábamba. A vadászatról hazatérve egy kamrába zártam, de Böbe nagyon éles eszű, tanulékony kis majomnak bizonyult. Rövidesen kiengedtem, de nem ment el, pedig ott volt az erdő, Ő azonban csak mellettem érezte biztonságban magát. Ha otthon voltam, megengedtem neki, hogy bent maradjon, amíg írok. Mindent megfigyelt, felült az asztalra, a tollal telefirkálta a naplót, utána kitépkedte a lapokat. Ezt is tőlem látta, ugyanis még nem tudtam tökéletesen franciául, a piszkozatot ki szoktam tépni, és papírkosár hiányában a sarokba dobtam. Böbe megtanult üvegből inni, amikor pedig borotválkozás után a sarokba mentem mosakodni, máris ott ült az ablakban, tükörrel a kezében. Kente magát borotvahabbal, közben bele-beleharapott, a felét meg is ette.”

Rózsavölgyi Imre visszaemlékezése (1981)

Nagy szó volt ez akkoriban Magyarországon, hiszen a budapesti állatkertnek is egyetlen majma volt csupán, és most már a veszprémi is büszkélkedhetett eggyel, nem is akármilyennel. Még nem létezett majomház sem az állatkertben, ezért kezdetben az irodaépületben lakott. Banánt és narancsot Bécsből hozattak neki, de olajkályhát készlethiány miatt nem, csak vaskályhát kaphatott az afrikai klíma pótlására. Reggelire párizsis szendvicset, ebédre levest evett kanállal, uzsonnára mézes kenyeret fogyasztott, de szerette például a kávét is.

Rendkívüli intelligenciájának  köszönhetően az állatkert gondozói Kasza László igazgató vezetésével számos etológiai megfigyelést és kísérletet folytattak Böbével. A különleges jövevény hatalmas figyelmet kapott, már 1965-ben film készült az életéből Böbe címmel, de készült film róla az Eötvös Loránd Tudományegyetem számára is.

Böbét megtanították tüzet rakni, kávét főzni, szörpöt készíteni, tudott festeni, gyurmázni, agyagozni is, és képes volt kört alkotni ecsettel, ami csimpánzmanccsal elég nehéz mutatvány. Szeretett ablakot törölgetni, és olyan óvatosan dolgozott, hogy sosem tört be az üveg.

Imádott autózni és motorozni. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága számtalan tanulság vagy kedves történet forrása. Az állatkertből meglógva egy közelben élő család vacsoráját tette emlékezetessé, és addig nem volt hajlandó otthagyni választott vendéglátóit, amíg gondozója, Vecsey Ervin motorjával a ház elé nem állt. Akkor felült szokott helyére, a hátsó ülésre – és irány az állatkert.

A vele folytatott kísérletek célja az volt, hogy azt kutassák: miként tanulhatott az ősember, gondolkodása hogyan fejlődhetett, az utánzásból hogyan lett invenció. A legérdekesebb és legnaivabb kísérlet akkor esett meg, amikor a Magyar Televízió forgatócsoportjának kíséretében Böbét Afrikába vitték, hogy megfigyeljék, miként reagál a fajtársaival való találkozáskor. 1969. december 17-én Kasza László,  a veszprémi állatkert akkori igazgatója, Vecsey Ervin, Böbe majom gondozója és Rácz Gábor ismert természetfilmes megérkeztek a guineai Conakryba. Dr. Ferencz Károly volt az expedíció helyi vezetője. A céljuk: megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpánzokkal való találkozás pillanatában ‒ vajon megpróbál-e hozzájuk csatlakozni? Böbe azonban megijedt tőlük, kétségbeesett sírással mászott le egy hatalmas fa tetejéről, és futott a gondozója után. Azokat választotta, akik fölnevelték, akikhez mindennapjai kötötték – mindenki nagy megkönnyebbülésére.

Nem sokkal az afrikai út után Böbe megbetegedett, majd 1970 októberében elpusztult. Romhányi József költő így írt az ország kedvenc csimpánzának halálakor:

In memoriam

Elhunytál egy csendes őszi napon
Veszprémi Böbe, nagyhírű majom
Vagy az történt csupán,
hogy a kutató tudomány után
a halál sem késett,
hogy tanulmányozza végső viselkedésed,
amint lényed emberszabásúan
a semmibe suhan.
Remélem, ezen illő módon
elmondott nekrológon
senki sem nevet.
Vagy csak néhány – majom-
szabású emberek.

Romhányi József 1970

Ádám és az NDK-s csoda! - A Robur 25 év után életre kelt!

A Pécsi Püspökvár a középkorban

 Pécs környéke az ősidőktől fogva lakott terület, az illíreknek az i.e. 800-as években már erődítésük is volt a Jakab-hegyen. Az i.e. 400 körül beözönlő kelta törzsek több évszázadig háborúztak a területést a pannon-illír törzsekkel.

I.e. 156-tól megjelentek a térségben a római légiók. I.sz. 69-79-re (Vespasianus császár) befejeződött Pannónia meghódítása. Pécset Sopianae néven a rómaiak alapították a 2. században. A 4. században az erösödő hun támadások miatt Valeria tartományt melynek Sophianae volt a központja, a rómaiak kiürítették. 1900-ban előkelő hun harcos sírja került elő Pécs-Üszögön. A hunok után a gótok, longobárdok, avarok, majd a 791-ben avarokat meghódító frankok a terület urai. Liupramm salzburgi érsek (836-859) Quinque basilicae városában - melyet Péccsel azonosítottak - templomot szentelt fel.

Pécs Szt. István korában az első tíz magyar püspökségi központ egyike volt. A 11–12. századi településmagot az 1009-ben Szent Péter tiszteletére alapított püspökség jelenti, a Székesegyházzal és a hozzá tartozó épületekkel. A pécsi Püspökvár az egykori római Sopianae temetőjének északnyugati sarkára települt. Az ókeresztény temetőkápolnák egy része a középkori Püspökvár területén volt. Az elpusztult középkori épületek egy része az ásatások során került elő.

A Püspökvár a székesegyházzal és a püspöki palotával együtt már a ll. században kialakult. A székesegyház sem volt előzmény nélküli, az altemplom kutatásánál 4. századi alapokat találtak. A krónikák szerint a második székesegyházat 1040 körül Orseolo Péter magyar király idejében építették a mai Dóm tér északnyugati részén. Kézai Simon Gestájában azt írja, hogy Pétert itt is temették el, miután megvakították a fogságba esett királyt és az elhunyt.

1064-ben Salamon és Géza herceg itt ünnepli meg kibékülésüket, és Salamont itt koronázzák királlyá. Ezen az éjen tűzvész pusztítja el a várat és várost. A Képes Krónika ezt írja róla: "...az egész egyházat, mind a palotákat és többi épületeket és mindazt, ami hozzájuk tartozott; a szörnyű tűzvész mindent elemésztett." A székesegyházon kívül az oklevelek a 13. században - 1217-ben - említik először a Keresztelő Szent János társaskáptalan templomát a várban (galéria). 1164-ben az országon átvonuló keresztesek egyik hadoszlopa Pécset is érintette.

Az 1241-42-es tatárjárás elpusztította Pécset. Egy 1248-ban kelt oklevél szerint a tatárok felgyújtották a pécsi káptalan épületeit. A város hamarosan újratelepült, a várat kőfallal vették körül, amelynek célja a székesegyház, a püspöki palota, valamint az ezekhez tartozó épületek védelmének biztosítása volt. Az Árpád-kori négyszög alaprajzú várat később a délnyugati és délkeleti sarkán négyszögletes toronnyal erősítik meg. Feltételezhetően ennek a 13. századi várnak, illetve védelmi rendszerének maradványai kerültek elő a Barbakán ún. "nyaktagja" alatti részében. A 13. századi püspökvári erősítésekkel egyidőben megindult a várost körülvevő mintegy 3000 méter hosszú fal építése is. Magyarországi viszonylatban akkoriban Pécs rendelkezett a legnagyobb alapterülettel.

1284-ben a IV. (Kun) László ellen fellázadt Kőszegi Henrik fiai körbezárták és ostromolták Pécs várát. Az ostrom sikertelen volt, de Egyed comes a vár védelmében elesett. 1290-ben a meggyilkolt Kun László utódja az utolsó Árpád sarj, III. András lett. A pécsi püspök fegyvereseivel a királyt támogatva ostromolta Szekcső várát, minek során a lázadó Mizse nádor is elesett, a testvére Heyzew pedig elmenekült. 1299-ben Heyzew csapataival áttörve Pécs városfalait a várost kirabolta, de a várat bevenni nem tudta.

1301 után a zűrzavart kihasználva Kőszegi II. Henrik elfogatta Jakabot a pécsi várnagyot, és szövetségesének, Miklós kanonoknak adta át a várost és püspökséget. Egészen 1319-ig a Kőszegiek pártján volt Pécs.

1347-ben Miklós pécsi püspök és bandériuma is ott volt Nagy Lajos király Aquilát ostromló seregében.

A fallal és bástyákkal megerősített várban a székesegyház mögötti területen épült fel a Miklós püspök által 1355-ben alapított Aranyos Mária-kápolna (galéria). Tőle kissé távolabb kelet felé pedig az 1367-ben létesült első magyar egyetem épülete állott, amelynek alapítója Anjou Nagy Lajos király volt, javadalmazója pedig Vilmos pécsi püspök (galéria).

 Nagy Lajos halála és Kis Károly meggyilkolása után 1386-ban a Luxemburgi Zsigmod ellen fellázadó délvidéki főurak Horváti János macsói bán vezetésével fogságba ejtették Erzsébet anyakirálynét és Mária királynőt. A lázadók 1387-ben Pécs városát feldúlták, de a várat nem vették be. 1388-ban az elfogott Horvátit Pécsen véres kínzások után felnégyelték és testrészeit kiszögezték a kapukra.

1400-ban Miklósfia Jakab pécsi diák jelentette a pápának, hogy harcolt a törökkel. A fokozódó török veszély miatt a baranyai várakat erősíteni kezdték, többek között Pécsváradot, Siklóst, majd 1420 körül megépült Szigetvár magja. Az 1420-30-as években a pécsi püspök bandériuma 500 főből állt. Egy 1437-es oklevél szerint Baranya egész népe harcba szállt a török betörés miatt.

V. László 1455-ben utasította Dersfia Pál pécsi várnagyot, hogy adja át a várat az általa kinevezett Miklós püspöknek. Ez meg is történt 1456 januárjában.

A Hunyadi Mátyás politikájával elégedetlenkedő főúri összeesküvés központja 1471-ben Pécs volt. Mátyás haragja elől Janus Pannonius pécsi püspöknek is menekülnie kellett. Mátyás hűséges hívének Ernuszt Jánosnak az alig húsz esztendős fiát, Zsigmondot nevezte ki a megüresedett püspökség élére (1473–1505). Az ő nevéhez fűződnek azok a korszerűsítések, melyek során a vár délnyugati sarkán a barbakán is épült. A kör alaprajzú tornyot egy ún. nyaktaggal és a belső kapuval erősítették. A déli kaputornyon lévő Ernuszt címer és 1498-as dátum mutatja az építkezés befejezését. Kinizsi Pál vizsgálta felül a vár erődítéseit 1491-ben.

Mátyás halála után Ernuszt Zsigmond hűen eskülyéhez Corvin Jánost támogatta a trónutódlás miatt kirobbant harcokban. A Báthori és Kinizsi vezette II. Ulászló párti csapatok Csontmezőnél szétverték Corvin és a püspök hadait, akik a koronával és koronázási jelvényekkel Pécsre menekültek. Az Ulászló-párti csapatok 3 hétig tartották ostromzár alatt Pécset, majd megegyezés született a harcoló felek között - Corvin János lemondott a trónról. II. Ulászló 1495-ben néhány napot Pécsen töltött a püspök vendégeként. Itt írták alá II. Bajazid szultán követeivel a békét 3 évre. Az ünnepség alkalmával a vár előtt lovagi tornát is tartottak. II. Ulászló 1496-ban a pécsi vár erősítésére golyóöntő cigányokat küldött Valpó várából.

1505 júliusában az elhunyt Ernuszt püspök utóda Szathmáry György lett, aki folytatta a megkezdett építkezéseket. A püspöki bandérium ekkor 400 fő volt. 1506-ban a székesegyház délkeleti tornyára merőlegesen Szathmáry a püspöki könyvtár és egy kápolna céljára épületet emeltetett reneszánsz stílusban (a 18. században ezt teljesen elbontották).

1521-ben Nándorfehérvár elvesztése után II. Lajos a táborban megbetegedvén Pécsre ment, ahol 2 hónapig betegeskedett. Az 1523-as szávaszentdemeteri csatában a pécsi püspöki bandérium is részt vett Orégi Ferenc parancsnoksága alatt. A két napos csata a magyar seregek fényes győzelmével zárult. 1525-ben Tomori Pál vezénylete alatt a pécsiek is Szabácsig nyomultak előre.

1526. aug. 30-án egy nappal a tragikus mohácsi csata után a török csapatok Pécs őrizetlenül hagyott városát felgyúlytották, lakosait a főtéren lemészárolták. A várat nem tudták bevenni. Móré Fülöp pécsi püspök ugyan kijutott a mohácsi csatatérről, de Pécs felé útközben belehalt sérüléseibe.

A két király belháborúja kezdetekor Baranya megye Szapolyai pártján volt. Pécset és a püspökséget János király lekcsei Sulyok Györgyre bízta (Török Bálint rokonára). 1527-ben a Siklós várába húzódott Perényi átállt Ferdinánd oldalára, és követte őt Sulyok György pécsi püspök is. Pécs Ferdinándtól 12 évre adómentességet kapott azzal a feltétellel, hogy a vár és város erődítményeit kötelesek helyreállítani sahát költségükön. 1529 augusztusában Pécs és Siklós is meghódolt a Szulejmán seregei által támogatott Szapolyainak, aki Pécset hívére, mesztegnyői Szerecsen Jánosra bízta. 1530-ban Brodarics Mátyás lett a vár és város parancsnoka. 1540-ben János király halála után Ezeki János püspök Ferdinánd kezére játszotta Pécset. A püskök 1541-ben bekövetkezett halála után Kákonyi János várnagy kitartott Ferdinánd hűségén. Izabella özvegy királyné Athinai Simon deákot bízza meg Pécs visszafoglalásával. Athinai a kapuőrséget lefizetve csellel elfoglalta Pécset 1541-ben. Atninai szintén cselvetéssel foglalta el Szászvárt is. 1541-ben a török csellel elfoglalta Budát, Török Bálintot fogságba vetette. A Pécs előtt megjelenő törökök Izabella parancsára hivatkozva követelték a város és vár átadását. Athinai megtagadta ezt. A törökök ágyúzták Pécset, de elfoglalni nem tudták. 1541 októberében Athinai átdata Pécset Ferdinándnak. A vár kapitánya Székely Lukács lett. 1542-ben Ferdinánd muníciót küldött a török által szorongatott Pécsnek.

1543 június 26-án a török főerők Siklóst vették ostrom alá. Pécsváradot a kapitánya felrobbantotta és embereivel elmenekült. Pécs kapitánya Székely Lukács és Várallyai Szaniszló püspök az embereikkel együtt elmenekültek a városból. Meg sem próbálták Pécset megvédeni, 200 gyalog egészen Pápáig futott. Kászim mohácsi és Murád pozsegai bég csapatai akadálytalanul vonultak be Pécsre. A törökök hamarosan elfoglalták Márévárt és Szászvárt is.

Pécs török őrsége 1543 őszén 513 fő volt, az őrségnek Mohamed Musza parancsnolt. Szeptembertől állandósultak a harcok a szigetvári magyar csapatokkal. 1545 augusztus végén itt gyülekezett a Dunántúli török had a Tolna megyei várak elfoglalására. A hadjárat azonban csak novemberben indult meg. November 17-én Simontornya, Ozora és Döbrököz várakat már elfoglalta a török, és Dombót ostromolta.

1548-ban a szigetiek elfogták a pécsi Dervis bég egyik agáját. Szigetvár 1556-os sikertelen ostromában a pécsi török csapatok is részt vettek Dervis bég parancsnoksága alatt. A sikertelen ostrom utáni csatározások során Zrínyi Miklós javasolta a haditanácsban "...Pécs erőtlen és gyenge várát és városát kell ostromolni". Dervis bég szeptemberben a királyi csapatok előretörése miatt Siklósra tette át székhelyét. 1557. szept. 28-án a keresztény hadak rajtaütésszerűen megjelenve Pécs alatt annak városfalát áttörve felgyújtották a várost. 1559-ben Horváth Márk szigeti kapitány jelenti: "A törökök is erősen dolgoznak Pécsett. Az árkokat vájatják és szélesbítik... 5400 ember dolgozik ott." 1565-ben Pécs török őrsége 321 fő volt. 1566-ban elesett Szigetvár, a hódoltság határa messzebb került Pécstől.

1589-ben a pécsi és koppányi török csapatok Hidvéget támadták meg, megtorlandó a magyar végváriak a balatonszemesi Bolondvár elleni támadását. Hidvég őrsége visszaverte a támadókat.

A tizenöt éves háború első évében 1593-ban Pécsen volt az anatóliai csapatok téli szállása. 1600 nyarán a Baranyába betörő hajdúkat a pécsi és szigetvári török csapatok Baranyavártól északra szétverték és a Dunába szorították. Még ebben az évben elesett Kanizsa vára, Pécs szandzsákbégi központ lett. A 15 éves háború végére megfigyelhető, hogy Baranya, Tolna jelentősebb településeinek népessége a betelepülő délszláv martalócoktól és családjaiktól etnikailag megváltozott. Pécsből egy virágzó török kereskedő város lett, ahová nem engedtek betelepülni keresztény lakosokat. A városban volt hét dzsámi, tíz mecset, fürdők, több mint negyven közkút, hét dervisház, öt medresz.

A 15 éves háború végeztével a baranyi várak őrségei csökkentek, Pécs török őrsége 1619-ben 249 fő volt. Ebben az évben ők adták az eszéki híd őrségét is (32 fő). 1631-ben a dzsámivá átalakított bazilika délnyugati tornya villámcsapás következtében súlyosan megrongálódott. Ahmed aga lebontatta a sérült részt és egy minaretet húzatott fel a torony épen maradt részére. 1639-ben a pécsi török őrség hatalmas ünnepséget tartott a perzsák feletti győzelem örömére, a szandzsákbég még arra is engedélyt adott, hogy a város megmaradt keresztény lakóit kirabolják.

Evlia Cselebi így írja le Pécset 1663-ban: "...dombszerű hegy szélénél négyszög alakú erős kőépítkezésű szép vár... Összesen 87 erős bástyája van, melyek mindegyike egy-egy remekmű... Öt kapuja van... a város hossza 1500 lépés... a belsővár a külsővár (város) nyugati oldalán van. Nagyon erős és szilárd építkezésű vár, s az összes pécsi lakosok értékes portékáit itt őrzik, mivel kettős, széles, magas fala van és valamennyi várnál híresebb, menedéket nyújtó belsővár. Széles és mély árka, s délkelet felé néző kapuja van; ez a kapu egy magas, négyszögletű toronynak szélénél álló művészi kapu, melynek boltozata felett a tallér nevű garason látható kétfejű, két szárnyát kiterjesztő s lába karmait kinyújtó madárnak rajza van... a Szulejmán szultán dzsámija...Belseje telides-tele van oszmánli hadiszerekkel".

1664-ben Zrínyi Miklós eszéki hadjárata során a baranyai várak török csapatai és tatár csapatok is Pécs alatt összpontosultak. A keresztény hadak január 28-án vonultak fel Pécs ellen. A Consignatio ismeretlen szerzője ezt írta: "(Pécs)...situusa ugy fekszik mint Küszegh, az vára benn volt az városban." Zrínyi a horvát és magyar lovasokkal a Budai kapu ellen vonult fel. A várból a pécsi bég lovassága kirohant, de a magyar lovasság egy részét gyalogosként bevetve Zrínyi megakasztotta a törököket. A bég segítségére érkezett 1200 tatár lovas harc helyett megszökött. Eközben a birodalmi hadak körülzárták Pécset. A város fala néhány helyen annyira romos volt,hogy még létra sem kellett a megmászásához. Más részeken meg teljesen hiányzott a fal, itt a törökök azt silány palánkkal pótolták. Jan. 29-én a várost rohammal bevették, 300 török védő elesett. A németek lerészegedtek és fosztogatni kezdtek. 30-án sikertelen roham volt a vár ellen. Zrínyi a lovassággal elvonult Eszékre a hidat felgyújtani. A híd lerombolása után febr. 5-én értek vissza Pécsre. Február 7-én kirabolták és felgyújtották a várost és elvonultak. A város és vár jelentős károkat szenvedett. Az egyetem épületének északi homlokzati falát az ostrom során berobbantották, amelynek következtében az a folyosóba rogyott be. Ez a robbanás pusztította el magát az épületet is. Romjait azután a törökök feltöltötték, ilymódon annak helyén ágyúpadot kialakítva. Ekkor sikerült többször a székesegyházat is eltalálni, a templom boltozata és tetőzete is károsodott.

1686 szeptember 23-án a Erdődy Miklós horvát bán horvát gyaloksága megrohamozta és elfoglalta a Siklósi-kaput. A török őrség súlyos veszteségek árán vonult vissza a várba. Erdődy 150 török fogollyal visszavonult. A keresztény seregek október 16-án érték el Pécset. Arszlán pasa a sérült városfalakat meg sem próbálta megvédeni, a várba vonult vissza. Október 18-án megkezdték a vár déli falának ágyúzását. A keresztények felrobbantották a vár vízvezetékét is, így vízhiány alakult ki a várban. A pasa szabad elvonulás mellett akarta feladni a várat, de Badeni Lajos ragaszkodott a feltétel nélküli megadáshoz. A kb. 1200 fős török őrséget Grazba kísérték, míg a polgári lakosokat Eszéken keresztül Törökországba engedték. Az elfoglalt Pécsen a császáriak Thüringen vezérőrnagy alatt jelentős véderőt hagytak. A vár kapitány a horvát Makár János ezredes lett. Thüringen 1687-ben többször is megkísérelte Szigetvár tötök őrségét meglepni. Az 1699-es karlócai békével az ország nagyrésze felszabadult a török uralom alól.

1703-ban a császári gyalogezredeket elvezényelték Pécsről, a vár visszakerült a püspökséghez. A püspökség terveket dolgoztatott ki az erősen romos vár és székesegyház helyreállítására, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése megakadályozta ebben.

1704-ben Sándor László kuruc hadai több oldalról körülvették Pécset és hatalmas hadisarcot követeltek. A tárgyalások alatt kitört a harc, a kurucok benyomultak a városba és vérengzésbe kezdtek. A várral 3 heti ostrom után sem boldogultak. A császári oldalon harcoló szerbek 1704 márciusában szintén raboltak és fosztogattak Pécsen. Koller jezsuita atya feljegyzései megmaradtak a vérengzésről. Még ez év június végén Esterházy Antal kuruc seregei ismét benyomultak Baranyába és harc nélkül elfoglalták Siklós és Pécs várait. Szeptemberre Heister császári generális visszafoglalta a várakat. 1705-ben Bottyán János dunántúli hadjárata alatt Pécs ismét kuruc kézre került. 1706 februárjában Bottyán kiürítette Siklós és Pécs várát. 1708-ban Esterházy Dániel, Béri Balogh Ádádm és Kisfaludy György kapott parancsot Pécs ostromára, de a sereg Pécsváradról visszafordult. A pécsi sáncokból előmerészkedő Kreutz tábornok Kölesdnél szept. 2-án megsemmisítő vereséget szenvedett. A menekülő császáriak és rácok Pécsre menekültak. Béri Balagh ostrom alá vette Pécset, de október 6-8 körül felhagyott a sikertelen ostrommal. 1710 október 28-án a szerencsétlen szekszárdi csatával befejeződtek a kuruc hadműveletek a Dunántúlon.

Pécs falai túlélték a kuruc háborúkat és az 1780-as évekig érintetlenül álltak, sőt még 1845-ben is nagyrész megvoltak. A 19. század során a városrendezési elképzelések miatt pusztultak el sok helyen a város falai.

Itt a tél - 1960

Nyolcvan éve kemény tél volt mifelénk, ahogy az egy különleges angol híradóból is látszik.

A kádári Magyarországon nem állt meg az élet, mert leesett fél méter hó, de nem ám! Pörögnek az üzemek, zúgnak a hógépek, épül a szocializmus! Legalábbis valami ilyesmit sugallnak a képsorok.