Jónéhány évtizede tudjuk már, hogy bizonyos körülmények között idő, távolság és sebesség nem abszolút fogalmak, a logika szabályai pedig nem érvényesek. Bár méretét tekintve távolról sem szubatomi méretű, Erdély szintén szolgál néhány, a józan észre látszólag vagy ténylegesen fittyet hányó példával.
Élesdnek vasútja nincs, állomása kettő is van
A Sebes-Körös völgyében fekvő mezőváros az E-60-as műút két oldalán terül el, a sínektől több kilométer távolságra, ezért vasútállomása nincs. Gyakorlatilag. Elméletben ugyanis két állomása is van. A helybéliek által kisállomásként emlegetett megállóhely, melynek hivatalos neve Halta Aleşd, Esküllő falu területén található, mintegy 2 kilométerre Élesdtől. Még kevesebb köze van Élesdhez a nagyállomásnak (Gara Aleşd), mely Keszteg faluban található, névadó településétől jó 6 kilométerre.
Fotó: panoramio.com
A biharfüredi fantomállomás
Az Erdélyi Szigethegység egyik legismertebb üdülőtelepének számító Biharfüred 30 km távolságra fekszik a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő vasúttól. Ez a cáfolhatatlan tény nem gátolta meg az állami vasúttársaság illetékeseit abban, hogy ha a síneket nem is tudják elvezetni az 1.100 méteres magasságban található üdülőtelepre, legalább névlegesen pályaudvart kerekítsenek neki. Így aztán Csarnóháza (Bulz) falu állomása évtizedeken át Biharfüredként szerepelt a menetrendben, bár a két település között közvetlen közúti összeköttetés sincs.
A valósággal köszönőviszonyban sem levő elnevezés az idők folyamán jónéhány turistának okozott kellemetlen meglepetést, akik csak akkor szembesültek azzal, hogy még kb.150 km-t kell utazniuk úticéljukig, miután leszálltak a vonatról. Néhány évvel ezelőtt aztán a CFR orvosolta az abszurd helyzetet, névlegesen is megszüntetve a biharfüredi állomást.
Fotó: panoramio.com
A cserhalmi csata Kerlésen volt
1068-ban a Salamon király, valamint Géza és László (a későbbi Szent László) herceg vezette magyar sereg megsemmisítő vereséget mért az Erdélybe Ozul vezetése alatt betört besenyőkre. A Képes Krónika szerint kunok voltak a támadók, ám a történészek nem értenek egyet a krónikással. A hagyomány szerint az ütközetre, mely cserhalmi csata néven vonult be a történelembe, nem a jelenleg Kárpátalján, Beregszász környékén található Cserhalom falunál, hanem a Beszterce-Naszód megyéhez tartozó Kerlés falu határában került sor.
László herceg a cserhalmi ütközetben | Forrás: Wikipédia
Az ország egy részének feldúlása után immár kivonulóban levő besenyők, látván a magyar csapatok számbeli fölényét, a Cserhalom levő dombra húzódtak, mint utóbb kiderült, hiába. A csata emlékműve nem Kerlésen áll, hanem az attól néhány kilométerre található Cegőtelkén, a temető felett magasodó dombon. Ennek oka az, hogy míg a korábban zömében szászok lakta Kerlés jelenleg színromán, addig Cegőtelke magyar település. Árnyalhatja a képet az a tény is, hogy míg Cegőtelke határában több kunhalomnak tűnő domborulat látható, addig a csata állítólagos helyszínének közvetlen környékén egyetlen egy sincs.
A nagymajtényi fegyverletétel és Kismajtény
1711. április 30-án a Károlyi Sándor generális vezette kuruc sereg a majtényi síkon hűségesküt tett, az egyébként néhány nappal korábban elhunyt, I. József osztrák császárra. Az eseményt nagymajtényi fegyverletételként tartja számon a történetírás, annak ellenére, hogy a 12 ezer kuruc lovas csak lobogóit hagyta a majtényi síkon, ahonnan dalolva, fegyvereit megtartva vonult el.
A szatmári békekötést megpecsételő esemény emlékoszlopa Kismajtény falu vasútállomása mellett áll. Nem arról van szó, hogy a kismajtényiak elvitatnák a nagymajtényiaktól a közgondolkodásba, teljesen indokolatlanul, gyászos történésként bevonuló fegyverletételt, a magyarázat az, hogy Kismajtény a XVIII-ik század elején még nem létezett, a falu a történelmi esemény hozzávetőleges helyszínén alakult ki.
Majténynál a kurucok leteszik a fegyvert | Forrás: Wikipédia
Újabb a régi, a régebbi meg új
A Bihar megyei Nagykakucs neve, Kakuch változatban, egy 1343-as keltezésű dokumentumban tűnik fel, míg a tőle néhány kilométerre található Kiskakucsot egy 1482-es okirat említi először. Ennek ellenére, előbbi hivatalos elnevezése Cacuciu Nou, utóbbié pedig Cacuciu Vechi. A történelmi kronológiára fittyet hányó névadás miértje egyből érthetővé válik, ha eláruljuk, hogy Nagykakucsot Magyarkakucsként is emlegetik, míg Kiskakucsot Oláhkakucsként, s egyiket sem véletlenül.
A történelem adminisztratív eszközökkel történő átírására egyébként sem a bihari az egyetlen hazai példa. A Fehér megyei Magyarlapád neve szerepel már egy 1030-as dokumentumban, míg Oláhlapádé csak egy 1299-es tűnik fel. Ennek ellenére a román hatóságok a névadáskor itt is fordított időrendet használtak, a régebbi település kapta a Nou, a későbbi pedig a Vechi jelzőt.
