A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lengyel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lengyel. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. január 24., péntek
2020. január 23., csütörtök
Romet Z125
Micsoda emlékek! Hányan kezdték a motoros létet a kétfokozatú kormányváltós Romet hátán? És ki ne emlékezne a lengyel szocialista ipar remekére, a híres Romet Ponyra? Sokan azt hiszik, hogy a lengyel márka halott, pedig él és virul, némi kínai segítséggel.
A Pegasus - szárnyas ló - embléma 1960 óta ékesíti a Lengyelországban gyártott kismotorokat. Sajnos a szabadpiacon folyó kőkemény harc a kilencvenes évek elején letörölte a Romet gyárat a föld színéről. Szerencsére nem véglegesen: 2006-ban újjászületett a márka Romet Motors néven. Fanfárok azonban nem szóltak, mert bár maradt a lengyel név, a motorblokk és a legtöbb alkatrész Kínából származik, hogy aztán a podgrodzie-i gyárban összeszereljék a Rometeket.
Az átadásra váró példány szemből egész csinosnak tűnik. A fejidom szépen illeszkedik az üzemanyagtartály formájához, és azt a benyomást kelti, hogy a veszélyes vérszomjas rovar támadásra kész. A varázslat azonban megtörik, ahogy hátrébb kúszik a tekintet. Furatokkal díszített hővédő lemezek a kipufogón? Ordítóan kínai, aranyszínű hátsó rugóstagok? Krómozott csomagtartó keret? Gumiharmonikák az első villaszárakon, és a nyolcvanas évek japán gépeit idéző könnyűfém felnik? A szpojler nélküli verzión ugyanezek az elemek valahogy nem ennyire zavaróak, mivel a kereklámpás gépre visszakézből mondja bárki, hogy retro, de a már-már futurisztikus fejidom sehogy sem illik az összképbe.
A műszerfal ellenben pozitív meglepetés. A kiskategóriában nagyvonalú gesztusnak számít, ha a kilométeróra mellett fordulatszámmérő, üzemanyagszint-jelző és fokozatkijelző is van, ugyan ez utóbbi túl gyengén világít, napsütésben egyenesen leolvashatatlan. Az irányjelző-fényszórókapcsoló együttesről is a nyolcvanas évek gépei ugranak be. Használata eléggé nehézkes, oldásához a kapcsolót vissza kell tolni, nem pedig benyomni. Ezzel az ergonómiai kifogásokat be is fejezhetem, hiszen minden kéznél van, és a többi kapcsoló megfelelően működik. Az üléspozíció kényelmes, enyhén előre dőlő, irányító pozíciót veszek fel, míg a magasabbak inkább egyenesen ülnek, ahogy a legtermészetesebb. Az ülés kényelmesen puha, a teljesen sík ülőlap sem jelent problémát.
A Romet a legegyszerűbb szívómotor, amely létezhet. Egyhengeres, porlasztós, kéziszívatós. Önindító motorja mellett van berúgókar is, biztos ami biztos alapon. Kell egy kis idő, amíg bemelegszik, de melegen sem lesz belőle vadállat, ráadásul a gázmarkolat utasításaira kis késéssel reagál. A magasabb fordulatszám-tartomány használata javasolt dinamikus vezetéshez, lévén alig több mint 10 lóerős. A váltó probléma nélkül veszi a fokozatokat, annak ellenére, hogy még a bejáratási periódusban van, ha kötözködnék, akkor csak annyit, hogy régimódian hosszú úton jár a váltókar.
Végsebessége éppen üti a 100 km/órát, de a 80-as tempót még teljesen természetesnek veszi. Szerencsére a motor teljesítménye nem teszi lehetővé a nagyobb tempót, amikor már veszélyessé válhatna a lágy rugózás okozta futómű-bizonytalanság. Viszont aszfalt hiányában is bátran vállalhatunk rövid kirándulásokat, amire az endurós jellegű hátsó gumi jó társ lehet. Megjegyzem, a gyári gumipárosítás korántsem tűnik összeillőnek, az első hosszanti mintázatával inkább veterános.
Végezetül essék szó a fékekről is. Az elöl tárcsa, hátul dob összetétel akár működhetne is, esetünkben valószínűleg a bejáratás hiányának róható fel, hogy eleinte kínosan nem fogott, de már a tesztút során is érezhető volt a javulás.
Összegzés:
A legtöbb vitát mindig az robbantja ki, mennyi hibát vagyunk képesek elnézni a kedvező árért. Egy teljesen új, 125 köbcentiméteres motort kapunk regisztrációs adóval 394 000 forintért, ráadásul a gyárilag megadott fogyasztás - 3 liter/100 km - sem nevezhető zsebbenyúlósnak. Gondoljon rometezésre az, aki gyermekkorát szeretné újraélni, vagy az apai, nagyapai nyomásra egy Rometen kezdené meg motoros pályafutását. Apák és nagyapák meleg szívvel áldoznak rá.
A teszt a Motorrevüben jelent meg.
2017. augusztus 26., szombat
Halhatatlanok - Limanova- a magyar győzelem 1914
Az első világháború galíciai frontján vagyunk, az időpont 1914 decembere. Németország és a Monarchia csapatai elkeseredett küzdelmet vívnak az orosz gőzhengerrel, amely már Krakkót fenyegeti. A stratégai fontosságú Jabloniec (jablonec) hágót már elözönlötték az oroszok, amikor a soproni 9-es Nádasdy huszárok Muhr Ottmár ezredes, ezredparancsnok vezetésével pusztító erejű ellentámadást hajtanak végre. Gyalogosan, hegynek felfelé, karddal, puskatussal, puszta kézzel. De velük küzdenek a 10-es, a jász-kun és a 3-as szegedi huszárok, valamint más, gyalogos kiegészítő egységek is. Hullik az orosz, de fogy a magyar is.
1914. december 11-én a kelő nap sok száz holttestre tekint le. Hősi halált halt a kegyetlen harc során Muhr Ottmár ezredes is.
A jabloneci temetőben, Muhr Ottmár kápolnája és hősi emlékműve körül több száz magyar katona nevét olvashatjuk a fejfákon.
A dokumentumfilm eredeti helyszíneken forgatott felvételek mellett színészek és hagyományőrzők közreműködésével idézi fel a galíciai hadszíntér harcait, a magyar huszárok megdöbbentő önfeláldozását, hősiességét.
A limanowai győzelem már a döntő ütközet másnapján fogalommá vált, ékes példája lett a háborús hőskultusznak, egészen 1945-ig. Utána nevét kisatírozták még a történelemkönyvekből is. De búvópatakként a leszármazottak megőrizték az önfeláldozó huszárok hőstettét, melyről Galíciában, Dél-Lengyelországban ma is méltóképpen megemlékeznek.
1914. december 11-én a kelő nap sok száz holttestre tekint le. Hősi halált halt a kegyetlen harc során Muhr Ottmár ezredes is.
A jabloneci temetőben, Muhr Ottmár kápolnája és hősi emlékműve körül több száz magyar katona nevét olvashatjuk a fejfákon.
A dokumentumfilm eredeti helyszíneken forgatott felvételek mellett színészek és hagyományőrzők közreműködésével idézi fel a galíciai hadszíntér harcait, a magyar huszárok megdöbbentő önfeláldozását, hősiességét.
A limanowai győzelem már a döntő ütközet másnapján fogalommá vált, ékes példája lett a háborús hőskultusznak, egészen 1945-ig. Utána nevét kisatírozták még a történelemkönyvekből is. De búvópatakként a leszármazottak megőrizték az önfeláldozó huszárok hőstettét, melyről Galíciában, Dél-Lengyelországban ma is méltóképpen megemlékeznek.
2015. augusztus 11., kedd
Lubló vára / Folytatáshoz kattints a posztra
Ólubló nevezetessége a város fölé emelkedő Lubló vára, amelynek látványa a legnevezetesebb felvidéki erődítményekkel is felveszi a versenyt. A vár a 14. század elején épült, a Magyarország és Lengyelország közti kereskedelmi útvonal védelmére. Ebből a korból maradt meg a vár középső részén található torony. 1412 és 1772 között lengyel igazgatás alatt állt, innen irányították a lengyel helytartók az elzálogosított szepességi városokat.
A 14. század elején épült. 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól
királya számára. 1412-től a 13 szepesi várossal együtt Lengyelország része 1772-ig.
Érdekesség, hogy a 17. században éveken keresztül itt rejtegették a lengyel koronázási ékszereket, a Lengyelországot megtámadó svédek elöl. 1786-ban pedig Benyovszky Móricot, Madagaszkár magyar származású királyát tartották itt fogva, a vár egyik bástyájában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)