Itt a tél - 1960

Nyolcvan éve kemény tél volt mifelénk, ahogy az egy különleges angol híradóból is látszik.

A kádári Magyarországon nem állt meg az élet, mert leesett fél méter hó, de nem ám! Pörögnek az üzemek, zúgnak a hógépek, épül a szocializmus! Legalábbis valami ilyesmit sugallnak a képsorok.

ÁMG 406 típ. sz. autóbusz pótkocsi

 1959-től a 4750 mm. hosszúságú, 2,5 m szélességű, 30 álló és 10 ülő kapacitással rendelkező
ÁMG 406 típ. sz. autóbusz pótkocsikat az Általános Mechanikai Gépgyár (ÁMG, Székesfehérvár) készítette.
A pótkocsi a nevét, a gépgyár rövidítéséből kapta. A pótkocsik nem voltak teljesen egységes kivitelűek.
Az elsők, a még korábban gyártottak az Ikarus 60-as autóbuszok elemeit hordozták magukon a hátsó homlokfal, a sárvédők kialakítása megegyezett azokkal.

 Alapvetően nem változott, de egyes elemek kicserélődtek a hatvanas évek elején készített pótkocsikon.
Ilyen például a sárvédő íve. Az akkor már szériában gyártott Ikarus 620-as sárvédő ívét használták fel, de továbbra is a főméretei az Ikarus 60-ashoz hasonlítottak.

  Az FVV a trolibusz üzemnél, csak később, 1960-ban vezette be a pótos üzemet. Az első pótkocsikat a FAÜ- adta.
Később a Gépgyár az FVV részére is gyártott pótkocsikat, ezek már az Ikarus 620-as sárvédő elemeit kapták.

 A pótkocsiknak szabályos kormányművük volt, amit a csatlásrúd kormányzott (azaz a mai teherautó pótkocsiknál bonyolultabb szerkezete volt).
A vonó- és vontatott jármű között levegős (légfék) és elektromos csatlás vezetett.

 A pótkocsik eredetileg autóbusz általi vontatásra lettek kialakítva, így nem meglepő, hogy erősáramot nem csatoltak, a pótkocsiban gyengeáramú világítás volt.
Ellenben a vontató részen főáramkörű volt - eszerint a villamos - keresztezésben az első kocsinak kialudt a világítása, a pótnak viszont nem!

 Volán viszonylatban 1975-ig jártak, utoljára - ha igaz - Veszprém megyében.

A Csepel "Fakarusz"

Az első önálló autóbuszt, az ÁMG–407-est 1959-ben mutatta be a gyár, amely nagyrészt az Ikarus 31-es gépészetére alapult. A mindössze hét méter hosszú kisbuszt Csepel alvázra építették, a meghajtásáról Csepel D414-es dízelmotor gondoskodott. A busz lámpatestei szintén az Ikarus 31-esről származtak, az indexek pedig az Ikarus 620-asokról lehetnek ismerősek. A járműből mintegy száz darabot gyártott az ÁMG, elsősorban a vidéki Mávaut-ok vásároltak belőle, ahol bányászjáratokra kerültek, innen ered a típus „bányászbusz” beceneve is.