A Kettenkrad kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb fordulathoz elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb fordulathoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett.
Az Sd.Kfz. 2 tervezését és gyártását a neckarsulm-i NSU Motorenwerke AG végezte. Az első tervezet 1939 júniusában készült el, első bevetésére az 1941-es Szovjetunió elleni hadjárat során került sor. A háború későbbi szakaszában a stettin-i Stoewer cég is gyártotta a típust licenc alatt.
A Kettenkradok többségét a keleti fronton használták, ahol kommunikációs kábeleket fektettek, terheket vontattak és katonákat szállítottak az orosz sáron keresztül. A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.
A járművet az észak-afrikai hadszíntéren és a nyugati fronton is alkalmazták.
A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.
Lánctalpas jármű lévén a Kettenkrad 24°-os emelkedőn képes felmászni homokban, szilárd talajon még meredekebb lejtőn is, ha a vezetőnek volt elég bátorsága hozzá.
Mindössze két jelentősebb altípusát gyártottá a járműnek, a gyártást pedig 1944-ben abbahagyták, ameddig 8345 darabot gyártottak belőle. A háború után az NSU folytatta a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági használatra szánták. A háború után nagyjából további 550 darab Kettenkrad készült.
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártó | NSU Motorenwerke |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 1 + 2 utas |
| Hosszúság | 3 m |
| Szélesség | 1 m |
| Magasság | 1,2 m |
| Tömeg | 1560 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | - |
| Elsődleges fegyverzet | - |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 4 hengeres, vízhűtéses benzinmotor |
| Sebesség | 70 km/h |
