A Dutra DR–50 univerzális ömlesztettáru-szállító dömper, amelyet a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) gyártott az 1950–1960-as években. Egyes változatai önrakodó kivitelben készültek. Magyarországon kívül elterjedten használták más szocialista országokban is. Fő felhasználási területe az építőipar volt, de más gazdasági ágazatokban is sok jármű üzemelt.
1948-ban államosították a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát, ahol a háborús károk felszámolása után 1950-ben indult újra a termelés. A Vörös Csillag Traktorgyár mint állami vállalat első modelljeinek egyike a DR–50 dömper lett, amelyet a Jáműfejlesztési Intézetben(JÁFI) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A cél egy könnyen, olcsón és tömegesen gyártható, egyszerű, igénytelen teherszállító jármű kialakítása volt, amely a világháború utáni újjáépítés igényeit ki tudta elégíteni. A gyár 1955-ben kezdte el a sorozatgyártást, amely 1966-ig folyt. A traktorokat külföldön a MOGÜRT külkereskedelmi vállalat forgalmazta.
A 6 tonna teherbírású járműbe egy 60 LE-s Csepel D–413 dízelmotort építettek. A járműnél a merev hátsó híd, a hajtómű, a motor, valamint az ezekhez konzollal kapcsolódó mellső futómű egy egységet alkotva képezi az alvázat. A mellső futómű független kerékfelfüggesztésű. A kerekek lengőkarjai egy keresztben elhelyezett laprugón nyugszanak. Vezetőállásának érdekessége, hogy a kormányoszlopon két kormány található, valamint kettőzött kezelőszervekkel rendelkezik, a vezető ülése pedig átfordítható. Így a jármű mindkét irányba vezethető, ez megkönnyítette a rakodást. A 3,5 m³ térfogatú billenő plató úgy volt kialakítva, hogy a rögzítő zár feloldása után a teher súlyának hatására lebillent. A plató kiürítése után a járművel hátratolattak, majd egy erős fékezéssel a plató visszabillent szállítási helyzetbe, ahol a zár rögzítette.
Az alaptípust később továbbfejlesztették. Megjelent az önrakó berendezéssel ellátott változat. Majd az 1961-ben megjelent, 7 tonnára növelt teherbírású DR–50D már zárt vezetőfülkét kapott, igaz, ezzel le kellett mondani a második kormánykerékről.
A DR–50-en alapult a FRAK–B1 forgórakodó.
1969-ben továbbfejlesztett változata a 10 tonna teherbírású G–116, amelybe már hathengeres Csepel D–613 dízelmotort szereltek. Ezt a modellt a VCST gödöllői gyáregysége készítette. A DR–50 egyes elemeit felhasználták a VTCS későbbi traktorjainál.
A hetvenes években a felújítását Pácsonyban végeztük. Szép idők voltak!
VálaszTörlésJómagamn is eltöltöttem a DUTRÁ -ban néhány évet.A repasz műhelyből a Gyáli Tsz-be vittünk D4KB és UE50 traktorokat a Fridmann-Máthé féle automata mélységszabályzós hidraulikákat ekével kapcsova próbálni.Azóta sem szántottam!Ezután a MEO-ban vettem át dömpereket és traktorokat,forgórakodókat majd Rába Steigereket.
VálaszTörlésVolt a repaszban vagy a MEO-ban a 60-as években egy Gróf nevű átvevő, aki Kispesten a szomszédunk volt. Abban az időben pár nyáron szünidősként dolgoztam a nagy forgácsoló üzemben, ahol a fődiszpécser Kerényi Gyuri bácsi, a másik szomszédunk volt. Régi szép idők.
VálaszTörlésGyerekként láttam ezeket az 56-s téli árvíz idején Paks alatt. Földet hordtak a beázott töltés tetejére leterhelésre és magasításhoz. Kazincbarcikáról meg Miskolcról jöttek a vasgyárakból. A sofőrök nagyon féltek, haza akartak menni. Apám vigasztalta őket hogy kitartás emberek, muszáj itt lenni. Egy szenzációs balesetükre is emlékezem amit az őrház konyhaablakából néztem végig. A teljesen megrakott dömper addig dülöngélt a felázott töltés tetején amíg lefordult róla A rakomány az első fordulatnál kiborult belőle a sofőr meg az ülésből kiesett és négykézlábról nézte a gép bucskázását töltés aljáig. Ott a gép a saját kerekeire fordult rá és csendesen dohogva várt a kezelőjére. Szenzációs jelenet volt fotózni kellett volna. Régen volt már, nagyon
VálaszTörlésÉn 74 be vonultam. A 2 év alatt dolgoztam Frak B1 el és B2 vel is. Mind a kettő 4 hengeres változat volt. Hallotam arról hogy tervbe van a B3 is 6hngerrel, de hogy lett e vagy sem ezt nemtudom. Könnyü kis gépvolt jól lehetett vele dolgozni.
VálaszTörlésValamikor rengeteg földmunkát végeztek ezek a gépek.Hatvanötös árviz után a töltésmagasitásokat is.
VálaszTörlésCsodálattal tekintek ezekre a gépekre.A maguk egyszerűségével zseniális kialakításukkal. Többek között nem a gyártást kellett volna befejezni, hanem korszerűsíteni. Ahogy sok magyar mérnök megfelelt a nagyvilágba találmányaikkal úgy gondolom hogy itthon is lett volna létjogosultságuk.Tiszta szívemből sajnálom ezeket a gyárakat.Magyar ember vagyok, miért ártunk magunknak.
VálaszTörlés1952, és 1953-ban a Kerepesi u.metró építésénél láttam őket munkában.Főleg a vasúti híd új töltésének építésekor. Tengelyig süllyedtek de megbirkóztak a még laza talajjal.Érdekessége volt még akkor a föld munkáknak,hogy együtt dolgozott gép és az egylovas kordé.
VálaszTörlés