“Róka szaladt át előttem, két őz kísért egy darabon, már majdnem feladtam, de hatalmas hiba lett volna.”
1988-ban még pezsgő élet volt…
Akkor még sok volt a helybeli, működött a kocsma és az üzletek. Ma már nincs semmi…
Tősgyökeres lakosok alig vannak negyvenen a 80 körül lakosságból, a többi pedig gazdag külföldi, aki bevásárolta magát fillérekért a faluba.
Sokan azt mondják, hogy körülbelül Trianon után állt meg itt az idő, és kezdte el marni annak kitartó vasfoga a közösséget és magát a falut.
Erre a falura azért talán kevésbé jellemző, hogy Trianon tette be neki a kaput, mint Sátoraljaújhelyre. Annyiban valószínűleg tényleg nem segített neki, hogy a közeli vasút egy az egyben a határ túloldalára került.
Ma egy csodálatos, szinte érintetlen vidék, ami egykori magyarságunk virágkorát konzerválta.
Ahogyan ennek a kis falunak az utcáin lépkedünk, van valami keserédes érzése az embernek.
Édes érzés, mert a letűnt régmúlt vidám és boldog magyar időit idézi.
Keserű másfelől, mert szívbemarkoló a valóságba visszarántó látvány: a kiüresedett házak, és a csönd, magány…
Őszintén szólva mi szívesen cserénénk bármikor egy ott élő helyivel, hogy kivonuljunk egy hétvégére, vagy akár egy egész életre a világ nehéz sodrásából…
…és végleg megpihenjünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése