Tátika vára

  Tátika maradványaihoz felkaptatni nem éppen sétagalopp, de a hegytetőről elénk táruló panorámáért megéri a fáradozás. Még kevésbé tiszta, napfényes időben is szép kilátás nyílik a Zalaszántói-medencére, a Keszthelyi-hegység domborulataira, sőt a távolban a zalaszántói sztúpa hófehér csúcsa is felsejlik.

Zala megyében, Zalaszántó határában egy 413 méter magas vulkanikus bazalt hegycsúcson áll Tátika vára. Nevét első ismert tulajdonosáról, a Tátika nemzetségről kapta. A 13. század közepén IV. Béla a Tátikák hatalmaskodásai miatt elkobozta a várat, és az új tulajdonos a veszprémi püspökség lett, amely egy masszívabb erődítményt épített a régi helyett. Az egyház után a Lackfiak uralkodtak itt, majd a 15. században a gersei Pető család kezébe került. 

A vár hanyatlása a 16. században következett be, miután a portyázó török csapatok kifosztották és felégették. Ettől kezdve már csak várromként említik a könyvek. A kegyelemdöfést a császári csapatok adták meg neki a 18. század elején, amikor egy hadművelet során a maradék várat is felgyújtották. A hányatott sorsú Tátikán néhány évvel ezelőtt némi „ráncfelvarrás” történt, régészeti ásatásokat folytattak, illetve állagmegóvási munkálatokat végeztek. 

A várból igen kevés maradt meg napjainkra, de azok a falak, amelyek még ott magasodnak a hegytetőn, különös hangulatot árasztanak. Akár egy fantasy-film díszletei is eszünkbe juthatnak róluk. A fekete bazaltból épült falmaradványok között állni olyan, mintha egy letűnt civilizáció itt maradt lenyomatai, romjai között sétálnánk, csak a kazamaták, a rejtett kamrák és a kincsesládák hiányoznak. A várromot az Országos Kéktúra, majd a KL turistajelzését követve közelíthetjük meg.

Nyitvatartás

 Nyitva

Egész évben szabadon látogatható.