2016. február 19., péntek

A pörbölyi tragédia 1993. február 12./ Folytatáshoz kattints a posztra

 pörbölyi autóbusz-baleset (a köznyelvben pörbölyi tragédia) egy 1993.február 12-én történt súlyos baleset volt, amikor a pörbölyi általános iskolásokat Bátaszékre szállító iskolabusz a nyékipusztai vasúti átjárónál a nem működő fénysorompó mellett ráhajtott a vasúti sínekre. A járműbe nagy sebességgel belerohant az épp késésben lévő, gyorsan haladó vonat. A szerencsétlenség során az autóbuszban 12 ember vesztette életét, köztük 11 gyermek, valamint az autóbusz vezetője, további 18-an megsérültek.
A Tolna megyei Pörböly egy pár száz lelkes falu, a baleset idején kb. 600 lakost számlált, általános iskola nélkül. Így a helybéli gyermekek minden nap ingáztak a közeli Bátaszékre, a Kanizsai Dorottya Általános Iskolába, ahová a Gemenc Volán iskolabusza szállította őket. A tragédia napján, 1993. február 12-én ezt a feladatot a szekszárdi üzemegység BSF-157 rendszámú Ikarus 266 típusú autóbusza teljesítette. Akkor már több napja országos influenza tombolt Magyarországon. Így aznap a megszokott mintegy 60 fő helyett csak kevesebb, 29 gyermekkel indult el a jármű a ködös reggelen, 7:10-kor. A falut elhagyva nyugati irányban haladt az 55-ös főúton, és a nyékipusztai elágazásnál lefordult a főútról, hogy felvegye az ottani tanyasi gyereket. Az alsónyéki vasúti átjáróban az AS 926-os számú fénysorompó immáron két hete nem működött, mivel ismeretlen tettesek január 29-én kilopták belőle az akkumulátorokat. Tartalékakkumulátorok híján a szakemberek a szabályzat szerint kikapcsolták a berendezést.
Az 55-ös úttal párhuzamos Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon (154-es számú vonal) eközben a Kiskunhalas felől érkező 7817-es számú, az MDmot 3016-os pályaszámú motorkocsiból és mellékkocsijaiból kiállított személyvonat késésben volt, ezért a mozdonyvezető közel a legmagasabb megengedett sebességgel, 78 km/órával haladt a célja felé. A vidéket nem túl sűrű köd ülte meg, de a látótávolság azért kielégítő volt. A 154-es számú vonalon közlekedő mozdonyvezetőket és vonatvezetőket írásban figyelmeztette a MÁV, hogy a hibás fénysorompó miatt azon az útátjárón csak 15 km/h sebességgel haladhatnak át. Kiskunhalason a mozdonyvezető kapta meg mind a mozdonyvezetői, mind a vonatvezetői írásbeli rendelkezést. A vonatvezető ismertette ennek tartalmát a mozdonyvezetővel, aki azt nyugtázta. A vonatvezető azonban az írásbeli rendelkezés átvételét nem követelte meg a mozdonyvezetőtől, valamint a számát se vezette fel a menetlevélre. Mindezen hiányosság ellenére a szerelvény elindult Kiskunhalas állomásról. Bajától vontatási vonatkísérő is szolgálatot teljesített a mozdonyvezető mellett. A mozdonyvezető nem közölte vele a kapott írásbeli rendelkezés tartalmát a meghibásodott biztosítóberendezésről.
 A fénysorompóhoz közeledve a mozdonyvezető kitűzött különleges útátjáró-jelzőhöz közeledve kürtjelzést adott, de a motorvonat sebességét nem csökkentette, így az továbbra is 78 km/h-val haladt a megengedett 15 km/h helyett. A mozdonyvezető és a vontatási vonatkísérő is látta a Gemenc Volán iskolabuszát, amint az velük megegyező irányban haladt Bátaszék felé. Amint az autóbusz irányjelzést adott bal felé, majd megkezdte a fordulást, a mozdonyvezető ismét kürtjelet adott, de nem fékezett.
Az egykori elmondások alapján a buszvezető megállt és körülnézett az átjáróban, annak ellenére, hogy ismerte a menetrendet és úgy vélhette, hogy a vonat már elhaladt. A közeledő szerelvényt azonban nem észlelte, így gázt adott.Ahogy a jármű ráhajtott a sínekre, pontosan a busz közepén telibe találta a 78 km/h-val haladó szerelvény. Az ütközés 7:16 perckor történt. A mozdonyvezető bevallása szerint a teljes fékezés mellett is mintegy 150 méteren át tolta maga előtt a motorvonat a buszt, mielőtt megállt volna. A nagy erejű ütközéstől az autóbusz kettétört. A nagy csattanást meghallva a falubeliek szinte percek alatt a helyszínen termettek és megkezdték a mentést. 11 gyermek és az autóbusz vezetője életét vesztette, a vonaton nem történt személyi sérülés, viszont a motorkocsi súlyosan, 10 millió forint értékben károsodott.
A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a vonat, valamint az autóbusz is megfelelő műszaki állapotban volt, valamint a mozdonyvezető és a vontatási vonatkísérő is rendelkezett a feladatuk ellátásához szükséges engedélyekkel.
A bíróság - a kórházban elhunyt Sz. János autóbuszvezető felelősségének rögzítése mellett - bűnösnek mondta ki a mozdony vezetőjét. Őt a Tolna Megyei Bíróság két évi börtönbüntetésre ítélte, mivel az előírt 15 km/h helyett 78 km/h-val haladt. Az ügyész azonban súlyosbítást kért, így az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéletet 3 évre növelte az eljárás keretében. A mozdonyvezető a büntetését letöltötte. A HVG kimutatása szerint egészen addig még soha nem volt példa arra, hogy vasúti átjáróban közúti járművel történő ütközést követően hibázó mozdonyvezetőt letöltendő szabadságvesztéssel sújtsanak.
A tragédia hatására országos adakozás indult meg, Magyarország lakossága 18 millió forintot adott össze a tragédia áldozatainak és családtagjainak, amelyet egy erre létrehozott alapítvány kezelt és osztott el. A halottaknak egységes sírokat, valamint emlékművet is készítettek a tragédia színhelyén. Az uniformizálás azonban az utólagos értékelések szerint súlyos hiba volt, ugyanis emiatt az áldozatok hozzátartozói nem érezték teljesen maguknak a sírokat. Emiatt sok nyughelyet teljesen feldíszítettek, mécsesek, gyertyák tömegét helyezve rájuk. Így akarták azt láttatni, hogy az ő elvesztettjük több volt a másiknál.
A baleset hatására Pörbölyön önálló általános iskolát alapítottak, hogy ez soha többé ne ismétlődhessen meg.
Mivel országos megdöbbenést váltott ki a tragédia, ezért az állam is lépett. A baleset után egy miniszteri rendeletben kötelezték az államvasutakat a hibás biztosítóberendezések megjavítására, illetve elkezdték lecserélni azok akkumulátorait egyedire, hogy a jövőben a tolvajoknak ne érje meg azokat ellopni. A vezérlőegységeket biztonságosabb helyekre telepítették, valamint korszerűsítették az optikát is.
2003-ban, a tragédia 10 éves évfordulóján Rózsa Pál zenéjére Budapesten bemutatták Lelkes István művét, a Pörbölyi Requiemet. A szerzőt 1993-ban nagyon megrázta a tragédia, mivel hasonló korú gyermekei voltak, ezután döntött úgy, hogy megírja a művet. A zenemű az Op. 223. számot kapta, az ősbemutató után az akkori Bartók Rádióban többször lejátszották.
Hédl Sándor feltaláló a tragédia hatására külön készüléket szerkesztett, amely a közutak aszfaltburkolatába építve mágneses alapon működve füttyel figyelmezteti a közúton közlekedőket, ha átjáróhoz közelednek. 2007 végére a Dunántúl összes vasúti átjáróját ellátták ezzel a berendezéssel, utolsóként pont a pörbölyit.
2009. május 18-án ugyanebben a vasúti átjáróban szintén vonat gázolt halálra egy 14 éves fiút, aki a helyszínen életét vesztette.
Pörbölyi tragédia (Tolna megye)
Pörbölyi tragédia
Pörbölyi tragédia
Pozíció Tolna megye térképén
é. sz. 46° 11′ 58″k. h. 18° 45′ 16″

1 megjegyzés:

  1. A fèrgekrôl mit lehet tudni akik elloptàk az akkumulátort??

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...