2015. február 25., szerda

Kiliti Húsvétok / Folytatáshoz katt a posztra !

A mai kis történetet akármelyik magyar falu magáénak érezheti, csak a szereplőket kell behelyettesíteni az általuk ismert, méltán nagyra becsült emberekkel , de ez történetesen Balatonkiliti !!!

Fotó :http://www.kilitiek.hu/galeria/rwx_gallery/mar_22_21.jpg

Kiliti Húsvétok
Ilyenkor Húsvét Hétfőjén- évtizedekkel ezelőtt, Apám többször kiment a kapuba és elpillantott balra, majd bejött és annyit mondott, mindjárt ideérnek, már a Márkus Géza bácsiéknál vannak. És valóban, már az enyhe tavaszi szellő hozta is hozzánk a hegedű, síró hangját. Még néhány ház és ideérnek. Ez úgy félóra, vagy talán több is, mert hát Horváth Pista bácsiék előtt minden ajtó nyitva volt és minden ház udvarán el kellett húzni egy-két nótát és néhány szót is kellett váltani a háziakkal.
Egyszer csak megérkezett az ünnepek idejére összeállt zenekar, a közelünkben lakó Horváth Pista bácsi, Németh Karcsi bácsi, Németh Lajos bácsi és Borzok Gyuri bácsi.
Mosolyogva jöttek be az udvarba, és már kezdték is Apám nótáját. Nagyon szépen zengték a hegedűk: „Írom a levelem Balogh Máriának”.

A nóta végén Németh Karcsi bácsi köszöntötte édesapámat: ”Szervusz, édes Karcsikám „ és kezdődött a gyerekkor, a fiatalkor felidézése, és én tíz év körüli gyerek pedig csak hallgattam, amint jönnek elő a történetek.
Nézegettem a megkopott, de szépen karbantartott hangszereket. Néztem a zenészek kezét és már nekem is feltűnt, hogy ezek a kezek nem csak muzsikus kezek, hanem komoly fizikai munkát végző emberek kezei.
Horváth István és Németh Károly a „Vízügynél” kereste a kenyeret népes családjának.
Gyerekeik pedig követték az apák példáját. A Horváth és Németh gyerekekből becsületes, dolgos emberek lettek.

A hatvanas évek elején valamelyik Húsvétkor két fővel nőtt a zenekar létszáma. A négy „öreg” előtt sötét öltönyben, csokornyakkendőben Horváth Pista bácsi iker fiai- Ati és Gyuszi- mutatták be azt a zenei tudást, amit édesapjuktól és Sára Feri bácsitól, iskolánk igazgatójától kaptak. Nagy büszkeség volt számomra, hogy ez a két kisgyerek a barátom volt és nagy örömömre szolgált, hogy most már az én nótámat is eljátszották, amit olyan gyönyörűen eddig csak tőlük hallottam.
Aztán változtak az idők, sötétebb felhők jöttek. Elfogyott a zenekar. Először Pista bácsi, Lajos bácsi, majd Gyuri bácsi ment el. Karcsi bácsi ez év március 20-án múlt 86 éves. Hosszú boldog életet kívánok neki.
Egy régi fényképet nézegetek, amelyen a négy öreg muzsikál valamikor a hatvanas években. Szinte hallom a hegedű hangját, amint a lószőr néha megcsúszik a régi húrokon, és fájdalmasan hasít a levegőbe.
A hegedűt tartó kezek már rég lehanyatlottak. Nincs már, aki muzsikáljon, és már az sincs, aki minden húsvétkor várná a négy öreget. Szegényebb lett a világ nélkülük.

Dk.

http://kilitiek.hu/blog/blog.php?bid=141

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...