39M Csaba páncélautó / Folytatás a posztban

 A 39M Csaba páncélautó a Magyar Királyi Honvédség által a második világháborúban rendszeresített felderítő és összekötő gépjármű volt.

 Straussler Miklós 1932-ben építette meg a négykerékhajtású AC1 páncélautó prototípusát a csepeli Weiss Manfréd gyárban. A gépkocsinak nem volt páncélzata, ezért Angliába szállították ahol felszerelték ezzel. Ezt követte az AC2 1935-ben, melyet szintén Angliába szállítottak. A prototípusokat 1937-ben a konstruktőr is követte, aki ekkor távozott végleg Magyarországról. Az Angliába került példányokra az Alvis cég szerelt páncélzatot és tornyot. A Weiss Manfréd még két alvázat gyártott le ebből a típusból, melyek Magyarországon maradtak.

1937-ben Coventryben létrejött az Alvis Straussler közös vállalat, mely elkészítette az AC3 első példányát, később elindította annak sorozatgyártását. Az AC3-ból Hollandia, Portugália és Anglia rendelt gyarmati területekre, utóbbi a Közel-Keletre. Az alvázak beszállítója a Weiss Manfréd volt, motorral, sebességváltóval, páncélzattal és fegyverekkel az Alvis Straussler szerelte fel a gépkocsikat.

A Weiss Manfréd vállalat 1938-ban kezdte el az első könnyű páncélzattal ellátott, AC2-esek gyártását, amelyek 1939-ben kerültek tesztelésre és alapjául szolgáltak a 39M Csabának elnevezett, sorozatgyártásra kerülő páncélgépkocsinak. A Csaba befejező munkálataiban Straussler Miklós nem vett részt. A 8 kísérleti példány legyártását követően a Weiss Manfréd 53 teljes páncélzatú Csabára kapott megrendelést, amelyek 1940 tavasza és 1941 nyara között készültek el.

A páncélgépkocsi megfelelt az akkori hasonló, páncélos felderítő járművek világszínvonalának, bár hatótávolságban elmaradt azoktól. Mivel a Csaba tulajdonságai teljesítették a Honvédség elvárásait, a gyártótól 1941 végén, előbb 50 darabot rendeltek meg, (ebből 32 1942-ben készült el, 18 1943-ban) majd ezt követte egy 1943 januári megrendelés 70 darabra, melyből 12-t, 1943-ban szállítottak, 20-at pedig 1944-ben. Összesen így, 135 Csaba felderítő jármű készült, amelyből 30 volt 40M parancsnoki változat. További 18 Csaba torony került a dunai flottillához a PAM páncélos aknász motorcsónakok és az Őrnaszádok felfegyverzéséhez.

Egyetlen Csaba páncélgépkocsi sem maradt fenn.

 A 9 mm vastag acéllemezekből szegecselt páncéltest döntött, így a szögben érkező lövedékek átütő ereje gyengült. Más források szerint a frontpáncél 13 mm, az oldalak és far 9, míg a tető és a haslemezek 7mm vastagok voltak, amely jobban megfelel a korabeli tervezési rutinnak. A meghajtásról egy Németországban gyártott, 8 hengeres, karburátoros, vízhűtéses Ford motor gondoskodott amely 3560 cm³-es lökettérfogatú volt. A váltómű előre és hátramenetben egyaránt öt sebességű volt. A páncélautó összkerékhajtással és -kormányzással rendelkezett, amely igen jó terepjáró képességet biztosított neki, ám bonyolulttá tette a karbantartást. Előremenethez a hátsó kerekek, hátramenethez mind a négy kerék volt használatban. Két vezetőállása is volt, az egyik a jármű elején a másik végében. Mindkét vezetőállásból irányíthatták a járművet. A Csaba főfegyverzetét egy 20 mm-es Solothurn-licenc alapján a Danuviánál gyártott 36M nehézpuska alkotta, melyet kiegészítettek egy 8 mm-es Gebauer 34/37M géppuskával és egy 8 mm-es Solothurn 31M golyószóróval, így jelentős tűzerőt biztosítottak számára. A személyzet négy fős volt, parancsnok - lövész, géppuskás, elülső vezető és hátsó vezető, aki egyben a rádiós is volt. Minden gépkocsi rádióval volt felszerelve.

 A Honvédelmi Minisztérium által 1939-ben rendelt első 61 darabbal, az 1. és 2. gépkocsizó dandárt, az 1. és 2. lovasdandárt valamint az 1. hegyi dandárt szerelték fel, dandáronként egy századdal. Egy századot 10 alap-, 1 parancsnoki kivitelű és 2 oktatási célú tesztautó alkotott. A hegyi dandár egy 3 Csabából álló szakasszal rendelkezett. A felsorolt dandárok közül a hegyi dandár kivételével valamennyien, - a Gyors hadtest kötelékében, - részt vettek az 1941-es délvidéki hadműveletben.

A páncélgépkocsik 1941 nyarán, a keleti fronton harcoltak, a 2. gépkocsizó dandárral, az 1. lovasdandárral, valamint egy század a 2. lovasdandárból, - összesen 57 Csaba. Amikor 1941 decemberében ezek az egységek feltöltésre és újraszervezésre tértek vissza már csak 17 Csaba volt meg. A harci tapasztalat azt mutatta, hogy a fegyverzet és a páncélvédettség gyenge, ez a típus csak felderítésre alkalmas.

 1942 decemberében a Donnál elpusztult az 1. lovassági dandár és a velük harcoló valamennyi, - 18 db Csaba.

1944 áprilisában a 2. páncéloshadosztály részeként 14 db-os Csaba század indult a keleti frontra, és augusztusban érkezett vissza az egység feltöltésére, ekkor azonban már 12 jött haza. 1944 nyarára a honvédségnek mindössze 48 harcképes páncélgépkocsija maradt. Ekkor 4 Csaba alkotott egy szakaszt, amelyből egy parancsnoki változat volt. Ezek a szakaszok négy gyalogos hadosztályhoz voltak beosztva.

 1944 júniusában egy század Csaba harcolt Galíciában az 1. lovassági hadosztállyal, itt 8 Csaba veszett el a 14-ből.

1944 őszétől a magyarországi harcokban az előbb felsorolt gyalogsági és lovashadosztályok vettek részt egy-egy század Csabával, valamint 9 gyalogos hadosztály, hadosztályonként egy szakasznyi Csabával.

A Csaba páncélos gépkocsi így végigharcolta az egész háborút.

Változatai

39M Csaba alaptípus

40M Csaba parancsnoki jármű. A 20 mm nehézpuska elhagyásával két szimplex rádió, R/4 és R/5 valamint egy pneumatikusan emelhető keretantenna került beépítésre.

Simon Pál, a buszmentő ember! / Folytatás a posztban

A férfi, aki ipari tanulóként kezdett az Ikarusban és onnan is ment nyugdíjba. Erdőkben és baromfiudvarokon rothadó buszroncsokat gyűjt, ezeket saját pénzéből újítja fel. Ez a világoskék Ikarus például csőszkunyhó volt amikor meglelte.

Nem hiszed el: 104 km-t futott LADA EGY PAJTÁBÓL!!! / Folytatás a posztban

Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa.

A Totalcar legutóbbi videójában egy egészen csodás négykerekű darabot mutattak be. Egy Pest megyei településen akadtak rá az 1978-ben rendelt és három részletben kifizetett Ladára, amelyhez végül 1985-ben jutott hozzá tulajdonosa. Aki egyszerűen fogta magát, az autót eltette egy fészerbe, s a mai napig ott áll. Ja, igen: összesen 104 kilométert tett meg az utakon.

További érdekességért, illetve egyfajta időutazásért tekintse meg a teljes videót:

Velorex (1968) / Folytatás a posztban

Olcsó, motorkerékpár alkatrészekből összeállított háromkerekű autó. Rengetegen építettek ilyeneket, de nálunk a cseh Velorex a legismertebb.

A Velorex a motorkerékpárok, és autók közötti űrt töltötte be, a 16/350-ből 12 000 darab készült, felét a KGST országaiba exportáltákFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

A vasfüggöny szocialista oldalán a csehszlovák Stránsky fivérek már 1943-ban megalkották első, még biciklialkatrészekből összeszerelt autó prototípusukat, az Oskart. 1950-ben a párt bekényszerítette az üzemet a Velo szövetkezetbe, de a „hozott anyagból” való építkezés változatlan maradt. A 250 köbcentis léghűtéses egyhengeres kétütemű motort a CZ, az ugyanilyen elvű nagyobb, 350-es kéthengerest a pedig Jawa szállította, s a sárvédők, a kipufogók, és a kerekek is a Jawától érkeztek, a sebességmérő és a hátsó lámpák donorja pedig a Skoda Spartak volt. A fényszórók, a kormány és a gyújtáskapcsoló a Zetor traktorból jött! Ehhez kellett még egy saját készítésű hegesztett csőkalitka, egyedi tervezésű, kettős keresztlengőkaros első futómű, és valamennyi műbőr, amit a fémvázra feszítettek.

A plexiablakos oldalpanelek felhelyezésével a fülke teljesen zárttá tehető. A beakasztós kilincsen zár is van, de csak belülről csukhatóFORRÁS: HUBER KÁROLY / RETRO MOBIL

Máris készen állt a szegények háromkerekűje, meg a mozgássérülteké, mert a kocsit elsősorban nekik szánták, főleg azért, mert így adómentesen gyárthatták. Erre a cseh állam is odafigyelt, és vigyázott rá, hogy a törpéket, kizárólag rokkantak vásárolhassák, és csak ők vezethették. Egy idevágó történet: egy felborult autóból az 1960-as években, nem rokkant sofőrje állítólag félt előmászni, mert a közelben rendőröket látott. Megvárta, amíg az odasiető járőrök kerékre fordítják a gépet, indított és elszáguldott.

Egyszerű belvilág: csak sebességmérő, és gyújtáskapcsoló a farostlemez műszerfalon. Jól látszik az egyetlen ablaktörlő motorja

Egy este a párkányi Középkori Parasztétteremben / Folytatás a posztban

Leparasztozzák és lecsürhézik a vendégeket, mégis népszerű a középkori étterem Párkányban

A határ közelében, a szlovákiai Párkányban nyílott Középkori Parasztétterem (Stredoveká Sedliacka Reštaurácia) olyannyira sajátos hangulatú, hogy nem mindenkinek tetszik. Mielőtt néhány kuriózumot megismernénk, kedvcsinálónak nézzék meg a vendéglátóhelyet népszerűsítő rövid videót, amely megadja az alaphangot a folytatáshoz:

Aki belép az étterembe, már a látványtól úgy érzi, mintha más világba csöppent volna. Két csontváz és egy ketrecbe zárt boszorkány figurája fogadja a meglepett vendéget. Amikor aztán megérkezik a pincér, s kedvesen közli, hogy „Helló büdös paraszt, ülj le és zabálj!”, nem mindenki érti a tréfát.Ezért is kommenteltek volt látogatók úgy, hogy ez egy „tapló hely”.Akadt, aki már a bejáratnál visszafordult, a többség azonban nevetéstől könnyezve foglal helyet és szemrevételezi a középkori, korhű dekorációt, a Facebookon pedig büszkén posztolnak a vendégek. Az egység ugyanis igen népszerű!

Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Aki felkészülten érkezik, és a Középkori Parasztétterem weboldalán előzetesen tájékozódik, azt nem éri meglepetés, mert tudja, ha letegezik, vagy tenyeres-talpasnak esetleg csürhének nevezik, nem megsérteni akarják, csak a középkori zabatanya hangulatát idézik.

Légy üdvözölve idegen, szerény tanyánkon ízes ételekkel vendégül látunk.

Fotó: Facebook/Középkori Parasztétterem

Mindenféle jó itókával megitatunk. A sör, a bor a pálinka és a tiszta víz torkodat tanyánkon kellemesen nedvesíti. Mivel a középkorba látogattál, ne csodálkozz, ha a pajkos felszolgáló letegez, vagy a csapos lármázva szólongat. Viselkedésük talán durvának tűnik, de hidd el, jó emberek ők. Gondoskodnak róla, hogy üleped puhán nyugodjon, hasad válogatott jókkal megteljék, hogy végül jó pár arannyal könnyebben távozhass.

Ha a vendég kikéri krigli italát, annak felszolgálását sem ússza meg szó nélkül. A pincér minden valószínűséggel odamondja, hogy “nesze neked is itt a lőré, igyad, legalább addig sem jártatod a pofád.”

Ételt – melyek kiadós, fatányéron felszolgált adagok – könnyen választhatunk. Van egy középkori nyelven és mai magyarsággal megfogalmazott változata is minden ételnek, melyből most hármat megismerhetnek.

A sült nyúl középkori leírása így olvasható:

Tapsifülest tepsiben vörösre sütöttem, zabáld paraszt sebtiben, vagy zsíros pofád beverem.

Sült csirkeszárny régiesen:

Hé paraszt! Ha tiknek ropogós szárnyát szopogatnád, harapdálnád, fokhagymától bűzlene a pofád.

Egyik legnépszerűbb ételük, a sült csülök középkori parasztsággal így hangzik:

Csocsám lábát levagdostam, jó pácban megúsztattam. Ropogósra sütöm neked, itt van paraszt nesze egyed!

Ehhez nem is tudunk mit hozzáfűzni! Jó kacagást, jó szórakozást, jó étvágyat, ha bármikor betoppannának a Középkori Parasztétterembe Párkányban.