A
"Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok
áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta
és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án rekordidő alatt repülték át az Atlanti-óceánt.
Az
1920-1930-as évek fordulóján beköszöntött óceán-átrepülési láz hatásai
alól a vállalkozó kedvű magyarok sem vonhatták ki magukat, Trianon
fájdalma pedig még jobban erősítette a nemzetközi figyelemfelkeltés
vágyát. A magyarok emlékezetében még élénken élt Chales Lindbergh
történelmi tette, aki 1927-ben NYP Spirit of Saint Louis NX-211 típusú
gépével 33 és fél óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt.
Az
óceán átrepülését az Egyesült Államokban élő magyarság kezdeményezte és
közadakozásból kívánták finanszírozni. Lord Rothermere, az angol Daily
Mail újságkonszern elnöke 10 ezer dollárt ajánlott fel annak a magyar
pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő
javaslatára kapta a repülőgép a Justice for Hungary („Igazságot
Magyarországnak”) nevet. Lord Rothermere volt az, aki történelmi
nevezetességű cikkével, a Magyarország helye a nap alatt (Hungary's
Place in the Sun) című írással ráirányította a nemzetközi figyelmet a
még a trianoni békeszerződés által okozott sokk alatt álló országra.
A
kiválasztott Lockheed Sirius egymotoros, kétüléses, egyfedelű
alsószárnyas gép korának egyik legsikeresebb, hosszú távú utazásra is
alkalmas repülőgépe volt. A légcsavaros gépet Charles Lindbergh kérésére
Jack Northrop és Gerard Vultee tervezte és építette 1929-ben. Az első
és legismertebb Sirius-t maga Lindbergh vásárolta meg, amellyel
feleségével együtt később a Távol-Keletre repült.
Endresz György pilóta igazolványa...
A
különleges feladat jelentős átalakításokat tett szükségessé a gépen.
Ezen munkákat a Magyarországról kiutazó Bánhidi Antal tervezte és
irányította. Az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos,
Szalay Emil 2500 dollárt áldozott az ügy érdekében, így végre minden
adott volt a vállalkozás elindításához.
A
repülőgép pilótája Endresz György (1893-1932) volt. A pilótaként és
repülőoktatóként is tevékenykedő Endresz tábori pilótaként vett részt az
első világháborúban, amiért több kitüntetést is kapott. 1921
szeptemberében főhadnagyi rendfokozatban a Prónay Pál vezette
nyugat-magyarországi nemzeti felkelésnél is jelen volt. A háború
végeztével a Magyar Aero Express, majd a német Junkers művek pilótája,
később a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje lett. Az Egyesült Államok
és Magyarország között tervezett óceánrepülés szervező bizottsága
1930-ban kérte fel vezetőpilótának.
Társa, Magyar (Wilczek)
Sándor (1898-1981) navigátorként működött közre a vállalkozásban.
Endreszhez hasonlóan maga is kitüntetésben részesült az első
világháborúban. 1920-ban ő volt az első postajárat pilótája
(Budapest-Győr) és az óceánjárás egyik kezdeményezője. Lindbergh sikeres
repülése után minden igyekezetével azon volt, hogy a merész
vállalkozást a magyarok is megismételjék.
Az első
világháborúban a magyar származású pilóták nagy számban vettek részt a
légi harcokban, közülük tizennégyen hivatalosan elismert repülő ászokká
váltak. Az óceánrepülés két főszereplője, Endresz és Magyar ugyan nem
tartoztak közéjük, de ők maguk bizonyítottan kivették részüket a
küzdelmekből, noha igazolt légi győzelmükről nincs tudomásunk.
A
Justice for Hungary 1931. július 15-én 17.20-kor szállt fel az
újfundlandi (Kanada) Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőtérről,
majd átkelve az Atlanti-óceánon, 13 óra 50 perc alatt, 250 km/óra
átlagsebességgel elérte az ír partokat. Onnan Bicske felé vette volna az
irányt, de üzemanyaghiány miatt kényszerleszállást kellett
végrehajtani, így a több ezer ember némi csalódással fogadta, hogy a
páros végül egy Felcsút és Csákvár közötti mezőn szállt le. A Harbour
Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő 25
óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, ezzel
sokáig ők tartották a világrekordot. A Hősök terén megrendezett
fogadásukon a legnagyobb hősöknek kijáró ünneplésben volt részük.
1932.
május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát,
amelyre mindazokat meghívták, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. Endresz
György pilóta és Bitai Gyula rádiótávírász, aki ezen az úton a
navigátor volt, 1932. május 21-én, 15 órakor a római Littorio repülőtér
közelében, leszállás közben balesetet szenvedett és mindketten életüket
vesztették. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták el
őket, míg magyarországi utolsó útjukra hatalmas tömeg kísérte el a két
hőst.
Endresz György emlékére a XIX. kerületben utcát és teret
neveztek el, 1945 után azonban a tér nevét Magyar Jakobinusokra
változtatták. 2005-ben a felcsúti általános iskola felvette Endresz
György nevét. Ma többek között egy sportrepülő egyesület is a tragikus
halált halt pilóta nevét viseli.
1921. augusztus 19-én Rajić
szerb kormánybiztos átadta a városházát Gosztonyi Gyulának, Pécs város
kormánybiztosának, másnap, augusztus 20-án a magyar kormány emberei
megszállták a középületeket, 21-én bevonult Pécsre egy csendőrszázad.
Ezzel hivatalosan is visszakerül Magyarországhoz a szerbek által 33
hónapig megszállva tartott Baranya. A felszabadulás azonban korántsem
volt zökkenőmentes.
A Pécsre bevonuló Nemzeti Hadsereg áthalad az Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
Kilencven évvel ezelőtt ezekben a napokban hagyták el a szerb
megszállók a trianoni diktátum által Magyarországnak ítélt
bajai–baranyai területeket, ezzel véget ért a térség 33 hónapos
kirablása és kifosztása. A szerbek 1918 novemberében kezdték meg
Dél-Magyarország megszállását: 9-én elfoglalták Újvidéket, 13-án
Szabadkát, 18-án már Mohácson voltak. Jelentősen megkönnyítette dolgukat
a Károlyi-kormányzat katonai leszerelési döntése, amelynek
következtében a megszállók kis csoportja lényegében minimális akadály
nélkül tudta elfoglalni Magyarország ezen részét. Súlyosbította a
helyzetet, hogy Károlyi Mihály egy szedett-vedett delegáció élén a
belgrádi katonai konvenció aláírásával önként vállalta, hogy ideiglenes
demarkációs vonal húzódjék a történelmi határokon belül. Megszállás alá
került jóformán egész Baranya megye.
A szénbányászat miatt stratégiailag is kiemelt jelentőségű Pécsre a
belgrádi aláírás másnapján, 14-én, csütörtökön érkeztek a szerb
csapatok. A párizsi konferencia tárgyalásai alatt lassan egyértelművé
vált, hogy a Délvidéket elcsatolják az országtól, a délszláv kormány
azonban további területek megszerzésére törekedett. A sajtóban is arról
cikkeztek, Baranyát elcsatolják Magyarországtól, bár néhány nappal
később már csak annyit írtak, hogy a vármegye felét kapják meg a
jugoszlávok. 1919. július 25-én jelölte ki a békekonferencia legfelsőbb
tanácsa a végleges határokat, Baranya vármegye területének csak egy
kisebb részét kívánták elcsatolni Magyarországtól. 1919. augusztus 19-én
hivatalosan is értesítették a jugoszláv delegációt a magyar–jugoszláv
határ baranyai szakaszának megvonásáról. A dokumentum a jelentős és
gazdasági szempontból értékesebb baranyai területeket Pécs városával
együtt Magyarországnak hagyta. Csakhogy a szerbek még ekkor sem tettek
le a térség megszerzéséről.
Időközben Pécs valóságos kommunista gyülekezőhellyé változott, a
megbukott Magyarországi Tanácsköztársaság hívei – Bécs mellett – innen
próbálták újjászervezni erőiket. Noha a Szerb–Horvát–Szlovén
Királyságban üldözték a kommunistákat, Baranyában inkább a
szélsőbaloldali és radikális elemeknek kedveztek, mint a
konzervatívoknak és keresztényszocialistáknak. Előbbiek például szabadon
gyűlésezhettek, lapokat alapíthattak és terjeszthettek, utóbbiaknak ez
tiltott volt. A megszálló csapatok parancsnoksága elnézte azt is, hogy a
szakszervezetek 1920 februárjában politikai gyűléseket tartottak,
amelyeken olyan kijelentések hangzottak el, hogy ők „egyek az orosz
proletárokkal”. Amint Mályusz Elemér fogalmazott A vörös emigráció
című könyvében: „elnézte, mert ugyanezek az emigránsok jóindulatának
megnyerése végett nem késtek hangoztatni, hogy egy esetleges
népszavazásnál inkább a »demokratikus« Jugoszláviára, mint a »reakciós«
Magyarországra adnák le szavazatukat.”
A pécsi központúvá vált vörös emigráció 1920 augusztusának végén
létrehozott egy ún. Nemzeti Tanácsot, amely önhatalmúlag saját magát
nevezte ki a pécsi polgárság és munkásság, az egész helyi magyarság
egyedüli képviselőjének. Törvényhatósági „választásokat” tartottak (ezen
a polgárság és a munkásság tekintélyes része tiltakozásul nem vett
részt), majd törvényhatósági bizottság alakult egy bizonyos Doktor
Sándor vezetésével. A korábbi tisztségviselők elbocsátása után az addigi
pozíciók csaknem kétszeresét töltötték fel emigránsokkal, köztük nagy
számban exponált kommunistákkal. A megnövekedett bürokrácia eltartását a
polgárságra kivetett óriási adókból kívánták fedezni. A bizottság
Linder Bélát, Károlyi Mihály első – ittasan elmondott beszédei és az
ország ütőképes haderejének lefegyverzése révén hírhedetté vált – hadügyminiszterét
nevezte ki Pécs városának polgármesterévé, aki nem sokkal ezután
kijelentette: mindenféle párizsi döntés ellenére nem engedi bevonulni a
magyar hadsereget Pécsre és Baranyába.
Linder és Jászi Oszkár – aki ekkoriban a Bécsi Magyar Ujságban
Lenint dicsőítette – memorandumot adtak át Belgrádban, amelyben
kifejtették, Magyarországot csakis katonai megszállással lehet
semlegesíteni, ami Jugoszláviának is érdeke, ők viszont magukra
vállalnák a „kellemetlen feladatot”, ha a szerbek által megszállva
tartott területek közigazgatását kézbe kapnák. Tehát ne adják át a pécsi
területet Magyarországnak, hanem hozzanak létre önálló közigazgatási
kerületet. 1920. november 18–23. között tárgyalásokat folytattak
Belgrádban Nikola Pašić miniszterelnök részvételével. A jugoszláv
kormány Jásziékénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, többek közt
hadsereg szervezésébe sem mentek bele – leginkább azért, mert egy vörös
sereget magukra is veszélyesnek tartottak. Átvették viszont azt a
kitételt, hogy Jugoszlávia „zálogként” kezeli a területet, és csak akkor
hajlandó átadni Magyarországnak, ha az betartja a párizsi béke
rendelkezéseit – mivel ez egybevágott annexiós törekvéseikkel. Későbbi
tárgyalásokon Linder előterjesztette önkormányzati tervezetét, amely
szerint a Pécs–bajai Autonóm Terület elszakadna az
anyaországtól, a magyar törvények nem terjednének ki rá, de a jugoszláv
jogszabályokat átvehetné. Jászi javaslata volt, hogy a jugoszláv valutát
is bevezethetnék. Linder az utódállamok és az antant képviselőinél is
kilincselt 1921 első felében memorandumával, a kisantant államok követei
természetesen minden Magyarország ellen irányuló akcióban partnerek
voltak, az angol, francia és olasz követ azonban nem is fogadta Lindert,
a nagyhatalmak kitartottak Baranya kiürítése mellett.
A nagyhatalmak határozottan Jugoszlávia értésére adták, nem térhet ki
a kiürítési parancs elől, így 1921. augusztus 18-án megkezdték a
csapatkivonást. Ám még ezt megelőzően, a bécsi emigráció folyamatos,
uszító propagandájának hatására augusztus 14-én Pécs főterén a „tömegek”
nagygyűlésen a fegyveres ellenállás és a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság
kikiáltása mellett határoztak. A sajátságos, önmagát Jugoszlávia
protektorátusa és az antant védelme alá helyező, hat napon át fennállott
„államalakulat” intézőbizottságának elnöke Dobrovics Péter (Petar
Dobrović), egy pécsi dekoratőr-festő lett – aki háromtagú küldöttséggel
máris Belgrádba indult. Linder 19-én – életében utoljára – megjelent még
Pécsett, csomagolni. Egy beszédet még elmondott a városháza erkélyéről,
azt hangoztatva, nem lesz kiürítés. Majd távozott, hogy élete hátralévő
részét Jugoszláviában töltse. Halála után, 1962-ben díszsírhelyet
kapott a jugoszláv kommunista vezetéstől.
Hálaadó
tábori mise a bevonulás alkalmából - Soós altábornagy, a bevonulás
parancsnoka és Zichy Gyula, pécsi püspök (Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
1921. augusztus 21-én, vasárnap már Gosztonyi Gyula magyar királyi
kormánybiztos volt Baranya és Pécs közigazgatásának legfőbb ura. Este
előbb tíz, majd még 108 magyar csendőr érkezett Pécsre, csákójukon a
Szent Koronával ékesített magyar címer. Másnap, augusztus 22-én kora
hajnaltól pedig a magyar nemzeti hadsereg kijelölt egységei lépték át az
addigi demarkációs vonalat, és ujjongó, önfeledt tömegünneplés
közepette megkezdték a magyar területek újbóli birtokbavételét.
1919 - 1921 Pécs szerb megszállása és a Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság.
A film célja a történelmi események bemutatása, röviden összefoglalva. Nem célja viszont politikai vita lefolytatása.
Az első magyar orvosnő
Dr. Hugonnay Vilma, aki – magyarországi képzés hiányában – még Svájcban
szerezte diplomáját 1879-ben. Ezután nem kevesebb, mint 18 évet várt
arra, hogy Magyarországon is elfogadják azt.
Az
alig 20 éves Steinschneider Lilly a csinos női utasok egyikeként a
férfi pilóták mögött balanszként kezdte, majd szorgalmasan kijárt a
Wiener Neustadt-i repülőiskolába pilótaleckéket venni. Egy Etrich
Taube típusú kétüléses monoplan repülőgépen gyakorolt - replikája a színes képen - és 21 évesen megszerezte a repülőiskola 4-es sorszámú
pilótaigazolványát. Így ő lett 1912-ben a Monarchia idején az első
hivatásos magyar pilótanő.
Korompai
gróf Brunszvik Teréz (eredetileg Brunswick) (Pozsony, 1775. július 27. -
Pest, 1861. szeptember 23.), magyar grófnő, az első magyarországi
óvodák megalapítója.
Légrády Erzsébet, az első magyar nő, aki gyógyszerészdiplomát szerzett
Sass
Flóra varázslatos szépségû magyar felfedezõnõ volt, a XIX. század
második felében járta Afrikát férje, Samuel White Baker oldalán.
Kalandos felfedezõútjukról naplót vezetett, amely csak száz év múltán
került napvilágra egy padláson porosodó régi ládából. Írását nem a
nyilvánosságnak szánta, de minden más forrásnál érdekesebben és
életközelibben mesél a fekete kontinens gyarmatosításáról, a számunkra ismeretlen világ hétköznapjairól.
Bár Flóra gyerekkoráról nem sokat tudunk, talán még az afrikai
idõszaknál is kalandosabb és nehezebb lehetett életének ez a szakasza.
Sass Flóra saját születése napjául 1841. augusztus 6-át jelölte meg. 7
éves koráig Erdélyben élt székely családjában. 1848 õszén azonban a
kislány szüleit és fiútestvérét lemészárolták a felkelõ román parasztok.
Flóra úgy menekülhetett meg, hogy a család román szolgálója nagy
lélekjelenléttel magáénak mondta a gyermeket. Késõbb egy örmény család
vette magához, s tõlük kapta Finnián családi nevét is. Maga Finnián, a
családfõ, Bem seregében volt õrnagy, s szabdságharc bukása után
Törökország felé menekül családjával. Vidin városában a nagy
fejetlenségben a kis Flórának nyoma vész, s egy évtizedig nem tudni róla
semmit.
Schlachta
Margit (Kassa, 1884. szeptember 18. – Buffalo, USA, 1974. január 6.)
szerzetes, feminista politikus, az első magyar női országgyűlési
képviselő.
Medveczky Gabriella az első magyar női ejtőernyős
Az első női kőművestanonc Budapesten: Schwarz Erzsi munka közben.
1930.09.02. Levizsgázott az első magyar vitorlázónő
"Kaposváron levizsgázott az első magyar vitorlázó repülőnő. Abaffy
Genovéva vasárnap reggel a kislaki vitorlázó repülőtéren letette az "A"
vizsgát. Szeptember 20-án már nemzetközi versenyeken is indul a
nagyszerű kaposvári repülőnő. Magyarországon ez az első eset, hogy nő
letette volna a vitorlázó repülésről a pilóta vizsgát.
Világviszonylatban is elsőrendű
eredményeket ér el Abaffy Genovéva. Elsőnek vitéz Hefty mutatkozott be
egy gyönyörű szép repülésben az új géppel. A pilótanő, aki nics
felmentve semmiféle munka alól, éppen úgy húzta a gumikötelet vitéz
Hefty felszállásánál, mint a többi tanítványok. Alig ért fel Hefty gépe
vissza a hangárhoz, már hallatszott Hefty vezényszava: Genna ! Indulás !
A leventék közben kikészítették Genna kedvenc gépét, a "Kaposvárt".
Kipirult arccal ült bele a 80 kg-os gépbe a 17 éves fiatal leány.
Rákapcsolták a gumiköteleket a gép orrára és még egy utbaigazítást ad
Hefty és már hallatszik Genna vezényszava: Húzni ! A bátor leány arca
rózsaszínű, piros, amikor éles süvítéssel a levegőbe röppen a gép. Már
az első másodpercekben látni, hogy Genna ura a gépének, mert az erdő
széle felől szépen csinál egy bravúros jobb kanyart s a kislaki
országuttal párhuzamosan a város felé fordult. Csodálatos szép látvány
volt a levegőben úszó gép, amelyet egy törékeny nő vezetett és amelynek
teljesen ura is volt. ..."
A
magyar női sakkozás első világklasszisa Verőci Zsuzsa volt, aki
1966-tól tízszer szerepelt olimpián, és ebből hatszor nem szenvedett
vereséget. A négyszeres olimpiai ezüstérmes sakkozó sikeres pályafutása
után nemzetközi bíró lett, és már harmincegy éve népszerűsíti írásaival
szeretett sportágát.
Ihászné Magyar Kornélia, a kerékpáros világbajnokságok történetének első magyar résztvevője
