A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harckocsi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harckocsi. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 7., kedd

Kilőtt harckocsiért termőföldet

árításra megfelelő, legalább 7,5 cm űrméretű nehéz páncéltörő ágyúk és korszerű harckocsik elegendő számban nem állnak rendelkezésre - a magyar királyi honvédség egyéni páncélromboló eszközzel alig ellátott állományát földbirtokhoz jutás kilátásba helyezésével lelkesíti fel.

Az 1944. szeptember 30-án hatályba lépett 3480/1944. ME. sz. kormányrendelet 1. pontja kimondta:
"Azt a harcost, illetőleg a m. kir. honvédségnek azt a tagját, aki a most folyó háborúban az ellenséggel vívott harcok során az egyéni küzdelem hősi erényeivel ellenséges harckocsit bármely közelharci eszközzel használhatatlanná tesz vagy harcképes állapotban zsákmányul ejt, minden más igény kielégítése előtt minden egyes leküzdött (zsákmányolt) harckocsi után öt katasztrális hold terjedelmű, mívelhető, legalább középminőségű földhöz kell juttatni. Amennyiben a fegyvertény során a harcos életét veszti, törvényes leszármazóját, ilyen hiányában házastársát, s ha ez sincs, szüleit tíz katasztrális hold ugyanilyen mívelhető földterület illeti meg."
A földhöz juttatásra igényt biztosító harccselekményt a rendelet 3. pontja szerint földi harcban kell végrehajtani közelharci páncélromboló eszközzel (páncélököl, páncélrém, páncélromboló járőr felszerelés, kötegelt kézigránát, puskagránát stb.); löveggel történő kilövés esetén csak a löveg irányzója volt jogosult a felterjesztésre. Ez az adott korszak fegyverzettechnikai lehetőségeit figyelembe véve a katonától azt követelte meg, hogy az alkalmazott eszköztől függően (leszámítva a páncéltörő ágyút) egy - az ellenséges harckocsitól számított - maximum 150 méter sugarú körben támadjon meg egy hatalmas, legtöbbször mozgó, páncéllal védett, igen zajos és legalább egy löveggel, valamint két géppuskával tüzelő "manőverező erődöt". Erre csak hidegvérű, igen bátor katonák voltak képesek.
A következőkben a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött egykorú, hiteles jegyzőkönyvek alapján szeretnénk néhány ilyen fegyvertényt röviden ismertetni. Bizonyára több ilyen jegyzőkönyv készülhetett, de sajnos, csupán néhány maradt fenn. A jegyzőkönyvek a Honvédelmi Minisztérium elnöki 8/ny. osztálya 1945. évi anyagában, a 6830. számú csomóban találhatók. A fegyvertények itt a végrehajtó személyek neve szerinti ábécé sorrendben követik egymást.
1. Ács Gyula szakaszvezető, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén az osztag védőállására támadó szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit 10 méternyire bevárt, majd tüzelőállásából felugorva páncélököllel megsemmisített. A harckocsit követő szovjet gyalogság tüzétől hősi halált halt.
2. Almási Vendel őrvezető, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én és november 1-én mint 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzója első nap 2, másnap egy harckocsit lőtt ki. Összesen 2 darab M2 amerikai gyártmányú könnyűharckocsit és 1 darab T-34-t semmisített meg lövegével.
3. Domonkos József tizedes, a m. kir. 1. honvéd ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án hajnali 4 órakor a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárta és egyet közülük 30 méterről páncélököllel kilőtt.
4. Dózsa Kálmán tartalékos tizedes, a 11. gyalogezred-közvetlen nehéz páncéltörőágyús-század katonája 1944. október 22-én 16 és 17 óra között az Ossza-telep 813. magassági ponttal egy magasságban a 29. sz. vasúti őrháznál egy szovjet jelzésű M4 Sherman harckocsit két lövéssel lángba borított.
5. Győri Sándor honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 óra 30 perckor Balatonzamárdi térségében egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
6. Hóbor József honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén a hídfőállásra támadó szovjet páncélosok közül egy T-34 típusú harckocsit 20 méterről páncélököllel megsemmisített.
7. Jákli János honvéd, a m. kir. VIII/5. légvédelmi gépágyús üteg katonája 1944. november 26-án 14 óra 15 perckor Királyhelmec mellett egy szovjet harckocsit irányzóként kilőtt. Nevezett a harcok közben eltűnt.
8. Keresztesi János honvéd, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. november 1-én 11 órakor Alsóbaskócz mellett a támadó 5 darab szovjet harckocsi közül egy M2 típusú könnyűharckocsit 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzójaként kilőtt.
9. Kiss Vince honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 órakor Balatonzamárdi mellett egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.
10. Kocsis Imre őrmester, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárva azok közül kettőt 80 méterről kilőtt.
11. Kovács József őrvezető, a m. kir. 25. honvéd gyaloghadosztály nehéz páncéltörőágyús-századának katonája 1944. december közepén Jászárokszállásig előretolt német védelmi állásokba betört szovjet harckocsik közül lövegének tüzével 2 darab KV-1 típusú nehézharckocsit kilőtt (a harckocsik szovjet kézen maradtak), majd a támadó szovjet gyalogság kibontakozó támadását megállította.
12. László Endre karpaszományos őrvezető, a m. kir. I. huszárosztály 1. századának katonája 1944. október 8-án a Szentes melletti Tisza-híd közelében egy T-34 típusú szovjet harckocsit a tiszai gát fedezetében 20 méterről páncélököllel kilőtt.
13. Mester Ferenc szakaszvezető, a m. kir. III/1. önálló gépkocsizó közepes tarackososztály katonája mint egy páncélromboló járőr tagja 1944. október 29-én 17 óra tájban Kecskeméttől délre a Budapest felé vezetető műúton közeledő szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit a félhomályban páncélököllel kilőtt, mire az kigyulladt és felrobbant.
14. Molnár József őrmester, a m. kir. IV/1. önálló kerékpáros utászszázad katonája 1944. október 8-án Dévaványától délre lévő téglagyár mellett a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály harccsoportjának tagja a támadó 3 darab szovjet T-34 típusú harckocsi közül egyet páncélököllel kilőtt, mire annak tornya leszakadt.
15. Molnár Károly honvéd, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred I. zászlóaljának katonája 1944. november 3-án 10 óra után az Alsónémedi felöl Dunaharasztiba vezető úton több szovjet közepes harckocsi tűnt fel. Az első harckocsit nevezett Dunaharaszti keleti kijáratánál lévő 8,8 cm-es páncéltörő ágyújával rövid tűzharcban kilőtte.
16. Rácz Olivér őrvezető, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred II. zászlóalja 4. századának katonája 1944. december 12-én a Fót környéki harcokban, az esti órákban támadó 4 darab szovjet páncélos közül egy T-34 típusú harckocsit századának jobb szárnya előtt páncélököllel kilőtt.
17. Sebők István csendőrtizedes, a m. kir. csendőr tábori biztonsági zászlóalj 2. puskásszázadának katonája 1944. november 27-én Pécstől 12 kilométerre délre Üszög-pusztánál a szentlőrinci úton közeledő szovjet harckocsik közül egy darab T-34 típusú harckocsit páncélököllel 5 méterről lőtt ki. A páncélos a találat következtében 10 méternyi út után árokba fordult ás lángolni kezdett. A kilőtt élpáncélost követő 8 darab szovjet harckocsit német páncélvadászok semmisítették meg.
18. Sike Ágoston tartalékos szakaszvezető, a m. kir. 1. huszár tüzérosztály 2. ütegének katonája 1944. november 3-án Bugyi községnél nyílt tüzelőállásban lévő könnyű tábori tarackjának közvetlen irányzású tüzével egy T-34 típusú szovjet harckocsit lőtt ki.
19. Dr. Szilágyi János főhadnagy, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred III. zászlóalja 9. századának parancsnoka 1945. januárjában Balatonkiliti birtokáért Siófok felöl megindított magyar támadás során mint a támadó század parancsnoka a még szovjet kézben lévő déli községszegély magasságában a főutcát tűz alatt tartó, s ez által a támadást megakasztó szovjet harckocsit 30 lépésről páncélököllel harcképtelenné tette.
20. Vujevics János honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén védelmi állást foglalt. Az osztagot támadó szovjet páncélosok közül az egyik 150 méterre a magyar állásoktól megállt és onnan tüzelt. Vujevics honvéd előrekúszott, a T-34 típusú harckocsit 20-30 méterre megközelítette, majd tüzelőállásából páncélrémmel megsemmisítette. Utána visszakúszott a közelben lévő századparancsnoka harcálláspontjához, s ott foglalt tüzelőállást. Nemsokára egy újabb T-34 típusú szovjet harckocsi megállásból, mintegy 50 méterről tűz alá vette a századparancsnoki harcálláspontot. Ekkor Vujevics oldalra kúszott és 10-15 méterről páncélrémmel ezt a harckocsit is megsemmisítette.
21. Záhonyi István őrvezető, a m. kir. 2. hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én 12 óra 30 perc tájban, miközben 12 szovjet harckocsi és körülbelül 2 századnyi szovjet gyalogság támadta Alsóbaskóczot, nevezett hidegvérrel és precíz célzással, igen erős ellenséges tüzérségi és harckocsiágyú-tűzben fél óra alatt egy darab T-34 típusú és 2 darab M2 típusú harckocsit lőtt ki.
Ezek a fegyvertények csupán mikroszkopikus adalékok egy embertelen, globális háborús dimenzióban. Az 1944. augusztus 27. és 1945. április 12. között lezajlott - s a második világháború egészébe illeszkedő - magyarországi harcok keretében vívott gépesített (páncélos-)háborúban a szovjetek (a szovjet, német és magyar részadatok összevetéséből levont következtetésünk és összegzésünk szerint) mintegy 3. 900 darab harckocsiját és rohamlövegét lőtték ki a német és magyar csapatok, s ezen mennyiség körülbelül 65 %-a (megközelítőleg 2. 500 darab páncélos) ki nem javítható, megsemmisült haditechnika.
A megítélt földjutalmak legtöbbjének kiosztását a Szálasi-rendszer bizonytalan ideig "felfüggesztette", mivel a kijelölt területek sok esetben - akkor úgy hitték - "ideiglenesen" szovjet fennhatóság alá kerültek. A katonai teljesítmények ettől függetlenül elismerésre méltóak. 


2018. október 5., péntek

A Toldi harckocsi / Folytatás a posztban



Első szériás Toldi
Első szériás Toldi

Egy típus, amelyet a magyar szakemberek már a II. világháború előtti rendszeresítésekor is elavultnak gondoltak, mégis volt, ahol 2002-ig szolgált a svéd változata.

A Toldi harckocsi – neve ellenére – idegen eredetű, ugyanis 1934-ben tervezték a svéd Landsverk-gyárban az L-60-as típusú könnyű harckocsit, amely Arany hősének nevén született újjá a Kárpát-medencében. Fegyverzete egy 20 mm-es Madsen gépágyú és egy ezzel párhuzamosított 8 mm-es lőszert tüzelő géppuska volt. Érdekességének számított, hogy – a tankoknál megszokott – fékkarok helyett kormánykerékkel lehetett irányítani. Ennek volt hátránya is, nem tudott helyben megfordulni, csupán nyolc méteres kört leírva.
Egy eredetileg Ausztriának legyártott példányt tesztelt a Magyar Királyi Honvédség 1937-ben, ekkor a tisztán magyar tervezésű V4-gyel vetették össze. Kiderült, a magyar típus fegyverzetben, páncélvédettségben felülmúlja, viszont az L-60 mozgékonyabb volt. A döntés megszületett: mindkét típust rendszeresítésre javasolják. Végül azonban csak a Toldit gyártották, pedig már 1938-ban tudta a vezérkari főnökség, hogy ez a fegyverzet és páncélzat kevés lesz a küzdelmekhez – ez be is igazolódott évekkel később a fronton.
Több módosítást végrehajtottak a Madsen gépágyú helyére 36 M. Solothurn nehézpuska került, mellé pedig Gebeauer-géppuska – mindkét rendszeresített magyar fegyver beépítése miatt átalakításra volt szükség. (A nehézpuska tárját átszabták, a géppuska miatt a tornyon a tár méretének megfelelő nyílást kellett vágni.) A Toldiba 8 hengeres Büssing NAG motor került, ami 155 lóerős volt, és 50 kilométer/órás sebességet tett lehetővé. R5-ös rádiót szereltek be, ez az első szériánál félkörív alakú volt, a másodikra botantenna került.


Bevonulás Erdélybe.
Bevonulás Erdélybe.

A honvédelmi minisztérium 1939 februárjában 40-40 harckocsit rendelt 110 ezer pengős darabáron a MÁVAG-tól és Ganztól. 1940. április közepén adták át az első járműveket, a június végére a MÁVAG pedig le is gyártotta az elvárt mennyiségű Toldit. A Ganz közben késedelmesen szállított, de a járművekkel is problémák akadtak, végül a motor licencének részleges megvásárlása hozott megoldást, mert itthon erősebb, megbízhatóbb hajtóművet, torziós rugókat készítettek. 1941 júniusában – még a Szovjetunió elleni hadjárat előtt – a két üzemtől újabb 110 Toldit rendelt az állam. Bevetették Jugoszláviában és a szovjet ellen is. Kiderült, a nehézpuska a támadáshoz, az 5-13 mm-es páncéllemez a védelemhez kevés – a gyorshadtest Toldijainak 80 százalékát elveszítette 1941 őszéig.
A következő év elején a jármű megerősítésére adtak utasítást az illetékesek, Toldi A20 helyett B40 lett az új változat neve. Megnövelték a páncélzatot, de a legvastagabb helyeken is csak 35 mm-esre, amelyet átütött minden páncéltörő ágyú lövedéke, sőt a szovjet 14,5 mm-es páncéltörő puskáé is. A V4 40 mm-es lövegével szerelték fel, de átalakították, hogy a Bofors légvédelmi ágyú páncéltörő lőszerét is tüzelhesse – ami egyben jobbá tette a fegyvert. Könnyű a B40-es Toldikat felismerni, mert a tornyuk hátuljára toldalékot szereltek a nehezebb új ágyú ellensúlyozása érdekében. A jármű tömege megnövekedett fél tonnával, és a végsebessége is csökkent, de nagyobb bajnak számított, hogy így sem felelt meg feladataira: tegyük hozzá, nem is felelhetett meg, mert az idő eljárt felette.
Ennek ellenére a fejlesztés nem állt le, igaz, a Toldi III-ból csak prototípusok épültek, sőt a fényképek tanulsága szerint a háború végén 44 M. Buzogányvető rakétafegyverrel is felszereltek legalább egy tankot. Az alapjaira terveztek építeni páncélvadászt és készült 9 darab egészségügyi szállítójármű is.
A típus egészen 1945-ig használatban volt, még a kitörésben is részt vett Toldi könnyű harckocsi. Jelenleg azonban egészen Moszkváig kell menni, hogy lássunk belőle példányt, viszont a szintén azonos tőről fakadó Nimród páncélos gépágyúból van Budapesten is példány.


Toldi B40 Kubinkában
Toldi B40 Kubinkában

Más országokban azonban a világháború után is folytatódott a karrierje a svéd L-60-asoknak. Az írek az 1960-as években vonták ki őket, míg a felújított változatból 1956-ban vásárolt a Dominikai Köztársaság a svédektől. Ezeket a járműveket az 1965-ös polgárháborúban is bevetették, de a húszból három jármű megsemmisült a harcok folyamán. A maradék viszont szolgálatban maradt: egészen 2002-ig(!) használták a könnyűharckocsikat a latin-amerikaiak.

A Zrínyi rohamlöveg-család születése / Folytatás a posztban

Zrínyi rohamlöveg a Magyar Királyi Honvédség számára Magyarországon kifejlesztett és gyártott harcjármű a II. világháború idején.

A Zrínyi rohamlöveg-család születése

1942-ben a Magyar Királyi Honvédség vezérkarában felmerült az igény egy rohamlöveg-család fejlesztésére. Ennek a fegyvernemnek a kiválóságát a német rohamlöveg-osztályok StuG III-asai által elért eredmények is igazolták. A Honvédelmi Minisztérium két fajta önjáró lövegre adta le a rendelést: a Zrínyi I-re hosszú csövű 75 mm-es löveggel, és a Zrínyi II-re 40 M. 10,5 cm-es tarackkal felszerelve.

A Zrínyi rohamlöveg-család gyártása

A sikeres tereppróbák után a 105 mm-es löveggel felszerelt Zrínyi II rohamlöveg sorozatgyártását 1943 tavaszán kezdték meg. A Minisztérium összesen 300 darabra adott megrendelést, melyekből 50 darabot kellett 1944 végére leszállítania a Weiss Manfréd gyárnak. Az 1945-re tervezett, nemkülönben 50 darabos Zrínyi II-es típusú rohamlövegek legyártását is megkezdték, ugyanis az így felszabaduló időt a Zrínyi I-es fejlesztésére és gyártására fordíthatták. 1943-45-ig a Zrínyi II rohamlövegből kb. 60 példány, a Zrínyi I-ből pedig egy prototípus épült a Weiss Manfréd, illetve a Ganz gyár üzemeiben.

A Zrínyi rohamtarack a harcban

A Zrínyi II rohamtarack első példányai 1944 tavaszán az 1. Magyar Hadsereg kötelékében már a keleti fronton, Galíciában harcoltak a Vörös Hadsereg csapatai ellen. A rohamtarackok itt néhány – a háború végkimeneteléhez képest jelentéktelen – győzelmet arattak. A rohamtarackok a tordai csatában megsemmisítettek 18 T-34 típusú szovjet közepes harckocsit, míg a Zrínyi II-es típusú rohamtarackok közül csak 6 darabot tettek harcképtelenné a szovjet páncélosok . Később ezeket a rohamlövegeket Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós rohamtarackjával elvontatta, így meg tudták javítani őket. Bozsoki zászlós tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A Zrínyik Budapest védelménél is kiválóan szerepeltek Billnitzer Ernő tábornok parancsnoksága alatt . A Zrínyi I-es prototípusa nem vett részt a harcokban.
A Zrínyiket a tervek szerint rohamtüzérosztályokba szervezték volna. Egy ilyen osztály három ütegből állt (ütegenként 10 harcjárművel), valamint a háromból kettő 7,5 cm-es Zrínyi I-es rohamlövegekkel, a harmadik pedig a 105 mm-es Zrínyi II rohamtarackokkal lett volna ellátva, ezen kívül a rohamlövegosztály törzse is kapott volna 1 db parancsnoki Zrínyit, így egy rohamtüzérosztály 31 járműből állt volna. Első körben nyolc rohamtüzérosztály került felállításra (1., 7., 10., 13., 16., 20., 24. és 25.) 1943-44 folyamán, de a gyártás lassúsága miatt 1944-re csak az 1. és 10. rohamtüzérosztályokat tudták Zrínyikkel ellátni, ezeket sem mindig a hadrendben előírt mennyiséggel vagy típusokkal (az 1. rto. csak a 2. és 3. ütegével indult Galíciába; 75 mm-es rohamlövegek hiánya miatt pedig minden üteg az itt tárgyalt 105 mm-es tarackos változatból kapott). Egyébként a 7. rohamtüzérosztályt német StuG. III rohamlövegekkel, a 20.-at, valamint részben a 16. és 24. rohamtüzérosztályokat (utóbbi kettőnek csak két-két ütegét) pedig Hetzer vadászpáncélosokkal látták el. A többi rohamtüzérosztály nem jutott semmilyen harcjárműhöz, ezért jobb esetben 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal rendelkeztek, rosszabb esetben pedig hagyományos gyalogságként kerültek alkalmazásra.

A végzet

1944 nyarán még töretlenül folyt a sorozatgyártás, amikor pusztító légitámadás érte a Weiss Manfréd gyárat, és a csarnokban lévő félkész Zrínyi rohamlövegeket és a gépsorokat megsemmisítették a bombák. A még javítható alkatrészeket a Ganz gyárba szállították, és ott újabb 6 darab rohamlöveget szereltek össze. Napjainkban csupán egyetlen Zrínyi II rohamtarack létezik a világon, ezt a Moszkva melletti kubinkai harckocsimúzeumban őrzik.

Általános tulajdonságok
Személyzet4
Hosszúság5,5 m
Szélesség2,9 m
Magasság1,90 m
Tömeg21,6 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat75 mm - 15 mm
Elsődleges fegyverzet105 mm 40/43M típusú tarack
Műszaki adatok
MotorWeiss Manfréd V–8H benzinmotor
Teljesítmény191 kW (260 LE)
Felfüggesztéslaprugó
Sebesség43 km/h
Fajlagos teljesítmény11,6 LE/t
Hatótávolság220 km


A 40M Turán második világháborús magyar közepes harckocsi / Folytatás a posztban

A 40M Turán második világháborús magyar közepes harckocsi, amely 1941–1944 között volt szolgálatban. A II. világháború alatt a Magyar Királyi Honvédség harckocsiállományának gerincét képezte. Turán 40néven is ismert.
Az eredetileg Škoda T–21 típusjelzésű harckocsi tervei 1938–1939 között Csehszlovákiában készültek az LT–35 könnyűharckocsi bázisán. Megerősített páncélzatú változatát 1940 májusában mutatták be Plzeňben egy licencben gyártható harckocsitípus után érdeklődő magyar küldöttségnek. Az év júniusában és júliusában további teszteket végeztek Magyarországon, melyek a licencszerződés augusztusi aláírásához vezettek. A magyar mérnökök a tornyot német javaslatra 2 személyesről 3 személyesre alakították át és módosítottak a fegyverzetén. Az eredeti 47 mm-es harckocsiágyút 40 mm-esre cserélték, és a lövegcsővel párhuzamosított 7,9 mm-es géppuska helyett magyar gyártmányú 8 mm-es Gebauer-géppuskát építettek be. A páncélvédettség fokozására növelték a páncélvastagságot.
A harckocsiból 1940 szeptemberében a honvédség 230 db-t rendelt. A gyártása októberben kezdődött el, és több üzemben folyt. A sorozatgyártású példányok üzemeltetése során derült fény a konstrukció további hibáira. A páncélvédettség és a torony méretének növelése miatt keletkezett tömegnövekedés ellensúlyozására az eredeti 180 kW-os (240 LE) Škoda-motort 195 kW-os (260 LE) Weiss Manfréd V–8H típusúra cserélték. Emellett 200 további különféle módosítást végeztek a konstrukción. A módosított változat prototípusa 1941 júniusára készült el, a Honvédelmi Minisztérium pedig szeptemberben további 309 db-t rendelt meg (a megrendelés a Turán II nevet viselte). Ebből azonban csak 55 db készült el, mert a 40 mm-es löveg nem biztosított megfelelő tűzerőt, és a harckocsi hátrányos tulajdonságai gátolták a hatékony alkalmazását. Gyakran hibásodott meg, emiatt karbatartást-igényes harckocsi volt, csak szakképzett szerelők mellett lehetett eredményesen alkalmazni.
A harci tapasztalatok alapján egyértelművé váltak a hátrányos tulajdonságai, ezért már 1941-ben döntés született egy nagyobb tűzerejű harckocsi kifejlesztéséről. Az új típus a 41M Turán lett.
Általános tulajdonságok
Személyzet5 fő
Hosszúság5,55 m
Szélesség2,44 m
Magasság2,30 m
Tömeg18,2 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat13–50 mm
Elsődleges fegyverzet41 M típusú 40 mm-es harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet2 × 34/40A M 8 mm-es géppuska
Műszaki adatok
MotorWeiss Manfréd V–8H 8 hengeres benzinmotor
Teljesítmény195 kW Le (260 LE)
Felfüggesztéslaprugó
Sebesség47 km/h
Fajlagos teljesítmény10,4 kW/tonna
Hatótávolság165 km

2016. március 16., szerda

Mátyásföld - a Magyar Királyi Honvéd gépkocsiszertár 1943. / Folytatáshoz kattints a posztra

 haditechnikai bemutató.



 Prága teherautó, távolabb egy 39M Csaba páncélautó és egy szovjet BT-7 könnyű harckocsi.
Straussler AC2 páncélautó, a 39M Csaba páncélautó előtípusa.
 251/8 Ausf. C típusú, könnyű páncélzatú féllánctalpas páncélautó.
 Straussler AC2 páncélautó, a 39M Csaba páncélautó előtípusa.


Fotók : http://www.fortepan.hu/

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...