A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kun László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kun László. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 3., csütörtök

IV. László, Kun László / Folytatáshoz kattints a posztra

 IV. László kun öltözékben. Miniatúra a Képes Krónikából

IV. László, Kun László (1262. augusztus 5. – Körösszeg, 1290. július 10.)Árpád-házi magyar király. Az 1272. szeptember 3. előtti koronázásától haláláig uralkodott. Apja V. István magyar király, anyja Erzsébet kun hercegnő volt. Kun László okleveleiben magát III. Lászlónak nevezte, mivel nem vette számba Imre király fiát, III. Lászlót.
„Kun” nevet azonban nem származása miatt kapta, hanem életében ragasztották rá. A hatalomra törő főurak Joachim bán vezetésével gyerekkorában elrabolták, hogy ezzel tarthassák sakkban apját. A trónra lépő László továbbra is ki volt szolgáltatva az urak kényének-kedvének, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, átvette életmódjukat.
 IV. László szobra a Nemzeti Történeti Emlékparkban

László – apja és nagyapja küzdelme kapcsán – számos erőszakos cselekedetnek tanúja, sőt szenvedő részese volt, és ez bizonyosan kihatott későbbi egyéniségére. Bár IV. Béla és V. István ifjabb király éppen László születése évében kötött békét Pozsonyban, a két párt ellentéte 1264-ben újra fegyveres konfliktusba ment át. Az alig kétéves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon, és záratta Turóc várába. 1265 márciusában az isaszegi csatában végül V. István döntő győzelmet aratott IV. Béla serege felett. A belháború végére 1266. március 23-án a Nyulak szigetén – a mai Margit-szigeten – megkötött béke tette a pecsétet, ennek eredményeképpen László is kiszabadult. A Nyulak szigeti béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg, és ez felgyorsított egy már előzőleg is meglévő folyamatot, a nagybirtokok további gyarapodását és a királyi tekintély drámai csökkenését. A hűség megoszlott, cserélgethető volt, és birtokadományokkal meg kellett vásárolni. Voltak azért kivételek. V. István pártjának vezetői a Csák nemzetség trencséni ágához tartozó Péter és Máté nem szerepelnek V. Istvánnak azon az 1264-es számadásán, amelyik a megvesztegetendő és megjutalmazandó urakat sorolja fel az ajándékokkal együtt, amelyet azért kaptak, hogy megmaradjanak vagy áttérjenek V. István hűségére. A trencséni Csákok szilárdan kitartottak V. István mellett, hasonlóképpen a Kőszegi család – élén Kőszegi Nagy Henrikkel – IV. Béla mellett. Természetesen a Csákok gondolhatták, hogy V. István hatalomra jutásakor a legmagasabb tisztségekre és az ezzel járó adományokra számíthatnak. Az igazi problémák, IV. Béla és V. István halála után jelentkeztek.
László apja 1265 után önálló külpolitikát folytatott. Lászlóval 1269-ben eljegyezték I. Károly szicíliai király (IX. Lajos francia király öccse) leányát,Izabellát (Magyarországon Erzsébetnek nevezték), és a házasságot 1270-ben meg is kötötték. A gyermekek ilyetén, politikai érdekből kötött házassága jellemző volt a középkorra. Amíg V. István volt a király, kemény kézzel irányította az országot, de a beindult folyamatokat nem tudta megállítani. Rövid uralmának egy példátlan botrány vetett véget, amely egyben egy új politikai korszak nyitányának is tekinthető. A király és udvara 1272 nyarán Dalmáciába készült, egy I. Károllyal előkészített találkozóra, de június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled nembeli Joachim elrabolta és Kapronca várába vitte Lászlót. A megrendült és a botrányba belerokkant István hadat küldött Kapronca vára ellen, visszatért Magyarországra, és 1272. augusztus 6-án meghalt. Halálát a kortársak is korszakosnak tekintették, annak az időpontnak – egy 1285-ben kelt oklevél szerint – ami után „robbantak ki országunkban a zavarok”.
 
Kun László és gyilkosai. Miniatúra a Képes krónikából Antal – 1894)










Erzsébet királyné V. István halála után elébe sietett a
Lászlót Szlavóniából Székesfehérvárra hozó Joachimnak, és együtt készítették elő a koronázási ceremóniát augusztus. IV. Béla volt pártja, amelyet V. István háttérbe szorított elsősorban Aba nembeli Finta és rokonai Monoszló nembeli Egyed és Gergely megpróbálták megakadályozni a koronázást, valószínűleg a huszonéves Béla macsói herceget szerették volna inkább a trónon látni és nem a tízéves Lászlót. Előbb elfogták Lászlót, majd a királyné szállására támadtak. A királyné hívei azonban Pok nembeli Miklós vezetésével elhárították a támadást. A lázadók közül Egyed és Gergely II. Ottokár cseh király udvarába menekült – átjátszva Pozsony várát a cseh király kezére – ahol már tartózkodtak még V. István elől elmenekült IV. Béla-párti magyar bárók, köztük a legnagyobb, Kőszegi Nagy Henrik. Egyedet Ottokár szívélyesen fogadta, s számos birtokkal megajándékozta. Ezen Nagy Henrik úgy megsértődött, hogy otthagyta Ottokárt és a magyar udvarba jött felajánlani szolgálatait, ahol szívélyesen fogadták.  Közben megtörtént László koronázása az 1272szeptember 3. előtti napokban, amit Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek végzett el. A kortársak III. Lászlónak nevezték, mert a gyermekkorban elhunyt III. Lászlót nem szerepeltették a királynévsorban. A koronázás után az udvar Budára vonult, ahol az ősszel gyakran mulatott a Nyulak szigetén. Egy ilyen alkalommal Kőszegi Nagy Henrik árulással vádolta meg Béla herceget, s a kialakuló szóváltás közben kardot rántott, és úgy összekaszabolta a herceget, hogy utána darabjait testvére, Margit – aki a Nyulak szigeti apácakolostorban élt – és a többi apáca szedték össze. Bélát a kolostorban temették el.
 Fülöp fermói püspök Magyarországra jön. Miniatúra a Képes Krónikából

Rövid, viharos életének utolsó éveiben kun szeretői, Édua, Köpcsecs, és Mandula nyújtottak neki vigasztalást, ekkor már alapvető uralkodói feladatait is egyre kevésbé látta el; csak vonulgatott megmaradt kunjaival, egyre nagyobb terhet jelentve az országnak. Az országban kettős hatalom kezdett kialakulni. A pápában többször felmerült a Magyarországra indítandó keresztes hadjárat gondolata is. A belpolitikai helyzetet súlyosbította, hogy 1285 elején ismét tatár hadak támadtak az országra. A Telebuga és Nögej kán vezette tatár hadak Pestig hatoltak, és az ország keleti részében végeztek nagy pusztítást. Felmerült – és még ma is van olyan nézet –, hogy a tatárokat László hívta volna be. Erre nincsen semmilyen bizonyíték, arra azonban van, hogy 1287 végén a királyhoz hű Baksa György a lengyel–magyar határvidéken újabb tatár beütést hiúsított meg.
IV. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül a kunok kezétől veszett el.1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők – Árbóc, Törtel és Kemence – embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra, és megölték. A gyilkosság közelebbi oka ismeretlen, és nem alaptalan a gyanú, hogy a közeli várúr, Borsa Kopasz részes volt a gyilkosságban. A király testét a csanádi székesegyház fogadta be. Különösebb részvét nem kísérhette az utolsó, bizonyosan Árpád-házinak tekintett, tragikus sorsú uralkodó halálát.

 I. Rudolf, az első Habsburg a német trónon. IV. László szövetségese és „fogadott apja” (19. századi festmény)
 Kun László ábrázolása Thuróczi János krónikájábanMagyarország a 13. század második felében
IV. László címere

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...