2017. július 25., kedd

A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik megalapítója Hofherr Mátyás...



 A magyar mezőgazdasági gépgyártás egyik megalapítója és világhírűvé vált fejlesztője Hofherr Mátyás a dél-németországi Moosbeurenben született gazdálkodó családban. A fiatal fiú a gépek szeretete okán kitanulta a lakatos mesterséget, majd vándorlegényként Angliába, Svájcba és végül Bécsbe jutott. Itt 1853-ban művezető lett egy mezőgazdasági gépgyárban, ahol több konstrukciójára is felfigyeltek. Néhány évnyi ogyesszai munka után az angol Clayton-Shuttleworth Co. bécsi gyárának vezetője lett. Itt is több sikeres gépet (nagy teljesítményű kukoricamorzsoló) szerkesztett, majd 1869-ben M.Hofherr néven Bécsben önálló gyárat alapított, ahol aratógépeket kezdett gyártani. Ennek sikere nyomán többek között kaszálógépek, cséplőgépek, vetőgépek gyártását is megkezdte. A cég által gyártott gépek forgalmazását kezdetben a Clayton cég végezte.

1881-ben Schrantz János, aki eddig csendes társ volt, belépett a cég vezetésébe, a cég neve Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezőgazdasági gépgyár lett. A gyár termékei népszerűek lettek nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Lembergben, Bukarestben Odesszában és Harkovban is. 1883-ban létesült új műhelyében már gőzlokomobilok és gőzcséplőgépek is készültek.

 A hazai piacról a versenytársakat (elsősorban Clayton céget) kiváló termékeivel kiszorította és magyarországi telephelyet is létesítettek, majd a bécsi gyárat be is zárták, mert nem volt a terület továbbfejleszthető. A gyár végleges helyét Kispesten találták meg, ahová a bécsi személyzet egy részét is áttelepítették 1900-ban. Hofherr Mátyás fokozatosan átadta a vezetést öccsének, Albertnek.

A Clayton cég felismerte, hogy a Hofherr gyárral a kelet európai piacon nem bírja a versenyt és így felszámolták cégeiket, eladták raktáraikat és műhelyeiket a Hofherr-Schrantz cégnek és hozzájárultak nevük felhasználásához. Így változott a cég neve Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt., rövidítve HSCS-re.

A két világháború között a cég bevezette az egyhengeres izzófejes nyersolajmotorral hajtott traktorok gyártását, mely újabb világsiker lett.

A gyárat 1948-ban államosították, és nevét Vörös Csillag Traktorgyár-rá változtatták.

 Az izzófejes traktor

Az 1920-as évekre a gőzhajtású mezőgazdasági gépek kora lejárt. A gőzgépek rendkívül rossz hatásfoka arra ösztönözte a gyártókat, hogy a gőzgéphez hasonló igénytelenségű és olcsó, de lényegesen gazdaságosabb üzemű megoldásokat keressenek. A HSCS a megoldást az egyhengeres, izzófejes motorral hajtott traktorban találta meg. Ezt a motort nyersolajjal lehetett működtetni, egyszerűen gyártható, kevés alkatrészből állt, kevés karbantartást igényelt és alkalmas volt a legfontosabb mezőgazdasági feladatok ellátására: a talajművelésre és stabil erőgépként cséplőgép hajtására. Az izzófejes traktort mezőgazdasági, sőt tüzérségi vontatóként is használták.

A sikeres kétütemű izzófejes traktorok között az R-20-22, R-35, majd továbbfejlesztett változata, a G-35 traktor mindenütt megtalálható volt a magyar gazdaságokban. Ez utóbbiból fejlesztett korszerűbb típus, a GS-35 már az államosított gyárban készült.

Az 1943-tól gyártott G-35 traktor acélkerekekkel ellátott szerkezet, a kormányzott első kerekek sima, a hátsó kerekek cserélhető acélkörmökkel voltak szerelve a jobb kapaszkodás céljából, ezért a köznyelv a traktort körmös Hoffernek becézte. Az acélkerekes traktort közúti közlekedéshez acélabroncsokat szereltek fel, hogy a körmök ne rongálják az úttestet. Volt közúti vontató változata is, melyet gumiabroncsokkal szereltek és a közúti közlekedéshez szükséges lámpákkal is ellátták. A traktor jobb oldalán szíjtárcsa helyezkedett el, mely egyben a lendkerék feladatát is ellátta. A szíjtárcsából kihúzható fa fogantyúval lehetett a motort kézzel beindítani, miután a traktor felszerelését képező benzinlámpával a motor izzófejét vörös izzásig felhevítették. A szíjtárcsáról lapos szíjjal lehetett más gépeket (például cséplőgépet) meghajtani.

A GS-35 traktor a G-35 továbbfejlesztett változata. Kerekein gumiabroncsok vannak és külön hajtótengelyt alakítottak ki a traktor után kötött mezőgazdasági gépek hajtására. Mindkét traktor vázát a sebességváltó erős öntvénye képezi. Ehhez csatlakozik az egyhengeres motor hengeröntvénye, mely a traktor alatt menetirányban helyezkedik el. A traktor elején a hengerfej öntvényének alsó része izzófejnek van kiképezve, ezt kell hevíteni indítás előtt egy benzinlámpával. Az izzítás a külső hőmérséklet függvényében több percig is eltartott. A G-35 és GS-35 típus készült féllánctalpas kivitelben a nehéz és változó terepviszonyokon történő munkák végzéséhez.

A vízhűtő a motor felett helyezkedik el a hűtőventilátorral együtt, az áramlási irány a menetirányra merőleges.

Az 1950-es évekre a traktor elavult, gyors járású dízelmotoros traktorok váltották fel, melyek jobb hatásfokkal, nagyobb teljesítménnyel és ergonómiailag sokkal jobb kialakítással rendelkeztek.

7 megjegyzés:

  1. Az alábbi mondatok nem a teljes valóságot tükrözik:
    A traktor jobb oldalán szíjtárcsa helyezkedett el, mely egyben a lendkerék feladatát is ellátta. (...)A szíjtárcsáról lapos szíjjal lehetett más gépeket (például cséplőgépet) meghajtani.
    A G-35-ös vonatkozásában - amellyel 1958-ban sokat dolgoztam - az alábbiakat tudom elmondani:
    A traktor mindkét oldalán vannak lendkerekek. A munkagépeket meghajtó szíjtárcsa a menetirány szerinti bal oldali lendkeréken van, amelyben a tengelykapcsoló is található. A jobb oldali lendkerékről van meghajtva a hűtő ventilátor lapos szíjjal, annak tengelyéről pedig ékszíjjal a dinamó, persze nem állandóan, csak szükség esetén.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ! Nyáron elég volt neki szivar zsírfoszfor volt amit az izzó fejben lehetett be dugni !! Az ellő pufogós már csendesebb is volt és szikra fogóval el látót ! Vontató ként gumikkal el látva elég gyorsak voltak !Nagy élmény volt !Már 12 évesen szántani vele ! 60 évek végén szinte végleg el tűntek ! Jöttek a dutrák !

      Törlés
  2. Köszönöm a szives tájékoztatót. Én még láttam ezt falunkban gyermekkoromban, még az 50-es évek közepén, egy téli napon. Házunk előtt állt meg, és benzinlámpával melegitették az alját. Olyan hangja volt, hogy talán a szomszéd faluban is hallották, de működött...Később rágondolva úgy véltem, a benzinlámpás inditás a télen megdermedt olaj miatt kellett, de igy már értem.

    VálaszTörlés
  3. Én tanulókoromban(1965-1968)vezettem a gyár udvaron a gumikerekü változatát egy pár méteren.Mi nyáron un.hideginditóval izzitottuk elő.Ugyanis egy nagy vaslemezen szerszámgépeket húztunk vele a műhelyből a TMK-ba.

    VálaszTörlés
  4. Még tanuló koromban dolgoztam mindkét típussal. Remek járgányok voltak ,főleg amelyikben volt ipari sebesség ugyancsak szedte a talpát.Allig volt idő bánni megfelelően kormánnyal. Cséplőgép meghajtásához rutin kellett úgy ráállni a meghajtó szijra,hogy hogy azt le ne dobja.

    VálaszTörlés
  5. Gyermekkoromból több emlék is fűződik a Hofferhez. Néhány házzal odébb lakott egy traktoros, aki ilyen géppel dolgozott. Esetenként megküzdött a szerkezettel.Arra emlékszem, hogy leszerelte az izzófejet magába foglaló darabot, ami végülis a hengerfej volt. Lehet, hogy tömíteni kellett. Akkor láttam, hogy a dugattyú vízszintesen jár és hogy milyen átmérőjű. Összerakva megkezdődött a hevítés. Nem volt meleg az idő, így bizony talán egy órát is működött a benzinlámpa, mire az első indítási kísérlet megtörtént. Párszor meg kellett pumpálni a tartályát, hogy jó hatásfokon melegítsen. Indításhoz a lendkerékből ki kellett húzni két fogantyút, melyeket rugóerő tartott alapállapotban a helyén. Ezeket marokra fogva kellett előre-hátra mozgatva átfordítani a forgattyús mechanizmust, majd az átfordulás után bizony már egy kézzel forgatva az elindulásig. Ha nem indult el a szerkezet, jött az erőgyűjtés és az újabb kísérlet. Ha elindult a motor, először hatalmas füstkarikákat bocsátott ki a kipufogó. A jellegzetes hangja miatt mifelénk "huppancsnak" hívták a Hoffer traktort. Innentől, azaz a motor elindulásától a műszak végéig vígan pöfékelt a szerkezet. Egyszer jóval később, nagyobb gyerekként vezethettem a gumikerekes változatát, melynek a kormányműve olyan kopott volt, hogy majd egy fordulatot kellett tekerni, hogy fogjon. Az élmény több mint fél évszázad után is megmaradt. :)

    VálaszTörlés
  6. Mezőgazdasági gépészmérnök lettem végül a gyerekkori emlékek nyomán. Még dolgoztam olyan cséplő-bandában zsákosként, ahol Hoffer hajtotta cséplőgépet. Később - a Csepel Autógyár dolgozójaként, úgy 1967 körül jártam a VÖCSI-ben a DUTRA traktorokhoz szállított motorok reklamációja kapcsán. (Ekkor már a VÖCSi-ben a Dutra D4K-B traktor és a G100-as dömper gyártása folyt.)
    Az utóbbi években - igazságügyi műszaki szakértőként - többször megfordultam a hajdani európai hírességű HSCS márkát gyártó Hofferben.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...