2017. április 10., hétfő

Sepsiszentgyörgy - Vártemplom

A középkori Erdély egyik legjelentősebb kereskedelmi útja, a Barcaság felől Háromszékre bejövő vásárút elágazásánál kialakult Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye, a Székelyföld egyik legkorábban városiasodott települése. Nevét feltehetően templomának védőszentjéről kaphatta.
 Az írott források 1332-ben említik először, amikor már jelentékeny helység lehetett, hiszen templomának papja, Mihály 15 régi banálist fizetett a pápai tizedszedőknek. Olyan összeget, melyet csak rangosabb települések adóztak abban az időben. Feltételezések szerint Szentgyörgy a városi rangot Zsigmond királytól kaphatta, de biztos írott forrásaink csak a 15. századból bizonyítják a település mezővárosi voltát. Sepsiszentgyörgy első lakóházai a Debren-patak mentén és a vártemplom közötti részen épültek, majd ettől délnyugati és délkeleti irányban bővült tovább a város.

A város régi Ópiaca - a mai Kálvin tér - felett északra, egy kiemelkedő terasz peremén magasodik a város egyetlen megmaradt középkori emléke, a vártemplom. Az egykori katolikus templom hívei a XVI. század közepén lutheránus hitre tértek át. 1570-1622-ig a templom gyülekezete unitárius volt, majd 1622-től református.

A mai épület helyén, 1332-ben már álló templomról keveset tudunk. A templom északi és déli falának külső felületén a vakolat alól festett szegélydíszek nyomai kerültek elő. Stílusuk alapján a környékbeli XIV. századi falképekkel rokoníthatók.
Feltehetően a korabeli ferences építészet új vívmányának, az egyhajós, hálóboltozattal fedett teremtemplomnak mintájára, a korábbi templomot 1547-ben Daczó Pál patrónus építtette át a saját költségén - ahogy arra a falkép-töredékek is utalnak, az északi és déli fal egy részének megtartásával. A patrónus személyéről és az építés idejéről az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást követően kelt kéregető esperesi levélből tudunk. „Szomorúan említjük az alázatos instantiánkban a Sepsiszentgyörgyi Protestanta Ecclesianak romlását és abban az Isten házának pusztulását, mellyet épített volt maga költségével Isten dicsőségére in Anno 1547 a boldog emlékezetű Tekintetes Nemzetes Daczó Pál úr." ( A szöveget Orbán Balázs közölte.)

Az igen jelentős védművek ellenére, a tatárdúlásban a lakosság erőteljesen megfogyatkozott, és a templom is megsérült. A már idézett esperesi kéregető levél így számolt be az épület állapotáról: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..."

A templom XVII. századi helyreállításáról keveset tudunk. A hajó északi falának nyugati karzatról jól elérhető részén található grafitiken több évszám töredéke vehető ki. Közülük az 1687-es évszám jól kiolvasható. Több felismerhetetlen szövegtöredék áll az orgonakarzat mögött, a keleti falon.
A későbbi évszázadok folyamán több alkalommal földrengés rázta meg a templomot. Az 1728. és 1738. évi földmozgások rombolása súlyos volt ugyan, de a javítások során a templom stílusát nem változtatták. Az 1738-ban megsérült középső várfalat 1786-ban bontatta le az egyház. Köveiből épült II. József idején az egykori német iskola, a mai kántori lak.

Az 1802-ik esztendei nagy földrengés következtében a körítőfalak megmaradt részeit is nagy kár érte. Leomlott a templom 1761-ben újjáépült bejárati tornya és a templomhajó gótikus boltozata is. Az 1805-ben befejezett javítás során a hajó boltozatát nem építették újjá, hanem sík mennyezettel váltották fel. Erről a diadalív feletti falmezőben olvasható felirat tanúskodik: „Az 1802-ben Oktober 20-án történt erőss földindulás miatt, ezen minden ember emlékezetnél régibb templomboltozatja is leszakadozván stakaturára építetett." Az új torony 1829-ben készült el, jelenleg négy harangja van. Jelentős változás 1894-ben történt még az épületen, amikor Angster József pécsi orgonakészítő új orgonája számára karzatot építettek a templom keleti részébe. Ezáltal a templom egységes gótikus szentélye sokat veszített eredeti szépségéből.

A sok viszontagság ellenére, a vártemplom bástyás körítőfalával, a hozzá kapcsolódó épületekkel, kegyelettel gondozott régi sírokkal és a domboldalban elterülő református temetővel együtt a város egyik legértékesebb és legfestőibb műemlékegyüttese.

2017. április 2., vasárnap

Igazi gladiátorközpontra bukkantak Pannonia fővárosában

Az LBI ArchPro (Ludwig Boltzmann Régészeti Kutatási és Virtuális Régészeti Intézet) még 2011-ben fedezte fel egy gladiátorképző maradványait a Bécstől keletre található Carnuntumnál. A ZAMG (Ausztriai Központi Meteorológiai és Geodinamikai Intézet) most befejezte a római város romjainak földradaros elemzését.

A szakértők úgy tudták felmérni az ausztriai lelőhelyet, hogy közben nem is kellett régészeti feltárást végezniük. A romváros gladiátornegyedében a kőből épült amfiteátrum mellett pékségek, fogadók és boltok maradványait azonosították.
A későbbi városfal alatt egy fa amfiteátrum nyomait is megtalálták. Az épület a pannoniai limest, azaz a Dunát követő út, illetve a Rómába vezető főút találkozásánál helyezkedett el. A komplexum mellett egy, a kereszteződések istenei, a Quadriviae tiszteletére emelt templomot is felfedeztek.

A LBI ArchPro és ZAMG 2012-óta dolgozott a helyszínen Alsó-Ausztria nevében – a munkálatokat egyébként külföldi szervezetek is segítették. Carnuntum elemzéséhez nagy felbontású magnetométert és földradaros (GPR) rendszert is használtak. Az évek óta tartó vizsgálat végén végre megszületett az első térkép, amely a régió egyik legfontosabb római települését mutatja be.
A gladiátoriskola felfedezése után a csoport alaposabban is analizálta a már feltárt kő amfiteátrum környékét, így találták meg azt az infrastruktúrát, amely elengedhetetlen volt a rendszeres gladiátorjátékok megszervezéséhez. Aki az ókorban keresztülhaladt a városon, az rögtön a kapuk után megpillanthatta a fogadókat, valamint az ajándék- és élelmiszerboltokat, ahol az utcai árusoktól tudott különböző termékeket vásárolni.
A bevásárlónegyed után egy raktár és egy hatalmas kemence következett, ahol akár 13 000 néző számára is elegendő kenyeret süthettek. A bort és az egyéb élelmiszereket pincékben tárolták.
Nagyjából 400 méterre a már ismert amfiteátrumtól egy eddig ismeretlen, jóval korábbi építmény maradványait is megtalálták. A fa amfiteátrum egy igen forgalmas helyen, a környék két legfontosabb útvonalának találkozásánál állt.

Carnuntum a térség egyik legfontosabb települése volt, előbb Pannonia, majd Pannonia superior provincia fővárosa lett, igaz, már a római kor előtt is létezett a helyén egy kelta település. A Római Birodalom az 1. században csak katonai tábort épített ki Carnuntumban, később azonban a polgári város is létrejött mellette.
A település a tartomány 106-os felosztásáig volt a provincia központja, ezután Felső-Pannonia fővárosa lett. Carnuntum hanyatlása a barbárok támadásaival, a 4. században kezdődött meg.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...