2016. október 20., csütörtök

A szabadságharc ismeretlen hősei / Folytatás a posztban

  • 1849.Október 20.- A délelőtti órákban az Újépület mögötti Fa téren (maː Mezőgazdasági Minisztérium környéke) a császári hadbíróság ítélete alapján kivégzik a lengyel Mieczysław Woroniecki herceg honvéd alezredest, a német Peter Giron honvéd alezredest, valamint a szintén lengyel Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville honvéd századost.


Herceg Mieczysław Korybut Woroniecki (más írásmóddalː Woronieczky MiciszlávSkurowa1825március 7. – Pest1849október 20.) lengyel főnemes, katona, a magyarok oldalán harcolt 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, s az ő nevéhez kötődik az első honvéd vadászalakulat felállítása. Ifjúkorában az osztrák hadsereg különböző ezredeinél szolgált, majd1848 nyarán csatlakozott az akkor a lázadó szerbek ellen harcoló magyar hadsereghez. Részt vett a perlaszi ütközetben, ahol oroszlánrésze volt a szabadságharc első jelentős magyar győzelmének kivívásában. Az ütközet után Erdélyben szolgált, majd 1849. augusztus 3-án az Újszegednél vívott összecsapást követően vitézségéért a katonai érdemjel III. osztályával tüntették ki. A szőregi csata idején egy magányos felderítőúton osztrák fogságba került. A szabadságharcot követő megtorlások idején az osztrák hadbíróság halálra ítélte, és 1849október 20-án Pesten kivégezték. Emlékére évtizedekkel később a volt Mezőgazdasági Minisztérium épületének falán emléktáblát avattak.

1949 júliusának végén Dessewffy Arisztid tábornok szárnysegéde lett és Henryk Dembińskitábornok erői mellett harcolt. Az akkor Szegeden állomásozó magyarok a közeledő osztrák csapatok elől kivonultak a városból, s a leégett Szőreg töltései mögé vonultak vissza. Julius Jacob von Haynau táborszernagy csapatainak előőrsei augusztus 2-án vonultak be a városba, majd másnap ágyúkkal lőtték a magyar állásokat. Ezek mellett a táborszernagy Felix Jablonowski vezérőrnagyot két zászlóaljjal Szeged északi széléről kompokon és dereglyéken, majd a lerombolt híd helyreállítása után Benedek Lajos tábornokot mintegy három zászlóaljjal a vártól indította Újszeged ellen. Az osztrákok ágyúinak tüzét az Újszegednél álló Szijjártó Zsigmond főhadnagy négy lövege viszonozta, de az osztrák erőfölény hamarosan legyűrte a magyar lövegeket, majd az ezt követően meginduló osztrák gyalogság visszavetette a magyar védőket először a településtől délre és keletre levő hídfősáncokba, majd a szőregi töltés mögé. A magyar vezér, Dembiński habozott megtámadni az ekkor még védtelen seregtesteket, de az est beállta után egy lengyel és egy magyar zászlóalj a városból visszaszorított egységek támogatásával végül megrohamozta az osztrák csapatokat. A támadás vezetésében Woroniecki is részt vett, de az Újszeged visszafoglalását célul kitűző támadás a nagy túlerő miatt sikertelenül végződött.
A vereség ellenére Woronieckit vitézségéért és a harcban mutatott bátorságáért a katonai érdemjel III. osztályával tüntetették ki. A két nappal később részt vett katonáival a szőregi csatában, ahol a lovasság egyik parancsnokaként tevékenykedett. A csata utolsó szakaszában a szőregi sáncok előterében végzett magányosan felderítést, amikor 300-400 méterre tőle váratlanul császári ulánusok bukkantak fel. Woroniecki vissza akart vágtatni a magyar táborba, azonban makacskodó lova nem akart megfordulni, s így könnyedén elfogták a császári katonák. Az osztrák hatóságok a lengyel tiszt elfogásának akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy augusztus 8-án falragaszokkal tudatták azt a főváros lakóival.
A tündérmesék hőse, igéző jelenség. Soha költői képzelet eszményibb ifjút nem alkotott: üde, mint a harmatos virág, bátor, mint az oroszlán. A csatákban mindig az első volt...A halálos ítéletet mosolyogva fogadta, s (...) mosolyogva lépett a bitófa alá, s úgy ment át a másvilágra, mintha egyik szalonból a másikba lépne.
– Degré Alajos: Fátyolos idők



A szabadságharcot leverő osztrákok a győzelmet követően országszerte megkezdték a forradalom felelős vezetőit felelősségre vonni. Megkezdődött a megtorlás időszaka, emberek százait tartóztatták le, vettek őrizetbe és állítottak bíróság elé. Mieczysław Woroniecki hadbírósági kihallgatása augusztus 29-én kezdődött Aradon, majd később Pesten folytatódott. A hadbíróság mint ezredest és önálló csapatparancsnokot október 18-án halálra ítélte (a valóságban nincsen hiteles dokumentum, ami alátámasztaná ezredesi rangját és önálló egységet is csak az amnesztia alá esett időben – 1848 augusztusában és szeptemberében – vezetett). Az ítéletet kihirdetése után két nappal, 1849. október 20-án a lengyel Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville kapitánnyal és a német Peter Giron ezredessel együtt Pesten, az Újépület udvarán felakasztották.

Peter Giron (Aachen, 1798. – Pest, 1849. október 20.) honvédezredes, a magyarországi német légió parancsnoka, az1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja.

Saját közlése szerint 1848 előtt a porosz hadsereg tisztje volt. 1848-ban egy bécsi fegyvergyárban munkavezetőként dolgozott és részt vett a márciusi, majd az októberi bécsi forradalomban is. Az októberi bécsi harcokban százados és egy zászlóalj parancsnoka volt. Bécs eleste után Magyarországra menekült és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Kossuth Lajos megbízta egy osztrák és német menekültekből szervezendő légió felállításával. A téli hadjárat előtt alakulatával csatlakozott Görgei Artúr feldunai hadseregéhez. A december 28-ai bábolnai ütközetben megsebesült.
1849 januárjától Nagyváradon, majd a főváros felszabadítása után Pesten tevékenykedett. Ez idő alatt megszervezte a német légió 2. és 3. zászlóalját. A zászlóaljak legénysége elsősorban magyarországi német nemzetiségűekből állt. 1849 júniusában alakulatát önkényesen elhagyta, ezért Görgei hadbírósági eljárást kezdeményezett ellene. Július 23-án lemondott rangjáról. A fegyelmi problémák miatt végül feloszlatott német légió magyarországi németekből álló zászlóaljaiból alakult a 126. honvédzászlóalj.
A szabadságharc bukása után a császári hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és a pesti Újépület mögött a szabadságharc két lengyel származású tisztjével, Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville századossal és Mieczysław Woroniecki ezredessel együtt kivégezték.
Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville (Lemberg, 1811. - Pest, 1849.október 20.) lengyel nemes, katona, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a Honvédség századosa. Az osztrák hadseregben szolgált, de több császárt bíráló és sértő levele miatt húsz évnyi sáncfogságra ítélték. Az Európát elsöprő forradalmak idején amnesztiával szabadul, s beáll a Magyar Honvédségbe. Több ütközetben is részt vett, köztük a fehértemplomi és a lagerdorfi ütközetekben. Az 1849. augusztusának elején vívott szőregi csatában osztrák fogságba került, majd hadbíróság elé állították. Halálra ítélték, s másik két tiszttel október 20-án felakasztották.
Karol d’Abancourt házasságának története rendkívül érdekes. Az augusztus 30-ai Fehértemplom körüli harcok idején hírül vette, hogy szerb martalócok magában a helységben kezdtek fosztogatásba. Néhány katonájával erre maga vette fel a harcot a szerbekkel akiket utcáról utcára, házról házra szorítottak vissza. A szerbek legvégül egy kereskedő házába vették be magukat. D’Abancourt katonáival a szerbek heves védekezése ellenére betörték a kaput, s szobáról szobára verték ki az ellenséget. Az egyik belső helyiségben találták meg a magyar katonák a ház urát, s annak lányát.
A lengyel nemes azonnal szerelembe esett, de elszólította a kötelesség és mondta, hogy még visszajön. A hadnagy még aznap visszajött, s az apától kérte az engedélyt a házassághoz. A kereskedő a lány akaratához kötötte a házasságot, aki beleegyezett. D’Abancourt még a lakodalomból is elkéredzkedett egy rövid csetepaté idejére, majd összekötözött szerb katonákkal érkezett vissza. A történetnek azonban szomorú vége volt, mivel a lengyel hadnagyot a következő évben elfogták és kivégezték, így házassága alig több mint egy évig tartott.
Csernyus EmmánuelSzacsvay Imre, Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville, Peter GironStreith MiklósKolosy GyörgyNoszlopy GáspárJubál KárolySárközy Sándor az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és a Makk-féle összeesküvés kilenc vértanújának közös sírja a Kerepesi temetőben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...