2016. október 27., csütörtök

Tiszaalpár - Árpád-kori falu / Folytatás a posztban

Néhány korabeli lakóházat építettek már hazánkban. Teljes falu rekonstrukció azonban máshol még nem épült, így ez jelenleg csak Tiszaalpáron, az alpári földvár közeli szomszédságában látható. Megépítésének alapgondolata az ásatásokon feltáruló falukép bemutatása volt. Az objektumok az Árpád-kori falusi élet minden­napjait tükrözik. A lakóházak és a ház körüli élet építményei, a szűkebb térség régészeti feltárásainak adatai alapján készültek el. A rendelkezésre álló terület vis­zonylag kicsi, hiszen egy Árpád-kori falu területe elérte, sőt sok esetben meg is ha­ladta a 4-5 hektárt. Ezért a falu belső elrendezését az eredetihez képest sűríteni kel­lett. A veremházak és környékük kis gazdasági egységeket képeznek.




2016. október 25., kedd

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE GYÓGYHELYEI./ Folytatás a posztban

ALSÓ-KÉKED.
GYÓGYFÜRDŐ, Kassától délkeletre mintegy 23 kilométernyire, az Eperjes-tokaji hegyláncz nyugati lejtőjén, a 645 méter magas Szurokhegy alatt, mely teljes védelmet nyújt az északi szél ellen. A völgyhorpadás, melyen a Lapispatak foly át, föl a magaslatokig terjedő erdőségével, kellemesen enyhe levegőjével kiválóan alkalmas a csöndes üdülésre. Postája a fürdőtelepen van, táviró- és vasúti állomása a közel eső Csány. E kies fekvésü fürdőhelyet érdekes kirándulóhelyek veszik körül, mint Nagy-Szaláncz, Füzér, Radvány, Abaujvár, az Izrató, Telkibánya és Hollóháza. Gyalog kirándulásra a környező erdőség és az egész Hernádvölgye kilátást nyujtó Szurokhegy kiválóan alkalmas.

ALSÓ-KÉKED LAKÓHÁZ.

ALSÓ-KÉKED - RÉSZLET A FÜRDŐBŐL. FORRÁS.
Gyógyforrását már Mátyás király idejében ismerték, sőt az e vidéken nagy számban elterjedt Mátyás-mondák szerint maga Mátyás király is gyakran fürdött volna vadászatai közben a forrás langyos vizében, melynek kékes szine adta a helységnek nevét. Kénes langyos vize csúzos bajokban, köszvénynél, izületi és csontbajokban kitünő hatásu, sőt féloldali fejfájásnál és mint erősitőt hosszas betegségek után is javalják. Hőfoka 24 c. fok, a fürdőszobákba melegitve vezetik be. 1879-ben analizálták; 1 liter vizben van 0.297 szilárd alkatrész, 86 kct. félig kötött és szabad szénsav, 0.336 kc. szénszulfid. Bénulások, hüdések és idegfájdalmak ellen villamos gyógymódot alkalmaznak. A fürdőidő május 15-től okt. 1-ig tart. Árai rendkivül olcsók. Az I., II. és III. osztályu fürdő ára egyszeri használatra 20, 30 és 40 kr., a szobák ára naponta 50 krttól 1 frtig. Két vendéglője van, keresztények és izraeliták számára. Gyógydij egy személyért 1 forint, egy családért 2 forint. A rüdő kitünő orvos vezetése alatt áll; ez dr. Nagy Béla tb. megyei főorvos, járási orvos Zsadányban. A fürdőtulajdonosok, Melczer bárónők mindent elkövetnek, hogy a vendégek, akik itt nem zajos szórakozást, hanem pihenést és üdülést keresnek, mennél jobban érezzék magukat.
RÁNK-HERLÁNY.
Múltja.
A RÁNK-HERLÁNYI fürdő Kassától 20 kmr-re keletre, Abauj-Torna, Sáros és Zemplén vármegyék összeszögellésénél fekszik a Bardova-hegy és a Galambdomb alkotta kies völgykatlanban, 392 m. tengerszin fölötti magasságban, Herlein (Herlány) község mellett. Kassáról kocsin két óra alatt érünk oda, a Tárcza és az Osva völgyét keresztül vágó uton. Régebben egyedül a távolabb eső Ránkról nevezték, csak ujabb időben kapta hivatalosan a ránk-herleini, magyarosabb kiejtéssel a herlányi nevet. Régóta ismeretes fürdő, a XVII. században már használták a kassaiak és a zempléniek. II. Rákóczy Ferencz is többször megfordult ott. A hatvanas években azonban hanyatlásnak indult. Főforrása is apadni kezdett, mire a birtokos államkincstár, a helyet kedvelő Andrássy Gyula gróf miniszterelnök felhivására Zsigmondy Vilmossal mélyebb kutat furatott. Furás közben véletlenül nemcsak bő vizsugarat, de időszaki szökőforrást találtak s ez egyszerre Európa-szerte hiressé tette a helyet. A furást 1875-ben fejezték be.
Időszaki forrás.
Az időszaki szökőforrás pompás tüneménye, mely ma páratlanul áll Európában, mióta egy Vesztfáliában létezett időszaki szökőforrás állandóan ömlővé változott, valóban méltó arra, hogy csupán érette látogassanak el ide a külföldi turisták, a kik aránylag többen járnak oda, mint a magyarok. 406 méter mélységből tör elő 11-13 órai időközben a forrás a kis fürdősétatér közepén, a mulatócsarnok előtt levő nyolczszögletü tágas kőmedenczébe foglalt 1 1/4 méter magas, 25 cm. átmérőjü vas csőből. Rendes állapotában a víz mintegy két méternyi mélységben van a csőben, látszólag nyugodt, csak néha-néha vetődik föl szinén egy-egy szénsavbuborék. Ilyenkor szoktak meríteni belőle. Egyszerre azonban sajátságos, vizforráshoz hasonló morgás, dübörgés hallatszik a csőből. Ez a kitörés előjele, a mit azonnal tudatni szoktak a fürdőhelyen levő vendégekkel. A morgás eltart 15-20 perczig, mire alig pár arasznyira emelkedve, fehéres vizhab locscsan föl, mely rögtön ismét visszabukik a csőbe. A kilocscsanó víz átható petroleumszagot áraszt. Néhányszor még ismétlődik a felfortyanó viz játéka; de hirtelen hatalmas viztömeg, 10-15, sőt néha 20 méternyi magas oszlop robban a magasba, mint egy szálakra szakadt alabástrom kúp; fenn a magasban apró habszemekké szaggatva hull vissza a medenczébe, a hol sisteregve tördeli, csapkodja, zilálja a kerengő vizgyöngyöket a nagy erővel kiszabadult szénsav, mely oly nagy mennyiségben tör ki a földből, hogy a kut körül állóknak megnehezül a lélekzetük. Kivált holdvilágnál érezzük ennek a csodás látványnak bűvös hatását. Mintegy negyedórai szökés után hirtelen összeesik a vizkúp, s morogva visszaszáll a mélységbe. Egy szökéssel körülbelül másfélezer hektoliter víz jön fel, melyet a medenczéből bevezetnek a fürdőházba, a hol fölmelegítve vagy hidegen használják a betegek. Hőfoka a kitöréskor, a vizrészek nagy surlódása következtében 14°-ról 21°-ra emelkedik; a surlódás okozta dörzsölési villamosság következtében pedig magnetikus lesz a forrás vascsöve.
Minthogy időszakonkint nagy szénsavmennyiség kiséretében történik a kitörés, elnevezték a forrást Gejzernek; de tévesen, mert a gejzerek vulkanikus eredetü hőforrások, a rank-herlányi pedig hidrodinamikailag könnyen 363megmagyarázható időszaki forrás, mely ma egyetlen a kontinensen. Tartani lehet azonban attól, hogy hosszabb idő multán rendes folyásuvá lesz; mert a kezdetben 20 órányi kitörési időszak már jelentékenyen csökkent.
A szökőkut vizét melegitve csúzos bajok ellen, ivógyógymódra gyomor- és bélbajoknál, emésztési zavaroknál, sápkórnál, vérszegénységnél használják.
A közeli erdei sétányon még három vastartalmu, de gyöngébb hatásu forrás van, az Erdei forrás, Valeria-forrás, Rudolf-forrás. Édes víz nincs a fürdőhelyen, azt 3/4 órányiról, az erdőben levő Andrássy-forrásból vezetik be.
Épületek.
A fürdőhelyet első sorban páratlanul álló szökőforrásáért a kirándulók látogatják. Mint fürdőhely sok átalakitást követelne, s noha legujabban a kincstár segitett elhanyagolt állapotán, épületei a Kárpátokban, különösen a közeli Magas-Tátrában létesült előkelő, modern fürdőtelepekkel nem állják ki a versenyt. Van egy régi, a vendéglővel kapcsolatos, verandás mulatóháza (Kurszalonja), 56 fürdőkáddal fölszerelt két fürdőháza. A vendégek elhelyezésére szolgál egy 60 lakó szobából álló kincstári épület és 17 nyaraló. Egyesek herlányi, ránki, zsiri paraszt-házakban fogadnak szállást. A kis parkon kívül, melyben gyermekjátszóhely is van, sétahelyül szolgál egy ötven holdas tölgy- és fenyőerdő. Nem messze nagy kincstári erdőség terül el, s a sziklákról igen szép kilátás nyílik a három vármegye határába, a sárosi Kárpátokra és az Eperjes-tokaji hegyláncz kiemelkedő kúphegyeire.

RÁNK. - A SZÖKŐ FORRÁS.
A fürdő forrásait utoljára 1880-ban Lengyel elemezte. 1 liter vizben van szilárd alkatrész: a szökőkutban 2.70, az erdei forrásban 2.96, a Valeria-forrásban 1.76, a Rudolf-forrásban 1.60 gramm. A szökőkut szilárd részeinek főbbjei: szénsavas nátrium 1.0339, klórnátrium 0.8934, klórkálium 0.0366, szénsavasmész 0.4588, kénsavas mész 0.0781, szénsavas magnézium 0.0676, szénsavas vas 0.0474, kovasav 0.0657. Szabad és pedig félig kötött szénsav 1628 kc. Szénsavban is a szökőkut a legerősebb, az erdei forrásban csak 1451 kc., a Valeria-forrásban 1108 kc. van egy liter vizben.
A fürdőhelyen van róm. kath. kápolna, nyáron postahivatal, szinkör, fedett kuglizó, s különböző boltok. Mint gyógyhelynek rendes orvosa van. A zenekar naponkint játszik. A szobák ára a fürdőévad derekán julius 16-tól augusztus 15-ig 70 krtól 1 ft 60 krig váltakozik; a márványkádas fürdő 50 kr. I. oszt. bádogkádas fürdő 40 kr. Fürdődij a vendég társadalmi állásához képest 3-5 ft. Állandó vendégei többnyire Kassáról, Abauj-Torna- és Zemplén vármegye felső részéből jönnek. A fürdővendégek száma 600-700-ra rúg; de sokkal többen vannak azok a napi vendégek, a kik leginkább Kassán át, a forrás megtekintése végett rándulnak ki, s még az nap visszatérnek.
STÓSZ FÜRDŐ.
E VÁRMEGYÉNEK szepesi határán a Stósz bányavárostól mintegy húsz percznyire fekvő, forrásokban gazdag, fenyves és lombos erdőkkel fedett hegyektől környezett és csakis délnek nyitott völgye, a honnan gyönyörü kilátás nyílik, alkalmas helynek látszott vizgyógyintézet és klimatikus gyógyhely alapítására.
1881-ben alakult egy részvénytársulat a fürdő létrehozására, s a vizgyógyintézet az 1883. év nyarán már meg is nyilt, a városnak egy laikus, de a vizgyógymód alkalmazásában jártas, tekintélyes polgárának vezetése alatt. De midőn a fürdőt egy magánosokból (nyolcz tagból) álló társulat vette bérbe, ez 1887-ben a gyógyintézet élére okleveles orvost állitott és 1889-ben már a "gyógyfürdő" czimet és jelleget is megszerezte. A gyógyfürdő ez idő óta rohamosan fejlődik és ma már Magyarország egyik legismertebb gyógyfürdői közé tartozik. 1893-ban a bérlő társulat Stósz bányavárosnak - mint társnak - hozzájárulásával megvette a fürdőt.
Stósz hidegvizgyógyfürdő és klimatikus gyógyhely 632 méter magasságban fekszik a tenger szine felett. Csak délnek lévén nyitva, ártalmas szelektől ment. Vizét, mely +6-7°R. édes víz, tizenkét bő forrásból kapja, melyek mind a fürdőtelepen fakadnak. Levegője tökéletesen pormentes, üde, a léghőmérséklet nagy napi ingadozásokat nem mutat; átlaga májusban 15° C., juliusban 17.5° C., augusztusban 20° C. Nagyobb mennyiségü csapadék csakis május végétől június hó közepéig észlelhető. A harmatképződés egész nyár folyamán, reggel és este kisebb-nagyobb fokban megvan.
Stósz fürdőben 1895-ben négy nagyobb szabásu épület volt, ezeken kívül három nagy magán-nyaraló. Az épületek száma folyton szaporodik.
A fürdőt környező erdőségben számos jókarban tartott sétány van, kellő számu nyugvóhelylyel ellátva. Bővelkedik kirándulóhelyekben is, minők: a Stószi hegyen álló, bucsuiról nevezetes kápolna; a Fecskehegy, a Rablóka, a Wlaszlovits-féle késgyár, a jászói prépostság, Szomolnok városa, az uhornai tó, a regényes szádelői és áji völgy stb.
A fürdő gyógyhatását levegőjén kívül a vizgyógymód, a fenyő-fürdők, tej-gyógymód, nemkülönben a massage és villanyozás segítik elő. Fürdőorvos dr. Czirfusz Dezső.
Stósz fürdő egyike Magyarország legolcsóbb gyógyhelyeinek. A szobák napi ára 50 krtól 1 frt 50 krig. Egész napra szóló ellátás a közös asztalnál 1 frt 30-tól 1 frt 50 krig. Gyógydíj egész fürdőidőre személyenkint 3 frt. A fürdőhely ajánlható az idegrendszer, a légző és emésztő szervek bántalmainál, a rossz vérkészités eseteiben stb. A betegek legnagyobb része ideggyengeségben, tüdő- és légcsőhurutban, tudóvészben és vértorlódásokban szenvedőkből áll. Az egész fürdőidő alatt 350-400 állandó fürdővendég tartózkodik itt, kinek egy része, lakásszükség esetén, a fürdőtől 20 percznyire fekvő Stósz városban lakik, a hol betegek befogadására szintén elég alkalmas lakás és jó hirü vendéglő van.
A közlekedés és a fürdőhöz jutás elég kényelmes, a mennyiben a kassa-meczenzéfi vonal Meczenzéf állomása, valamint a gölniczvölgyi vasutvonal Szomolnok-huta állomása Stósz fürdőhöz alig másfél órányira fekszik s mind a két helyről kitünő műuton kényelmes kocsikon juthatni a fürdőbe. Posta és távirda-állomás a fürdőben van.

STÓSZ FÜRDŐ.

Kihalófélben lévő mesterségek / Folytatás a posztban

Közel félszáz – hosszú évek óta nem oktatott – szakmából több mint kéttucatnyit érdemes volna, és meg is lehetne menteni
A szemfelszedők és a cipőfelsőrész-készítők mellett a harangöntők, a litográfusok, a gubások, a szűrszabók, a díszítőfestők, valamint a paszományosok és gombkötők is szerepelnek a kihaló kézműves szakmákról szóló friss tanulmány „fekete listáján”. 



Kusinszki Andrást és Kulcsár Andrást a Hortobágyi nemzeti Park területén működő Kézműves udvarba meghívta Galánfi András, hogy kovácsok segítségével bemutassák, hogyan készül a küllős kerék.



B. Nagy János magatarti juhász a szükség kényszerűsége miatt kezdett el kötelet verni és kötőféket készíteni. Beszél a kötélkészítés folyamatairól, hogy mi szükséges mindahhoz, hogy erős, rugalmas kötelet lehessen készíteni.




Az érmelléki Szalacs egykor híres volt sásfonatos, faragott székeiről. 1940-ben még negyven család foglalkozott a faluban az ősi mesterséggel, ma Kovács Imre az egyetlen élő képviselője a szakmának. A nyolcvan éves mesterember legalább 800 széket készített élete során, kizárólag kéziszerszámmal. A helység népművészeti értékeit Kéri Gáspár helytörténész tájházak kialakításával őrizte meg az utókor számára.



Várgesztesi kosárfonás. Közreműködik: Schäffer Antal. 

2016. október 24., hétfő

A kiskunmajsai lincselés / Folytatás a posztban































kiskunmajsai lincselés (egyes említésekben kiskunmajsai népítélet, illetve Neményi-gyilkosság) egy 1956-os forradalom alatt elkövetett emberölés volt. A budapesti forradalom hírét vevő kiskunmajsaiak meg akarták büntetni az MDP települést irányító funkcionáriusait, ám közülük csak Neményi Józsefet tudták elfogni. A fogoly Neményit a tömeg a tanácsháza előtt előbb bántalmazta, majd szinte révületbe esvén agyonverték. Az üggyel kapcsolatban öt főt ítéltek halálra, közülük hármat a megtorlás során ki is végeztek. A Köztársaság téri lincselésre emlékeztető kiskunmajsai események a forradalom kevéssé exponált történései közé tartoznak.


Kiskunmajsa a 20. század közepén jelentős tanyavilággal rendelkező község volt, ahol a lakosság zöme számára a mezőgazdaság jelentett megélhetést. A korszak mezőgazdasági kollektivizálást szorgalmazó, olykor erőszakoskodásba hajló állami politikája Kiskunmajsán is az Alföld többi területén tapasztalt társadalmi feszültséghez vezetett, amit a parasztságot sújtó többletterhek (beszolgáltatás, piaci korlátozások, nyomott árak) csak tovább súlyosbítottak. A társadalom ingerült hangulatát csak tovább szították MDP helyi funkcionáriusai, akik agitációs és vezetői tevékenységük során az előírások jelentette szigort önkényeskedésekkel és arroganciával társították.
Neményi József a kiskunmajsai tanácsnak a történtek idején már 61 éves hivatalnoka volt. Neményi vékony testalkatú, az átlagnál alacsonyabb ember volt. A majsaiak feljegyezték róla, hogy a Magyarországon megszokottaknál jóval sötétebb volt a bőrszíne, ezért egymás között a Négus gúnynévvel illették. A férfi régi kommunistának számított, már az 1919-es évben is szerepet vállalt a Tanácsköztársaság támogatásával. Az 1950-es években Neményi különböző funkciókat viselt a helyi igazgatásban, ő volt a község kereskedelmi ügyekben illetékes előadója, illetve többször dicséretben részesített propagandistája is.Többször írt közérdekű, ám igen száraz hivatali nyelvezetű olvasói leveleket a megyei lapokba.Ellenszenvet legfőképpen azzal vívott ki magának, hogy ő volt a begyűjtési hivatal vezetője is. A beszolgáltatást vezető hivatalnokot nem jellemezte a feladatkör ellátásához szükséges érzelemmentes hozzáállás, intézkedései során Neményi a kifejezeten pökhendi, arrogáns és hatalmaskodó volt. A személyét támadó falfirkák már 1956 októbere előtt megjelentek a község épületeinek falán.

A lincselés

1956. október 27-ére, keddi napra Kiskunmajsára országos állat- és kirakodóvásárt hirdettek, az eseményre ebben az időben még távoli helyekről is érkeztek piacozók. A budapesti forradalom hírére a település helyőrségének parancsnoka azt kérte, hogy a vásárt halasszák el, ám a járási pártbizottság döntése szabad utat engedett a vásárnak. Az utcákon így az események napján a megszokottnál jóval nagyobb volt a forgalom, a településen pedig számos nem helybéli volt jelen, a lincselés miatt később eljárás alá vont személyek jelentős része a vásárba érkezett környékbeli volt. A település helyőrségének nagy részét az elmúlt napokban Szegedre vezényelték, így a rendfenntartásra csak igen korlátozott katonai erő állt rendelkezésre. 11 óra környékén félezer fő körüli tüntető tömeg érkezett meg a kiskunmajsai tanácsháza elé. Az épületet mindössze két katona védte, akik képtelenek lettek volna ekkora tömeg ellenében a rendet fenntartani. A tüntetők követelni kezdték a tanács vezetőinek leváltását, új vezetők kinevezését, illetve Neményi Józsefnek, a beszolgáltatási bizottság egykori vezetőjének kiadását. A tömeg egyre agresszívabbá vált és hamarosan behatoltak az épületbe. A visszaemlékezések itt több ponton ellentmondanak egymásnak. A legtöbbet említett verzió szerint a tüntetők nem találták Neményit a hivatalában, ezért egy 30 fős csoport Neményi lakására és ott fogták el a funkcionáriust. A demonstrálók az elfogott Neményit a tanácsházára vitték, ahol a felháborodott tömeg szidalmazni és ütlegelni kezdte őt. A férfit a felesége próbálta védelmezni, végül egy katona szabadította ki az emberek gyűrűjéből és a tanácsháza légoltalmi pincéjébe zárták. A történet más változata szerint a tüntetők az épületben megtalálták Neményit és kivitték az épület előtt várakozó tömegbe, ahol bántalmazni kezdték. Neményi végül a pincébe került. Bezárásakor a férfi már vérzett, de még nem szenvedett komolyabb sérüléseket.
A tanácsháza előtti tömegen a következő mintegy fél órányi időtartam alatt már koordinálhatatlan érzelmek lettek úrrá, egyre dühödtebben követelték a tanácsi vezetők megbüntetését. Előbb az épületen lévő kommunista jelképeket rongálták meg, majd Kolompár Mátyás a tömegtől biztatva bejutott az épület pincéjébe és ott összeverekedett a nálánál jóval gyengébb fizikumú Neményivel. Végül egyszerűen lefogta és az épület előtti közterületre vitte Neményit. A bejáratnál lévő tömegben Petkó István már egy eltörött zászlónyéllel várta őket, a törött nyél hegyes végét a hivatalnok arcába szúrta, aki a földre került. Neményi megpróbált lábra állni, de a körülötte állók ütlegelni és rugdosni kezdték. Neményi többször is sikertelenül próbált lábra állni, a megvadult tömeg végül néhány perc alatt agyontaposta. Holttestét néhányan a hivatal előtt álló fára akarták felakasztani, ám erről később lemondtak. A hivatalnok halála után a tömeg szétszéledt. Neményi szinte kocsonyává vert holttestét egy lovaskocsi szállította a temetőbe.
A lincselést a tér túloldaláról nézte végig a Néphadsereg helyőrségének 80 katonájával Papp Zoltán őrnagy, akit tiszttársai sürgettek, hogy fegyveres erővel vessenek véget az eseményeknek. Papp azonban gyerekeket látott a tömegben, ezért parancsba adta, hogy nem lehet közbeavatkozni.

Ítéletek a forradalom utáni megtorlás során

A forradalom bukása és a rendszer megszilárdulása után a hatóságok hozzákezdtek az lincselés résztvevőinek felkutatásához. Egyes résztvevőket még október folyamán letartóztatták, másokat csak jóval később találtak meg. Természetesen voltak olyan résztvevők is, akik nyugatra távoztak, így már nem voltak elérhetők a magyarországi hatóságok számára. A forradalom utáni megtorlás során a lincselés résztvevői közül öt főt ítéltek halálra, ezek közül három ítéletet végre is hajtottak. Több résztvevőre és jelenlévőre hosszabb-rövidebb börtönbüntetéseket, illetve vagyonelkobzásokat szabtak ki.
  • Cserkó Endre; zsanai földműves, jelen volt Neményi meglincselésénél. Az események utáni felindultságában hazament Zsanára, félreverte a templom harangját és elkezdte a községben lévő kommunista jelképek eltávolítását. Tevékenységéért 1959 januárjában két év börtönnel és 1000 forint pénzbírsággal büntették.
  • Klucsó Béla: a lincselésben történt közreműködése miatt a Kecskeméti Megyei Bíróság 1958. november 3-án vagyonelkobzásra és halálra ítélte. Klucsó azonban már 1956-ban elhagyta az országot, így a halálos ítéletet nem tudták rajta végrehajtani. 
  • Klucsó Ferenc: a lincselésben történt közreműködése miatt a Kecskeméti Megyei Bíróság 1961. május 17-én vagyonelkobzásra, 10 év közügyektől eltiltásra és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A vagyonelkobzástól eltekintve az ítéletet nem tudták végrehajtani, mert Klucsó Ferenc családjával együtt disszidált. 
  • Kolompár Béla, helybéli segédmunkás; A tanácsháza előtti tüntetésen jelen volt, az első fokú ítélet szerint a tömeget heccelte, amiért 8 hónap börtönt kapott. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság nem látta bizonyítottnak az ellene felhozott vádakat, így büntetés nélkül bocsájtották el.
  • Kolompár Mátyás, kiskunmajsai drótos és segédmunkás; A visszaemlékezések szerint ő volt az a személy, aki a pincéből Neményit kirángatta a tanácsháza előtti térre. Tettéért a Kecskeméti Bíróság 12 év börtönre, a Legfelsőbb bíróság pedig halálra ítélte. 1957. október 7-én Kecskeméten felakasztották.
  • Koncz Sándor, kiskunmajsai fuvaros; A lincselésben való közreműködése miatt a Legfelsőbb Bíróság 1958 szeptemberében életfogytig tartó börtönre ítélte.
  • Patyi István; A beszámolók szerint ő volt az, aki egy törött zászlónyelet szúrt Neményi fejébe, ezért a tettéért a Kecskeméti Megyei Bíróság 1957. február 22-én 14 év börtönre ítélte. Patyi felebezett, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte. 1957. október 7-én felakasztották.
  • Pekó István, mátételkei mezőgazdasági munkás; A lincselésben való közreműködése miatt a Kecskeméti Megyei Bíróság 1957 februárjában 10 év börtönre ítélte. Felebezése után az ügyet tárgyaló Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte. 1957. október 10-én kivégezték. 
  • Rávai Pál; A lincselésben nem vett részt, azonban egy nemzeti zászlóval a kezében ő vezette a tömeget a tanácsháza elé, illetve jelen volt a községi pártház előtti tüntetésen is. 1957-ben tartóztatták le, 1957 novemberében vagyonelkobzással, 10 év börtönnel és 5 év közügyektől eltiltással büntették.
  • Rékasi Jójárt Gergely; 1956 novemberében külföldre távozott. A lincselésben való közreműködése miatt a Kecskeméti Megyei Bíróság teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélte, de az ítéletet nem tudták végrehajtani.
  • Túri Mihály, kömpöci földműves; Jelen volt a tüntető tömegben. Pere során mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy tettlegesen nem vett rész Neményi József agyonverésében, azonban a bíróság ezt bizonyítottnak látta. 1958 novemberében a bíróság életfogytig tartó börtönre ítélte.
  • Papp Zoltán őrnagy, a lincselésbe be nem avatkozó katonai egység parancsnoka volt. A későbbiekben aktívan közreműködött a forradalmi eseményekben, ezért 1957 nyarán elbocsájtották a katonai szolgálatból és letartóztatták. A Szegedi Katonai Bíróság 1958 márciusában vagyonának felét elkobozta, illetve 6 év börtönre ítélte, amit Papp ki is töltött.

A lincselés emlékezete

Neményi Józsefet a restauráció során hősi halottá nyilvánították, 1957 augusztusában pedig posztumusz a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. Az államszocialista időszakban a tanácsháza épületén emléktábla jelölte azt a helyet, ahol a demonstrálók Neményi Józsefet megölték.
Az 1989 előtti megemlékezésekben Neményi a munkásmozgalom mártírja, az 1990 után publikált visszaemlékezésekben inkább egy alacsony rangú ellenszenves hivatalnok, aki jobbára arroganciájának és kegyetlenségének köszönhette sorsát. Ellentétes pályát jártak be a lincselés cselekvő résztvevői, akiket a pártállami sajtó elvetemült gazembereknek festett le, a rendszerváltozás után viszont a megtorlás áldozatául esett vértanúként emlékeztek rájuk. Közülük kiemelkedik Kolompár Mátyás, akire a forradalom egyik legjelentősebb cigány származású hőseként tekintenek.



2016. október 23., vasárnap

A Fehér Gárda mozgalom / Folytatás a posztban

Az 1949 nyarán kibontakozó Fehér Gárda mozgalom egy igazi titkos antikommunista szervezkedés volt. Magát az egész hálózatot csak a vezetők látták át, egy-egy összekötő négy emberért volt felelős, a többiekről nem tudott. A mozgalom láncszerűen épült fel. A fehérgárdisták szűk körben gyűléseket tartottak, arra készültek, hogy amennyiben kitör a forradalom, akkor ők élére állnak a folyamatoknak. Vannak olyan vélekedések is, hogy a Fehér Gárda egyfajta korai előrejelzése a 6 év múlva kitört népfelkelésnek, „egy kis ’56”.
Székkutas

A parasztság kifosztása, a beszolgáltatás és a padlássöprés, az erőszakos téeszesítés, a kulákság elleni hadjárat, a megfélemlítés és az ÁVH terrorja váltotta ki azt az elégedetlenséget, amely a Fehér Gárda ellenállási mozgalom elindításához vezetett. Az első szerveződő egységek 1949-ben jöttek létre az Orosháza - Hódmezővásárhely közötti pusztán. A mozgalom főként a tanyai lakosságot ölelte fel, bár előfordultak Orosházán, Békéscsabán, Makón, Maroslelén és különösen Hódmezővásárhelyen városi-falusi sejtjei is.
Blaho Jénos

A szervezkedés dél-alföldi részének két főszereplője Kovács István és Blahó János volt. Az Államvédelmi Hatóság besúgóhálózata segítségével göngyölítette fel a mozgalmat. Elsőként Blahó Jánost fogták el a hatóságok, majd 1950 őszén fokozatosan tartóztatták le a szervezkedés vezérkarát. A harminc vádlottból Blahó Jánost és Kovács Istvánt halálra ítélték, 22 személyt Kistarcsára internáltak. Kovácsot és Blahót 1951. március 30-án kivégezték.

A 24 éves Kovács István a bírósági tárgyalásakor találkozott utoljára édesanyjával. A halálba készülő fiú úgy búcsúzott, hogy kitépett néhány szálat a hajából és azt adta oda anyjának, hogy maradjon neki valami emlék a gyermekétől.

Blaho Jánosné - börtönfotó




2016. október 22., szombat

Gyilkos sortűz a Kossuth téren /Folytatás a posztban

  • 1956.Október 25. – Gyilkos sortűz zúdul a Kossuth téren békésen és fegyvertelenül tüntető tömegre. Több tucat, egyes becslések szerint 120 halott és nagyszámú sebesült marad a kövezeten. Az elkövetőket máig nem azonosították.

 Az 1956-os forradalom során a Parlamentnél történt sortűzben máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. A téren összegyűlt tömeg vegyes összetételű, civil tüntetőkből állott. A férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek álltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, 1956. október 25. "Véres csütörtök" néven ismert '56 történetében. A különböző források a néhány halottól egészen az ezres nagyságrendig feltételezik a halottak számát. 
 Az Országház előtt október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján több ezer (különböző források alapján háromtól harmincezres lélekszámig…) fős békés, fegyvertelen tömeg tüntetett. Nagy részük az Astoria előtti tömegtüntetésről érkezett, három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők baráti szándékukat kimutatva másztak fel. A tömeg másik részét peremkerületekből érkezett munkások alkották, akik nem tudtak eljutni munkahelyeikre, mert a tömegközlekedés akadozott.
Miközben a tüntetők az Országház felé vonultak, szembehaladt velük egy szovjet harckocsioszlop, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) két, Magyarországra küldött megbízottját, Anasztaz Mikojan és Mihail Szuszlov PB-tagokat, valamint Ivan Szerov KGB-elnököt és Mihail Malinyint, a magyarországi szovjet haderő főparancsnokát szállította. Ők a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Akadémia utcai székháza felé tartottak, ahol részt vettek a Központi Vezetőség (KV) tíz óra után kezdődő ülésén. A szovjet küldöttek nyomására a KV felmentette Gerő Ernőt pártvezetői tisztsége alól, helyére pedig Kádár Jánost választotta meg. A forradalom kitörése után megalakult Katonai Bizottság vezetésével Apró Antalt bízták meg, teljhatalmat adva neki „a középületek, hatalmi központok, ha kell fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”.
Mindeközben a Kossuth téren tüntető tömeg küldöttséget választott, hogy a Parlamentben adják át követeléseiket, de a kormányőrök és a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi ezredének egyik százada, megtámogatva a Parlament előtt felsorakozott hét T–54-es szovjet harckocsival, távol tartották az épülettől a tüntetőket. Megismétlődtek az Astoriánál korábban tapasztalt események, a tüntetők barátkozni igyekeztek a szovjet katonákkal, kétnyelvű röplapokat osztogattak, az őrt álló harckocsik tetejére pedig jó néhányan fel is másztak.
 Pár perccel 11 óra után az MDP ülésén tartózkodó Szerov tábornok úgy döntött, szemlére indul a Kossuth tér irányába. Fedezetét több szovjet és magyar tiszt, valamint egy harckocsi látta el. Látva a szovjet katonákkal barátkozó tömeget, Szerov riasztólövések elsütésére adott ki parancsot, amelyek nagy pánikot okoztak a téren. Az átláthatatlanná váló helyzetben a Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok válaszul a tér szemközti épületeit, a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot vették célba. A tömeg egy része az itteni árkádok mögött próbált fedezékbe jutni, mások II. Rákóczi Ferenc lovas szobránál igyekeztek menedéket találni. Ekkor jelent meg a Báthory utca irányából egy újabb szovjet harckocsi, amely már célzott lövéseket adott le a szobornál összetömörült tüntetők felé. Előbb a mai Vértanúk terénél lőtt ki repeszgránátokat, majd a Nádor utca felé visszavonulva újabb sorozatlövéseket adott le. Ez az akció követelte a legtöbb halálos áldozatot.
A vérengzést követően először az Igazság c. lap október 27-i számában jelent meg az az állítás, hogy a sortüzért a Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről tüzelő ÁVH-sok tehetők felelőssé. Később a köztudatban jobbára ez a verzió rögződött, nincsenek azonban egyértelmű bizonyítékok arra, hogy az épületben valóban ott tartózkodtak volna az államvédelem emberei. A téren ellenben jelen voltak: az orosházi határőr alegység (az ún. 'zöld Ávó') egyik biztosításra kirendelt raja, Szalay Zoltán ÁVH-alezredes irányítása alatt részt vett a lövöldözésben, ők a Parlament előtt álló szovjet harckocsikhoz közeli tüntetők felé lőttek. Az utólagos történészi kutatások szerint azonban a vérengzés fő okozója a második hullámban érkező szovjet harckocsi volt, a neki kiadott pontos utasítások viszont továbbra is tisztázatlanok. Hasonlóképpen bizonytalan, hogy a téren jelen lévő ÁVH-egység volt -e a sortűz kezdeményezője.
A zűrzavart tovább fokozta, hogy az Akadémia-utcai pártközpont megerősítésére érkező egyik határőr alegység a pártházban lévő ÁVH-sokkal és az ott tartózkodó szovjet katonákkal egy véletlen folytán tűzharcba keveredett. Sortűz érte – valószínűleg egy szovjet tank fegyvereiből – azt a termet is, ahol éppen Mikojan és Szuszlov szovjet vezetők tárgyaltak. Ekkor vesztette életét a pártház előtt tüntető küldöttség egyik tagja, I. Tóth Zoltán történész akadémikus, az ELTE Történettudományi Karának dékánja. Társa, az épületbe behúzódó Hanák Péter történész – egyetemi tanár túlélte a sebesülését.
Farkas Tamás, az MTI munkatársa így emlékszik a tér képére a vérengzés után: "A kettes villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt. Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs, hogy 20 volt vagy mennyi…"'
 Az áldozatok számáról nincs biztos adat.
Kő András és Nagy J. Lambert kutatásai szerint legalább 75-en vesztették életüket a Parlamentnél és környékén leadott sortüzekben (14-en a kórházban) és 284-en sebesültek meg. Egyes szemtanúk tizenkét olyan megrakott teherautóról számoltak be, amelyek a sortűz áldozatait szállították el a térről. Körömi Teréz kutató 234 áldozat nevét gyűjtötte össze. Kéri Edit 1000 főre becsüli a téren elesettek számát, Mikes Tamás pedig október 24 -én 820 halottat számolt meg egy ismerősével együtt, a Kerepesi temetőben, 50-es gúlákba rakva. Annyi bizonyos hogy a sortűzzel kombinált szovjet T-54 es harckocsik repeszgránátjainak iszonyatos pusztító ereje lehetett…
A Kossuth téri sortüzek ölték meg többek között Gárdos Pétert, az MTI fotóriporter gyakornokát.

  • A vérengzés 50 évfordulóján a rendőrök nem engedték meg 56-os veteránok egy 20-30 fős csoportjának, hogy megkoszorúzzák a téren lévő 1956-os emlékművet. Nem koszorúzhatott többek közt Fónay Jenő sem. (Az emlékmű arra a területre esett, amely kordonnal volt körülzárva, mióta 2006. október 23-án hajnalban a rohamrendőrök kiszorították onnan a Gyurcsány Ferenc kormányfő ellen tüntetőket.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...