2016. március 2., szerda

Mezítláb Magyarországon 1902-1942 / Folytatáshoz kattints a posztra


 A monarchia összeomlása és a vesztett háborút követő trianoni országcsonkítás gazdaságilag mélypontra juttatták a társadalmat. A politikai terror és minden haladó erő és gondolat üldözése jellemzi ekkor a társadalmat. Matolcsy Mátyás 1925-től 1943-ig terjedő időszakra ún. jóléti indexeket számított a lakosság három nagy csoportjára.
A mezőgazdasági népesség életszínvonala az 1933/34-es években került mélypontra.
A munkások reálkeresete 1943-ban 20%-al volt az 1929-es szint alatt.
A tisztviselőknél a több egymást érintő fizetéscsökkenés ellenére Matolcsy nem mutat ki jelentős reálkereset csökkenést. Ebben a körben a tömeges elbocsátások és a fiatalabbak tejes elhelyezkedési képtelensége okoztak általános nehézségeket a 30-as évek közepéig. 
 A munkásság bére a harmincas években szinte elfogadhatónak tűnik, a 4 pengő körüli átlagos napibérrel, 100 pengő körüli havi keresettel. A városokban a lakás havi bére 25-30 pengő körül volt. A lakásviszonyok 1920 és 1930 között alig javultak. A munkásság helyzetét súlyosbította a munkakörülmények romlása.  A munkaidő továbbra is relatíve hosszú maradt.  Az üzemi balesetek száma állandóan növekedett.
A szegénység megítélése szempontjából különösen fontos a keresetek roppant nagy szóródása. A teljes jövedelem-eloszlásról csak becslések vannak. Az egyiket Matolcsy készítette a harmincas évek közepén. A gazdagok jövedelme ötvenszerese, a középosztályé a négyszerese volt a szegényeknek.


 Az 1930.évi népszámlálásból kiindulva végzett becsléseket Rónai-Horváth Jenő, valamennyi foglalkozáson belül megkülönböztetve 5 kategóriát: gazdagok, középosztály, kispolgárok, állandó munkások, szegények. Ebben a tagolásban nemcsak a jövedelem a szegénység kritériuma, hanem a létbizonytalanság is. A jövedelmi kritérium szigorúbb elbírálása mellet szegénynek tekinthető a kispolgárok jelentős része és az állandó munkásság is. Budapesten a lakosság negyede-ötöde volt közsegélyre szoruló ínséges (pauper).
ontjából különösen fontos a keresetek roppant nagy szóródása. A teljes jövedelem-eloszlásról csak becslések vannak. Az egyiket Matolcsy készítette a harmincas évek közepén. A gazdagok jövedelme ötvenszerese, a középosztályé a négyszerese volt a szegényeknek.

 Összefoglalva: a két világháború között a szociális szegénység aránya az időszaktól függően 55-75 százalék között mozoghatott, a legmagasabb aránnyal a harmincas évek közepén. A harmincas évek közepéig a szociális szegények jelentős része szegényebb volt mint az I. világháború előtt, és a pauperizmus félmillió feletti és olykor az 1 milliót közelítő tömegű lehetett






FOTÓK : Fortepan

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...