2016. december 30., péntek

Szilveszteri és újévi népszokások / Folytatás a posztban

SZILVESZTER NAPJA (DECEMBER. 31.)
Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban óévi hálaadást tartanak. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja az hogy, biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét.
A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepe van a zajkeltésnek, melynek elnevezései: kongózás, csergetés, pergőzés, gulyafordítás. Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése elsősorban az erdélyi protestáns vallású falvakra volt jellemző, de szórványosan előfordult másutt is. Pl. a kalotaszegi Nyárszón fél tizenkettőtől fél egyig húzták a harangokat: elbúcsúztatták az óesztendőt és összekötötték az óesztendőt az újjal, majd aranyosvizet merítettek a kútból, vagy a forrásvízből. A kalotaszegi Magyarlónán, amikor megkondul a harang, tüzes kerekeket eregettek le a hegyről és kiáltották: "Boldog újévet!" Az idősebbek szerint minden évben gurítottak egyet, ezzel jelezték, hogy: "Tüzes kereken jött be az újév!"
Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása iránt. A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi időből történt.
HARSOGTATÁS, HEJGETÉS (DECEMBER 31.)
Gyimesbükkön (Csík vármegye) a fiúgyerekek óesztendő délután indulnak el, 2-6 fős csoportokban. Általában 10-18 éves korukig járnak harsogtatni. Az egyik szereplő neve a"pap", aki a ház előtt mondja el a történetet Szent Szilveszterről. Ezután minden jót kíván a ház lakóinak. A házba betérve már együtt éneklik el a "Jó estét, jó estét kedves házigazdánk..." kezdetű dalt. A harsogtatás további szereplőinek fontos eszköze az ostor, amelyet kenderszöszből, 8-10-12-es fonattal készítenek.
A moldvai hejgetés vagy urálás a legények óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása. A hégető vagy uráló a szöveget mondja és a "bikát" szólaltatja meg. A bika fadézsából készül, melynek száját vékony báránybőrrel lekötik, s közepére egy lyukat fúrnak, s azon át vezetnek ki egy lószőrköteget. A hangszert a lába között tartja a földön az uráló és megnedvesített kezét húzogatja a lószőrön, amely dörmögő, bikát utánzó hangot ad. A csoporthoz tartozhat a medvealakoskodó és a gazdája (cigánynak öltözve), vőlegény, menyasszony, ostorosok. Társulhatnak még zenészek. pl. dobos, furulyás.
Lujzikalagoron (Bákó megye) a hejgető legények ostorpattogtatással, kürtöléssel, csengettyűszóval, nagy zenebonával mennek. Mikor egy lányos házhoz elérkeznek, megkérdezik:"Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?" Megállnak az udvaron és az uráló elkezdi hangosan recitálni a köszöntő szövegét.
A refréneknél az uráló megrázza a csengettyűit, s a többieket is zajkeltésre biztatja. Mire azok is nagy lármát csapnak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal és közbe-közbe nagyokat kurjongatnak. Ezt követően a búza élettörténetét mondja el az uráló a mag elvetésétől a belőle történő kenyérsütésig, majd jókívánságokat mondanak a ház népének. Az urálás közben a medve is táncol egyet, ijesztgeti a háziakat, elsősorban a lányokat meg a fiatalabb menyecskéket, gyermekeket. A szokás elsődleges célja a gabona, a kenyér tehát a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre.
ÚJÉV NAPJA (JANUÁR 1.)
Január elseje a polgári év kezdőnapja. A középkorban december 25-én, azaz Krisztus születésének napján kezdődött az év. A XIII. Gergely pápa-féle naptárreform (1582) a polgári év kezdetévé január elsejét tette, az egyházi év mindmáig advent első napjával (a karácsonyt négy héttel megelőző vasárnappal) kezdődik. A változó évkezdet miatt az újévet sokfelé kiskarácsonynak nevezték. A január elseji évkezdet Magyarországon már 1587-ben életbe lépett.
Úgy tartották, hogy amit ezen a napon cselekednek, az hatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. Tilalmak fűződnek ehhez a naphoz. Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni.
Január első napja alkalmas idő a férjjóslásra. Pl. a bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit látnak először, olyan nevezetű lesz a férjük. Szokás volt újévkor kora reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek szigorú tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, elrepítené a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előre túrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Szokás volt egész kenyeret szegni, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újévkor megrázzák a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, hogy szerencsét hoz. Az időjárásra is jósoltak, többnyire úgy tartják a jó idő jó esztendőt jósol. Ezen a napon fiúgyerekek jártak házról házra köszönteni. Az köszöntő gyakran nem más, mint a jókívánságok versbe szedése.


Kecskealakoskodás

Szűzgulyafordítás

Szilveszteri tűzgyújtás

Szabadság téri bankrablás / Folytatás a posztban

A Szabadság tér fél évtizeddel később. A rablók a bal oldali épületet támadták meg.

Szabadság téri bankrablás a két világháború közötti időszak egyik legsúlyosabb magyarországi bűncselekménye volt. 1934 utolsó napján egy bűnözőkből szerveződött csoport megkísérelt kirabolni egy Szabadság téren álló bankfiókot. A mészárlásba torkoló rablást a fiók egyik ügyfele szakította meg, aki megfutamította a támadókat. A támadók zsákmány nélkül kényszerültek menekülni. A bűnüldöző szervek egy napnál kevesebb idő alatt elfogták a bűnszervezet tagjait.

Szepesi László és Radovics László autószerelők 1934 februárjában szabadultak egy két hónapos börtönbüntetésből, amelyet autólopásért kaptak. (A Városligetben akartak elkötni egy várakozó kocsit, de elfogták őket) Szepesi és Radovics László már korábban is követtek el rablásokat. A börtönben ismerkedtek meg Tari Nándor asztalostanonccal, akinek szintén volt autószerelői tapasztalata. A három férfi szabadulásuk után is kapcsolatban maradt és közösen kezdtek bűncselekmények megtervezésébe. Szepesi szabadulása után elhelyezkedett az autóimporttal foglalkozó Nemzetközi Gépkereskedelmi Részvénytársaságnál. A bankrablások ötletét Tari Nándor vetette fel, ő szerzett fegyvereket is, amelyekkel a bankrablásokat bonyolítani akarták. A csoport első akciójára 1934. május 15-én a budapesti Klauzál utcában került sor, ám a csoport zsákmány nélkül volt kénytelen távozni. November 22-én a Bank utcából mindössze 2000 pengőt sikerült elrabolni, a november 30-i Széchenyi utcai rablás szintén kudarccal végződött. A csoportnak nem szegte kedvét a kudarc, újabb akciókra készültek.

A bűnözők választása a budapesti Szabadság téren álló, a Tőzsdepalotával szomszédos és nagy forgalmat bonyolító Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókra esett. A rablásra való felkészülés egy lényeges pontja 1934. december 28-a volt, amikor a banditák egy külterületen kipróbálták a fegyvereiket. Azt is eldöntötték, hogy a támadást december 31-én a délelőtti órákban kell elkövetni, mivel ilyenkor a fizetések felvételéhez a bankok nagyobb mennyiségű készpénzt küldtek fiókjaikba. A rabláshoz autót is szereztek, amelyet a legjobb vezetői tudással rendelkező Szepesi vezetett. A bank kirablásának tényleges feladatát Radovicsra és Tarira osztották. A rajtaütés előtti órákban Buda hegyvidéki területein elmaszkírozták magukat, hogy a rablás során ne legyenek felismerhetőek.

1934. december 31-én délelőtt a trió autóval érkezett a bankhoz. A két-két pisztollyal felszerelt Radovics és Tari a fiókba mentek, Szepesi pedig az autónál maradt. A bankfiókba belépő Tari és Szepesi előbb úgy tettek, mintha beállnának az ügyeiket intézők közé, majd a pénztárfülkékhez érve hangosan felkiáltottak: „Bankrablás, fel a kezekkel!”, illetve „Mindenki távozzon a helyéről, mert lövök!”. Az ezután következő mintegy fél percben elszabadult a pokol. A rablók tüzet nyitottak és a banki dolgozók irányába célzott lövéseket adtak le. A pénztárfülkében ülő Jójárt Gézát több lövés is érte, a férfi utolsó erejével a bank üvegajtajához ment, azon keresztülesve kizuhant az épület előtt futó járdára és meghalt. A két rabló mindeközben folyamatosan lőtte a fiókban tartózkodókat, akik közül többet meg is sebesítettek. Az alkalmazottak menekülését látva Radovics megpróbált beugrani a pénztárfülkébe, ám ekkor a rablás menetében váratlan fordulat állt be. Az egyik oszlop mögött a világháborús veterán Szalay Miklós rejtőzött. Szalay az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője volt és a Liga munkatársainak béréért érkezett a fiókba. A nagyobb összegek felvételekor Szalay mindig fegyvert hordott magánál, így volt ez a rablás napján is. Már a sorban állás ideje alatt kiszúrta a két bankrablót, még a rablás megkezdése előtt egy oszlop mögé húzódott és elővette táskájába rejtett pisztolyát. Szalay Miklós pont akkor lépett elő az oszlop mögül, amikor Radovics megpróbált átmászni a pénztárfülkét védő rácson. A főkönyvelő tüzet nyitott a rablókra és Radovicsot el is találta a jobb lapockáján. A bankrablók annyira meglepődtek Szalay közbelépésétől, hogy menekülőre fogták, kifelé indultak a fiókból. A bank ajtajában Tari egy egykori tanulótársával, Benyák Józseffel találta szembe magát, aki pénzt váltani érkezett a fiókba. Tari megrémült, hogy egykori tanonctársa felismeri, ezért a férfit szinte gondolkozás nélkül agyonlőtte.

A bankból kirohanó társakat Szepesi László várta autóval. A két rabló beült az autóba, még leadtak egy lövést az őket megállítani akaró taxisofőrre, majd Szepesi gázt adott és elhajtottak. A tűzharc utolsó lövését egy Mocsai Géza nevű közelben tartózkodó autószerelő adta le a menekülő bankrablókra. Mocsai ügyesen célzott, lövése az autó karosszériáját átütve eltalálta Radovics csuklóját. A bankrablókat ez nem akadályozta meg abban, hogy kereket oldjanak. A helyszínen több könnyebb sérült mellett két halott és két életveszélyesen megsérült áldozat maradt. (Az egyik sebesült banktisztviselő három nap múlva belehalt sebeibe, így a rablás mérlege három halott volt.)

A rablók elmenekültek a tett helyszínéről. A helyszínt elhagyva a Svábhegyre mentek, ahol átöltöztek és megpróbálták bekötözni a sérült Radovics sebeit, ám csak leragasztani tudták azokat.
A rendőrök nagy erőkkel szálltak ki a Szabadság térre. Az akció helyszínén tartózkodó tanúknak feltűnt a rablókat menekítő autó vezetőjének a korszakban szokatlan vezetői tudása, így a rendőrök kezdettől fogva autóvezetéssel szoros kapcsolatban álló személyt kerestek. A nyomozók körbejárták a környékbeli garázsokat, a Nemzetközi Gépkereskedelmi Részvénytársaságnál pedig jelezték számukra, hogy az ott foglalkoztatott Szepesi László aznap nem ment be dolgozni. A rendőrök a lakóhelyén keresték fel Szepesit, aki bűnözői múltja miatt eleve gyanús volt a rendőröknek, ezért a rablót bevitték a rendőrségre. Tari nem törődve a kockázattal felszállt a Szepesiéket szállító villamosra és szemeivel jelezte Szepesinek, hogy kész agyonlőni az detektíveket. Szepesi azonban leintette Tarit és jelezte, hogy szerinte csak egy régebbi autólopási ügye miatt kísérik be a rendőrök. Tari így végül leszállt a villamosról és eltűnt. A rendőrségre beszállították Szepesi ismert barátait, Radovicsot és Tari Nándort is. A nyomozóknak a rendőrségen feltűnt, hogy Radovics tétován, esetlenül mozog. Levetkőztették, testén megtalálták Szalay Miklós és Mocsai Géza lövéseinek nyomait. Radovics lelepleződése után bevallotta a rabláskísérlet és a gyilkosságok elkövetését. A rendőrök hamarosan elfogták Tari Nándort is, a három bankrabló pedig beismerte a korábbi rajtaütéseket is.
A rablókat alig másfél hónappal később bíróság elé állították. A tárgyalások során mindhárom bűnöző a többiekre nézve terhelő vallomást tett, saját szerepüket kisebbíteni igyekeztek. Az első fokon eljáró Budapesti Büntetőtörvényszék előtt Tari bűnösnek vallotta magát. Vallomásában azt állította, hogy lövéseiket úgy irányították, hogy ne legyenek sebesültek, a lövöldözéssel pusztán meg akarták rémíteni és együttműködésre bírni az alkalmazottakat. A Büntetőtörvényszék 1935. február 16-án hozott ítéletet. Radovicsot két ember, Tarit egy ember meggyilkolásában találták bűnösnek, ezért mindkettőjüket halálra ítélték. Bár nem vett részt a lövöldözésben és a gyilkosságokban, de szervezői és felbujtói szerepe miatt halálos ítéletet mondtak ki Szepesi Lászlóra is. A másodfokon eljáró Ítélőtábla 1935 júniusában tartotta az ügy tárgyalását és egyetlen nap alatt jóvá is hagyta a halálos ítéleteket. A harmadfokon eljáró Kúria a halálos ítéleteket november végén tárgyalta és jóváhagyta azokat.
A három bűnözőt 1936. január 22-én a reggeli órákban a Gyűjtőfogház udvarán kivégezték.

2016. december 29., csütörtök

A Felvidék visszatérése - 1938 / Folytatás a posztban


A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de 13-án megszakadtak.
A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést.

Komárom visszatérése 1938. nov. 6.
Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg, Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt).
A visszaítélt területekre 1938. november 5-10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el.







Levél a Jézuskának-1930 / Folytatás a posztban

Komárom, 1930. december 25.




2016. december 28., szerda

A kástu / Folytatás a posztban

A kástu (régies nevén fölkástu) jellegzetes őrségi épület, amely egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására alkalmas építmény.
Több típusát használták. Legismertebb, egyben legritkább formája a módos telkeken álló emeletes kástu, aminek egyetlen autentikus példánya a szalafői Pityerszeren áll. Ezt a kástuformát örökíti meg Nemesnépi Zakál György is:
„°Említtést érdemel még az ugy nevezett Kástu, a'melly fábul rakott kis épület egy emeletre. Az emelet alatt Pincze vagy kamara tartatik (mivel az Eörséghi Földbe a könnyen szivárgó víz miatt mélly pintzét nem lehet ásni). Az emeletbe pedig, a' melybe a' tsinossan össze átsolt de be nem sározott oldal boronnák között a' szabad levegő bé lenghet, fel akogatott hus, szalonna, 's más egyéb főzelék tartatik.
 Gyakoribb típus volt a domboldalba épült pincés fölkástu, amelynek előteres ajtaja a lejtőre nyílt. A földszinti kástu mögött volt a kamra, és az alatt egy kisebb vagy nagyobb pince, amelynek lejárata a kamrából nyílt. Egyes fölkásuk alatt ólak voltak.
Szintén elterjedt az általában egy helyiségből álló kiskástu vagy a földszintes kástu, amely boronából épült kisméretű zsupptetős ház tölgyfagerendákra építve. Nem sározták sem kívül, sem belül. Bent polcok voltak körben a falakon az edények, élelmiszerek számára. A kástu fontos szerepet töltött be a paraszti világban. Ezt is mutatja, hogy állandóan zárták és csak a gazda vagy a gazdasszony léphetett be. A fából készült kástuk építésének kora akkor áldozott le, amikor az erdőirtás következtében nem volt elegendő a fa.
A Vendvidéken is valamikor voltak kástuk, ezekből ma már csak egy-kettő maradt fenn.
 A kástu az szín, présház, kamra együttesen egy kétszintes épületben. Pityerszeren (Szalafőn), ahol eredeti helyén, a falumúzeumban látható ez a népi építészet egyik legkülönlegesebb, szép emléke. Mindez páratlan látvány az ide látogatóknak.

Földszintje két helyiségből áll; bal oldalon a kamra, mellette jobbra a nyitott szín. A földszinti rész boronafala, kívül-belül sárral tapasztott, fehérre meszelt , alul keskeny sárga színű lábazati sávval. A sározás a téli hideg ellen védte a hordókat. A kamrában hombárok, hordók álltak, melyekben lisztet, ecetet, káposztát tartottak. Ezeken kívül más háztartási eszközök is befértek ide: teknők, kádak. A nyitott színben oldalorsós szőlőprés látható, előtte szekér, mellette eke, a taliga a borona , a szántutézsola, a csikuti.
A kástú a Pityerszer 1. számú portáján található meg. A 19. század első felében épült. Ma már Magyarországon egyedülálló ez az emeletes kamra, amely keresztvéges boronafalakkal, zsúpfedéssel készült. Az emeletes építmény rendkívül ritka a magyar népi építkezésben. Az egykori kerített házon házon kívül álló emeletes vagy másképpen fölkástu a jószágos és éléskamra egyesített megoldását képviseli.
Az emeleti kástuba létrán vagy feljárón lehetett feljutni, amely a tornácos ürögbe vagy a kástú pitvarba vezetett. Innen kisajtón lehetett a kástuba feljutni, amely csak a nyitott ajtón és a kis szellőző nyíláson kapott világosságot. A rácsozott szellözőnyílásokat még szíjáccsal is befonták. Az emeleti részen a boronafalak sározatlanok. Itt tartották a zsírnak való szalonnát a sonkát és más húsféleségeket. Ezt szalonnarudaknak nevezték. A földön sorakozó favindőkben zsírt, kölest babot és más szemes terményt tartottak. Az élelmiszereken kívül még sok más limlom is megfért a fölkástúban. A falakon elhelyezett pócákon (polcokon) üvegek állottak, de a 10-15 literes pálinkásüvegeket már ládákban helyezték el. A ládákban, kópicokban aszalt gyümölcsöt is tartottak.
 A szín padlásaként un. színhiélt vagy fütyülikat találunk, amelyek ugyancsak a kástu-pitarból (pitvarból) nyílik. Itt mindenféle gazdasági hulladékot, szerszámot, ócska holmikat tartottak (hátha jó lesz még valamire). Sokszor ebben és a feljebb lévő kástúhiélben száradt a leny is.
Az emeletes kástu mellett található a vízgyűjtő tóka, melynek a mélysége 3-4 méter. A porta tartozéka még a kástú mögötti deszkafalu sátortetős gerinc , oldal és vendégszelemenes tetőszerkezetű pajta. Az egyszerű pajta hosszanti oldalain egy-egy kétszárnyú kapu tette lehetővé a szekerek átjárását. A kástú felőli kapu mellett személybejáróként szolgáló kis ajtó is található.

2016. december 14., szerda

Sub regula / Folytatás a posztban

Érdekes, sajátos szokása volt a kassai iparos népnek a "Sub regula" nevezetü táncz, mely mindaddig dívott, míg a czéhek fennállottak. A "sub regula" elnevezés onnan eredt, hogy bizonyos szabályok szerint kellett e tánczot lejteni.
A sub regulát különösen a kőmivesek és ácsok meg a mészárosok bálján járták s általában csak az iparos osztályban volt honos. Az úri körökben nem ismerték, noha az urak is szivesen látogattak el koronkint a sub regulákra.
A sub regula táncz alakja leginkább a polonézzal hasonlitható össze. A táncz rendezőjét a bálbizottság saját emberei közül választotta. Az illetőnek jó tánczosnak, deli legénynek és erélyes rendezőnek kellett lennie. A rendező atillában és ez alkalomra készült diszes kalpagban állt a sor élére. A kalpagot több színes szalag, gyöngysorok ékitménye és tollforgó diszítette. A rendező jelvénye széles nemzeti szinü szalag volt, melyet vállán átvetve viselt.
A sub regulát tánczoló leányok nem ültek, hanem sorban kellett állaniok. Nagy kitüntetés volt annak, a ki megkezdé a forgóst, vagyis a kit először szólitott tánczra a rendező. Éjfél előtt csak a hajadonok vehettek részt a tánczban; éjfél után az aszonyok is tánczolhattak.
A czigányok a terem közepén helyezkedtek el, s a rendező kiválasztván párját, megadta a jelet a sub regulára. Megjegyzendő, hogy imádottját soha sem választhatta. Erre is volt szigoru regula. A rendező tánczát, mely sajátképen nem volt egyéb, mint a sub regula táncz dallamára lejtett séta, egyedül járta párjával. Mikor igy körülsétálták a termet, a rendező ahhoz a legényhez vezette a leányt, a kinek a nevét megsugta neki. A többi leánynak már a rendező választott párt, tetszése szerint. Valószinü azonban, hogy eleve meghallgatta kinek-kinek titkos kivánságát. A sorba állott párokat a rendező vezette. A táncz megnyiltakor pénzt dobáltak a czigány elé tett tányérra, mert belépti dij nem volt ezeken a mulatságokon.
A sub regula eltartott egy-két óráig, néha tovább is. A rendezőnek gyakran szűk volt a terem s kivezette a tánczoló párokat, mint később a négyes utolsó figurájában is szokás volt, a mellékhelyiségekbe, sőt a szabadba, a hóba is.
A sub regula melodikus dallamát a "Tábor" városrész czigányai közül már csak egy-kettő ismeri. Nemsokára feledésbe merül egészen. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" szerkesztősége lejegyeztette e dallamot a czigány játéka után, Káldy Gyula átirta zongorára s ebben az alakban közöljük. Sajátságos, lengyel és magyar motivumokból ötletszerüen egybeszőtt, különös ritmusu, 2/4, 3/4, 5/4 ütemekben hirtelen változó dallamu táncz ez.
A sub regula vége mindenkor a csárdás volt.
A sub regulás mulatság rendesen egy hétig tartott. Ha egy nap az egyik kidőlt, eljött másnap. Pénteken szünetet kellett tartani, mert bőjt volt, valamint a rendezőnek sem volt szabad imádottját választani az első, a forgós tánczra, nem volt szabad a többi legénynek sem imádottját választani az utolsó estéig. Ekkor pattant ki minden titok, mert ez volt a szerelmesek estéje s ki-ki szive választottjával tánczolt. S a kinek nem jutott, vagy a ki nem választhatott, azt is szigoruan megregulázták.


Bálosok.
A terem falán, színes szalagon függött egy nagy lyukas fakanál, a "csapó". A "lézengő bálosokat" (mai értelemben rendezők) e lyukas kanállal serkentette tánczra a főrendező. Ki erre sem forgatta meg a lányokat, neve följegyeztetett, s a bál után illendőképen megfenyitették. Az erre kiszemelt biróság egy hatalmas legény által bizonyos számu botütéseket méretett a lomha vagy borszerető bálosra.
Mivel a bál költségei igen megviselték a bálosok (bálrendezők) kaszszáját, a közönség az utolsó estén - belépti díj czimén - szintén hozzájárult az egyleti dinom-dánom fedezéséhez. A kitől hogy telt, 2 pengő forintot is adott a költségekhez. Ezt is már csak hajnalban fizették s hajnali fizetségnek keresztelték el.



"SUB REGULA" TÁNCZ.
Zongorára átirta Káldy Gyula. Mérsékelten.

A bálosok élőszóval hívták meg női vendégeiket a bálba, sőt a kiket nagyon meg akartak tisztelni, azokért lámpással mentek el, s ugyan igy kisérték haza is.

KASSA RÉGI SIRKÖVEI./ Folytatás a posztban

A régi városi polgárok temetkezési szokásai már azért is figyelmet keltenek, mert a képzőművészetekkel s heraldikával való szerves összefüggésük által műtörténeti tekintetben többé-kevésbé tájékozást nyújtanak és sokszor oly kérdéseket oldhatunk meg általuk, melyekre hiába várnánk feleletet a történelemből.
Egy középkori város exkluziv, zárt jellege, mely a magán, társadalmi s politikai élet minden fázisában megnyilatkozott, kiterjedt még a halottak országára, a sírkertre is, melyet a templomok köré szorosra vont s elkerített térre: coemeteriumra, czinteremre szoktak volt elhelyezni. A municipális élet terén, vagy a város körül egyéb tekintetben érdemekre szert tett kiváló egyének: birák, consulok, világi s egyházi főemberek a templomok kriptáiban helyeztettek örök nyugalomra és sírjaik fölé többé-kevésbé díszes táblák, sírkövek emeltettek. A kisebb állásu tisztviselőket a templom közel szomszédságában, a közsorsu s kevésbé tehetséges conciviseket pedig távolabb ásott sirokban temették el. Minél előkelőbb volt életében a megboldogult, annál közelebb jutott a templomhoz, természetes tehát, hogy azok sírkövei maradtak fenn a legtovább, kiknek ilyen emlékei a templom falába belülről vagy kívülről megerősítve valának.
A kassai dómnak ujjáépítése alkalmával kitünt, hogy a meglévő székesegyház helyén egy korai csúcsívben épült kisebb kiterjedésű, polygonál záródásu egyhajós templom, a Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt első plébánia-templom állott, melyről már egy 1285-ben keltezett okmány megemlékezik. E templom a XIV. század második felében tűzvész által elpusztulván, a jelenlegi Erzsébet-templom felépítéséhez az elpusztult s lerombolt templom sírköveit is felhasználták. Ez magyarázza azt, hogy a kassai legrégibb sírkövek a javítás alatt álló székesegyház oszlopai és pillérei alól kerültek napfényre.
E sírkövek jobbadán annyira meg vannak már rongálva, hogy föliratik sok helyt teljesen olvashatatlanok; a legrégebbiek felirás nélküliek, az ujabbak felirást is viselnek. Összes számuk meghaladja az ötven darabot.
Legrégibb sírkövek.
A felirás néküliek a XIV. század közepe tájáról (1320-1350.) származnak. Főalakjukat egy félköríves talpon álló nagy kereszt képezi, melynek végei góth liliomokban végződnek vagy orr-díszszel ékesítvék.
Előállításuk úgy történt, hogy a megkívánt keresztalakot a talppal együtt a kőbe jó mélyen bevésett árok által előtüntették s hogy a bemetszett kereszt idoma elütő s feltünő legyen, az árkot szuroknemű fekete anyaggal kitöltötték. Miután e sírköveken minden felirás és egyéb útbaigazitó jel hiányzik, mint az első számu sírkő mutatja, meg nem állapítható, kiknek sírjai fölé emeltettek.
Valamivel újabbak a XIV. század második feléből eredő azon sírkövek, melyeknél a kereszt függőleges gerendájára elhelyezett paizsot s ebben családjegyet találunk, mint azt a 2. és 3. számu sírkövön látjuk. A paizs e korban felül egyenes vágásu, sima, alul kihegyesedő háromszögalaku, kajácscsal nem bír s (heraldikailag véve) jobbról balfelé dül. A kereszt talpát itt is félkörös ívek alkotják. A családjegyek, melyek Németországból származtak át ide, e korban egymást különféle helyzetben keresztező és változatosan összetett egyenes vonalakból állanak és csak később, a XV. században, kapcsolatosak görbe vonalakkal. E jegyek egyes polgárok és polgárcsaládok czímereiül szolgáltak, s e czélra azokat paizsokba foglalták, pecsétlőkbe s gyűrükbe metszették s velök okmányokat pecsételtek, mi teljes érvényü volt a sajátkezü aláirással.

Kassa régi sírkövei 1. sz.. (Podleszny A. felvételei.)

Kassa régi sírkövei 2. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Feliratos sírkövek.
A XIV. század utolsó tizedeiben a sírkő szegélyét már majusculás góth felírás köríti s ez a megboldogult nevét s a halálozás idejét tudatja velünk.
Unikum sírkő.
A paizs egyenes vágásu fején, a régi tornapaizsokra némileg emlékeztetően, a jobb felé eső részen félkör alakban ki van vágva. Eddig unikum hazai sírköveinknél. A pajzs mezeje puszta, vagy családjegyet tertalmaz, mint a 4. számu sírkő; a mélyedések sokszor szuroknemű fekete anyaggal töltvék ki. Időrendben bemutatunk néhányat.
Az egyik sírkőnek (5. sz.) fölirata:
E szerint tanusítja, hogy az 1374-ik évben elhunyt Seip András (vagy talán Seipner) kassai polgár sírköve van előttünk.

Kassa régi sirkövei 3. sz. (Podleszny A. felvételei.)

Kassa régi sirkövei 4. sz. (Podleszny A. felvételei.)
A másiknak (6. sz.) felirata a következő:
E szerint e sírkő Jakab polgár édes anyjának: Katalin asszonynak sírköve. A paizsban családjegy látható, a halálozás éve 1375.
Végre a harmadik családjegyes sírkő 1378-ból egy Jacobus Polonus nevü, Lengyelhonból ide szakadt polgár sírját diszíté.
Megemlítjük, hogy előfordul e századból egy olyan sírkő is, melynek czímerpaizsa kivételesen s a heraldika szabályaitól elütőleg, balról jobb felé dül.
Sírkövek a XV. századból.
A XV. százd első feléből sírkő nem maradt reánk, minek magyarázatát abban találhatjuk, hogy a templom építés alatt állván, abba s közvetlen melléje nem temetkezhettek. A század msáodik felének sírkövei stíl tekintetében lényeges eltérést mutatnak a XIX. századiakhoz képest. Ezekről elmarad a nagy kereszt alakja, s a főteret egy csúcsíves fülkét ábrázoló féldombormű foglalja el; ez alá van helyezve a czímerpaizs, mely e században többnyire kajácsos s alul kerek, vagy bevágott.

Kassa régi sirkövei 5. sz. (Podleszny A. felvételei.)

Kassa régi sirkövei 6. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Az idetartozó sírkövek közül a legnevezetesebb Cromer Ágoston kassai szenátoré 1472-ből (7. sz.) Minusculás felirata:
† hic . iacet . famosus dnus .
Augustinus Cromer . guondam. .
consul . Cassovien . et . fundator
huius . capelle . q. obiit .
Anno . m . CCCC . IXXII.
A sírkő közepét Cromer Ágoston családjegyével ellátott paizs tölti be, alatta pedig mondatszalagon a fohász olvasható:
Orate . deum . pro eo.
E sírkőből tudjuk meg, hogy Cromer Ágoston kassai consul volt s hogy ő építette a dóm egyik déli kápolnáját, valószinüleg azt, melyben sírköve fölfedeztetett, tehát amelyben el is temették.
Renaissance-stílü sírkövek.
Egy másik családjegyes sírkő, mely 1486-ból Nicolaus Wogmaister kassai polgár sírjáról való, még tisztán csúcsíves stílben van előállítva, de a következő XVI. század már szakít ezzel az izléssel s e téren is érvényesíti a renaissanceot, bár az átmenet itt nem történt oly gyorsan, mint az építkezés egyéb ágainál.
Illenfeld András katonai főszertármesternek 1587-ből származó síremléke már tisztán renaissance stílben van készitve, s azért is érdekes, mert egy magas katonai rangban álló férfiu jól fentartott arczképét ábrázolja.

Kassa régi sírkövei 7. sz. (Podleszny A. felvételei.)

Kassa régi sírkövei 8. sz. (Podleszny A. felvételei.)
Már ezen században is, de leginkább a köveetkezőben, a sírkövek czímerképei alárendeltebb szerepet kezdenek játszani, s hol a kő felső, hol alsó, hol meg középső kis részére szorulnak. A főhelyet hangzatos, de többnyire üres hexa- és pentameterben írott epitáfiumok foglalták el. Ilyen sírkövet mutat 8. sz. ábránk, melyet Koncz Bálint városi jegyző és szenátor emlékére állítottak föl.

A legendás BRG / Folytatás a posztban

Az 1960-as évek házibulijainak elmaradhatatlan kelléke volt a legendás Mambó magnó, amelynek neve az akkori Magyarországon szinte a magnetofon szinonimájává vált. Gyártója az a BRG volt, amelynek elődjét 1953-ban Óbudán Vörös Szikra Gyár néven hozták létre, s ezt a nevet viselte a gyár első, 1955-ben forgalomba hozott magnetofonja is.
A Magyar Adócsőgyár és a Beloiannisz gyár egyes részlegeinek áttelepítésével kialakított üzem profilja egyébként adócsövek, rádió- és híradástechnikai, valamint elektromechanikai eszközök gyártása volt. A hatvanas évek elején gyáregységei alakultak Kecskeméten és Salgótarjánban, utóbb Lakiteleken is.

Neve 1963-tól Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG). Főbb termékei: URH rádiótelefonok, magnetofonok, diktafonok, számítástechnikai eszközök, rádióalkatrészek. Termelésének 70-80 százaléka került külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a világ minden tájára szállított. Érdekeltségébe tartozott a Budavox, sőt egy ideig a Videoton is. A nyolcvanas évek végére a legnagyobb híradástechnikai vállalattá vált.

Hasonló profillal rendelkezett a Budapesti Elektroakusztikai Gyár (BEAG), amelynek elődjét a MAFIRT Műszaki Főosztályából alapították 1948-ban, s a Hang- és Kinotechnikai Gyár elnevezést 1959-ben változtatták Budapesti Elektroakusztikai Gyárra. Legfőbb terméke a sorozatban gyártott rádióstúdió volt, ezek zömmel a Szovjetunióba és Kelet-Európába kerültek, de hangosító berendezései, keverőasztalai, mikrofonjai hangsugárzói és egyéb stúdióberendezései is keresettek voltak.
BRG MK-21 magnetofon

B.R.G. MK 23 MAGNÓ

BRG MK25

BRG MK-27

MK-29

BRG MC Tape Drive System 3810A

BRG MK-43a

BRG MK-42 stereó magnó

BRG M9

BRG M-11 szallagos-kazettás magnó


BRG M12a

BRG CB rádió

BRG CB rádió


2016. december 13., kedd

Győr története / Folytatás a posztban

Nagyítható kép
Győr szabad királyi város térképe.
Győr, lakosainak számát tekintve, a Dunántúl második, Felső-Dunántúlnak pedig legnagyobb városa, a Kis-Magyar-Alföld déli szélén, a Kis-Duna, Rába és Rábcza folyók egyesülésénél fekszik. A város, két új külvárosával, Győrszigettel és Révfaluval, a három folyó torkolatát köröndalakban övezi, úgy hogy mindhárom folyó a város belterületét tetemes hosszúságban szeli. Győr negyedik folyója, a Marczal, közvetetlenül a város fölött ömlik a Rábába, míg a Pándzsa-ér a város határában gazdagítja változó mennyiségű vizével a Marczalt.
Fekvés.
Győr teljesen sík területen fekszik, oly vidéken, mely az alföldek tipikus jellegét mutatja. A tenger színe fölötti magassága átlag 119 méter, ez abszolut magasság ingadozása a város határán belül legfeljebb 2-2.5 méter. Délfelé, jóval a város határán túl, szelid emelkedéssel kezdődnek a csanaki dombok, melyek lassan átmennek a ravaszdi és győrszentmártoni hegylánczba. A város belterületén emelkedő beépített magaslat, a »Káptalandomb«, melyen a hajdani belső-, vagy fellegvár állott, emberi kéz munkája.
Győr körül hajdan óriási erdőségek és rengeteg kiterjedésű mocsarak terültek el. A három folyó hónaljában fekvő s már a természettől is védett terület az ősembernek önként kínálkozott lakóhelyül. Ez a kedvező helyzet okozta a város keletkezését és későbbi fejlődését, de egyúttal számos viszontagságát és többszörös pusztulását is, mert idők multán fontos védelmi ponttá fejlődvén, sokszor czélpontjává lett a birtokáért versengő hadak ostromának.
A város őslakói.
Győr őstörténetébe a történelem világító fáklyájának fénye nem tud behatolni. E tekintetben, mint mindenütt, úgy itt is a régészet kutatásainak eredményein alapuló feltevésekre vagyunk utalva. Az a körülmény, hogy a város területén szép számban kerültek felszínre nemcsak az újabb, hanem a legrégibb kőkorszakból származó eszközök, fegyverek, edények és sírok, arról tanúskodik, hogy a város mai helyén az ősember a Duna völgyének benépesedése után azonnal megtelepedett. Az újabb kőkorszaknak, majd a későbbi réz- és bronzkorszaknak ugyancsak a város határában talált számos maradványa - ma a benczés múzeum értékes kincsei - Győr lakosainak már bizonyos fejlettségéről tanúskodik.
A rómaiak.
A Kr. e. I. század első felében a kelta-illyr törzsek lakják a Balaton és Fertő közötti vidéket, melyen Győr is épült és melyet a rómaiak a kelták egyik törzse: a bójok után, még később is bójok pusztájának (deserta Bojorum) hívnak. A rómaiak a Rába torkolatánál már megerősített várost találnak, mely a mai Győr helyén fekszik, a melyet a kelták Arraboná-nak neveznek. Ezt a nevet a rómaiak is megtartják, s az ős kelta név maradványát a város német neve (Raab) ma is őrzi. Trajanus a Kr. u. 100-ik év telén kiterjeszti a tartomány határait a Dunáig, s folytatja a folyam forrásvidékétől torkolatáig haladó útak kiépítését. Arrabona ekkor már erős táborhely. E megerősített római tábor helye megállapítható. A mai Nádorvárosban állott s emlékét a kálvária első stácziójában elhelyezett emléktábla következő felírata őrzi:
ITT VOLT ARRABONA
S 1271 ELŐTT A HAJDANI GEUR.
68Arrabona az V. században a hunnok kezére kerül, azután a keleti góthok hódítják meg a Fertő vidékét és Arrabonát.
Az avarok.
568-ban az avarok hódítják meg Arrabonát. Közhit szerint az avar uralomnak köszönheti a város mai nevét. Az avarok ugyanis gyűrűalakú sánczokkal körülvett erődítvénynyé alakították át a várost, mely gyűrűk a magyarok bejövetelekor még állottak. E gyűrűsánczoktól kapta nevét Győr, mely az árpádkori okmányokban Geurew, Girew, Geur, alakban fordul elő. Ebből lett a latin Jaurinum, Jaurium, Geurum, valamint az olasz Javarino, Giavarinois. A hagyomány szerint Győr az avar uralom alatt fontos szerepet játszott és székhelye volt leghatalmasabb fejedelmüknek, Baján khagánnak. Ez állítás mivel sem igazolható, ellenben bizonyos, hogy Baján utóda, Tudun khagán itt lakott. Nagy Károly 791-ben elfoglalja a Rába torkolatánál épült avar erősséget s azt teljesen elpusztítja. Tudun meghódol és felveszi a keresztséget. Győr egy időre lakatlan pusztasággá lesz.
Az avarok után a frankok veszik birtokukba a lassan megint benépesülő várost, s azt a keleti bánságba (Ostmark) kebelezik be. A frank uralom megtörése után a morva-szláv Szvatopluk lesz a város urává.
Magyarok.
A IX. század végén végre a magyarok birtokába kerül az ország. A bánhidai ütközet után a magyar sereg a mai Ószőnyön át bevonul Győr vármegye területére. Győr és környéke a fejedelmi család birtoka lesz. Szent István alatt már oly nevezetes város, hogy a lázadó Koppány felkonczolt testének negyedét Győr kapujára szegezik ki. Nehány évvel később Szent István várispánság (megye) székhelyévé teszi és benne püspökséget alapít. A szent király maga is több ízben tartózkodott Győrött.
Ez időponttól kezdve a város története szorosan összeforr az ország történetével. Mozgalmas és viharos multjából mindazonáltal csak azokat az eseményeket fogjuk felemlíteni, melyek a város felvirágzására vagy elnéptelenedésére, kiépülésére és területi alakulására döntő befolyással voltak.
Fejlődéstörténeti visszapillantás.
1044. július 5-én III. Henrik császár, Péter király szövetségese, Győr és Ménfő között megveri Aba Sámuelt. Győr a király feleségével és gyermekeivel együtt, a győztes németek kezére kerül.
1065. január 20-án Salamon király és Géza herczeg itt kötnek békét Dezső győri püspök közbenjárására.
1221-ben a dömések Győrött megtelepülvén, itt iskolát alapítanak.
1241-ben Frigyes osztrák herczeg elfoglalja és leégeti a várost. A megyei nemesség hamarosan visszafoglalja és felkonczolja a német őrséget.
1242-ben a tatárok elpusztítják Győrt.
1244-ben IV. Béla a győr-csanaki határon »királyszék«-et tart. IV. Béla 1253-ban és 1254-ben is megfordul Győrött, valamint 1264. október 17-én is.
1270. november 5-én V. István meglátogatja a várost.
1271-ben Ottokár nagy sereggel megtámadja a várost, de a magyarok május 21-én fényes diadalt aratnak a Rábcza-híd leszakadása következtében ketté vált német seregen. Ugyanez évben V. István kiadja a város szabadságlevelét, s a városnak adományozza Malomsokot, a későbbi Révfalut. Ugyane szabadságlevél következtében keletkezett a vár körül a mai Belváros. István engedélyt adván a régebbi Nádorváros lakosainak a beköltözésre, ezek Nádorvárost egészen elhagyták, úgy, hogy e külvárost a XVII. századig, mikorra újból benépesült, »holt város«-nak (civitas mortuorum) nevezték.
1273-ban német birodalmi hadak foglalták el Győrt. A magyarok azonban csakhamar visszavették, mire II. Ottokár 60.000 emberrel maga jött Győr ellen, azt elfoglalta, s itt fiát 50 vitézzel együtt lovaggá ütötte. Ottokár távozása után a magyarok az év vége felé megint visszavették Győrt.
1278-ban IV. László Győr alatt összpontosítja 14.000 főnyi seregét, melylyel Habsburgi Rudolfot a marchmezei ütközetben Ottokár ellen támogatta.
1285-ben IV. László megerősíti Győr város szabadalmait és kiváltságait.
1291. július 10-én és október 23-án III. Endre meglátogatja Győrt.
1295-ben ugyanez a király újabb szabadságlevelet ad Győrnek. 1296-ban Endre Győrré jön s hadat indít a vasmegyei rablólovagok (Henrikfiak) ellen, a kiket le is ver.
691318. július 13-án Róbert Károly Győrbe érkezik, s augusztus közepéig itt tartózkodik. 1323-ban Győr város szabadalmait Róbert Károly is megerősíti.
1351-ben Hédervári Kont Miklós nádor a »Királyszék«-en űlést tart. 1366-ban ugyanott ismét törvényszéki ülést tartanak, épúgy 1375-ben Gara alatt és 1381-ben Győr és Komárom vármegyék nemességének részvételével.
1385-ben Zsigmond király Pozsonyból Győrbe teszi át a királyi harminczadszedést.
1440-ben Erzsébet királyné utószülött fiával, Lászlóval Győrbe menekül. A királyné Pozsonyba távozván, Czilley Ulrikot teszi meg a vár parancsnokává. A várat Hunyady János vette ostrom alá, de sikertelenül.
1451-ben Hunyady János fiával, Lászlóval többször megfordul Győrött.
1455. júniusban országgyűlést tartanak Győrött.
1469. deczemberében Mátyás király több hetet tölt Győrött, s innen alkudozik Frigyes császárral.
1526-ban a török had Győr faláig nyomul.
1529. szeptemberében Lamberg Kristóf várkapitány a török jöttének hírére felgyújtotta a várat. Valószínűleg ekkor kapta Győr a Janik nevet, melyen a török történetírók említik, s a mely égett-et jelent.
1550 körül keletkezett Győr nyugati külvárosa, Újváros.
1537-ben Fels Lénárd kibővíti a város erődítményeit.
1539. február 25-én Enyingi Török Bálint a városra üt, azt felgyújtja és elpusztítja.
1566. szeptember 27-én Salm várparancsnok levelet kap a török fővezértől Zrinyi Miklós fejével. A szigetvári hős fejét temetési gyászpompával hozták Győrré, a honnan Csáktornyára vitték. A gyászszertartás után harmadnapra, a bécsi kapu körül tűz támadt, mely az egész várost elpusztította s átcsapott Újvárosba, sőt Oláh érsek táborába is. A város lakosai közül és a táborból beszállított betegek közül sokan elégtek.
A következő 1567. évben királyi rendeletre és katonai mérnökök tervei szerint megkezdték a város újraépítését. Győr, ekkor nyert alakját a franczia ostromig (1809.) megtartotta.
1594. augusztus elején Szinán basa Győrt ostrom alá fogja s a város gróf Hardeck Ferdinánd várkapitány árulása következtében szeptember 29-én török kézre kerül.
1598. márczius 29-én Pálffy és Schwarzenberg Győrt visszafoglalják.
1612-ben Vaica Sabbas vezetése alatt a szerbek megtelepülnek Győrött. A szerb telep Újvárosban volt, a mai Rácz-utcza környékén.
1647. október havában a város nagy része leégett.
1704-ben Heister Sigbert tábornok a Rákóczi elleni hadműveletek kiindulási pontjává teszi Győrt.
1735-ben nagy tűzvész dühöngött Újvárosban.
1739-ben pestis pusztít Győrött.
1743. márczius 6-án Mária Terézia kiadja kiváltságlevelét, mely Győrt a szabad királyi városok sorába emeli.
1763-ban nagy földrengés volt.
1764-ben és 1772-ben nagy árvíz, 1776-ban és 1778-ban nagy tűzvész pusztítja a várost.
1809. június 13-án a Jenő olasz alkirály vezérlete alatt álló franczia sereg a győri (kismegyeri) ütközetben megveri a János főherczeg hadtestével egyesült magyar felkelő sereget. Az ostromlott Győr június 24-én megadta magát. Augusztus 31-én I. Napoleon Győrbe érkezik s itt tölt egy éjtszakát.
1820-ban megkezdik a bástyák lebontását. Ekkor keletkezett a Ferencz-Ferdinánd külváros.
1826-ban és 1830-ban nagy árvíz pusztított.
1831-ben a kolera dühöngött Győrött.
1848. márczius 15-én (a pesti eseményekkel egyidejűleg) forradalmi mozgalom tör ki Győrött, a melynek vezére Lukács Sándor, a későbbi kormánybiztos.
1849. június 28-án Haynau 66.000 főnyi serege Győr mellett (Abdánál) visszavonulásra kényszeríti Pöltenberg 12.000 főnyi seregét. Az osztrákok, élükön I. Ferencz Józseffel, bevonulnak a városba.
701852-ben I. Ferencz József meglátogatja Győrt és két napot tölt a városban.
1883-ban nagy árvíz pusztít.
1905. január 1-én életbelép az 1904. évi XXXVII. t.-cz., a melynek értelmében Győrsziget és Révfalupataház győrmegyei községek közigazgatásilag Győr sz. kir. városhoz csatoltatnak, melytől Győrszigetet csak a Rábcza, Révfalupataházát csak a Duna medre választja el. Az egyesítéssel Győr 29.000 főnyi lakossága 40.000-re szaporodik.

Győr. - A városháza.

Győr. - A püspökvár és székesegyház.

Részlet a káptalandombról.

A benczések háza és temploma.

A karmeliták háza és temploma.

A frigyszekrény.

A szabadságszobor.

A Kisfaludy-szobor.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...