2015. november 14., szombat

Csákvári Betlehemes pásztorjáték / Folytatáshoz kattints a posztra

Betlehemes pásztorjáték


Személyek: Angyal, Góbó, Mokses, Öreg atya, Titere.

Angyal (bemegy a szobába, a betlehemet az asztalra teszi és énekel): Gloria, gloria in excelsis Deo, surgite, surgite pastores Betlehem furtitatem, Jesum Christum natum salutatem et gloria contatem. Gloria! (csenget)
Góbó: Szalonnás jó estét kívánok a házi gazdának, ha nem volt vendége, lám én is itt vagyok; összejártam hegyet-völgyet, de sehol sem találtam a kis Jézuskára, íme ezen tisztességes háznál feltaláltam, s azért jöttem, hogy őt imádjam.
Angyal (csenget s mondja): Gloria!
Mokses (bejön s feleselni kezd Góbóval): Kolbászos jó estét kívánok szerelmes barátom! Én látom barátom a te álnokságodat s én hozzám való rossz pajtásságodat.
Góbó: Miért hívsz te engem rossz pajtásodnak, inkább hívhatnál jó barátodnak.
Mokses: Úgy ám, ha hírt tudnál mondani az öreg atyáról, a vén koredóról!
Góbó: Látod, utánunk hozza borzas szakállát, írgetje-forgatja üres csutoráját.
Angyal (csenget s mondja): Gloria!
Öreg atya (bejön s így szól): Akkorát zökkentem, hogy majd kiesett a vén lelkem. Hát ti itt bent esztek, isztok, öreg atyátokról nem is gondolkoztok. Majd adok én nektek bottal csutorát, hátatokból hasítok huszonnégy ujjnyi szalonnát.
Angyal (csenget s mondja): Gloria!
Titere (bejön s egész vékony hangon mondja): Apró pogácsás jó estét kívánok a házi gazdának!
Góbó: Fogadj Isten, Mokses pajtás! (s a csutorát átadja Moksesnek.)
Öreg atya: Egészséggel Mokses pajtás! (Sorban köszöntgetik egymást, miközben isznak.)
Titere: Öreg apánk, jobb volna nekünk aludni, mint itt mulatozni.
Öreg atya (felel): Vess zsákodból ágyat, hadd szunnyadozzon az öreg atya!
(Titere leveszi válláról a zsákot s ráfekszik az öreg atya; melléje egyik oldalról Góbó és Mokses, a másik oldalról pedig Titere fekszenek, s egy kis idő múlva el kezdenek horkolni.)
Angyal (kisvártatva csenget s mondja): Gloria!
Mokses (felébred s mondja): Hallod-e pajtás, mit mond az angyal, gloria!
Góbó (felel): Ne gondolj véle, fejem ropog, hasam morog, szépeket álmodozom.
Angyal (csenget s mondja): Gloria!
Titere (az öreg atyához): Hallod öreg, mit mond az angyal, Gloria!
Öreg atya (felel): Ne törődjél véle, itt áll a talpas, nem visz el a farkas.
Angyal (énekel): Pásztorok, hol vagytok, / Talán bizony alusztok, / Gyorsan, frissen keljetek, / S reám figyelmezzetek, / Pásztorok, hol vagyok?
(Bojtjaikat az öregen keresztüldugják és fölemelik, s körbejárnak vele ezen énekléssel): Pásztorok, keljünk fel / Sietve menjünk el, / Betlehem városába, / Rongyos istállócskába, / Siessünk, ne késsünk, / Hogy mi még ma Betlehemben lehessünk. / Íme már nincs messze, / Fényesség az jele, / Az angyalok jelentik, / Hogy Messiás születik, / Jászolyban, pólyában, / Bé vagyok takargatva rongyocskába.
(Most mindnyájan rendbehozzák magukat s egymástól kérdik, hogy mit álmodtak?)
Góbó (kérdi Moksestől): Mit álmodtál, pajtás?
Mokses (feleli): Én, pajtás, azt álmodtam, mintha ezen háznál disznót öltek volna, hurkát, kolbászt töltöttek volna s mind az én botomra aggatták volna, de lásd pajtás, nincs rajta ! (Leüti a földre botját.) Hát te, pajtás, mit álmodtál?
Góbó (feleli): Én, pajtás meg azt álmodtam, mintha az én borzas szakállamban egy vörös bolha lett volna (mozgatja szakállát, a bolhát megkapja s mondja): Nesze pajtás! Üsd agyon! (Mindnyájan a földre ütnek.)
Titere (az Angyalhoz): Angyalunk, kérünk téged, hogy a kis Jézuskát dicsérhessük.
Angyal (felel): Szabadság!
(Körben járnak mind, miközben éneklik): Vígan lehetsz már, összegyűlt kis nyájunk, / Góbó és Mokses, Titere bojtárunk, / Ezen éjszakának megértük már felét és az elejét, / Jobb ez a gazda, mint a másik volt, / Mert ez a gazda hurkával, kolbásszal untig tartott volt, / De az a másik semmit sem adott; / Azért legyen rajt az Isten áldása, / Nem kívánjuk mink azt, / Hogy egy zsákkal adjon, / Csak egy pár szál kolbászt botunkra akasszon.
Góbó (zörgeti a csutorát s mondja): Üres a csutora, konog az oldala, talán megtölti a házi gazda, ha van bora.
Titere (előveszi a perselyt s mondja): Hallom, hallom, zörgetik kulcsokat, / Talán megnyitják kincses ládájukat, / Ránk osztják penészes márjásukat, / S pörsölyünkbe dobják tíz koronás bankójukat.
Ezután mindnyájan eléneklik a Mennyből az angyal… karácsonyi éneket, és Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszöntéssel eltávoznak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...