2015. szeptember 20., vasárnap

PÓCSPETRI-ÜGY

1948 június 3-án történt a hírhedt Pócspetri-ügy, amikor is a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen az iskolák államosítása elleni tüntetés során tisztázatlan körülmények között meghalt egy rendőr. Az esetből az akkori hatalom gyilkossági ügyet kreált, a falu lakosságát meghurcolták, az országos sajtóban egyházellenes propagandakampány indult. Az ügy végül elég sokáig, a 90-es évekig elhúzódott…

1982-ben Ember Judit rendező dokumentumfilmet készített az eseményekről, amelyet akkor betiltottak.
Pócspetrire talán még ma is sokan úgy gondolnak, mint az a bizonyos rendőrgyilkos falu. Történt ugyanis, hogy 1948. május 15-én Ortutay Gyula, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány beterjeszti az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Nem sokkal később június 16-án az Országgyűlés el is fogadta az 1948. évi XXXIII. törvényt, amely alapján a 9274 magyarországi iskola közül 6505-öt államosítottak, ebből 4885 volt felekezeti iskola.
Formális áldozatként kellett Pócspetri az akkori államhatalomnak, hogy nagyobb bűntettet fedjenek el – írja pár évvel később a sajtó.
Az egyházakkal kötött megállapodások alapján a törvény hatálya alól mentesítettek tizenhárom középfokú tanintézményt (nyolc katolikus, három református, egy evangélikus és egy izraelita gimnáziumot).
Iskoláinak elvesztését a legtöbb egyház tudomásul vette, azonban a katolikus egyház – élén Mindszenty József bíborossal – ellenállt.
Ennek hatására, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pócspetriben is szervezkedni kezdtek annak érdekében, hogy a helyi egyházi iskolát se szüntessék meg. Június 3-án este Asztalos János plébános felhívására az esti litánia után a tömeg a községháza elé vonult, ahol a kisközség képviselő-testülete épp tárgyalt. Egyházi énekekkel és imákkal próbálták befolyásolni, hogy népiskolájukat ne vegyék el a katolikus egyháztól. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr megpróbált megakadályozni. A lökdösődés közben Takács Gábor szakaszvezető csőre töltött puskája az épület lépcsőjéhez ütődött, elsült, s a golyó halálra sebezte a rendőrt. Ebből indult el az óriási ügy, amelynek az egész országban híre ment.

GYORS NYOMOZÁS KEZDŐDÖTT

A Pócspetri-ügy nem akármilyen ügy volt, hiszen a párt, a belügy, az ÁVO legmagasabb rangú képviselői is a helyszínen jártak, és utasításokkal látták el a nyomozásban résztvevőket. Itt járt Rajk László, Péter Gábor, sőt Kádár János is, aki akkor az MKP főtitkárhelyettese volt.
A közvéleményt is felkavarták az események, annál is inkább, hogy több neves politikus, magas rangú személy is ellátogatott a helyszínre.
Az állampárt titkos iratai közül került elő az az 1948. június 5-én keltezett följegyzés, amelyet Pócspetriből Budapestre visszaérkezvén írt Kádár János.
Ebből idézünk:
„A képviselő-testület ülésére az egész falu felizgatott, államosításellenes hangulatára való tekintettel, félelemből, a 30 tagból csak 13 ment el. Az ülésen érdemleges tárgyalás nem volt, sem szavazás, mert alighogy a tárgyalás megkezdődött volna, a tömeg benyomult. A főjegyző, segédjegyző és a községi írnok kiment a községháza tornácára, hogy megnyugtassa és eloszlassa a tömeget.
A verandán tartózkodott két rendőr, azokat lefegyverezték és az egyiket közülük saját fegyverével megölték. Benn a községháza épületében tartózkodott még tovább két rendőr és két nyomozó – revolverrel rendelkező –, akik azonban távol tartották magukat a verandán folyó eseményektől. Közben a két lövés elhangzása után a községházától kb. 200 méternyire a telefont elvágták és egybehangzó állítás szerint a lövés elhangzása után 1, vagy maximum egy perc múlva a templomtoronyban a harangot félreverték.”

A TÖRTÉNTEKBŐL KONCEPCIÓS KIRAKATPERT KREÁLTAK

A községet azonnal megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon Pócspetri szinte valamennyi lakóját bántalmazták.
A falu lakossága alig haladta meg a 2000 főt, mégis hosszú időre országos hírnevet szerzett.
Ítéletet rögvest, már nyolc nap múlva, 1948. június 11-én meghozták: a Budapesti Büntetőtörvényszék rögtönítélő bírósága Asztalos János plébánost szándékos emberölés bűntettében való felbujtói bűnrészesség miatt, Királyfalvi (Kremper) Miklós községi segédjegyzőt szándékos emberölés bűntette miatt halálra ítélték.
A segédjegyzőt még aznap kivégezték, a plébános halálbüntetését előbb életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatták, majd 1956 szeptemberében, 15 évi börtönbüntetésre változtatták. A pap nyolc és fél évet töltött a hírhedt Andrássy út 60. szám alatt. További 11 személyt társtettesként elkövetett, hatósági közeg elleni erőszak céljából történő csoportosulás, két személyt felbujtóként, illetve bűnsegédként elkövetett távirdarongálás, három személyt társtettesként szándékos emberölésre vonatkozó személyi bűnpártolás, két személyt pedig társtettesként elkövetett szándékos emberölés bűntettére felbujtás bűnpártolása miatt 2 hónap és 1 év közötti szabadságvesztésre ítéltek. Meghurcolták az egész falut, és tulajdonképpen a vádlottak padjára ültették az egész katolikus papságot.

RENDSZERVÁLTÁS – PERÚJRAFELVÉTEL

A perújításban szereplő valamennyi elítélt személy védelmét dr. Helmeczy László látta el, nem másért, mint az igazság iránti elkötelezettségért.
A Fővárosi Bíróság 1989-ben ítéletben állapította meg, hogy az úgynevezett Pócspetri-ügy előre kitervelt és tudatosan lebonyolított koncepciós per volt, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy megfélemlítsék a katolikus egyházat és híveit, letörjék az egyházi iskolák államosítása elleni ellenállást.
A perújrafelvételt követően, 1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és ugyancsak hatályon kívül helyezett további négy vádlott elleni ítéletet. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján további két vádlottat mentett fel bűncselekmény hiányában.
Hegyi István fegyverszakértő véleménye alapján kiderült, hogy a bíróság egy másik fegyver tulajdonságai alapján ítélte halálra Királyfalvi Miklóst.
A Pócspetri-per tehát végleg lezárult. Négy és fél évtized után megnyílt a lehetőség a kárpótlásra is, ami még több mint tíz esztendeig tartott. Megjárta Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságát is.
Forrás: Marik Sándor – Sorozat a pócspetri „rendőrgyilkosságról” (XI. rész)
Evangélikus Élet, Archivum, 2003. 29. szám
Radics Márk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...