2015. szeptember 30., szerda

Gyimesi mulatságok / Tovább a filmhez

A Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató verseny kedvencévé vált Kostelek Szellő néptánccsoportja, Vaszi Levente énekes és a Zerkula János Zenekar.
Őket és más gyimesi hagyományőrzőket kísérjük el a filmben színpadi fellépésekre, együtt mulatunk velük Budapesten a Fonó táncházban, a Csángó Bálban.
Az ezeréves határtól nem messze, medvék felvonulására is ellátogatunk. 
Fenn, a Gyimesben, Setétpatakon Sára Ferencéknél disznótorral, Kostelken mulatsággal búcsúztatjuk az óévet.
A film rendező-operatőre, vágója és producere: Kovács László.
Szerkesztő-riporter: Ágics Gitta
Szakértő-szervező: Sára Ferenc
Ötletadó-forgatásszervező-támogató: Gólya József, „Loby”
Fotós – útitárs: Gólya Eszter
Gyártotta a Konkam Stúdió, www.konkam.hu



Vidámpark - Filmhíradó összeállítás / Tovább a videóhoz


Híradófilmekből készült összeállítás a Vidámparkról.

Munkashow (dokumentumfilm, 1970)/ Tovább a videóhoz

Dobray György által rendezett, 1970-ben készült dokumentumfilm. Ironikus képek a munkamorálról a riportalanyok nyilatkozatai alapján. A dolgozók arról beszélnek, hogyan végzik, vagy éppenséggel nem végzik a munkájukat, mit jelent számukra a munkaidő betartása, valóban munkával töltik-e el a munkaidőt, milyenek a munkaeszközök, a munkahelyi pénzkezelés és meg vannak-e elégedve a munkabérekkel.

A Szabó család - Filmhíradó 1978 /Tovább a videóhoz

A Szabó család 1959. június 30-tól 2007-ig, 48 éven át a Magyar Rádióban hallható rádiós szappanopera volt. 2500. adását, mely a történet befejezése volt, 2007. május 21-én adta le a Kossuth Rádió.
A legtöbb részt a Rádió 14-es stúdiójában vették fel. A műsor népszerűsége az 1960-as években volt a legnagyobb, később fokozatosan csökkent.
A műsor új adásai hétfőnként voltak hallhatók, ismétlését csütörtökön tartották.

Szereplők

  • Szabó bácsi – Szabó Ernő †, majd halála után Rajz János†
  • Szabó néni – Gobbi Hilda †
  • Péteri úr, a szomszéd – Horváth Tivadar †

Gyermekeik

  • Bandi – Benkő Gyula †, majd halála után Bánffy György†
  • Icu – Vörösmarty Lili †, majd halála után Mednyánszky Ági †
  • Laci – Garics János †, majd halála után Csurka László

További családtagok

  • Irén, Bandi felesége – Balogh Erzsi†
  • Péter, Bandi fia (gyermekként) – Békés Itala (felnőttként) – Benkő Péter
  • Marci, Bandi kisebbik fia – Kardos Zoltán, Schramek Géza
  • Halász Feri, Icu első férje – Lőte Attila
  • Kárpáthy Zoltán, Icu második férje – Zenthe Ferenc †
  • Angéla, Laci első felesége – Sütő Irén †
  • Wágner Zsiga, Angéla előző férje, Ferkó apja – Keleti László †, Csákányi László †, Huszár László
  • Ferkó, Laci mostohagyermeke – Petrik József † majd halála után Szombathy Gyula és több színész, majd Vida Péter
  • Évi, Laci lánya az első házasságából – Örkényi Éva, Tóth Éva
  • Korpás Jenő, Évi férje – Körmendi János †, Bács Ferenc, Szuhay Balázs †
  • Jencike, Évi és Korpás fia – Radics Gergely
  • Manci, Laci második felesége – Moór Marianna
  • Jani, Laci és Manci fia – Kisfalussy Lehel

Kárpáthy és Icu gyermekei, unokái

  • Ancsa – Detre Annamária
  • Zoli – Tahi József
  • Tücsök – Meixler Ildikó
  • Hédi, Zoli felesége – Csongrádi Kata
  • Zozó, Zoli és Hédi fia – Vezse István Viktor

2015. szeptember 26., szombat

A TATAI FRANYO REMIGIUSZ PERE / Folytatáshoz kattints a posztra

Spielbergai vár

Ovasható a vármegye levéltárában, ugyancsak a XVIII. század végéről egy terjedelmes aktacsomó, mely a szerencsétlen Franyó Remigiusz piarista tanár, felségsértési s hűtlenségi perét tárgyalja.
Franyó Remigiusz, születési keresztnevén János, született 1762-ben Tatán. Iskolai tanulmányait Komáromban folytatván, majd odahaza Tatán bevégezvén, a kegyesrendi atyák rendjébe lépett, hol felavatták s tanárságra bocsátották. Mikor Nagykárolyban tanároskodott, történt vele, hogy 1787-ben, július hó 4-én, estve, szerzetesi czellájában, Pesthy Adolf koadjutor kíséretében, őt Perczel Imre budai császári csend- és rendőrfőnök, a titkárával együtt meglepte, a nála talált iratokat nyomban lefoglalta, személyét letartóztatta, fogolylyá nyilvánította, ennek megtörténtével pedig az egyházi öltönyéből kivetkőztette, rabruhába öltöztette és Nagykárolyból Budára, onnan Bécsbe kisérték.
Franyó Remigiusz ábrándos lélek volt, ki hazáját rajongó odaadással szerette. Elszánt a vallott czél kitűzésében, követésében: de hihetetlenül naiv az eszköz megválasztásában.
Magyarországot akarta a zsarnokság alól fölszabadítani; és ha nagyon is korán, zajtalanul és ügyesen el nem fojtják legelső csirájában az eszmét, egy másik Martinovics-féle ügy nőhetett volna ki belőle. Annyit mindenesetre bizonyít az ő esete, hogy Magyarország azidőtájt tele volt forradalmi hangulattal, a mely a kövekből s az ábrándos piarista tanárból is forradalmárt csinált.
Az ő eszméje, mint fennmaradt leveleiből kivehetjük, az volt, hogy Magyarország külső segítséggel igyekezzék szabadulni lánczaiból. A Hohenzollernekre számítottak akkor titokban Franyó Remigiuson kívül mások is; mert egy bizonyos történelmi genealógia kisütötte, hogy Árpád véréből van egy csöpp leányágon e dinasztiában. Frigyes Vilmos azonban meglehetős kevés hajlamot mutatott rá, hogy csak gondoljon is azokra a tervekre, a melyekbe őt Magyarországból egypárszor be akarták vonni. Igaz, hogy az ország előkelősége s számottevő része nem is tudott vagy nem akart tudni e tervekről, a melyek mint határozatlan sugallatok röpködtek a levegőben.
Hogy Franyó Remigius hol vette a szövetkezés eszméjét s rajta kívül mások is dolgoztak-e annak kialakításán, nem tudjuk. Leveleket írt az esztergomi érsekhez, Battyhány Ignácz erdélyi és Esterházy Károly egri püspökökhöz, gróf Károlyi Józsefhez, Kárász István csongrádi volt alispánhoz és Dózsa János szatmárvármegyei táblabíróhoz. Bizonyára másokhoz is. A levelekben a terv végrehajtásának alapjául a fegyveres porosz segítséget jelöli meg; akként, hogy Frigyes Vilmos Magyarország felszabadítására segítségül Szilézián keresztül az országba 30 ezer főből álló lovas hadi erőt küld s azzal a fölkelő országnagyok és nemesség fegyveres ereje egyesülvén, az összes haderő egyenesen Bécsnek tart, azt megostromolja, a császárt a magyar királyságtól megfosztja, Magyarország koronáját Frigyes Vilmos fejére juttatja, a ki kész a katolikus vallásra térni s az országot alkotmányosan kormányozni.
Találtak Remigius tanárnál még egy jegyzéket is, melyen rajta volt titkos írása és a megfejtéséhez szükséges kulcs.
Franyó Remigiust, midőn Budáról Bécsbe szállították, a bécsi rendőrség és császári törvényszék tüstént vallatóra fogta. Körülményes részletességgel kérdezték ki, hol s mikor született, kik a szülei és testvérei, hol tanult, hol s miféle tudományokat tanított, társalogni kikkel s miféle dolgokról szokott; faggatták, hogy a 40 egyén közül, a kikhez az eddigi nyomozások adatai szerint leveleket intézett, s velök a rebellió tervét közölte, személyesen kiket ismer, ismeri-e különösen Esterházy herczeget, Illésházy grófot stb.?
Fölötte kíváncsi volt a rendőrség és törvényszéki vizsgáló küldöttség arra, kitől eredt a rebellió tervének eszméje, s hogy választ kiktől kapott leveleire? De Remigius állhatatosan megmaradt nyilatkozata mellett, hogy személyesen csak az érseket, a két püspököt, Károlyi grófot és Dózsa János táblabírót ismeri; hogy a fölkelés eszméje és terve nem mástól, csakis ő tőle származott; végül hogy levelére választ egyáltalán senkitől nem kapott.
A császári törvényszék a Bécsben 1787. aug. 2-án megtartott s a következett 1788. év márcz. hava 28-án befejezett vizsgálatok eredményei nyomán Franyó Remigius tanárt a felségsértés és lázítás tettének elkövetésében bűnösnek nyilvánította, s őt Spielberga várában elszenvedendő hatvan esztendei börtönfogságra ítélte el.
József császárnak 1790. év február havában bekövetkezett halálával Magyarországban helyreállott az alkotmányosság uralma. A jogfolytonosság alkotmányos elve meg nem engedhette, hogy magyar állampolgár, különösen főbenjáró ügyben, idegen bíróság ítéletével marasztaltassék és sujtassék: II. Lipót király tehát még az évi április hó 29-én 5468. sz. alatt kiadott egy fejedelmi parancsot, melyben, a vizsgálati iratok beküldése mellett, Komárom vármegye rendeinek meghagyja, hogy Franyó Remigiuszszal szemben törvényszékük által foganatosítsanak új vizsgálatot, a hazai törvényekkel és törvényes rendszabályokkal megegyezőleg hozzanak ítéletet, s azt kihirdetés után hozzá (a kir. it. táblához) felülvizsgálat végett terjesszék fel.
Igy került a szerencsétlen piarista tanár Spielberga várbörtönéből Komáromba, a vármegye törvényszékéhez, mint első fokban illetékes hazai bíróságához.
Remigiusz itt, az alkotmány védőpajzsa alatt, már szabadabban nyilakozhatott. A törvényszék kiküldöttjei, Csejthey István szolgabíró és Arady László esküdt által eszközölt vizsgálaton a felségsértés és hűtlenség vádjára nézve saját mentségéül a következőket hozza fel:
Tettének alapforrása a hazának szeretete. Ez unszolta őt folytonosan, keresni az eszközöket, hogyan lehetne szerencsétlen hazáját a fenyegető veszedelemtől megszabadítani. Ez sugallta neki a tervet is, hogy az ország kormányzása egy más hatalmasságra bizassék, a ki Magyarországot annak az alkotmánynak értelmében igazgassa, melyet a császár erőszaka elkobzott. Ő úgy volt meggyőződve, hogy II. József császár ez országnak nem valódi királya, mert Magyarország valódi királyának csak az a fejedelem ismerhető el, a ki ilyennek tényleg megkoronáztatott, s a ki királyi esküje szerint a hazai törvényeket, alkotmányt, a rendek szabadságait megoltalmazza. Nyilvánvaló lévén pedig, hogy József császár magát Magyarország királyának meg nem koronáztatta, sőt az országot jogaiból és szabadságaiból rosszakaratútag kiforgatta, következésképp 274reá a rebellis neve és fogalma, melylyel őt az osztrák bíróság oly sokszor illette, nem alkalmazható. Hivatkozik a Hármaskönyv alkotmányi alapelvére, mely szerint lázadónak nem tekinthető, a ki koronázatlan uralkodó uralma ellenében tervezget, tervet sző. Ő azért, hogy Magyarország némely nagyjaihoz a burkus királyra vonatkozólag bizonyos leveleket írt, még rebellisnek nem minősíthető, mert a levelek írásának czélja nem a lázítás, hanem ellenkezőleg a hazafiui lelkiismeretükben fölbolygatott kedélyeknek arra való ösztönzése volt, hogy az ország előkelőségei a hazát fenyegető veszély elhárításáról tanácskozzanak és gondoskodjanak. Hiszen, ha lázadást akart volna szítani, akkor nem az ország nagyjaihoz fordul, hanem egyenesen magához a néphez, melyet mikönnyen lehetett volna felizgatni, kedélyét nyílt lázadásra ösztökélni, ha értésére adja az erőszakos kormányzat anyagi és erkölcsi veszedelmeit, ha megmutatja neki azt, hogy a német nyelven való iskolai oktatás elrendelésének egyedüli czélja az, hogy a magyar nép az ő nemzetiségéből kivetkőztessék.
A bíboros érsekhez intézett levélben arról is volt szó, hogy a burkus királylyal való szövetkezés a szövetség czéljaira három millió forintnyi összegnek egybegyűjtését kívánja. S minthogy Remigiusz az elégedetlen országnagyok részéről a porosz udvarnál küldött képében is megfordult, a vizsgálaton kérdésül intéztetett hozzá, melyik országnagytól mennyi összeg folyt be, s hova fordíttattak és helyeztettek el ezek az összegek? Erre kijelentette, hogy ő ez országnagyoktól valamint semmi írást, úgy semmi pénzt sem kapott.
A vádindítványt felségsértés és hűtlenség czímén írásban maga a koronaügyész, Lányi József tette meg. Komárom vármegye rendeinek törvényszéke pedig 1791. évi január hó 10. és következő napjain tartott nyilvános ülésében az előterjesztett vád és védelem meghallgatása után ítéletét meghozta, melynél fogva a vádlottnak szabadon bocsáttatását kimondta és elrendelte.
A törvényszék ez ítéletében a védelemnek a koronázatlan fejedelemre vonatkozólag felhozott kifogásait szemben az osztrák ház koronaöröklési jogait biztosító 1687. évi 2-ik, és 1723. évi 2-ik törvényczikkelyekkel, nem fogadta el; ellenben döntő súlyt helyezett arra a ténykörülményre, hogy vádlott az alkotmányától megfosztott haza bajainak orvoslását az ország egyházi és világi nagyjainak közbelépésében kereste, tehát az országlakosok ama rendi elemének közreműködésében, mely rendi állásának, társadalmi helyzetének természeténél fogva politikai forradalmak előidézésére avagy támasztására legkevésbbé hajlandó, s a mely, mint ilyen, arra is hivatott, hogy az ország bajai orvoslása körül a módok és eszközök megválasztása tekintetében a mérséklet, a nyugodtabb megfontolás és a tekintély erkölcsi erejével hasson; másfelől arra a ténykörülményre, mely szerint a vádlott ténykedésének a dologban semmi foganatja, külső következése nem lett.
Volt egyébiránt a bíbornok-érsekhez szólott levélnek egy pontja is, mely a szabadonbocsátás elhatározására szintén igen erős védelmi alapnak bizonyult; az a pont ugyanis, melyben Remigiusz így szólott: »Hozzád, főmagasságodhoz, a te érett megfontolásodhoz fordulok tanácsért, ha vajjon helyesek-e gondolataim, vagy ha nem, úgy, a miért lelkem régóta sóvárog, mutasd meg én nekem a helyesebb útat«.
Az ítélet egyéb mentségi okai voltak: vádlott fiatalsága, melynél fogva tettének elhatározását s annak esetleges nagy horderejét érett elmével egész valójában meg nem ítélhette; egyéniségének különös lelki érzékenysége, mely nála a haza szeretetét egész a rajongásig, a haza állapotán való aggódást súlyos búskomorságig fokozta, s mely végre is fátyolt vont a dolgok megítélésénél lelki szemeire; az egyház tekintélyének, s kartársai becsülésének megőrzése, melyek vádlott fogságának fentartása által rövidséget szenvedhetnének; vádlott gyötrelmes szenvedései, melyeket több mint három évi nehéz rabsága alatt kiállott, már is kiengesztelék vala a tettet, a mit ő elkövetett.


A MOCSAI BOSZORKÁNYPER CSÁSZÁRON - 1714 / Folytatáshoz kattints a posztra

Nézzünk most egy boszorkányper-vizsgálati ügyet. Fülöp Mihály Császár községi bíró, az ottani előljáróság nevében, egy leány vallomására alapítva, 1714. évi máj. hó 10-ikéről jelenti, hogy Harangozó Mihály házánál Mocsáról egy vén asszony kapott szállást, a ki megbetegedvén, ezt a leányzót fogadta maga mellé s őt a boszorkánymesterségre iparkodott kitanítani:
Lássuk, miből állott a vén asszony mestersége, meg talán a leányzónak is a fantáziája?
- Te pila, menj ki a kertbe, ott tekints jól körül, hogy mit látsz, s aztán jelentsd meg nekem!
271Erre a leány kiment a kertbe s onnan visszajövén, válaszolta, hogy ott egy nyíves ebet látott.
- Neked hát, hogy tanulhass, először is olyannak kell lenned!
- Te pila, ha egy asszonynak gyermeke akár lenni, én még tudom tenni, hogy férfigyermeke legyen. Eredj, keress meg egy asszonyt. A két első ujjaddal húzd meg jól háromszor a lábát s mindem csontja a kezedben marad. Azt aztán add nekem és én száz forintot adok neked érte.
- Te pila, ha valakit meg akarsz veszteni, elsőben is valamely atyádfiát kell megvesztened. Én is az öcsémmel kezdtem meg.
- Te pila, mi oly sokan vagyunk, hogy az idei búzából csináltunk egy mérő csikmákot, de abból csak egy-egy szál jut egyikünkre. Azonban bor sem leszen bőven, mert az idei bort megitták.
- Te pila, én már tizennégyet vesztettem meg a mocsai gazdák közül. Egyet azon való haragomból, hogy kértemre se pénzt, se ételt nem adott.
Vallotta a leány, a biró jelentése szerint, hogy egy alkalommal éjtszaka annyian jöttenek a házhoz, hogy alig fértenek el. A vén asszony közibök ült s tiz szál gyertya égett a kezében. A többiek is mind boszorkányok voltak, de hogy kik, nem tudja. Egy más alkalommal - folytatja a vallomás, - a vén asszony el akarta őt magával ragadni. Egy csigás kantárral neki ment, de sok küzködés után sem tudott vele boldogulni. Majd egy mézes cserepet veregetett a fejéhez, mire ő a házból kiszaladt s a vén asszonyt onnét szidalmazta. Ez pedig akkor megfenyegette őt, hogy ha elárulná, úgy fél lapoczka nélkül fog maradni. S ezzel szemei elől, kantárostul együtt, egyszerre eltűnt.
Ugyanaz a leány, t. i. Mórott lakozó Kovács Jánosnak Császáron Szabó Gergelynél lakozó Mona nevű leánya vallotta még azt is; hogy Soos Erzsébet, a vén asszony, egy alkalommal, így szólott hozzá:
- Te pila, ha azt akarod, hogy az a leányzó, a kire te haragszol, ne mehessen férjhez, csak háromszor kerüld meg őtet, mess el a hajából s a hajat vessed valamely folyó vízbe. Ha ezt megcselekszed, akkor az a leányzó mindaddig nem megy férjez, mig csak te nem akarod. - Ha penig te azt akarod, hogy a leányzó férjhez mehessen, akkor gólyafészekből csinálj lúgzót, azzal a fejét mosd meg, s az olyan leány aztán férjhez mehet.
Kovács Ilona eme vallomásait ugyane hó 16-án a vizsgálatra kiküldött törvényes bizonyság előtt megerősítette, azzal a hozzáadássál, hogy akkor, midőn Soos Erzsébet a többi boszorkányok között mindegyik ujján egy-egy égő gyertyát tartott, más egyebet nem vett észre, mivel nagy nehéz álom ereszkedett a szemeire.
A törvényes bizonyság, névszerint Kazay András és Bokor László vármegyei esküdtek Mocsán, »az Fölséges saxoniai Herczegh Cardinal és Esztergomi érsek kegyelmes urnak, Ő Eminencziájának falujában« máj. hó 26-án folytatólagos vizsgálatra megjelenvén, ott a már előző napon letartóztatott, bilincsbe és tömlöczbe helyezett, 72 esztendős és calvini valláson levő Soos Erzsébetet, Tóth Mártonnét, examinatió alá vették, ki is ezenképen nyilatkozott: »Az mocsai Plebánus Szombáth Miklósnak édes Anyját, Tengöl Falu Zsuskát, Tankánét és Haj Szücsnét, Mocsán lakozó asszonyokat vallja Boszorkányoknak lenni, a kik is ez napon éjjel az Aristom Háznak vas rostélyos Ablakán hozzája bujtak, ottan az Pap Anyja és Tengöl Falu Zsuska keményen dömöcskölték, fejét szorongatták, hogy rájok vallomást ne mondjon, mert megölik. Tengöl Zsuska arra is késztette a Pap Anyját és Haj Szücsnét, tekerjék ki az egyik lábát, ha nem akar velünk járni. Haj Szücsné erre azt mondotta az Társainak, ördögh néki, ha nem akar velünk járni, csak ne áruljon el bennünket és ellenünk ne valljon. Erre ő az három boszorkány asszonynak azt mondotta, csak ne bántsatok, nem szólók ellenetek és el nem árullak. - Haj Szücsné egyszer, az 1711-ik esztendőben az ő balogh kezét csak azért vesztette meg, mert szemére hányta, hogy Török János árváját tisztátalanúl tartja. Utóbb penigh ezen Haj Szücsné ő néki tizenhét pénzért füvet vizet készített s azzal a kezét meggyógyította. Ugyan ez időben történt egy alkalommal, hogy midőn Tengöl Falu Zsuska, ki Nagy Mártonnál lakott, de szállásán odahaza nem volt, azon győri leánynyal, a kit, tiz esztendőset, magánál tartott, ő neki három fazék ördöngös zsírt mutatott meg, mondván ha valakinek rosszul van az lába, ezekkel a zsirokkal keni Tengöl Zsuska. - Közmondásból hallotta, hogy az 272igmándi tavalyi bírónak a boszorkányok zászlója a ládája fenekén találtatott volna. Ugyanazon esztendőben, 1711-ben, Karácson előtti napon éjjel az mocsai faluvégi pinczében ő a Pap édes anyjának, Tengöli Falu Zsuskának, Haj Szücsnének, az igmándi tavali bírónak társaságában vala, a hol is sok boszorkányok jelen voltanak. Tizenkét személyre volt egy ruhán terítve. Volt bőven disznó- és báránypecsenye, az kenyér helyett penigh kődarabok voltanak és azokból fakéssel vágtanak. Az nyirfa-abroncsos hordókhoz nem nyúltak. Egy Hegedős is volt velök és tánczoltanak éjfél után két óráig, miközben a tánczmester a tavali igmándi bíró volt. Ezután egyszerre eltüntek. Karácson után két héttel reá ugyan azon pinczében egy éjjel megint össze gyülekeztek, a mikor az vendégségre az igmándi tavali bíró öt sült tyukot és tizenkét darab követ hozott s a pincze ajtajának lakatját Tengöl Falu Zsuska nyitotta és csukta el. Ez alkalommal nem evett velök, hanem csak egy tőkén ülve nézte őket. - Ennek előtte hat esztendővel az boszorkányok T. N. Fehérvármegyében bizonyos falunak határján összegyülekezvén, ott ettek, ittak, tánczolgattak. Ők maguk vörös bort ittak, de nékie csak egy pénz árára való égett bort adtak innia. Majdan paráználkodtak s utóbb részölni mentenek. Ezekre őtet is késztették, de ő nem tartott velök. Ezen alkalmatossággal az Plébánus édes anyja nem volt jelen, hanem ott voltak az igmándi tavalyi bíró, Tengöl Falu Zsuska, Haj Szücsné, ezeken kivül még ott látta Győrött lakozó Gyógyító Katát, hajdu feleségét, ki az ezelőtt tiz esztendővel megvesztett győri Kis Baráth István kovács feleségét meggyógyította.«
Fönt megnevezett vármegyei esküdtek a következett napon, máj. 27-én, a vizsgálatot Lábodi Ádám érseki urad. tiszttartó, Freihlik Ferenci perceptor és Takácsy Ferenez igmándi nótárius jelenlétében folytatván, az Igmándról Mocsára behozatott Szalai Ferencz volt bíró, »az méltóságos gróf Esterházy József és Ferencz ur ő Nagyságaik igmándi possessiojában jobbágy« és a vizsgálati fogságban tartott Soos Erzsébet egymással szembesíttettek. Soos Erzsébet rögtön ráösmert Szalai Ferenczre, mondván, ő az, a ki a mocsai pinczebeli vendégségre a sült bárányt és öt tyukot magával hozta, a pecsenyéket legelsőben is a Tengöl Falu Zsuska elejbe tette és a ki a követ fakéssel metszette. Szalai Ferencz azonban tagadta határozottan, hogy ott lett volna.
Eddig szól az aktaszerűleg ismert vizsgálat. Sajnálható, hogy az ügynek bírói eldöntését nem ismerhetjük.


Retro motor reklámok / Folytatáshoz kattints a posztra















SIMSON kavalkád / Folytatáshoz kattints a posztra















2015. szeptember 25., péntek

Kisdobosok - Úttörők / Folytatáshoz kattints a posztra

 Magyar Úttörők Szövetsége „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetése alatt alakult meg, 1946-ban. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A létező szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak ( őrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom alapvető feladata az volt, hogy tagjait "a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre" nevelje.

Tagjai

  • Kisdobos, az általános iskola 2.-4. osztályos tanulói
  • Úttörő, az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói

A kisdobosok 6 pontja

  1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
  2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
  3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
  4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
  5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
  6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Az úttörők 12 pontja

  1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
  2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
  3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
  4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
  5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
  6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
  7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
  8. Az úttörő igaz hű barát.
  9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
  10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
  11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
  12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
 Az úttörők törvénykönyve kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. A 9. pont kezdetben így szólt: „Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.” A 2. pont először így hangzott: „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”, később a „harcol” kifejezést a „küzd és dolgozik”-ra cserélték. 1948-ban, a cserkészek beolvasztásának évében került bele „Az úttörő jól tanul.” betoldás, kiemelve, hogy a cserkészek iskolán kívüli szerveződését ők a tanintézményekhez kötötték. 1954-ben ezt tovább bővítették, a tanulás és a munka célját abban megjelölve, hogy az úttörő „méltó tagja” lehessen az 1950-ben alapított DISZ-nek (a KISZ elődjének). 1957-ben Kádárék mind a 12 pontot átírták, az úttörő a „haza” helyett „a Magyar Népköztársaság hű gyermeké”-vé vált, aki „önként szolgálja a közösséget” és „mindig igazat mond”. 1975-től újra fontosnak tartották kiemelni, hogy az úttörőség fontos kelléke a „jó tanulás” és „a szocialista társadalom értékeinek gyarapítása és védelme”. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát, a Magyar Népköztársaság helyett pedig „a szeretni való hazá”-t írtak.

Egységei

  • őrs – 6-12 fő alkotta
  • raj – 2-4 őrs alkotja (általában egy osztály az iskolában)
  • csapat – általában az összes raj az iskolában
 Úttörősajtónak nevezték azokat a központi lapokat és folyóiratokat, amelyek a Magyar Úttörők Szövetsége elvi irányításával tevékenykedtek. A központi lapok és folyóiratok (első számuk megjelenésének sorrendjében): Úttörő Gyermekújság, Pajtás, Úttörővezető, Őrsvezető, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Tábortűz, Kincskereső, Ifjúvezető és a Hogyan? című időszakos kiadvány.
A központi úttörőlapokon és folyóiratokon kívül időszakosan számos csapatújság, úttörőházi híradó, tábori újság stb. jelent meg, ezek is az úttörősajtóhoz sorolhatók.

Úttörő Gyermekújság

1946. február 6-án jelent meg először, a magyar úttörőmozgalom szervezésével egy időben kelt életre. Első száma már akkor megjelent, amikor még csak néhány úttörőcsapat működött, és amikor még kidolgozatlan volt a mozgalom nevelési és szervezeti rendszere. Hétről hétre ismertette, magyarázta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, közölte a központi utasításokat, módszereket javasolt az alakuló közösségek életének megszervezéséhez és közreadta az első csapatok tapasztalatait. Mivel a lapot nemcsak az úttörők olvasták, segítette az úttörőmozgalom népszerűsítését és részese volt a „tagtoborzásnak”.
Ebben a lapban jelent meg először 1946. május elsején az úttörők 12 pontja.

Pajtás

Olvasótábora 1948 őszéig a 6-14 évesekből alakult. 1948 novemberétől a 6-9 évesek, vagyis a pajtáscsaládok képes folyóirata a Hüvelyk Matyi lett, így a Pajtás a 10-14 évesek lapja maradt. Először 1946. december 20-án jelent meg.
A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósításokat szervezett, bízott meg és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez.

Úttörővezető

Az országos úttörő-vezetőség 1947. március 26-i ülésén javaslatot terjesztettek be olyan folyóirat létrehozására, amely a vezetők munkáját segíti. A javaslatot elfogadták és 1947 májusában megjelent az Úttörővezető. A folyóirat terjesztette és népszerűsítette a legjobb vezetési módszereket, vitákat közölt az úttörőélet fejlesztésével kapcsolatban, programtervezeteket, javaslatokat adott a színvonalas(!) és hatékony úttörővezető-képzéshez.

Őrsvezető

Első száma 1948. október 15-én jelent meg. A sok képpel illusztrált folyóirat - mint neve is kifejezte - főleg a 12-14 éveseknek készült. Az első számot hat további követte, majd megszűnt. 1968 szeptemberétől jelent meg ismét havonta. 1982 januárjától új néven jelentkezett, az Iránytű lépett az Őrsvezető cím helyébe.

Hüvelyk Matyi

A Magyar Pedagógusok szabad Szakszervezete kiadásában induló gyermekfolyóirat volt. Első száma 1947. március 1-jén jelent meg. A folyóirat kezdetben nem kötelezte el magát az úttörőmozgalomnak, hanem korosztálytól független általános gyermeklapnak vallotta magát. 1948 novemberétől lett az úttörőmozgalom folyóirata, tartalma is megváltozott (leginkább a Pajtáshoz hasonlított), a pajtáscsaládok életével, az úttörőmozgalom célkitűzéseinek, feladatainak ismertetésével foglalkozott.
1949-ben megszűnt, helyette 1952-ben megjelent a 6-12 évesek önálló folyóirata a Kisdobos.

Úttörő

Először 1949 márciusában jelent meg, mint új havilap. Elsősorban a csapatgárdistáknak készült, azaz azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be az úttörőcsapatban, rajban vagy őrsben. 1952-ben az úttörők és az iskolások irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratává alakult. Utoljára 1956 októberében olvashatták az úttörők.

Kisdobos

A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapja. Először 1952-ben jelent meg a DISZ /Dolgozó Ifjúság Szövetsége/ Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja.

Dörmögő Dömötör

Először 1957 januárjában jelent meg az óvodások részére - az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. Az óvodások mellett a kisdobos korúak is forgatták a lapot. A szélesebb "olvasótábor" tartalmi változásokat igényelt, ezért a lap részt vállalt a kisdobosélet megismertetéséből és az Úttörőszövetség nevelőmunkájából.

Tábortűz

Első száma 1957 februárjában jelent meg, a 12-16 évesek irodalmi és ismeretterjesztő folyóirata volt. 1960-tól megszaporodtak a Tábortűzben az őrsök tevékenységét ismertető, segítő írások. 1964-től vált ismét elsősorban ismeretterjesztő képes folyóirattá - a Pajtás újság tartalmi és formai változásai miatt. A lap utoljára 1965. június 22-én, tanév végi zárószámmal jelentkezett, majd megszűnt.

Kincskereső

Első alkalommal 1974 októberében került a 10-14 évesek kezébe, mint a Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti és kulturális folyóirata. 1971-74 október között "tesztverzióként" időszakosan jelent meg elődje, ugyanezen címen. Ez az úttörő-folyóirat volt az egyetlen, melynek szerkesztősége nem Budapesten, hanem Szegeden volt.

Ifjúvezető

Az úttörőcsapatokban dolgozó KISZ-tag /Kommunisták Ifjúsági Szövetsége/ ifjúvezetők időszakos folyóirata 1973-ban jelent meg először. Évente 2-3 alkalommal adott elsősorban módszertani segítséget a fiatal ifivezetőknek. Fő feladatának a segítést tartotta, ezért az írások nagy része ötleteket tartalmazott. Ez a lap is a rendszerváltozás előtt röviddel szűnt meg.

Hogyan?

Első száma 1969-ben jelent meg azzal a céllal, hogy időszakos kiadványként segítse az úttörőházak munkáját. Címe utalt törekvéseire: összegyűjteni az úttörő- és a művelődési házak gyermekfoglalkoztatásának gazdag tapasztalatait és azokat közreadni.

A rendszerváltozás után

A rendszerváltás után 1990-ben egyik napról a másikra feloszlott a pártállami gyermekszervezet. Zánkából Ifjúsági Centrum lett. Csillebércet eladták, most szabadidőközpontként üzemel. A megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként. Nagyon sok vándortábor megszűnt, elhagyatva állnak például a Vadása-tó melletti Vas megyei vándortábor épületei is.

A Bajor-mítosz - BAJOR GIZI / Folytatáshoz kattints a posztra

Bajor Gizi halálának körülményeiről valóságos kis könyvtár kerekedett, ami minden bizonnyal tovább növekszik még a következő években, évtizedekben is. Az elmúlt évszázad egyik titokzatos gyilkosságáról, vagy öngyilkosságról van szó? Egyik sem kizárt.

Bajor Gizi apja, Beyer Marcell, a múltszázad elején működő Báthory kávéház tulajdonosa volt. Írók, festők, művészek jártak hozzá, így az 1893-ban született kis Gizike hamar belecsöppent a könnyed, társasági életbe. Már három-négy évesen mulattatta, szórakoztatta a vendégeket, magas sarkú cipőt húzott, tüll szoknyába bújt, táncolt és énekelt. A törzsvendégek, így Kosztolányi Dezső, Hatvany Lajos, Csáth Géza, vagy Szabó Lőrinc rajongtak a gyerekért, Krúdy állítólag mindig vele gyújtatta meg a pipáját, Hatvany pedig süteményt nevezett el róla. Először csak tehetsége, aztán lassan kibontakozó szépsége nyűgözte le környezetét. Tizenhat éves sem volt, amikor egy fiatal festő eljegyezte, de Gizi két héttel az esküvő előtt meggondolta magát, és belevetette magát az életbe.
Hamarosan újból eljegyezték, kérője Vajda Ödön ügyvédbojtár volt. A mátkaság ellenére a könnyű életű, kacér, de végtelenül kedves és jólelkű lány továbbra is kisebb-nagyobb viszonyokba bonyolódott. Miközben jegyben járt Ödönnel, bensőséges hangú leveleket írogatott Rajnai Gábor színésznek. Egy előadáson Rajnai bonvivánt alakított, s szerepe szerint végig kellett csókolnia a táncosnőket. Gizi is – akkor már mint a Magyar Színiakadémia növendéke – a lányok közt volt a karban. Egy este odasúgta Rajnainak: „Ne csókoljon meg senkit, csak engem”. A színész jót mulatott a 17 éves fruska nyíltságán, de aznap este eleget tett neki. Gizi hálája jeléül szerelmes levelet írt Rajnainak, aki tovább küldte a sorokat a vőlegénynek, hogy jól gondolja meg házassági szándékát ezzel a „könnyelmű gyermekkel”. Vajda Duci (ahogy Bajor nevezte) ennek ellenére nem bontotta fel a jegyességet, hiszen Bajor a maga különös, szenvedélyes stílusában így védekezett: „Duci, most ebben a percben ülj le, és írd meg nékem az esküt: Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár egy szóval, akár tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak hatvan és száz év körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek… Ducikám, az esküt hajszálig utánam írd! Egy betűt se hagyj ki!... Jaj, nagyon szeretlek.” Mindebben nem is találhatnánk kivetnivalót, ha Gizi még aznap este nem küldte volna ezt az üzenetet Hatvany Lajosnak, akit még gyerekkorából ismert. „Ma este 10 órakor jön tőled egy sürgöny. Te édes, te kedves! Hogyan szeretlek? Laczikám, szeretnék most Hozzád bújni. Át akarom karolni a nyakadat, meg akarom csókolni a szádat! Boldog vagyok. Mert te szeretsz engem ugye, Laczi?… Édes Laczikám. Óh, ha ide jöhetne! Pár napra! Istenem!!!! Mondja csak Laczikám, nem csal meg? Mindent írjon meg nekem! Nagyon szeretem magát!!!!! Gizije.”

Bajor Gizi a háború alatt naponta két levelet adott postára: egyiket a frontra, jegyesének, másikat Budára, a szerelmének. Vajdában minden esetre ezek a sorok tartották a lelket, így aztán a lövészárokból hazatérve 1920-ban feleségül vette Bajor Gizit.

FELTÖREKVŐ SZÍNÉSZNŐ

Huszonöt éves sem volt, de szabadosságáról anekdoták tucatjai keltek szárnyra. Liska Dénes: Zárt ajtók mögött című könyvében is felelevenít egyet. Dávid Mihály színész sokat sztorizott színházi körökben arról, hogy Gizike a csókjelenetekben soha nem tartóztatta magát, mindig „élesben” csókolta, ölelte partnereit, miközben észrevétlen fogdosta őket a nadrágjuk környékén. Így aztán, egy előadáson valamelyik kollégája egy frissen főtt, forró virslit csempészett be a színpadra, amit a tenyerébe nyomott akkor, amikor Gizi – szerepe szerint – a kezét nyújtotta felé. A színésznő úgy nevetett ezen, hogy meg kellett szakítani a produkciót.
A kissé fiús alkatú, sajátos beszédmodorú Bajor új nőideált teremtett a színpadon és a pesti életben egyaránt. Miután Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványaként elvégezte a Színművészeti Akadémiát, a záró előadáson Szigligeti Ede Nőuralom című vígjátékában a fekete hajú, sajátos karakterű lányka osztatlan sikert aratott. Azonnal szerződtették is a Nemzeti Színházhoz (ekkor még Beyer Giziként, nevét keresztapja egy évvel később találta ki a számára), ahol néhány kisebb szerep után már a második évadban megkapta Rosalinda szerepét (Shakespeare: Ahogy tetszik), melyet pályája során kétszázszor játszott el. Shakespeare, görög drámák, Ibsen főhőseit alakította – átütő sikerrel. Bár Vajdával kötött házassága gyorsan tönkrement, a férfi továbbra is jó barátja maradt, s azt is elfogadta, hogy újabb udvarló tűnt fel az asszony közelében. Az erkölcstelennek kikiáltott, és a katolikus egyház által elmarasztalt, mégis átütő drámai erejű Halálos tavasz című film írója, Zilahy Lajos hamarosan eljegyezte a színésznőt.
A pestieket igencsak megbotránkoztatta a két férfi és az asszony triumvirátusa. Duci, vagyis a férj (házasságukat még nem bontották fel), Zilahy, az újdonsült vőlegény és a nő minden idejét együtt töltötte, színházba, étterembe, kávéházakba, kirándulni jártak – hármasban. Gyakori volt ez a jelenet: Gizi szerelmesen csókolózva andalgott Lajossal, Vajda Duci pedig, hűséges kutya módjára, mögöttük kullogott Gizi táskáját, bevásárlószatyrát cipelve. Védtelen és kiszolgáltatott volt Bajorral szemben. Néha például ő békítette ki a civódó jegyeseket, sőt, még egy rövid időre össze is költözött Zilahyval, amikor az asszony kitette az író szűrét otthonról.
Bajor soha nem engedte el szerelmeit. Mindannyian jó barátai, csodálói maradtak. Perczel Zita így írt erről: „Hogy szeressék, oly fontos volt neki, mint másnak a levegő. Nem tudott szeretet nélkül élni, mindent megtett tehát érte. Kedveskedett, affektált, csókolt, nevetett, sírt. Ha úgy gondolta, hogy valaki nem szereti, először követeket küldött hozzá, rábeszélni – üzenetekkel, ígérgetésekkel burkolt fenyegetéssel – és jaj volt annak, aki ezek után sem hódolt be neki”.
Bajorról azt is tudjuk, hogy nagyon jólelkű volt. Legtávolabbi rokonait is istápolta lelkileg, támogatta anyagilag. Zilahyt leginkább a nő túlzott adakozása zavarta, gyakran vitatkoztak, veszekedtek Gizi túlzó pénzadományai miatt. Az asszony végül kiadta Zilahy útját. A színésznő nagyvonalúságában később művészbarátai is részesülhettek. A harmincas években ún. „műteremteákat” tartott festők-szobrászok-írók otthonaiban. Belépőt szedett a vendégektől, mely összeg aztán a házigazdát illette meg. Márkus Emíliának pedig, akit példaképének tekintett, szobát bérelt egy szállodában, s az idősödő színésznő minden költségét ő fizette.

A szakítás ellenére Zilahy sem tudott elszakadni a nőtől, akárcsak Vajda, ő is könyörgőre fogta. Gizi mindeközben Velencében töltötte nászútját Paupera Ferenc bankárral. Palotát vettek a Stefánia úton, ahova Gizi magával vitte Vajda Erzsit, Vajda Duci lányát is, aki szobalánya, barátja, titkára, mindenese lett. Éjszakánként együtt tanulták a szerepeket, miközben Paupera türelmetlenül várta ágyába hitvesét. Néha megunta a várakozást, bekopogtatott Gizi ajtaján, ám hiába akart bejutni és hiába szólítgatta feleségét. A két nő magára zárta a szoba ajtaját...
A házaspár lassan elhidegült egymástól, és mikor a bankár anyagilag tönkrement, Gizi beadta a valókeresetet. Újabb és újabb férfiakkal mutatkozott: itt van mindjárt az ifjabb Horthy Miklós, színészek, rendezők, festők. Ám Gizi az otthonát továbbra is Vajda Erzsivel osztotta meg. És valószínűleg a szívét is. Több volt köztük baráti viszonynál – ez egészen bizonyos. Erre utalnak Bajor féltékenységi jelenetei, amikor együttélésük második évében egy férfi jelent meg Erzsi közelében. Bajor egy alkalommal utánuk lopódzott, hogy kilesse a „csábítót”. Attól kezdve barátnője egy tapodtat sem mozdulhatott mellőle, egészen addig, amíg a lány be nem jelentette, hogy férjhez megy. Bajor tombolt, veszekedett, sírt, azzal fenyegette, hogy megöli, megfojtja a lányt, akit végül elkergetett otthonából.

NEGYVENHEZ KÖZEL

Bajor Gizi rejtélyes betegségéről keveset tudtak a kortársak, így mi is csak töredékinformációkra hagyatkozhatunk. Annyi bizonyos, hogy kislány korában hónapokig kezelték középfülgyulladással. Panaszai fiatalkorában is sokszor jelentkeztek, gyakran fájt a füle, így még a színészi pályája is veszélybe került. 1933-ban tünetei ismét erősödtek, ezért fellapozta a telefonkönyvet, és véletlenszerűen tárcsázta Germán Tibor, fül-orr-gégész specialista számát.
„Abban a pillanatban, amikor kezét az arcomhoz érintette, s a fejemet rézsút fordítva fölém hajolt, beleszerettem Tiborba” – mondta később Bajor Gizi első találkozásukról.
Egy anekdota jelzi, hogy a színésznő a bajban sem veszítette el humorérzékét. Miután Bajor Gizi felvázolta férjének, hogyan menti meg az elhurcolástól, Germán így szólt feleségéhez:
– A végén még magát is bajba sodrom, Gizuska! Fel tudja egyáltalán mérni, hogy mi történik, ha a nácik betörnek ide, és engem felfedeznek?
– Ugyan mi történne, Papi? Legfeljebb majd a jó német összeköttetéseinkre hivatkozunk.
– A német összeköttetéseinkre? Mifélékre?!
– Ez igazán egyszerű – nevetett a nő. – Én Bajor vagyok, maga Germán, a színházam igazgatója is Németh. Így csak nem lehet bántódásunk!
Germán doktor szigorú tekintetű, kimért, hűvös modorú, szűkszavú orvos volt, magánéletét homály fedte. Bajor Gizi akkortájt már a Nemzeti Színház ünnepelt művésze volt, pályája csúcsán, magazinok, heti- és napilapok rendszeresen foglalkoztak vele. A doktor azonban ügyet sem vetett erre, Gizit éppen úgy kezelte, mint bárki mást. Talán ez, talán a férfi visszafogottsága tetszett meg a színésznőnek. Hiszen a művészlétben egészen máshoz szokott. Egyre gyakrabban kereste fel orvosát, színház- és mozijegyekkel kedveskedett neki. Közel fél év telt el, mire Germán végre beadta a derekát, és elment egy előadásra. Ezután minden este megvárta Gizit a színészbejáró előtt, majd megkérte a kezét. Néhány hónap múlva, 1933. július 21-én a lapok délutáni és esti kiadása főcímben hozta Bajor Gizi és Germán Tibor házasságkötésének hírét.
Liska Dénes (neves dramaturg) szerint Germán orvosi karrierjének kedvezett a házasság, és Gizinek is „jól jött” viharos múltja után a decens, előkelő orvos-feleség szerep. Liska tehát érdekházasságról beszél. Bános Tibor és a közeli ismerősök, barátok azonban azt állítják, végzetes szerelem volt az övék. Ignácz Rózsa, író-színésznő-barát egyszer együtt nyaralt a házaspárral. Észrevette, hogy a színésznő éjszaka kiszökik hálószobájukból, majd a tornácról visszasettenkedik és „meglesi” alvó férjét. Bekukucskál a szobaajtón, az ajtófélfának támasztja a fejét, és azt suttogja urának: „Imádom!”
A fennmaradt versek, levelek is azt támasztják alá, hogy Germán odaadó, rajongó férj volt. Napközben öt-hat levelet küldött feleségének a színházba. Íme az egyik:
„Kilenctől féltízig a Jánosban
Imádom,
Féltíztől-féltizenegyig a Pajorban
Imádom,
Féltizenegytől-egyóráig a Poliklinikán
Imádom,
Egytől a konzíliumokon
Imádom,
S ha kocsira szüksége van, telefonálja meg Valamelyik helyre ahol akkor éppen véletlenül Imádni fogom Magát.”
A doktor csodálta feleségét, bár a barátok szerint kisebbrendűségi érzése volt mellette. Erről maga a férj így számolt be: „Ahogy ült mellettem tegnap a színházban, úgy éreztem, sohasem fogom magát elérni… érzem lényének szörnyű felsőbbrendűségét mindenki fölött, s összezavarodik bennem minden elképzelés, amit magáról hosszú idő alatt kialakítottam, nagy-nagy rejtélynek érzem, tudom magát. Próbálok kiismerhetetlen tekintetében olvasni. Kicsoda maga? Talán meg fog oldódni a rejtély egyszer, s akkor meg fogok nyugodni. Addig? Könyörgöm. Szeressen!!!!”” – olvasható egy fennmaradt levélben.
Germán ebben a levélben akarva, akaratlanul is megfejtette az asszony ellenállhatatlanságának titkát: a rejtély, a kiismerhetetlenség, a kiszámíthatatlanság volt Gizi legnagyobb fegyvere. Állandó izgalomban, félelemben, bizonytalanságban tartotta partnereit, akik – mivel teljesen soha nem kapták meg őt – nem tudtak lemondani róla. A monográfusok azt gondolják, Germánnak nem lehetett könnyű dolga Bajor Gizi mellett, s részben ez vezetett közös tragédiájukhoz. Való igaz, hogy az állandó másodhegedűs szerep, az asszony túlzott exhibicionizmusa és biszexualitása nem egy hétköznapi házasság képét vetíti elénk. Ám az szinte biztos, hogy Bajor őszintén szerette férjét.

Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Germán a II. világháborúban származása miatt az üldözöttek táborába került, a színésznő 1944. március 19-én, a németek bevonulása után úgy döntött, visszavonul a színpadtól, és férjével együtt budai villájukban bújik meg. Házát menedékházzá rendezte be, zsidók tucatjait bújtatta a padláson, a pincében. Áprilisban Germánt is munkaszolgálatra hívták. Másnap reggel a Lóversenypályán kellett megjelennie. Bajor eldöntötte, hogy megmenti férjét. A következő tervet eszelte ki: magához rendelte közös barátjukat, Diósy Antalt, aki belebújt Germán ruháiba, Gizi pedig betanította neki ura járását, testtartását. Akárcsak egy rendező, úgy instruálta a festőművészt. A hajnali órákban aztán az „ál-Germánnal” megjelentek az ajtóban, a kapuig kísérte, majd szenvedélyesen elbúcsúztak egymástól. Most, hogy a „jó akaratú szomszédok” láthatták az ál-Germánt távozni, a férj elrejtőzhetett a padlástérben, Diósy pedig a következő utcasarkon levette a karszalagot, és egy egészen más irányba indult el. Amikor a nyilasok Germánt keresték, a színésznő csak annyit mondott, hogy ő már napokkal korábban útnak indította férjét. Ezt a szomszédok is tanúsították. Így élte túl Germán Tibor a II. világháborút. Néhány nyugodt, csendes év következett…

REJTÉLYES ZÁRÓAKKORD

1948 után Bajorékat az ÁVH rendszeresen ellenőrizte, miután Germán testvérei Angliába disszidáltak. A rokonok többször hívták a házaspárt Londonba, de ők nem kaptak útlevelet. Bajor 1948-ban Rákosi Mátyásnak címezve kérelmezett útlevelet, Germán 1950-ben a hivatalos út megkerülésével próbált dokumentumokhoz jutni, de az illegális iroda lebukott. Az Államvédelmi Hatóság kihallgatásra rendelte be az orvost. Germán azzal védekezett, hogy Svájcba akart utazni Olivecrona professzorhoz, hogy feleségét megvizsgáltassa, és ha szükséges, megműtesse. Hozzáfűzte, a kezelésről Bajor Gizi nem tud, felesége pusztán egy kellemes svájci útra készül. Bajor Gizit is ki akarták hallgatni, az idézés 1951. február 12-ére szólt. Éppen arra a napra, amikor a színésznő és a férje meghalt.
Bajor Gizi kapta meg elsőként a Kossuth-díjat (1948) és a frissen alapított Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjat (1950). A Nemzeti Színház örökös tagságát 1928-ban nyerte el.
Hogy Germán eltitkolta felesége elől a tervezett kivizsgáltatást sokat sejtet. A pályatársak is alátámasztották, hogy Bajor Gizi gyakran panaszkodott fülzúgásra, hőemelkedésre – a középfülgyulladás, vagy annak valamiféle szövődménye mindkét fülére ráhúzódott. Germán megműtötte, ettől kezdve azonban pokol lett az életük. Rendszeresen röntgenfelvételeket készített feleségéről, ellenőrizgette, vért vett tőle – rögeszméjévé vált, hogy az asszony megsüketül, illetve úgy gondolta, hogy a nőnek agydaganata van. Diagnózisokat küldött a világ minden tájára, neves professzorok véleményét kérte ki az asszony állapotáról.
Munkáját elhanyagolta, Bajort a színházi próbákon is zaklatta. A művésznő sokaknak elpanaszolta, hogy férje agyongyógykezeli őt, ezért egy idő után a legenyhébb fejfájást is titkolta előle, és fájdalomcsillapítót is titokban szedett. Azt nem is sejtette, hogy Germán az, aki beteg.
1951. február 12-én délelőtt Bajor Gizi nem jelent meg a Nemzeti Színház próbáján. A házaspár inasa aznap délelőtt még felszolgálta nekik a reggeli feketét. Bajort az inas nem látta, Germán vette el tőle a tálcát a hálószobaajtóban. Fél órával később a kutya vonyítani kezdett, ezért Bajor Gizi sógornője bekopogtatott, majd benyitott a hálószobába. Megrendítő látvány fogadta. A színésznő pöttyös pizsamájában a heverőn feküdt, holtan. Férje a földön nyüszített a fájdalomtól.
A házvezetőnő, Beyerné értesítette a mentőket, rendőröket. Időközben megérkezett orvos barátjuk, Baráth Irén is. Halász Péter erről így ír: „...a leghíresebb magyar színésznő holtan feküdt hálószobájában, a híres professzor haldokolt, és a jó barátnő, a kiváló orvosnő, egy nagy szanatórium főorvosa, miközben kötelességszerűen injekciózta a professzort, hogy életben tartsa, s szeméből patakzó könnyek között suttogta: – Halj meg Tibor, halj meg…” Germán Tibort később kórházba szállították, de segíteni nem tudtak rajta.

Pillanatok alatt megtelt a Bajor-villa barátokkal, kollégákkal. A Nemzeti Színház főpróbáját megszakítva Major Tamás lépett a színpadra. Mindenki érezte, hogy nagy baj van. Aztán Major bejelentette Bajor Gizi halálhírét. A színészek megbénultak, mozdulni sem tudtak az első pillanatban, majd sírás, kiabálás, megszűnni nem akaró zokogás töltötte meg a teret…
Boncolási jegyzőkönyv nem készült, vagy legalábbis nem maradt fent. Annyi kiderült, hogy Germán aznap reggel még felhívta a hentest és húst rendelt (Honthy Hannát várták ebédre). Az orvos-szakértői bizottság a helyszínen megállapította, hogy a művésznőt a férje egy morfiuminjekcióval „segítette a túlvilágra”. A megfogalmazás többértelmű: a feljegyzés szerint ugyanis ekkor még sem gyilkosságról, sem öngyilkosságról nincs szó. Ezt jelzik a Kossuth Rádióban elhangzott első hírek is: „Gyógyíthatatlan betegségben, tragikus hirtelenséggel ma elhunyt Bajor Gizi”.
Mivel búcsúlevél is állt az asztalon („Így nem lehet tovább élni! Bajor Gizi, Germán Tibor”), a rendőrök nem nyomoztak tovább. Ráadásul Bajor aláírása hiteles volt, ami azzal magyarázható, hogy Germán gyakran kért üres papírlapon autogramot feleségétől páciensei számára. A férfi minden bizonnyal egy ilyen cetlit használt fel ez alkalommal. A búcsúmondatot Germán írta, ahogyan az utolsó injekciót is ő adta be az asszonynak, aki azt hihette, hogy a hetek óta tartó erősítő vitaminkúráját kapja férjétől.
A Fővárosi Orvostani Intézetben halálukra vonatkozóan semmiféle adat nem maradt fent, azt sem tudni, Germán bomlott elmével gyilkolt-e, s hogy Bajor valóban olyan súlyos beteg volt-e, ahogyan azt férje feltételezte. Germán Tibor akár a betegségtől, akár a szenvedéstől óvta Gizit, vagy nem akarta, hogy az öregedő színésznő szembenézzen saját teste pusztulásával – ami Jászai Marinak, vagy Márkus Emíliának annyi kínt okozott –, bizonyítani egyiket sem lehet. Az egyetlen, ami biztos ebben a történetben a szomorú végkifejlet.
„Voltak, akik politikai rémdrámát sejtettek, pedig csak egy nagy-nagy szerelem záróakkordja volt” – summázta az okokat a jó barát, Gobbi Hilda.
Forrás – Bános Tibor: Pályák és sorsok.
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981.
Gobbi Hilda: Közben... Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Liska Dénes: Zárt ajtók mögött. Kaloprint/Vagy, Budapest, 2001.
Csík Edina
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...