2015. május 21., csütörtök

BÜDI LAKODALOM - Alsó Tiszamente / Folytatáshoz katt a posztra !


A lakodalmi napot megelőző estve a vőlegény házánál muzsikaszó mellett "huszká"-nak nevezett konyha-tánczot tartanak, melyen a menyasszony vőfélye és násznagya is részt vesz, hol a fiatalság esti 9-10 óráig tánczol.
A lakodalom napján a vőlegény násznagyával, vőfélyével s násznépével muzsikaszó mellett esküvőre megy, a hova a menyasszony az ő násznagyával, nyoszolyó leányával, vőfélyével s násznépével muzsikaszó nélkül (tehetősebbeknél muzsikaszóval) szintén megérkezik.
Esküvő után úgy a menyasszony, mint a vőlegény sajtá násznépével külön-külön megebédelésre házaikba térnek.
Esti öt órakor a vőlegény násznépével zene mellett a menyasszony elhozatala végett annak házához megy, hol a menyasszony versekben búcsúzik el.


1. Vajda! hegedűnek álljon meg zengése,
A sarkantyúnak is szünjön meg pengése,
Mert bucsúzásaimnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.


2. Dicsőség először a nagy magasságba,
Istennek, ki lakik fénylő boldogságba,
Ki rendeltél nekem egy igazi társat,
Kivel én megnyerem mennyei országot.


3. Reszketnek ajkaim belső félelemtől,
De még jobban remeg szived szerelmétől,
Engedd meg jó atyám, ha megbántottalak
És hogy téged sokat háboritottalak.


4. Az Istenért kérlek, engedd meg vétkemet,
Hogy el ne veszitsem én szegény lelkemet,
Köszönöm atyai nagy szeretetedet,
Melyet nem érdemlek, gondviselésedet,
Az úr Isten áldjon ezekért tégedet
És szent országába vigye fel lelkedet.


5. Elsőben is hozzád nyujtom szavaimat,
Kedves édes atyám én bucsúzásomat;
Mert Isten után te viselted gondomat,
Sajnálom is mostan tőled válásomat.


6. Azért rád kivánom az Úrnak áldását,
Szállitsa rád, mint a bő víz, áradását
A mikor elvégzed életed folyását,
Adja meg lelkednek örökös szállását.


7. A Nagy úr vegyen is téged jobb karjára,
Vigyázzon vala rád, miképp sajátjára,
Soha le ne tegyen a világ torkára,
Sőt felmagasztaljon mások tutorára.


8. A menyei atya életed tekinti
Hasznossá, károdat mint pejvát úgy hinti,
Kik lesznek károdra azokat megintse.
Kedves édes atyám itt versemnek vége.


9. Mire-kire vessem könyes szemeimet,
Miképen kezdjem el búcsuzó versemet,
Nem tudom, mert a bú elfogta szivemet,
Hogy látom tőletek elmenetelemet.


10. Röviden kezdem el kötelességemet,
Kedves szüleimre vetem a szememet,
Bucsúzom azoktól, a kik életemet
Közelebbről nézvén, áldják Istenemet.


11. Kedves szülő anyám, látom miként indulsz
Ájulásnak, talán már meg sem is vidulsz.
Kedves szülő-anyám, ne epeszd magadat,
Bocsáss el engem itt, kedves leányodat.


12. Kedves szülő-anyám, már te hozzád térek,
Még uj szállásomra te tőled eltérek,
Áldást Istenemtől én tereád kérek,
A kit én szivemből szüntelen dicsérek.


13. Kedves dajkám voltál, engemet szerettél,
Jóra tanítottál, a rossztól intettél,
Mint anya lányával, vélem cselekedtél,
Most pedig szárnyamra engem eresztettél.


14. Látod, kedves szülőm, elvisznek mellőled,
Azért bocsánatot most kérek tetőled,
De ha elvisznek is, szüleim, mellőled,
Jó gondolatom lesz mindenkor felőled.


15. A mennyei atya légyen mindég véled,
Valamig életed a világon éled,
A mikor életed halállal cseréled,
Áldja meg Jézusom a te örök béred.


16. Óh menybeli Isten, tekints reánk égből,
Terjeszd ki karjaid a magas mennyekből,
Hogy el ne távozzunk mi ezen hitünktől,
Melyet ma felvettünk a te szent véredből.


17. Jaj miként indítsam végső bucsúzásim,
De hogyan kezdjem el jajszóval sirásim,
Jaj beh nagy mostan az én szomorúságom,
Mert idegen földre lészen változásom.


18. Apámról anyámról, kik voltak véreim,
Hozzátok forditom búcsúzó verseim,
Bátyáim, ángyaim, szerelmes nénéim,
Kisebbtől nagyobbig én kedves öcséim,


19. Ti is, kik vérszerint hozzám közeledtek,
Kedves atyafiak, búcsuzom tőletek,
A mit már vétettem, most megengedjétek,
A felséges Isten maradjon véletek.


20. Nyoszolyó asszonyim, nyoszolyó leányim,
Fáradságotokat kivánom hálálni,
Jézusunknak drága sebéből folyt vére
Legyen a lelketek váltságának bére.


21. Álljatok elémbe, ti hires legények,
Kik vasárnap szemeimet szemléltétek,
Ajándékba nékem hajfonót vettetek,
Sajnáljátok mostan, nem lettem tiétek.


22. Kedves lánybarátim, hozzátok fordulok,
Ha reátok nézek, szinte megujulok
De azért szivembe már nagyon búsulok,
Hogy seregeimtől más útra indulok.


23. Kedves lánybarátim, kik enyém voltatok,
Ketten-hárman-négyen velem sétáltatok,
Ti az én fejemre, kik áldást mondtatok,
Áldása Istennek maradjon rajtatok.


24. Nem lesz már véletek többé mulatásom,
A férjem házánál lészen én lakásom,
A hogy uram fujja, úgy lesz tánczolásom,
Jaj de hamar elmúlt az én leányságom.


25. Ha Istennek tetszik virágzó életem,
A holnapi napra felvirrasztja éltem,
Meghalljátok akkor édes szép beszédem
Melyből megértitek most nagyon jó kedvem.


26. A Nagyúr néktek jó hitves társat adjon,
Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon,
Áldása Istennek rajtatok maradjon,
Végre az egekbe magához fogadjon.


27. Kedves alsó-felső jószivű szomszédim,
Mindenféle kedves, szép jóakaróim,
A Nagy úr vegyen az ő jobbik karjára,
Virraszszon fel boldog napokra, órákra.


28. Végre jómulatást kivánok mindennek,
Csendes jó éjtszakát az egész seregnek.
Úgy az ifjaknak, mint az öregeknek
A felséges Isten maradjon véletek. - Húzd rá.


A búcsuztatás után a menyasszony és vőlegény násznépeikkel visszamennek a vőlegény házához vacsorára.
A vacsorához a vőfély asztalt terít, a menyasszony és vőlegény elé 1-1 rossz tányért tesz, melyben egy meszes kanál és egy cserépdarab van. A vőlegény és menyasszony az egész vacsora alatt semmit sem eszik.
Asztalterités alatt a vőfély a következő verset mondja:


1. Vőfélyek érkeztek hires Perzsiából, - Követek küldettek hozzátok Szittyából, - Utánam érkeznek megterhelt tevéim, - Majd előkerülnek most pompás étkeim.


2. Az első tál étel lesz bagolynyerités, - Utána érkezik a kemenczenyögés, - Csirke-orditás meg borju-köhögés, - Végre érkezik az üres kocsi-zörgés.


3. Egy öreg sündisznó lészen bepáczolva, - Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva, - Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, - Háromszáz esztendős kerekeknek agya.


4. Már most nem tréfálok, megyek a konyhára, - Sok jó eledelek drága illatára - És majd megjelenek mindenek láttára, - Hogy ha előbb nem, hát majd Szent György napjára - éljen!


Vőfély-vers az első tál étel beadásakor:


1. Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, - Étekkel terhelve vagyon mindkét kezem, - De mielőtt hozzá nyúlnak a kanálnak, - Buzgó szívvel hálát adjanak az Úrnak.


2. De hogy magam itten hosszan ne papoljak, - A forró tálaktól sebeket ne kapjak, - Vegyék el kezemből ezt a forró tálat, - A melyet az ujjam már tovább nem állhat.


3. Itt tehát a leves, mellette a jó hús, - Erre senkinek a szive ne legyen bús; - Nosza muzsikások szóljon hát a rigmus, - Aztán dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.


4. Becsületre méltó jeles gyülekezet, - Férfiból, asszonyból álló felekezet, - Kiket a szeretet ide kötelezett, - Halljunk szót, valaki e házhoz érkezett.


5. Nem czélom, hogy itten soká peroláljak, - Hosszas beszédemmel unalmat csináljak, - Czélom, hogy tisztemben serényen eljárjak, - Ételt-italt hozzak, aztán tovább álljak.


6. Nagy öröme vagyon a gazdánk szivének, - Hogy ily sok szép vendég házába gyülének, - Azért parancsolá nekem vőfélyének, - Ételt-italt hozzak, hogy vendégei ennének.


7. Itt van, az első tál ételim behoztam, - Hogy el ne ejtsem, mindég imádkoztam, - A szakács-asszonynyal jól meg fűszerszámoztattam - Borssal és sáfránynyal, jól meg is sózattam.


8. Örvendek, ha tálat hordom ki üresen, - Igy a vendég aztán nem marad éhessen; - Lássanak hát hozzá uraimék, frissen, - Jó apetitust kivánok szívesen.


Vers, a káposzta beadásakor:


1. A ki a mult nyáron káposztát nem kapált, tegye le a kanált; - Násznagy uram se kapált, csak az utczákon sétált, hát tegye le a kanált.


2. Paradicsom kertből épen most érkeztem, - Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem. - Mivelhogy sokáig ottan kertészkedtem, - Szép fejes káposztát ottan termesztettem.


3. Torma és káposzta az étkek vezérje, - Nemes Magyarországnak czímere, - Még a királyunknak is gondja van erre, - Áldott ennek, a hol terem, a gyökere.


4. Még is nem dicsérem, dicsérje meg magát, - Mert belé vágattam egy féloldal szalonnát, - Tizenkét disznónak elejét, hátulját, - Keresse meg benne ki fülét, ki farkát.


5. De mivel mostan a káposzta itt vagyon, - Az evéshez ki-ki jóízűen fogjon, - Hogy restsége miatt éhen ne maradjon, - Azután elémbe panaszokat nyujtson.


Vers, a bor bevivéskor:


Sziv-vidámitásra Isten a bort adta, - A mint zsoltárába szent Dávid mondotta; - Azért a hordóját gazdának kifúratta, - Tele palaczk borát ide felhozatta; - Azért jó uraim a borból igyanak, - A lakodalomba vígan mulassanak, - Köszöntsék a kancsót, el ne aludjanak, - A vőfélyeknek is borocskát adjanak.


Vers, a gulyásos hús hozásakor:


1. Ime megérkeztem, uraim, sokára, - De merem mondani, nem jártam hijába, - Mert egy olyan ételt hoztam valójába, - Aki első étel az étkek sorjába.


2. Ezért az ételért nagy próbát is tettem, - Egy szilaj bikával hét nap verekedtem; - Nosza a bőrét mindjárt le is vettem, - A fejét nyakastól én le is metszettem.


3. Ezt a jó eledelt abból készítettem. - Megvallom, uraim, ezt én is szeretem; - Minélfogva ennél már jobb izű étek - Nincsen, erre a magyarnak vizet inní vétek, - Itt a jó gulyásos, uraim, vegyetek, - Széles jó étvágygyal, kivánom, egyetek.


Vers, a tormás borjuhús behozatalakor:


Gyenge borjuhús ez, mit hozok tormával, - Csak harmadik tavaszt járt el az anyjával, - Gyengesége miatt szénát nem ehette, - Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte. - Ezért a tormáért jó sokat fáradtam, - Nagy-Magyarországot széltébe bejártam, - Ezt a keveset is Maros tóban ástam, - Szerencsémnek tartom, hogy reá akadtam. - De ez erős étek való csak magyarba; - Nem igen fér ebből a német gyomorba. - Tessék hát a tormás, gyenge borjuhússal, - Erre kínálhatja társát kiki borral. - Egyék hát, uraim, jó ápetitussal.


Kása-feladáskori vers:


Itt van a kása is egy pecsenyével, - A kinek foga nincs, rágja az innyével, - Aki ebből eszik, fizet erszényével, - Mert majd megdöfölik a kanál nyelével; - De azért csak tessék bátran az uraknak. - Akkor diskuráljunk róla, ha jól laknak.


Vers kásapénz-szedéskor:


Halljunk szót uraim, én ismét papolok: - Szegény szakácsnénak ügyében felállok. - Addig, jó uraim, tőle meg sem válok, - Míg azt meg nem nyerem, a miért isntálok. - Bezzeg, násznagy uram, szomorú hir vagyon: - A szakácsné asszony keze sebes nagyon. - Szegény, hogy a kását ott künn kevergette, - A jobb kezét a tűz szörnyen megégette. - Ime, a szakácsnénk, ő nagy kanalával, - Forgatja jobb kezét szörnyű fájdalmával. - De meg a mi nagyobb, sánta is lábára, - Mert a kása frecscsent mind az öt ujjára. - Tehát, jó uraim, most erszényt nyissanak, - Kis bankót, nagy bankót, tányérra rakjanak, - Ekként orvosságra neki pénzt adjanak, - Hogy mérges sebei hamar gyógyuljanak.


Kalács-beköszöntés:


Itt vagyon tésztából jóféle sütemény. - Nincs ebben sem ánis, sem mustár, sem kömény, - Porhanyó, jóízű, és épen nem kemény, - A ki ilyennel él, nem bántja a köszvény. - Kívűl-belől meg van egészen czukrozva, - Mint a borbély-legény be van púderozva. - Mazsola szőlővel beparfűmérozva, - Nem kell neki kés is, meg van ez hámozva, - Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz; - Fogjon rá hát villát és kést mindnyájan, minden kéz. - Ámen.
Vagyora után elkezdődik a táncz. Éjfél-tájban a menyasszonyt felkontyolják, fejére teszik a nagy fejkötőt és ekkor kezdetét veszi a menyasszony-táncz, mely reggelig tart, a midőn aztán vége szakad a lakodalomnak. - Mindenki, aki a menyasszonyt tánczra akarja vinni, köteles a menyasszony javára egy ezen czélra kitett tányérba bizonyos pénzösszeget dobni.

 - Tánczközben a vőfélyek a következő verseket mondják a muzsikáló czigányoknak, ha nem jól muzsikálnak:

1. Hallod-e, te czigány, legyék neked párod, - Még pedig szakálos, - Elől-hátul pupos, - Foga redves, odvas, - Eljárhatod véle bátran a farsangot.


2. Hallod te czigány, vedd fel sátorfádat, - Az egri piaczon öntött vaslábasba aprítsák fajtádat.


3. Hallod te czigány, te voltál az apádnak legnagyobb ökre, - Nem kár lett volna fejed felütni egy tökre, - Onnat felvinni a tokaji hegyre, - Onnét lehöngörítni a Tiszába Lökre, - Hogy vesztél volna te oda örökre.


4. Hadd ott te czigány a te muzsikádat, - Az akasztófán láttam az apádat, - Csóka, varjú volt a síratója. - A kállai vár az örökös háza.


5. Hallod te czigány! Rólad szól az írás, - Holnap ilyenkorra légy nehéz nyavalyás!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...