2015. február 27., péntek

Somogyi - Házasság, eljegyzés, lakodalom.../ Folytatáshoz katt a posztra !




Házasság, eljegyzés, lakodalom.

 

A vőlegény két kérőemberét, vagy a kérőasszonyt elküldi a lányos házhoz kérőbe. A leány szüleivel és két kiadóval elmegy a vőlegény lakására "háztájnézőbe". Ha a leánynak tetszik a legény házanépe és házatájéka, akkor a kiadók és kérők alkudozni kezdenek a "móring"-ra (női hozomány) és az ú. n. "csókpénz"-re (a hozománynak körülbelül 10 százaléka). Míg nem egyeztek meg, addig a menyasszony kiadói nem kapnak sem enni, sem inni. Megegyezésük után azonban pompás lakoma vár rájuk. A menyasszony a vőlegény vagyoni viszonyai szerint ad egy jegykendőt és egyszersmind közösen megállapítják azt is, hogy a vőlegény legközelebbi nőrokonai mikor mennek a menyasszonyos házhoz, a menyasszony által font és szőtt vászonból a vőlegény fehérneműjét kiszabni. Egy-egy leánynál felszabnak ilyenkor 16 pár férfi-alsóruhát. A vásznat mindig a vőlegény nőrokonai választják. A szabás befejeztét ismét lakoma követi. A menyasszony részére igért összegen kívül még ráadásul ajánlanak egy díszes kontyot és néha esküvői czipőt is. A menyasszonynak megajánlott összegből tartoznak szülei a menyasszony ruháját és bútorait beszerezni. Ez az összeg újabb időben 2-300 koronára rúg.

Az esküvő és lakodalom már sokkal nagyobb ünnepélyességgel folyik le. Már hetekkel előbb folynak a készületek rá, a menyasszony szüleinek házában.

 

Az ünnepélyes egyházi esküvőre különféle babonás eljárás van szokásban. A menyasszonyi czipőbe tesznek: egy darab kétfillérest, két girizd fokhagymát és a karácsonyi tölgylevélből, mely az asztal alatt volt, 1-2 levelet. Jelentése az: hogy a gonosz emberek ne árthassanak az ifjú párnak. A mint a menyasszony a házból kilép, utána gurultatnak egy gombolyag fonalat. Jelentése az: oly friss legyen a fiatal asszony, mint a milyen gyorsan gurult a gombolyag. A menyaszszonyt kísérik: a kérőasszony, egy vőfély és egy nyoszolóleány; (a nyoszolóleányok 8-13 év körüli leánykák. Idősebbet nem kérnek föl) a vőlegényért pedig elmegy a két násznagy, egy vőfély és egy nyoszolóleány. A násznagyok előre megállapítják a helyet, a hol találkoznak és azután mise alatt a menyasszony a templom főajtaján a kérőasszony- és a két nyoszolóleánynyal a templom hajójába, a vőlegény pedig a vőfélyekkel és násznagyokkal a sekrestyébe vonulnak. Mise után van az esküvő. Az esküvő után, a templomon kívül van a menyasszony-csók. A menyasszonyt csókolják a leánybarátnői és ismerősei. A csókolózás után szép rendben hazavonul a menyasszony azokkal, a kikkel hazulról eljött. A vőlegényt is azok kísérik haza, a kik az esküvőre elkísérték. (A kísérőknek mindkét helyen ebédet adnak, ebéd után pedig szépen eloszolnak.) A mint a fiatalok a templomból kilépnek, a menyasszonynak ügyeskednie kell, hogy ő szólaljon meg előbb, mint a vőlegény, mert így hatalma lesz a férje fölött. No meg a menyasszonynak a vőlegény lábára is rá kell lépni, hogy czivakodás esetén ő legyen a "győztös". A mint a menyasszony a szülői ház udvarába belép, egy tojást tesznek eléje és azt gyorsan össze kell tipornia, hogy ha idővel szül, oly gyorsan hozza világra magzatát, mint a minő gyorsan összetiporta a tojást. Azután bevezetik a konyhába és az ételeket sorrendben meg kell kóstolnia, hogy jó gazdasszony legyen belőle. Ez alatt pedig föl kell néznie a konyha kormos padlására, hogy ha gyermeke születik, fekete szeme legyen. Három órára mindkét háznál összegyűlnek a vendégek az ebédre. 5-6 óra között a vőlegény a vendégeivel elmegy a menyasszonyért. Az előre elkészített zászlókat (különféle színű fejkendőket rúdra erősítenek, a rúd felső végére czitromot vagy narancsot szúrnak) a zászlótartók előveszik és azzal ugrálnak, míg a násznép elkészül. A két zászlótartó elől megy, utánuk a vőlegény a koszorúslánykájával és a vőfélylyel, ezeket követik a násznagyok és a többi vendég, egy férfi és egy nő párosával. (A férfiak egy-egy üveg bort, a nők pedig kendőben kalácsot czipelnek, hogy a nézőközönségnek dobhassanak, a férfiak pedig a borral kínálgathassák őket.) Az úton kurjantgatnak és a következőket mondogatják:

A ki minket legyaláz, pokolban legyen kanász. - Fehér borsó gömbölyű, vőlegényünk gyönyörű. - Sárga csikó aranynyereg, vőlegényünk derék gyerek. - A ki kiáll az utczára, rozmaringszál a markába. - Az én csizmám sárba való, az én lábom tánczra való. - Az én csizmám csikorgós, menyasszonyhoz masíroz.

Ha a nézőközönség nem kap kalácsot, az meg odakiáltja: "Azért nincsen kalácscsok, nem kelt meg a kovászszok. (Minden mondóka után: Huj-ju-ju!) A menyasszony udvarán az öregebb vendégek közül 2-3-an egy szék mellett (ezen van egy üveg bor, meg 1-2 fonott kalács) várják a bevonuló vendégeket.

Ezek a jó öregek kérdőre vonják a násznagy urakat. Sokféle kérdést adnak fel nekik, ilyformán: Mi volt Ádám atyánk vezetékneve? Milyen mély a tenger? 210stb. Ha a kérdésre megfelelnek jó, de ha nem tudnak a kérdésre megfelelni, kinevetik őket. Utoljára kérdik: Hát mi járatban vannak? A kérdezettek felelik: Egy csillagot keresünk, itt esett le, itt kell annak lenni. A házbeliek tagadják, de amazok állítják. Ezután elővezetnek egy kis 6-7 éves leánykát és kérdezik: Ez az a csillag, a kit keresnek? Nem. Ismét mutatnak egy nagyobb leánykát (10-12 éves): "Ez-e az a csillag?" A felelet: "Nem ez". Harmadszor jön a menyasszony, ez az a csillag? Igen, ez az, ez kell nekünk, ezért jöttünk. Míg ezeket a kérdéseket feladják, addig a menyasszony vagy a kamarába, vagy valami kisebb szobába el van rejtve. Az ajtót annyira nyitják ki, hogy egy kissé a menyasszony kinézhessen az érkezett vendégekre és azok közül a vőlegényt ki kell szemelnie. Míg a menyasszony a vőlegényt keresi, addig a markába nyomnak egy kis üvegpohár bort; de mielőtt azt kiürítené, előbb 3-szor kell mondania, hogy: "Nem iszom én ezt a bort, hanem a vőlegénynek a mérgét". Ezt azért mondja, hogy a vőlegény ne legyen mérges természetű.

Még mielőtt az ajtó felnyílnék, a menyasszonyi "sublaton" levő ágyneműbe a menyasszonynak a koszorús fejét 3-szor bele kell dugni, hogy a férj, ha boros lesz, hamar menjen aludni és ne házsártoskodjék. Ezek után a menyasszonyt átadják a vőlegénynek, ki őt kézenfogva, bevezeti a szobába. A bevonulás így történik, kéz-kézben: legelől megy az egyik násznagy, utána a második, azután a vőlegény a menyasszonynyal, utánuk a kérőasszony, a két nyoszolóleányka és a többi fiatal menyecske, a párjaikkal. A bevonulás megkezdése előtt, egy magasabb termetű menyecske 2 szál égő gyertyát a kezében magasan tartva, a szoba közepén tánczolni és rikogatni kezd; ezalatt jönnek a bevonulók és a menyecskét körbe fogják. Háromszori körülfordulás után ugyanazon a sorban, a mint össze vannak fogódzva, leülnek az asztalhoz. (Míg a körfordulatot csinálják, addig a legények igyekeznek a gyertyákat elfujni.) A gyertyák azt jelentik, hogy az ifjú pár egész életén át oly vidám legyen, mint a minő vidámsággal a gyertyák égnek.

 

A kérőasszony figyelmezteti a leülésnél a menyasszonyt, hogy a szoknyájára vigyázzon, nehogy a vőlegény reáüljön, mert ha ez megtörténik, akkor a menyasszony elveszti a férje fölötti hatalmát.

Vacsora alatt minden ételhez elmondja a köszöntőt a vőfély. Vacsorai ételek: marha- és tyúkhúsleves, marhahús tormamártással, kása baromfiaprólékkal (ezt minden vendégnek meg kell fizetnie, a kásapénz a szakácsnőé), káposzta disznóhússal, különféle rétes, pecsenye, hurka, különféle kalács és apró czukrossütemény. Vacsora után a menyasszonyt az egyik vőfély elbúcsúztatja a vőfélykönyvből vett búcsúztatóval. Ezután megindul a menet és az úton a következő mondókákat kiabálják:

Menyasszonynak gyöngy a nyakán, | Nem lesz többé nyoszolólány. | Kinyillott a piros rózsa, | Menyasszonyunk szakít róla. | Ez az utcza, de sáros, | Nem királyi város. | Ez az utcza kanyarékos, | Menyasszonyunk takarékos. | Ez az alma karikós, | Menyasszonyunk mosolygós. | Ez az üveg, de üres, | Menyasszonyunk, de ügyes. | Ez a rétes kerekes, | Menyasszonyunk, de kedves.

Minden mondóka után karban kurjantanak.

A mint a menyasszony a vőlegény kapuján belép, háromszor kell mondania: Ti legyetek a fűzfák, én a fejsze. Jelentése az, hogy a fiatal asszony legyen a leghatalmasabb a házinép fölött. Ezután az udvaron az egyik szakácsnő a menyasszony feje fölé egy kenyeret tart és azzal 3-szor megérinti a koszorúját, hogy jó gazdasszony legyen belőle. Végre egy szakasztóban (zsompor) többféle gabonanemet adnak át neki, a mit a feje fölött kell hátrafelé dobni, hogy sok baromfia legyen. Ezek után bevezetik a házba, de figyelmeztetik, hogy a küszöböt a lábával meg ne érintse, mert ha megérinti, úgy a vőlegény szülei korán elhalnak. A szakácsnő itt is megízlelteti vele az ételeket, hogy jó szakácsnő legyen. A mint az asztalhoz leülnek, a vőlegény azonnal egy új zsebkést tesz a menyasszony elé, mit ha elmulaszt, valamelyik ügyes fiatal vendég egy forgácsdarabkával pótol, a vőlegény szégyenére. A vacsora eltart 10 óráig, azután a násznagy felszólítására kezdődik a "tus". Minden vendég a kedves nótáját huzathatja el a czigánynyal, azután a czigány részére ad valamit a tányérba. A "tus" után bevezeti a vőlegény a menyasszonyt lekötött fővel s 3-szor elkiáltja: "Esik a hó!" hogy a vendégek el ne távozzanak. A vőlegény megkezdi a tánczot a menyasszonynyal, kinek a feje fölé az egyik vőfély üres tányért tart és kiáltja: Eladó a menyasszony! Ekkor már a másik vőfély a kezében tartja a pénzt és bedobja a tányérba, a menyasszonyt a vőlegénytől átveszi, alig néhányat fordul 211vele, már egy másik megváltja, utána a harmadik stb. Ez a táncz addig tart, míg a vőlegény vissza nem veszi a menyasszonyát. A tányérba dobott pénz a menyasszonyé. A táncz után folyik a mulatság reggelig. 11 óra felé van a feketekávé. 12 óra után esznek húst, rétest, kalácsot és azután újra tánczolnak. Reggel a menyasszonyt zeneszóval, egy kis új sajtárral elkísérik a kútra vízért; a mint a vízzel megérkeznek, a menyasszony sorra mosdatja a vendégeket, úgy hogy kissé vizes kézzel megérinti arczukat és letörli, azután a vendég tetszése szerinti összeget dob a sajtárba. Utána pálinkáznak, kocsonyáznak és elvonulnak.

 

Lakodalom után egy hétre úgynevezett kisvendégség van a vőlegény házánál, a hova már csak kevesebb számú vendéget, a legközelebbi rokonokat, hívnak meg. Ebben résztvesznek a menyasszony szülei is, a kik sok helyt a lakodalmon nem jelennek meg. Ezt követi néhol a menyasszonyi háznál szintén egy kisvendégség, melynek lefolyása hasonló az előbbihez. Ezzel azután teljesen bevégződik a lakodalmazás, mely sok apró dologban különbözik az itt leírottól, a különböző somogyi községekben.

 

Az eltérések közül csak néhányat említünk meg röviden.

 

A vendéghívót sok helyt "pozsoviczá"-nak, a nyoszolyóleányokat pedig "silányok"-nak, a czigányoknak szedett pénzt "dicspénz"-nek nevezik. Van továbbá a közismert, ú. n. kásapénz. Az eljegyzés neve néhol "alku" s a vőlegény megajánlott adománya "asztalbér".

Német lakodalmakban divatos az ú. n. karácsonyfa (Breczli), egy gyertyával és süteménynyel díszített ágasfa, melyet a menyasszony keresztanyja készít. Ezt, valamint a keresztanya egyéb ajándékait vacsora előtt zenekísérettel hozzák a lakodalmas házba s éjfélkor a menyasszony elébe helyezve, énekszóval búcsúztatják.

Ugyancsak a német lakodalmak második napján tartják gazdagabb polgároknál az ú. n. "strudl"-t vagyis "rétestánczot", mely a következőkép folyik le. Az asszonyok egyik szomszédnál sütik a rétest s ha készen vannak vele, átmennek a lakodalmas házhoz, a hol mindegyik egy-egy férfit fog magának. Ez azután egyik karján a tánczosnővel, másik kezében gyertyával megy át az utczán a rétesért. Ugyanígy térnek vissza; a többiek pedig áthozzák utánuk a rétest. Itt aztán minden asszony avval a férfivel, a kit fogott, eljárja a rétestánczot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...