2015. február 12., csütörtök

AZ IGAZI ÁBEL / Folytatáshoz katt a posztra !




1907. március 4-én született Lövétén Ladó Lajos, akinek élete és írásai mintául szolgáltak Tamási Áron Ábel-regényhősének képéhez (Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. Kh–M. Buk. 1994.311).

Szülei Ladó Lajos földműves és Silye Julianna háztartásbeli, egyszerű gazdálkodókként élték mindennapjaikat. Ha a kenyér néha hiányzott is asztalukról, a tréfás kedvű édesapának köszönhetően – aki lakodalmi szószólóként, „tréfamesterként" is híres volt a környéken –, a jó kedv, a móka sosem veszett ki a családból és a kicsi Laji szívéből. Szülőfalujában végzett hat elemi osztályt, utána alkalmi munkás lett. Alig volt 16 éves, amikor édesapja elszegődtette erdőpásztornak (1923), azaz „vágott tűzifaőrnek" a Hargitára, a lövétei határba (Tolvajostető, Fehér-patak). Innen jutott el a híre Tamásihoz Kolozsvárra. Hargitafürdőre igyekvő kirándulók beszéltek róla neki, akik néhány napig a kicsi erdőpásztor vendégszeretetét élvezték. Aztán később személyesen is megismerkedtek. Ladó Lajos sokat mesélt Tamásinak hargitai élményeiről „színesen, elevenen, fordulatosan". Tamási írásra biztatta, „hogy jegyezze fel élete történetét", próbálja leírni, amit elmesélt. Ezt katonai szolgálata alatt meg is tette. Katonai szolgálata után visszatért Kolozsvárra, és egy „kalandos" történetekkel teleírt, szürke fedelű, kockás iskolai füzetet adott át Tamási Áronnak. Tamási átböngészte a füzetet, egy-két érdekes kis epizódot kiragadott belőle, s ezeket „aztán átdolgozta, kicsit fúrt, faragott rajtuk, végül is átadta Kuncz Aladárnak, az Erdélyi Helikon akkori szerkesztőjének". Az alaposan átdolgozott részletek 1931 áprilisában, Tamási néhány meleg kedves ajánlósorával együtt a Helikonban meg is jelent Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel. Ladó Lajos ekkor 24 éves, és mint kazánfűtő él Kolozsváron. Összesen kilenc kis történet (Hadi szekér, Az első kaland, A csíksomlyói búcsún, A vidra fogása és eladása, Zászló a fahegyiben, Három barát-pap, A miénk, Laji! Esztendőcsere a Hargitán, Jóság) lát ekkor nyomdafestéket. A későbbiekben egy verse (A Hargita alján, in: Székelység 1931–1932. I. csonka évfolyam 1–3. sz. 43. o.) és még egy kalandos története (Borzalmak éjszakája a Hargitában, in Székelység, III. évf. 22. o.) jelent meg. (Szerk. megj.: Kicsi erdőőr feljegyzéseiből címmel közöltünk Ladó Lajos írásaiból válogatást a 2005-ös Hargita Kalendáriumban.)

Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényének megjelenése után Ladó Lajos plágiummal vádolta az írót, alaptalanul, mindannak ellenére, hogy élete és az általa megírt kis epizódok csakugyan szolgáltattak anyagot Tamásinak a nagy népszerűségnek örvendő regénye megírásához. A regény helyszíne is kétségtelenül a Tolvajostető és környéke, ahol Ladó erdőpásztoroskodott. Az „út, amelyen a csíkiak Udvarhelyre mennek s az udvarhelyszékiek Csíkba", a Tolvajos-patak helynév, a Szentkeresztbányán öntött kályha említése stb. mind ezt sugallja. A „plágiumügy" egy ideig felkavarta a kolozsvári író-olvasó társadalom kedélyeit, de aztán elcsendesedett (Dsida Jenő: Ki lopott? Avagy: Szép Ernő a Hargitán. Pletykák és plágiumvádak Tamási Áron regénye körül. In: Erdélyi Lapok II. 1938. 77. sz.)

Ladó Lajos 1934–1936 között, Székely Alkalmazottak Lapja cím alatt időszaki újságot is alapított és szerkesztett Kolozsvárt az idegenben kallódó székely munkavállalók érdekében, s ennek egyes íróktól szerzett ismertető szócikkeiből Székely nagyjaink című lexikonszerű kézikönyvet állított össze 24 székely irodalmi és történelmi személyiség bemutatására.

1964 márciusában halt meg 57 éves korában Kolozsváron, mindenkitől elfeledve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ezt is látnod kell

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...