2015. január 13., kedd

KÖRMÖCBÁNYA.- 1900 körül

KÖRMÖCZBÁNYA.
Irta Kriško János


KÖRMÖCZBÁNYA RÉGI KÉPE.
A körmöczi városházán levő eredeti után


SIGILLUM PRISTALDI.
Márton Jakab rajza

A város fekvése.

Körmöczbánya szabad királyi és főbányaváros, Bars vármegye északkeleti, Zólyom, Túrócz és Nyitra vármegyékkel határos részében és pedig északról dél felé nyúló, egyrészről a körmöczi Stósz, a kékelői Stósz és Dornstein, másrészről pedig Vollehenne, Revolta, Kalvária (hajdan Schulersberg) és Galgensberg nevű hegyektől környezett mély völgykatlanban fekszik, mely katlan ép ott, a merre a város terjed, három völgybe ágazik el, miért is a város képét egy pontról sem lehet teljes egészében látni. Noha a tenger színe fölötti magassága 550 méter, éghajlata nem zord, mert a míg az északi szelektől magas hegyek védik, addig a fővölgy, déli irányban, az enyhe déli szelek előtt nyitva áll.

Fővize a körmöczi patak. A város keleti oldalán terjedő és szürke trachit-kőzetből álló, tágas és meglehetős nagy medenczét alkotó hegységben, számos forrásból fakad s a zólyomi völgyet elhagyva, a város alsó részében egyesül azzal a vízzel, mely Túrócz vármegyéből a vízválasztón át, 25 km. hosszú úton, a XIV. évszázadban épült vízvezetéken vezettetett a bányák számára Körmöczbányára. Ez a vízvezeték ma is jókarban van.

A Jánoshegy felé vezető völgynek hajdani neve Alter-Grund. Ez kelet felé ágazik el. Az ág neve Schwarzgrund. E völgynek két hatalmas hegy, a Dornstein és a kékelői Stósz alkotja a falát és a határát. Víze egy sekély patakocska. A Neugrund nevű zöld trachitvölgynek meg épen alig van vize, mert a mi volna, azt az ott levő bányákba vezették le és 2 km. hosszú úton halad a föld alatt, honnan a város déli oldalán, "Vörösvíz" elnevezéssel bukkan fel.

87A keletről (zólyomi völgy) jövő körmöczi patak már a XIV. század óta fennálló két, 2480 és 1520 méter hosszú vízvezetéken jön és ellátja a várost mosó- és egyéb házi szükségleteknek szolgáló vízzel. Az 1885-ben 26,000 forintnyi költséggel épült vascsövű vezeték pedig ugyanabból a völgyből egészséges ivóvizet hoz a városba. Hossza, forrásától kezdve egészen a városig, 1922 méter. Itt elágazva, 23 nyitott kútnak és 3 hydrantnak szolgál. Az elágazások összes hossza 966 méter.

A Túrócz vármegyéből ide vezetett víz, vagyis az ú. n. fővízvezeték, keletkezésétől kezdve csakis a bányászat szolgálatára van rendelve és a zúzóműveknek, aknáknak, pénzverőnek, papirgyárnak és egy őrlő-malomnak nyújtja a szükséges hajtóerőt. Azelőtt az 1880-ig fennállott kohóművek is felhasználták ezt a vizierőt, mely most világítási czélokra elektromos áramot fejleszt.

A körmöczi tó. A Vadászkürt.

Különálló víz a körmöczi tó, mely a körmöczi Stósz alatt 640 méter magasságban, a várostól délkeletre fekszik. Hajdanában ezt a medenczét dúsgazdag birtokosai haltenyésztés czéljából ásatták. 1840-ben a város birtokába került és víze most a magyar államvasút itteni szükségleteit elégíti ki. Kies környékét a szent István napján megtartani szokott népünnepek czéljaira használják. Ép oly kies hely az ú. n. Vadászkürt is, mely 1889-ben épült és nyaralóhelyül szolgál. A várostól keletre, az államvasútak budapest-ruttkai vonala mellett, a leghosszabb alagút déli nyílásához közel fekszik. Nagy kiterjedésű fenyvesek környezik és ezért számos vendég keresi fel. A Vadászkürthöz vezető úton, az 1773-ban épült és most is időnként isteni tiszteletre szolgáló Szent-Anna-kápolna szomszédságában van az érdekes szürke trachit-kőbánya, honnan hajdan a város építkezéseihez szükséges kitünő kőanyagot nyerték. De nemcsak a körmöczi tónak vagy a Vadászkürtnek a környéke szép és kies. Csodaszép a hegyek oldalán, szédítő magasban kanyarodó vasút, melyről az utas hatszor látja Körmöczbányát ismét és ismét előbukkanni. A város környéke is rendkivül gazdag regényes és szép részletekben, melyeknek megtekintése a természet kedvelőinek élvezetes.

A belváros. A város kapui.

A város magva, a belváros, a kékelői Stósz-hegynek délfelé kinyúló alján terül el, ott, a hol a már neugrundival egyesült régi altgrundi völgy a zólyomi völgygyel találkozik. Hajdanta, a tatárjárás után, fapalánkkal volt körülvéve, a XV. század huszas és harminczas éveitől kezdve pedig, eredetileg 12 méter magas, erős körfal vette körül, melynek maradványai részben ma is fennállanak. E védő fal megerősítésére két hatalmas kapu és kilencz bástya szolgált. A XVIII. században még egy harmadik kaput, az ú. n. Thürl-t is felépítették, mely azonban az 1880-iki talajsüppedésnek lett az áldozata. A felső kapu, melyet már 1872-ben - állítólag forgalmi szempontból - lebontottak, 25 méter magas és kétemeletes volt. Falainak vastagsága földszinten 2·1 méter, a második emeleten még mindig 1 méter volt, melléképületei pedig az 1880-ban és az arra következő években a kibővített pénzverőnek adtak helyet. A felső kapu épületeinek csoportjához tartozott és északi bejárata volt az a díszkapu is, a melyet Mária Terézia tiszteletére, vagyis körmöczbányai tartózkodásának emlékére, 1751-ben szilárd anyagból emeltek és a XIX. század hatvanas éveiben leromboltak. E díszkapunak feliratokkal ellátott kődarabjai a felső utczából jövő patak partfalának alapzatául használtattak fel, a domború képekkel ellátott két kőtábla pedig most is ott van befalazva, a hol azelőtt maga a felső kapu állott. A kettős alsó kapunak belső, a hajdani felső kapuval minden tekintetben megegyező tornya, 1428-ban épült és ma is eredeti alakjában áll fenn. Valóban érdekes épület a maga nemében.

A külső torony 1539-ben keletkezett, midőn az 1537-ik évi konfederáczió meghiusulása következtében a körmöcziek a vágbeszterczei Podmaniczky, a murányi Bassó rablózsoldosai és a török portyázó csapatok elleni küzdelemre készültek. E csinos, a belső toronynál valamivel alacsonyabb, de szintén igen erős épületet, I. Ferdinánd király és neje Anna kőből faragott medaillon-képei díszítik. A kapu keleti oldalán lehelyezett két kőtábla az alsó kapu előtti s szintén 1751-ben felállított és 1849-ben lerombolt díszkapu díszítményeihez tartozott. A most a városi múzeumban elhelyezett bányász-szobor, valamint a császári korona maradványai szintén e díszkapuhoz tartoztak.

88Az alsó kapu előtt a körmöczi pataknak egyik ága folyik, mely most be van boltozva. Mikor még a patak szabadon folyt, a kaput felvonó híddal zárták el. Az 1550-ben, Guglinger Farkas birósága idejében készült függő kapu-lakatot, valamint a felső kapunak ép olyan és ugyanabból a korból való lakatját most a városi múzeumban őrzik. Az ugyanott elhelyezett közös lakat-kulcsot hajdan a város birája őrizte éjszakán át és a biró tudta és beleegyezése nélkül senki sem jöhetett a városba és távozhatott onnan.

A vár.

A belváros északi részén, a főtér fölött, 38 méterre kimagasló meredek dombon, áll a körmöczi vár. Kettős, erős és magas - 1901-ben részben átalakított - védő fal környezi, öt hatalmas bástyával, melyek közül kettőt már leromboltak. A vártér közepén álló főépület a már 1491-ben renovált gótikus templom, melyet 1884-ben 80,000 forintnyi költséggel újra helyreállítottak s azóta ismét plébánia-templomul szolgál. Hajdan nagy-, vagy felső templomnak nevezték.


RÉSZLET A ZÓLYOMVÖLGYBŐL.
Franciscy Gy. felvétele

A vártemplom.

A templom három hajózatú boltozatával, melyeknek zárókövein I. Mátyás király és Körmöczbánya czímerei, valamint I. L. H. betük láthatók, kiváltképen pedig a szentély fölötti részen, a 12 apostol festett képeivel, művészi ablakfestményeivel, igen diszes, sőt fényes. A templomban két érdekes szobor van. Az egyik a templom állítólagos építőmesterének kőből faragott középkori mellszobra, mely a szószék alatti falból nyúlik ki, a másik pedig Szűz Mária fából faragott középkori szobra, mely mindaddig, a míg Körmöczbánya és környékének lakossága evangelikus volt, tehát kb. 1530-től 1674-ig a sekrestye fölötti oratóriumban bántatlanul hevert. Az említett oratórium boltozatából lefelé nyúló szögletek hajdan nemzeti színű, vörös-fehér-zöld koczkákból álló festett szalagokkal voltak díszítve és ezt a diszítést az 1884-iki restaurálás alkalmával szintén megújították. Az ősrégi, kb. 1630-ig dívó szokásról, hogy a város kiválóbb családjai halottaikat a templom belsejében temették el, tanúskodik az ott befalazott három sírkő, melyek most is épek az igazi mesterművek. A templom portáléja szintén díszes és érdekes. Itt is és a templom külfalain sírkövek láthatók.

A vártemplommal összefüggő, 60·8 m. magas torony, az 1560-iki nagy tűzvész után, mely az egész várost megsemmisítette, 1570-1580. években újra épült. A toronyban a városi őrség van elhelyezve s itt volt 1527-től kezdve 1866-ig a város két hadi dobja is, melyeket most a városi múzeumban őriznek. Az őrség hajdan csak akkor verte a két dobot, ha ellenséget látott közeledni. A templomtól délnyugat felé, alig néhány lépésnyi távolságban, 89a belső körfalból az ú. n. kis torony magaslik ki, mely belsejében magas és tágas lőrésekkel ellátva, hajdan szintén védő bástyául szolgált, de most a városi óramű és három harang van benne.

Nagyítható kép
Körmöczbánya térképe.
Rajzolta Banwarth Th.


A KÖRMÖCZI TÓ.
Franciscy Gy. felvétele

A vártemplom északi oldalán és pedig az északi védő bástyával összefüggően, találjuk Szent András kápolnáját, mely részben román stilű, részben pedig gótikus. Régente capella mortuorum, azaz halottak kápolnája volt s az alatta levő nagy üregekben a régi körmöcziek halottaikat szokták örök nyugalomra helyezni. A kápolnát 1431-ben szentelték fel, de eredeti rendeltetése ismeretes lévén, az isteni tiszteletekre senki sem akart a kápolnába menni. A lakosok Beinhausnak nevezték el és állandóan kerülték. A vár északi részét, mely legkönnyebben volt hozzáférhető, mivel a várdombbal összefüggő s folytatásában mindinkább emelkedő térséggel hajdan csak egy testet alkotott, a régi körmöcziek igen mély és elég tágas árokkal vágták el a szomszédos területtől s védelmére szolgáló, felvonó-híddal fölszerelt, erős és a XV. század kezdetétől mostanáig fennálló bástyával látták el. Hogy Rozgonyi Simon ostromló csapatai 1442-ben és Hunyadi János hadai 1453-ban főleg ezt a bástyát igyekeztek lerombolni és elfoglalni, bizonyítják a bástya északi falán, kiváltképen pedig a kapu közelében még manap is látható ágyúgolyók nyomai.

A »vöröstorony«.

A belvárost övező körfal délkeleti szögletét hengeralakú és igen magas védő bástya alkotja, melyet a XVI. századtól kezdve "vörös torony"-nak neveztek, valószínüleg azért, mert hajdan a városi hóhér lakott benne s ekkor is, később is, a XVIII. század végéig, sőt a XIX. század három első évtizedében is, a városi törvényszék itt vallatta, borzasztó kínzásokkal, a foglyokat. A kínzások alkalmával bizonyára sok embervér folyt el, a mint azt a városi jegyzőkönyvek is említik és ezért nevezték ezt a véres bástyát vörös toronynak. Volt itt egy másik kínzó hely is, a mostani 7-ik számú ház alatti alsó pinczében, hova a fölötte levő pinczéből 24 lépcsőfok vezetett le. Ez a sziklába vájt helyiség két főrészre oszlik s hátsó részéből keskeny és lefelé hajló tárnácska vezet egy kis aknához, melybe a kínzás alatt, az esetleg elszakított testrészeket, vagy az agyonkínzottak holttesteit dobták.

A város érdekes épületei.

A vár, a már többször említett körfallal együtt, Körmöczbányát kiváló erősséggé tette. Sem a husziták pusztító csapatai, sem Rozgonyi, sem Hunyadi, sem Bocskay hatalmukba nem keríthették, sőt Bethlen Gábor még 1621-ben oly erődnek mondja, mely hadainak védelmére nem szorul és polgárainak 90erejével biztosan megvédheti magát. Ennek az előnyös állapotnak köszönhető, hogy nemcsak a városi levéltár, de a belváros épületei sem pusztultak el.


KÖRMÖCZBÁNYA RÉGI KŐCZÍMERE.
Saját felv.

A belvárosban több oly ház van, mely a XIV. században épült. Ezek között legrégibb id. Mária királyné, Nagy Lajos leányának a palotája, vagyis a mostani 36. számú háznak a hátulsó épülete. A keleti fal felső részén, a födél közelében levő korjelzés tanúsága szerint a XIV. század első negyedében, azaz 1300-1325 között épült, gótikus modorban. Pitvara nem volt, hanem a nyugati ajtó az utczából közvetetlenül az első földszinti szobába vezeti a belépőt, mely szobának a padlója alatt van az az alagút, mely e házat a várral összeköti. Az e helyiséggel összefüggő második szoba északkeleti szögletének a falában, a földszintet az emelettel összekötő csigalépcső van elhelyezve. Ez épület déli oldalán, keskeny ablak alatt, van egy kőből faragott emberfej, disznó-fülekkel, a ház délkeleti sarkán pedig két kidomborodó kenyéralak, szintén kőből. Ezekhez az a monda fűződik, hogy réges-régen a városban nagy éhinség volt és mikor az éhezők a ház asszonyától kenyeret kértek és nem kaptak, a nép elátkozta, hogy a kenyere kővé, ő meg sertéssé váljék. Az említett korjelző négy oldalú, konikus és belsejében egészen üres lyuk, mely mélyen hatol a vastag falba, de a másik oldaláig nem terjed. A simbolikus korjelző négy oldala a negyedik századot (1000 után) jelzi és a lyuknak teljes üressége azt ábrázolja, hogy ez évszázadnak első negyede akkor még nem mult el, a mikor ezt a házat építették. Valamivel később keletkezett a belvárosi 3-ik számú, szintén gótikus ház, melynek keleti falában elhelyezett korjelzőnek a kónussal közvetetlenül összefüggő negyedrésze be van falazva, annak jeléül, hogy a XIV. század első negyede akkor már elmult, a mikor ez a ház épült. Ezt bizonyítja még e ház éléskamrájának vaslemezzel bevont ajtaja is, mely domború Anjou-féle liliomokkal van díszítve, a melyeknek alakja a Róbert Károly király pecsétjein látható liliomok alakjával egyezik. Fölötte érdekes e házban a mostani pitvar gótikus boltozata, melynek mása csakis a 16-ik számú s építkezési módja után itélve, szintén a legrégibb körmöczi épületek közé sorozható ház emeleti folyosójában látható, másutt azonban fel nem található.

A harmadik, majdnem oly régi, 1375-1400 között épült ház az, a mely 101-ik összeírási számmal van ellátva és a belvároson kívül, a mostani ág. ev. templom közelében fekszik. Ennek a háznak a korjelzője szintén a ház keleti falában, a födél közelében van elhelyezve és már 3/4 részben be van falazva; e ház építésekor tehát a XIV. századnak már három negyede mult el s a ház belseje már kőmíves-munkával készített Anjou-féle liliomokkal s gótikus rozettákkal van díszítve. A liliomok külalakja a Mária királyné és 91Zsigmond király pecsétjein látható, valamint az 1426-ban készített városi jegyzőkönyv tábláin könyvkötői munkában készült liliomok alakjával teljesen megegyezik. Az 1382 körül épült és 1393-ban már fennálló Szent Erzsébet-templomot ép ily alakú liliomok díszítik.

A többször említett Anjou-korbeli liliomok annyira divatosak voltak, hogy még jelentéktelen kis házaknál is díszítésül alkalmazták. Tanúskodik erről a 101-ik házzal szomszédos, de a patakon túl fekvő, 333. számú kis ház is, a hol az egyik szoba boltozatán ugyanily liliom látható ma is. A 36-ik és 16-ik számú házakkal egykorú a 12-ik számú belvárosi háznak északi felerésze is, melynek a régi bejáró ajtaja, a mellette fekvő, földszinti nagy ablak és az emeleti ajtó igen érdekes és művészi gótikus munkából áll és az épület régiségéről tanúskodik. E házaknak helyenként másfél, sőt két méter vastagságú falai elárulják, hogy hajdan kisebbszerű erődöknek is beillettek volna és lakóik azok védelmére, abban az időben, utalva is voltak, mert a belvárosi szilárd körfal akkoriban még nem volt készen.


KÖRMÖCZ. - A FŐTÉR.
Saját felvételünk

A belvárosi 33-ik számú házat Vilhelmovics Szaniszló 1440-1450 között építtette és földszintjét és az első emelet folyosóját basrelief-képekkel (tobozok, angyal-fejek, koszoruk, stb.) díszíttette. V. László és Mátyás király okirataiban palotának nevezik e házat és felépítését Vilhelmovics nagy érdeméül ismerik el. Körülbelül ugyanabból a korból való a 9-ik számú ház is, mely most a F. M. K. E. tulajdona. Nemcsak az azon látható késői gótika, hanem belső helyiségeinek szembetünő, különböző földszintje és szétszórt elhelyezése is régiségéről tanúskodnak. A szomszédságában levő 8-ik számú házat szintén Mária királyné palotájának tartják. Mivel azonban Leyner Bálint csakis 1658-ban építtette, e szerint királyi lak gyanánt, legalább mostani alakjában, nem szolgálhatott. Érdekes azonban benne a főtérre néző földszinti szobának valóban művésziesen készített famenyezete, valamint a vésnöki munkával és Zsigmond király kétfejű sasával díszített lépcsőrácsozata, mely sokkal régibbnek látszik és azt sejteti, hogy Leyner az 1560-iki nagy tűzvész alkalmával megrongált ház eltávolítása után, ott újabb házat építtetett és a régi ház díszítményeit is felhasználta. Néhány évvel ezelőtt a ház földszintjén díszes és mesterségesen kirakott szobaajtók is voltak láthatók, de az előbbi birtokos sárga olajfestékkel mázoltatta be a szép, kirakott, 92művészi famunkát. Ilyen kirakott mívű szekrényajtó egész maig megmaradt az ú. n. Freyseysen-féle 14. számú házban, a melynek az emeletén egy vasból készített sajátságos és érdekes fáklyatartó és egy agancsokból és vertvasból készített függő csillár is van. Ez a ház ép úgy, mint az előbbi, a XVI. század utolsó tizedében épült.

A 8. számú házhoz, külsejére nézve, hasonlít a belvárosi 20. számú ház is, de ennek kapualja és földszinti folyosójának boltozata arról tanúskodik, hogy már a XV. században keletkezett s a következőben, valószínüleg az 1560-iki nagy tűzvész után, külseje más alakot nyert. Rövid ideig II. Lajos özvegye, Mária királyné bírta és Guth Erazmus zólyom-lipcsei várkapitánynak ajándékozta, hű szolgálatai jutalmául. Érdekes még a belváros északi végén, a két erkélyes (23. és 24-ik sz.) ház. Az utóbbit rothenfelsi Roth Armin a XVII. század huszas éveiben, az előbbit pedig, most már ismeretlen birtokosa, ugyanabban a században építtette. A 4-ik számú ház a legrégibb idők óta az esztergomi érsek birtoka volt és itt lakott a pizetáriusa, a ki a pénzverő eszközöket és szerszámokat kezelte, miért is ezt a házat ma is Pizét-háznak nevezik. Építkezési módja már újabb. Nevezetes ez a ház azonban azért, mert Bátori-Schulz Bódog 1848-49-iki honvédtábornok szülőháza és mint ilyent emléktáblával látták el.

A mostani pénzverő (21. sz. ház) szintén a belvárosban fekszik. 1880. óta tágas és terjedelmes épület. A XV. század első felében még ott volt a pénzverő (a felső utcza északi végén), a hol most a nyújtóműhely van. Csak a husziták 1434-iki pusztító hadjárata okozta, hogy az akkor már nagyrészben védő fallal körülvett belvárosba helyezték át. Az 1880-ig fennállott régi verőteremben látható gótikus részlet bizonyítja, hogy az épület egy része XV. századbeli.


KÖRMÖCZ. - A RABTORONY.
Franciscy Gy. felvétele

Régi alakjában áll még a hajdan híres körmöczi gimnázium épülete is (29. sz. ház), mely 1561-1564-ben a nagy tűzvész után épült. A mult századokban a vár leghatalmasabb, 1898-ban lerombolt déli bástyája, azután a XVI. század hetvenes éveitől a XVII. század harminczas éveinek végéig, a szent-benedeki apátság hajdani háza (most a zárda déli része), később pedig - rövid ideig - a mostani 13. számú ház volt a városháza. A XVII. század negyvenes éveiben ismét a várnak akkor melléképületekkel kibővített déli bástyáját, de e mellett a belvárosi 7-ik számú házat is erre a czélra használták fel, míg végre a város 1738-ban mostani székesházát megvette és a még a XIV. vagy XV. századból való régi épület, valamint a mögötte levő házikert helyén, új és sokkal tágasabb épületet állíttatott fel. 1881-ben megvásárolták a szomszédos 38. számú házat is és ezzel bővítve a városházát, itt helyezték el a levéltárat és a múzeumot.

Megemlítendő még a belvárosi épületek között a szent-ferenczrendiek zárdája is, mely 1653-ban két ősrégi ház helyén épült, és a melynek templomát a XVII. század második felében egy harmadik szomszédos ház megvétele által kibővítették.

93A belváros főterének díszéül szolgál a tér közepén álló nagy szökőkút, kőből faragott szép medenczéjével, valamint az 1765-1772-ben 16,000 forintnyi költséggel felállított Szent Háromság-szobor is, mely 19 méter magas és kiváló szobrászati munka.

A főtér legnagyobb dísze azonban az 1880-ban lerombolt plébánia-templom volt, melynek eltávolítását az ott előfordult talajsüppedések követelték. Az annak idején tornyainak alapköveibe tett arany-emléktáblácskák most a városi múzeumban vannak.

A külvárosban, az alsó utcza végén van a Szent Erzsébet-, vagyis kórházi templom, mely 1380 körül épült. Eleinte csakis a kórházban elhelyezett szegények számára szolgált, később pedig (1380-1528-ig és 1674-től a mai napig) a tótajkú katholikus és (1529-1674. években) az evangelikus hitközség temploma lett. Belseje gótikus és boltozatának zárókövein az Anjou-ház lilioma látható. Az 1824-26-ban a régi imaház helyén felépített evangelikus templom a belvárostól keletre, az ú. n. iskola-utczában fekszik és közel hozzá, a vörös torony és a városi polgári leány- és elemi iskola szomszédságában van az 1898-ban épült izraelita imaház. Ugyanebben az utczában van az 1884-ben, 80,000 frtnyi költséggel, a város álal épített polgári leány- és elemi iskola. Lejebb van a Szent József menedékháznak 1901-ben épített emeletes épülete és ettől körülbelül 100 méternyi távolságban, van a palotaszerű állami főreáliskola, melyet 1872-ben a város 160,000 forintnyi összegen építtetett.

Itt vannak még, a más helyen említett gyárakon kivül, a kincstári bányaművek épületei, a XVI. század második fele óta az okleveleken sűrűn szereplő Verwalthaus (a bányafőnök székháza), a Rappaport-féle, most kincstári bányamű épületei, a Ludovika-akna, a régi zúzómű a Máriahilf-akna szomszédságában és a Nándor-altárna IV. számú aknájának épületei a város közelében. A Ludovika-akna fölött nyugati irányban látható az ú. n. Sturz, vagyis az ősrégi bányamívelés következtében keletkezett nagyszerű hegyomlás, mely 24 holdnyi területre terjed és mélysége körülbelül 100 méter. Talaja már 1573-ban kezdett süppedni és azóta folyton mozog. Itt, a már beomlott tárnanyilások közelében láthatók, részben már romba dőlve, a Ferencz, Mária Terézia férje, József, Lipót és Albert herczegek 1751, illetve 1764. évi bányalátogatásának emléktáblái. Ez utóbbira vonatkozik a Revoltán álló vasemléktábla is.

* * *


KÖRMÖCZ. - FELJÁRAT A VÁRTEMPLOMHOZ.
Franciscy Gy. felvétele

94A körmöczi levéltár.

A város külső képének, utczáinak, épületeinek leírása után Körmöczbánya híres levéltárának és múzeumának az ismertetésére térünk át.

Körmöczbánya levéltára bizonyára nagy kincs. Körülbelül 300,000 különféle, 1260-ban kezdődő és nemcsak Körmöczbányára és ennek közelebbi vagy távolabbi vidékére, de Magyarország nagy részére, sőt a külföldre is vonatkozó oklevelet és néhány ezer számadási és egyéb irott könyvet tartalmaz. A számadási könyvek 1423-ban kezdődnek és némi hézaggal 1500-ig nyúlnak, azután pedig korunkig szakadatlanul folytatódnak.

Körmöczbánya már a XV. század óta az alsó-magyarországi hét bányaváros szövetségének az élén állott, e városok feje volt és mint olyan a politikai életben is kiváló szerepet játszott. Innen van, hogy levéltára oly bő és sokoldalú, hogy a tudomány majdnem minden ágának és kiváltképen a történetírásnak kiváló szolgálatot tehet.

Már a régiek belátták e levéltár nagyfontosságát és a XVII. században már külön hivatalnokok, ú. n. regisztrátorok rendezték és kezelték. Állandó levéltárost azonban csakis 1750-től választottak, a mikor Körmöczbányától, - rendetlen levéltára következtében - birtokainak nagy részét elperelték.

Eleinte a levéltárat a városi birák külön ládában tartották maguknál; de már a XVI. század második felében annyira szaporodott az anyag, hogy annak legnagyobb részét a várban helyezték el. Később a városháza czéljaira kibérelt egykori szent-benedeki apátság házába vitték át, a hol azonban a rossz tető átázott és a levéltár a XVII. század első és második tizedében tetemes kárt szenvedett. 1640-ben ismét a várba s onnan 1740-ben a mai városházában berendezett két terembe vitték át és ott maradt 1889-ig. 1890. óta a régi városházhoz csatolt ház emeletén, egy 22 méter hosszú, 6·4 méter széles és 4·2 méter magas, minden tekintetben tűzbiztos, száraz és világos helyiségben van elhelyezve.

Vasajtaja már 1639-ben az akkori levéltári helyiség számára készült és a rajta levő - krétával írt - felirat miatt, később az 1. számú házba, 1890-ben pedig ide helyeztetett át. E felirat első felét Müller Zakariás, akkori városi főjegyző, sajátkezűleg írta. Hogy ez az íróanyagánál fogva érdekes, 216 éves felirat, a jövőben se pusztuljon el, 1890-ben üveg alá helyezték. Mindenesetre a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Hogy a különben könnyen eltörlődő krétafelirás annyi időn át épségben megmaradt, annak csak az lehet a magyarázata, hogy a felirás aplikálása idejében a vasajtó máza nem volt még teljesen száraz és így a fehér krétavonalak a mázba száradtak és már nem voltak oly könnyen eltörölhetők.

A levéltárban sok érdekes okirat van. Meg van az 1426-ban készült (a régebbit 1426-28 között birói itélettel elégették) jegyzőkönyv is. Ezt valaha Stadtbuchnak, vagy Liber Claususnak nevezték. Ez utóbbi elnevezését azért kapta, mert két függő lakattal volt elzárva és a kulcsokat a város birája és főjegyzője őrizte. Zárt állapotban hozták az ülésbe és csak a tanács szine előtt nyitották fel. Sajátságos, hogy 1546-ig nem a lapok sorrendjében 95írtak e könyvbe, hanem mindenkor oda, a hol a könyv véletlenül felnyilt. A könyv táblája vésnöki munkával, az Anjou-ház liliomaival és gótikus rozettával van díszítve.


KÖRMÖCZ. - A VÁRTEMPLOM ÉS A FELSŐ VÁRKAPU.
Franciscy Gy. felvétele

A IV. Béla király által 1260., 1263. és 1266-ban, III. Endre király által 1295-ben, Nagy Lajos által 1359-ben kiállított és 1361-ben másodszor hitelesített oklevelet, valamint Melanchton Fülöp 1553-iki sajátkezű levelét szintén itt őrzik.

E levéltár kiegészítő része a városi könyvtár, mely csak 1889 óta áll fenn és 2500 számot: körülbelül 3000 könyvet és füzetet tartalmaz.


A VÁROSI MÚZEUM.

A városi múzeumba tartozó kevés régibb tárgyat eleinte a városi levéltárban őrizték. Csak 1890-ben kapott a múzeum is külön helyiséget és e czélra egy régi, 1418-ban épült s azelőtt a "Thürl" nevű kapuval szomszédos bástyát használták fel. Alig hogy e helyiség létesült, már is tetemesen szaporodtak a Körmöczbánya multjára vonatkozó tárgyak. Mostani tartalmából kiemeljük a következőket:

12 drb arany-, 528 drb ezüst-, 517 drb réz-, 17 drb bronz-, 6 drb újezüst-, 54 drb sárgarézből vert és egy drb papirpénz, összesen tehát 1107 érem és 1311 drb egyéb tárgy. Ezek közé tartozik a városi kőczímer 1638-ból, mely az evangelikus templomnál levő hídon volt elhelyezve. - Középkori szobortöredékek, melyek a vár belső, 1418-ban épült körfalában, külön fülkében volak befalazva. - Az 1651-ben gróf Illésházyné által sajátkezűleg hímzett és a belvárosi templomnak ajándékozott antipendium. - Az alsómagyarországi hét bányaváros csapatainak utolsó, 1659-iki zászlója. - Az 1582-ben készült és olajfestésű képekkel díszített városláda, melyet a biróválasztások alkalmával - belsejében a város főprivilégiumával és pecsétnyomójával - nagy pompával a megválasztott új biró lakására vittek és ott ünnepélyesen átadtak, annak jeléül, hogy a polgárság az új biró kezébe adja a hatalmat. - Az 1740-ből származó, üvegből és aranyozott állványból álló "polgárok serlege", melyből minden új polgár, polgári esküjének letétele után, a tanács szine előtt ivott. - A hajdani Sigillum pristaldinak, vagyis a biró pecsétjének nevezett idéző jelvény bükkfából, mely 1533-ban készült. - A régi, köralakú, nagy kohólakat, nyolcz hatalmas rugóval, mely az olvasztásból kikerült és még aranyat vagy ezüstöt tartalmazó ólomkenyerek elzárására volt rendelve. - Egy kerékpár, mely már 1834-ben báró Mitrovszky számára Körmöczbányán készült. - Az 1441-ben Körmöczbányán öntött bronzágyú, melynek elkészítéséért, a párjával együtt, a városi pénztár János mesternek 15 garast fizetett munkabér fejében. - Próba-pénzek (Pfenning-Prob) 1662-1665-ig 12 csomag, 5 darabonként külön papirba csomagolva és az akkori főkamaragrófi hivatal kezelőjének: Cseh Jeremiásnak a pecsétjével lepecsételve. - Körmöczbánya város és a czéhek pecsétnyomói. 96- Czéhkorsók az illető czéhek czímereivel és feliratokkal. - Floribus, vagyis társpohár: czéhpohár üvegből, az alján három különféle nagyságú golyóval, melyek nagyság szerint a tanoncz, a legény és a mester mértékei voltak. A czéh kötelékébe való felvételkor a szerint töltettek meg, a minek az illetőt a czéhbe felvették. A tanoncz számára a legalsóbbat, a legény számára már két golyót, t. i. az alsót és a fölötte levőt, a mester számára azonban az egész Floribust (nyolcz és fél deczi) töltötték meg és az illető köteles volt azt a czéh szine előtt egyhuzamban, az utolsó cseppig kiüríteni, a mi az üveg alakjánál fogva, nagyon nehéz volt, mert a bor rendszerint hirtelen futott ki és végig ömlött az illető arczán. - Régi bányász-mérlegek. - Régi pénz-súlyok fatokban, melyek már kb. 300 év óta őriztetnek a városnál. - A mészáros- és a csizmadiaczéhek Ferulái (hosszúnyelű, főzőkanál-alakú verők), melyekkel a czéh által elitélteket megverték. - A város díszkulcsai aranyból és ezüstből, melyeket a város 1751-ben Mária Terézia királyné és férje ide érkezése alkalmával készítetett. - Ezüst filligran ékszerek a XVI. vagy XVII. századból, stb. stb. A városi múzeum különben hétköznapokon d. e. 10-12 óra között a nagyközönség számára is nyitva van és polgármesteri engedélylyel megtekinthető.


KÖRMÖCZ. - RÉGI SÍRKŐ A VÁRTEMPLOMBAN.
Saját felvételünk

Társadalmi intézmények.

Körmöczbánya társadalmi intézményei is figyelmet érdemelnek. Legrégibb egylete a Lövész-egylet. 1529-ben Körmöczbányát katonailag szervezték. Az egész város polgárságát négy részre osztották és negyedmesterekkel és tizedesekkel látták el. Ez a polgári katonaság békében fegyvergyakorlatokra, kiváltképen pedig lőgyakorlatokra, háborús időben pedig a város védelmére volt kötelezve és ez csak a XVII. század nyolczvanas éveiben szünt meg, a mikor I. Lipót az állandó hadsereget felállította. Ekkor alapították polgárai külön a Lövész-egyletet, mely mostanáig fennáll.

1861-ben alakult a Concordia-egyesület, mely ma Széchenyi-egyesület néven áll fenn. Czélja a társadalmi élet élénkítése, társas összejövetelek és mulatságok rendezése által. A Társaskör, mely 1887-ben az Olvasóegylet és a Casino egyesüléséből keletkezett. Czélját a neve is megmondja. A Polgári és Iparoskör ugyanazon czélból 1886-ban lépett életbe. A Magyar-egyesület 1880-ban keletkezett és felolvasások és társas összejövetelek útján a magyar nyelv terjedését mozdítja elő. A Korcsolyázó-egyesület 1876-ban lépett életbe. A Dalegylet 1891 óta áll fenn. A Tűzoltó-egyesület 1875-ben alakult. Kitünő 97szolgálatai következtében a város támogatásában részesül és a lakosság is legjobban támogatja az egyletek között. A Nőegylet a szegényebbek, de kiváltkép a szegénysorsú iskolás gyermekek támogatásával foglalkozik és 1894-ben alakult. A Kék-kereszt mértékletességi egyesület 1897-ben alakult és habár czélja elég nemes, tagjainak száma mégis csekély. A Máriaegylet már 1850-ben fennállott és vallási gyakorlatokon kivül, tagjaianak támogatásával foglalkozik, de egyszersmind temetkezési egylet is. A Szent Antal-egylet a XIX. század közepén, vallási gyakorlatok czéljaira, keletkezett. Ugyanezt a czélt szolgálja a Rózsafüzér-egylet is.


KÖRMÖCZ. - RÉGI SÍRKÖVEK A VÁRTEMPLOMBAN.
Saját felvételünk

Közigazgatás.

Róbert Károly király 1328-ban Körmöczbányát szabad királyi várossá emelvén, szabad biróválasztási jogot adott a városnak. A biró mellé a polgárság azonban még tizenegy egyént állított, a kik a biróval együtt mint "esküdt polgárok vagy belső tanács" a város élén állottak.

A biró.

A biró a tanácsnak és a városnak feje és ura volt. Parancsa előtt mindenkinek meg kellett hajolnia és tekintélyének megsértése hajdan rendszerint halálbüntetést vont maga után. Így volt ez körülbelül a XVI. század közepéig. Már a "sigillum pristaldi"-nak, a birói jelvény visszatartásának is halálbüntetés volt a következménye. A birák nagy tekintélyét bizonyítja, hogy Róbert Károly, de főképen fia és utódja: Nagy Lajos, sőt még ennek leánya Mária is, azok soraiból szokták kinevezni kamaragrófjaikat, tehát 98saját kiválóbb tisztviselőiket. Az oklevelekből azonban kitünik, hogy az Anjou-házból származó királyok idejében a kamaragrófi méltóság csakis egy, legfeljebb két esztendeig tartott és hogy kamaragrófi kinevezésük után is a városi tanács kötelékében maradtak, sőt kamaragrófságuk megszüntével ismét városi birák lehettek és tényleg voltak is.

A biróválasztás.

A biróválasztást a polgárság legkiválóbb jogának tartotta és ebben a jogban az elhunyt polgárok özvegyei is részesültek. A szavazás titkos volt. A választás napját, mely régibb idő óta, majdnem mindenkor februárius hó első vasárnapjára esett, a polgárok nagy ünnepnek tekintették. Ilyenkor a város legnagyobb harangja hajnali 3-4 óra között megkondult és reggeli 5 órakor már összegyűlt a polgárság a választott községgel együtt tanácskozásra. Hét órakor érkezett a tanács és ekkor mindannyian együtt a vártemplomba mentek, a hol istentisztelet közben a város főpapja, "birói prédikácziót" tartott.

Az istentisztelet befejeztével a titkos szavazás vette kezdetét és miután a szavazatszedő bizottság munkáját bevégezte és a megválasztott új biró nevét a főpap a szószékről kihirdette, a közönség az új biró lakására indult.

A hatalmas menetet a városi zászlótartó vezette, utána következett a városi zenekar, erre a polgárság szószólója (tribunus plebis) a választott község főnökével (orator), kik a városi ládát vitték és végre az egész polgárság és közönség. A városi láda hajdan a város pecsétjét és okleveleit, tehát egész levéltárát tartalmazta. Később azonban az iratok szaporodásával a város 1583-ban külön kis vasládát készíttetett, melybe csak a város főprivilégiumát és pecsétnyomóját helyezték el és ezt vitték az új biró lakására, annak jeléül, hogy a polgárság egy évre a teljhatalmat az ő kezeibe teszi le.


KÖRMÖCZ. - A FŐTÉR 36. SZ. HÁZ. (MÁRIA KIRÁLYNÉ HÁZA).
Saját felv.

Ennek megtörténtével a polgárság ugyanazon rendben tért vissza a várba és ott a tribunus plebis elnöksége alatt azonnal megtartotta a számonkérő-széket a kiszolgált biró fölött. Ez alkalommal a város mindegyik lakosának jogában állott a volt biró ellen panaszszal fellépni, melyet az egész polgárság tárgyalt és ha az illető birót bűnösnek találta, el is itélte. A XVI. század utolsó éveitől kezdve azonban már nem találkozunk a polgári számonkérő-székkel.

A megválasztott új birót a király helyettese: a főkamaragróf, később pedig az itt székelő alkamaragróf, vagy a kamarai főtiszt erősítette meg. Két izben azonban megtörtént, hgy a polgárság által választott új birónak a megerősítését az illető kamarai tisztviselő (1426-ban Reichel Péter főkamaragróf és 1582-ben Roll Farkas alkamaragróf) megtagadta s a kamarai személyzetet utasította, hogy a megválasztottat ne ismerje el birájának és ne engedelmeskedjék neki. A város mindent elkövetett, hogy a szabad választásnak ezt a korlátozását megszüntesse, de eredmény nélkül.

Kisebbszerű kihágásokat, vagy pereket a városi biró maga szokott rövid úton elintézni, súlyosabb eseteket pedig a tanácscsal együtt tárgyalt. E biróságnak az itélete ellen a polgárok a hét bányaváros törvényszékéhez, onnan pedig magához a királyhoz, a XVII. század óta pedig az ország nádorához felebbezhettek.

99A biró 1529-ig polgári főparancsnok, 1680-ig főpénztáros és 1787-ig főgazda is volt. Fontosabb ügyekben a tanács támogatta.

Sem a városi biró, sem pedig a tanács vagy a választott község tagja, mint olyan, nem volt városi hivatalnok a szó mai értelmében és nem részesült fizetésben. A városi biró csakis a XVI. század vége óta kapott konyhapénz czímen a városi pénztárból hetenként 3 forintot és a tanács tagjai eleinte, t. i. a XVII. század harmadik negyedétől kezdve, bizonyos csekély díjat. Hajdan a tanácsbeli és a választott községbeli tagságot csakis méltóságnak tekintették.

A tanácscsal, mint testülettel, 1331-ben találkozunk először. Eleinte az egész polgárság választotta a tanács tagjait, a XVI. század második felétől kezdve azonban ezt a jogot csakis a tanács és a választott község gyakorolta.

A tanács tagjainak száma mindenkor 12 volt és a hiányzó tanácsosokat évenként a választott község tagjainak sorából pótolták. Legtöbb esetben a választott község oratora került legelsőnek a tanácsba. Csak egy példa van arra, hogy Leonhardi Pétert, a körmöczi latin iskolának akkori kitünő rektorát 1625-ben közvetetlenül tanácsosokká választották meg, a nélkül, hogy előbb a választott községnek tagja lett volna.


KÖRMÖCZ. - A FŐTÉR 3. SZ. HÁZ FOLYOSÓJA.
Saját felvételünk

A tanácsosok évenként összeállított névjegyzékéből látjuk, hogy hajdan úgy a tanácsbeliek, mint a választott község tagjai között bizonyos rangkülönbség volt, mert mindegyik nemcsak a névjegyzékben, de a tanácsteremben és a templomban is rangfokozatának megfelelő ülőhelylyel bírt. Az első hely a tanácsban mindig a birót, a választott községben pedig az oratort illette meg; más tanácsosok vagy a választott községnek tagjai, választásuk szerint foglalták el helyeiket. Csak a bányamester ült mindig a hatodik helyen, tekintet nélkül arra, hogy mikor választották tanácsosnak.

A városi tanács legkiválóbb teendője a törvénykezés volt. Miután Körmöczbánya pallosjoggal is bírt, a gonosztevők élete is a tanácstól függött. Birósági teendőibe sem a választott községnek, sem pedig a polgárságnak nem volt szabad avatkoznia. Csak fegyelmi kérdésekben járt el a választott község és a tanács együttesen, mert a tanácscsal együtt ő választotta a város tisztviselőit és szolgáit, valamint az egyházi és az iskolai személyzetet, ez utóbbit csak 1528-től 1674-ig. A fegyelmi esetekben ugyanis az volt az elv, hogy a ki valakit választ, az azzal a joggal is bír, hogy az általa megválasztottat ő maga meg is büntetheti, vagy megfoszthatja állásától.

A tanács másik feladata volt a rend és a közbiztonság fölött őrködni, felügyelni az iparosok czéheire, a kereskedésre, a bánya- és a pénzverőmunkásokra, stb. A XVI. század közepe óta azonban a kincstári bánya- és a pénzverő-munkásokat a tanács felügyelete alól kivették. Mária királynő 100halála után, itteni bányabirtokoai, testvérére, I. Ferdinánd királyra szállottak, a ki a bányákat az alsó-ausztriai kamara által kezeltette.


KÖRMÖCZ. - A FŐTÉR 20. SZ. HÁZ KAPUALJA.
Saját felvételünk

A tanácsnak harmadik főfeladata - a választott községgel egyetemben - a városi vagyon kezelése volt. Mivel pedig a városi gazdaság egyes ágaihoz külön felügyelőkre volt szükség, ilyenekké a tanács, vagy a választott község egyes tagjait választották meg, rövidebb, vagy hosszabb időre. Ilyenek voltak a borkóstolók (Kost-Herren), a kik az eladásra kerülő bort becsülték meg, továbbá a kórház, vagyis a menedékház felügyelője, a sörház felügyelője, a városi bányák gondnoka és a XVI. század második felétől kezdve a háji uradalom felügyelője. Régibb időkben a nagy kiterjedésű városi erdőkre a bányamester ügyelt. Ezek a felügyelők vagy gondnokok hajdan csakis kisebb-nagyobb jutalomban részesültek, a XVII. század kezdete óta azonban rendes fizetést húztak.

Végre a tanács a város végrehajtó hatósága is volt és mint ilyen, nemcsak a saját, de a polgárság és a választott község határozatainak a foganatosításáról is gondoskodott. A feljebbvaló hatóságok rendeleteit ő kapta meg és ő hajtotta végre és más hatóságok, községek, testületek vagy személyekkel szemben ő képviselte a várost. Tetteiért az egész tanács egyetemben és annak minden egyes tagja külön is felelős volt. Minthogy pedig a kötelességek teljesítése munkával és fáradsággal járt, az illetők pedig fizetést nem kaptak, fáradozásukat oly módon szokták megjutalmaztatni, hogy minden tanácsülést áldomás követett. Az úgynevezett Schenkwein már a XV. századtól a XVII. század végéig folytonosan nagy szerepet játszik a város számadásaiban, s különösebb alkalmakkor néha fényes és költséges lakomákat rendeztek, melyeken a tanács és a választott község minden tagja résztvehetett. A polgárság azonban rossz szemmel nézte ezeket a drága lakomákat és a XVII. század elején fel is szólaltak ez irányban, de csakhamar lecsillapodtak, mikor 1612-ben határozatba ment, hogy jövőre az adófizetés czéljából megjelenő polgárok is egy-egy pohár borral kináltassanak meg.

Hogy a választott község mikor keletkezett, határozottan meg nem állapítható. A XIV. és XV. században már "Richter, Geschworne Purger, 101Elteste" (biró, esküdt polgárok, legöregebbek) szerepelnek. Valószinű tehát, hogy abban az időben az Elteste ugyanaz volt, a mi később a választott község, melylyel ebben az alakban csak 1529-ben találkozunk először.

Az 1529-iki adókivetés alkalmával a választott községnek 32 tagja volt, később pedig csak 24. E miatt a választott község tagjait "24-eseknek" nevezték és a XVI. század vége óta a tanács a választott községgel együtt választotta a tagokat, kiknek élén az úgynevezett orator (szónok) állott. Neki járt a választott körben az első hely és ezt meg is tartotta mindaddig, a míg tanácsosnak meg nem választották. Oratornak pedig azért nevezték, mert ő volt köteles, a többiek nevében, a gyűléseken felszólalni. A XVII. század elejétől - helyettesül - egy második, később pedig egy harmadik oratort is választottak.


KÖRMÖCZ. - A PIZÉT-HÁZ.
Franciscy Gyula felvétele

A választott község főfeladata a városi gazdálkodás és a városi vagyon kezelésének szemmeltartása volt, mert a polgárság első sorban a választott községet vonta felelősségre. A felügyeleti jogból következett, hogy a választott község a tanácscsal együtt választotta a különféle felügyelőket, hivatalnokokat, az egyház és iskola személyzetét, s azoknak fizetéseit megszabta, de egyszersmind ő mozdíthatta el az illetőket állásukból.

A polgárok közgyűlése.

A legfontosabb ügyek végleges elintézése, a városi biró választása, az adók megszavazása és megállapítása, a városnak és jogainak megvédése és hasonló ügyek, az összes polgárság jog- és ügykörébe tartoztak. Ezekben a polgárok közgyűlése határozott, melyet a tanácscsal és a választott községgel együtt, vagy pedig csak maga tartott meg.

Külön üléseiben elnöke és a közös gyűlésekben szószólója és képviselője a tribunus volt, a ki sem a tanácsnak, sem a választott községnek tagja nem lehetett. Eleinte a polgárság a tribunust maga választotta a saját kebeléből, a XVII. század kezdete óta azonban csak kijelölte, de a tanács és a választott község választotta és előbb egy, később azonban két helyettest állított melléje.

A tribunus szava döntő volt a polgárságban, azért szokta a városi biró a XVII. század második tizede óta őt is meghivatni a tanács és a választott község közös üléseire.

A XVI. század utolsó és a XVII. század első éveiben a körmöczi polgárság több volt biráját, hűtelen gazdálkodás miatt, elfogatta és elzáratta, mert a várost adósságokba sodorták, jóllehet a polgárság és a választott község e gazdálkodás ellen több ízben tiltakozott.

Közgyűlést csak akkor tartott, a mikor szükséges volt. A XVII. század második tizedében azonban a városi birák bizonyos esetekben a befolyásosabb polgárokat is meghívták a közgyűlésekre és e szokásból fejlődött idővel az ú. n. polgári választmány, a melynek a véleményét az egész polgárság akaratának tekintették. A választmány tagjainak száma eleinte 12-20 között ingadozott, a XVII. században azonban 60-ra és végre 100-ra emelkedett és ezért "Nagy közönségnek" is nevezték.

Negyedmesterek és tizedesek.

Az 1529 óta négy részre felosztott polgárság élén az ú. n. negyedmesterek és tizedesek is állottak, kiket tanács a választott községgel együtt, a maga kebeléből, vagy a polgárok soraiból élethossziglan választott. Ezek 102eleinte, mint a vár kapitányának alárendelt katonai tisztek, csak hadi szolgálatot teljesítettek, később azonban rendőri és más ügyekben is eljártak.

A városi jegyző.

1328-tól kezdve Körmöczbányának csak egyetlen hivatalnoka volt és ez volt a városi jegyző. Ő végezte a biró minden írásbeli teendőjét és ezért állandó fizetést húzott. A jegyzői teendőkön felül még a számadási könyveket is vezette. A XVI. században már aljegyző is szerepel mellette, a ki 1592-ig helyette vezeti a számadásokat, a midőn ezt a munkát a számvevő veszi át.

A város jegyzője csak művelt, a jogtudományokban is jártas és a németen kívül latinul is tudó egyén lehetett, hogy kiküldetéseknél és követségeknél is megállja a helyét.

A város jegyzőinek legkiválóbb alakja Thieles Lénárd, blaufuszi (Kékellő) parasztfiú volt, a ki már mint a körmöczbányai latin iskola rektora, de főleg később, mint a város jegyzője és három izben birája, kitünő szolgálatokat tett a városnak. Kiváló tulajdonságait Miksa király is jól ismerte és két izben felkérte Körmöczbányát, hogy küldje hozzá jegyzőjét, egyszer Aachenbe és egyszer Kölnbe, hogy birodalmi ügyekben véleményét meghallgathassa. Kiválóbb jegyzőit a város azzal is megjutalmazta, hogy városi birákká választotta meg őket. Ily kitüntetésben részesültek: Guglinger Farkas 1542-ben, 1546-ban és 1550-ben, Thieles Lénárd 1574-ben, 77-ben és 81-ben és Budner Illés 1624-ben.

A jegyzőnek a XVI. század közepéig 52 forint volt az évi fizetése, a mit később heti 2 forintra és 1572. évi szeptember 5-től heti 3 forintra emeltek. Azonkívül 1491-től a tanácsosok és később a választott község tagjai névjegyzékének szerkesztéséért és a városi könyvbe való bejegyzéséért évenként külön egy aranyat kapott, továbbá bizonyos újévi ajándékot, szabad lakást vagy lakáspénzt és egyéb természetbeli járulékokat. Az aljegyző rendesen fél annyit húzott a város pénztárából. Állandó irodatiszteket a város csakis a XVII. század második felében kezdett alkalmazni. Meg kell még említenünk, hogy Thieles Lénárd 1567-ben a bányavárosi szövetség jegyzőkönyveit hozta létre és 1574-ben rendes telekkönyvet kezdett vezetni, melyet 1860-ig szakadatlanul folytattak.

A második hivatalnok a várkapitány volt, a ki az 1529-ben a város védelme szempontjából 4 negyedre osztott polgárságnak a főparancsnoka volt. A várkapitányt élethossziglan választották meg és ekként új hivatalt szerveztek. Első várkapitány Schwab Gáspár volt, a kit 1527-ben tanácsosnak választottak meg és mindkét hivatalában megmaradt haláláig. Ez az állás csak 1579-ben és 1580-ben állott üresen, de azután ismét betöltötték és így volt 1594-ig. Mikor azután Pálffy Miklósnak, a dunáninneni 103csapatok főkapitányának, sikerült a törököket Felső-Magyarországból kiszorítani, megszünt a veszedelem és vele együtt a várkapitányság is. 1652-ben ugyan rövid időre ismét feltámasztották, Bethlen Gábor korában pedig 1621-től 1639-ig fennállott. Az utolsó várkapitány Pösch György volt, de csakis egy évig: 1644-től 45-ig. A várkapitánynak, kit néha városi kapitánynak is neveztek, eleinte 1 frt 5 dénár fizetése volt, később azonban ezt a fizetést még heti 1 frttal gyarapították.


KÖRMÖCZ. - A FELSŐ UTCZA 22. ÉS 23. SZ. RÉGI HÁZAK.
Saját felvételünk

Rendőrkapitány.

Helyébe később a rendőrkapitány lépett, kit kezdetben a tanács és a választott község a tanácsosok sorából választott, hogy a rend fentartásában a városi birót támogassa. De ezt hivatalnoknak nem tartották és külön fizetése sem volt. Csak 1760-ban hagyta meg a pozsonyi kamara Körmöczbányának, hogy az illetőnek, tanácsosi fizetésén kivül, évenként 50 frtnyi jutalmat adjon. Mikor azután később a kapitány ügyköre mind fontosabb lett, bevették a tanácsba, a hol a harmadik helyet foglalta el és a polgármesteri fizetéssel egyenlő díjazásban részesült.

A számvevő.

Az első számvevőt 1592-ben választották ifj. Rosenauer Péter személyében, a ki azonnal rendes könyvvitelt kezdett vezetni. Számvevői munkálkodása manap is igen érdekes és figyelemre méltó. Felügyelt azonkívül a városi gazdaságra és számadásaira is. Ha a biró, mint a városi pénztár kezelője, városi jövedelmeket szedett be, ő ült mellette. Ő állította össze az évi zárszámadásokat, a körmöczi sörház felügyelőjének állandó társa volt és ő fizette a bányamunkások béreit. Mint élethossziglan megválasztott tisztviselő, a jegyzőével egyenlő fizetést húzott.

A sörilleték irnoka.

Segítségére volt a számvevőnek a sörilleték irnoka, az ú. n. "Biertaxschreiber", a ki a bor és sör bevitelét, kimérését és eladását ellenőrizte és az ezek után járó illetékeket beszedte. A XVII. században hetenként 150 dénárt kapott, a XVI. században pedig csak bizonyos jelentéktelen részt abból, a mit a felektől a város részére beszedett. Ez az állás csak a regálejog megváltásakor szünt meg.

A városi pénztáros.

A városi pénztáros intézménye első ízben 1591-ben említtetik, a mikor a városi pénztár rendezése alkalmával a biró pénztáros választását követelte. Ekkor azonban még nem volt más teendője, mint a birónál a heti bérek kifizetésénél jelen lenni, mert még ezután is, majdnem 100 évig, a biró szedte be a pénzt és őrizte lakásán. Fizetéses pénztárost csak a XVII. század vége felé kezdtek választani, a ki a taksákat és a porcziókat beszedte és kezelte, később azután már a városi pénztár önálló kezelésével is megbízták őket.


KÖRMÖCZ. - A VÁROSHÁZA.
Demiany Lajos felvétele

A város számos adomány- és kiváltságlevelei és iratai, a XVI. században megszerzett nagy-mutnai és később a háji uradalmak iratai, a testületek, hatóságok, községek és - az irástudás terjedésével - az egyesek beadványai következtében a XVI. század második felében a város már tekintélyes, de rendezetlen levéltárral rendelkezett.

Legjobban érezte Körmöczbánya ezt a rendetlenséget a XVI. század hatvanas éveiben, a mikor közte és Chepely Mihály között, vagy a Dócziakkal, Révayakkal és 104a néhai nagymutnai urak utódjaival oly perek keletkeztek, a melyek a város vagyonának legnagyobb részét komolyan veszélyeztették és az iratok nagy tömegében a legszükségesebb okmányok alig, vagy éppen nem voltak találhatók. Ezek és későbbi perek a várost végre arra indították, hogy 1620-ban önálló regisztrátori hivatalt rendszeresítsen.

Az első ily regisztrátor Mellius Márton lett. Ennek, valamint Kampmacher nevű utódjának azonban elég munkát adott a mindenütt szétszórtan elhelyezett városi iratok kikeresése, összegyűjtése és egy helyiségben való elhelyezése. Csak a harmadik regisztrátor: Haas Gábor (1624-1629) foghatott a levéltár regisztrálásához is. Távozása után az állás 8 évig maradt betöltetlen, később pedig Festner Andrást, a város akkori aljegyzőjét bízták meg vele, halála után pedig 1657-ben Freyseysen Kristóf Keresztélyt választották meg regisztrátornak. Őt követte 1692-ben Freyseysen Nándor. Csak a XVIII. század második felének kezdetén kényszerítette a helytartótanács Körmöczbányát, hogy állandó levéltárost válaszszon. Okul erre az szolgált, hogy a város a levéltár rendetlensége miatt az ú. n. Vladár-féle perben kellően nem védekezhetett, minek következtében a nagy-mutnai uradalmat, vagyis Felső- és Alsó-Turcsek, Szklenó és Alsó-Stubnya községeket egészen, Felső-Stubnyának pedig a felét elvesztette.


KÖRMÖCZ. - A SZENT-HÁROMSÁG OSZLOP.
Franciscy Gyula felvétele

Az 1463-66-ik évi számadási könyvek szerint a következő alantas közegek részesülnek állandó fizetésben: "Vigiles civitatis", azaz a város, a vár, a kapuk és a körfalak őrei. - "Bombardista", vagyis ágyúöntő, kezelő és felügyelő. - "Vigil in turri", toronyőr. - "Custos silvae", erdőőr. - "Bedellus" fogházőr. - "Tubicina", városi trombitás. - "Custos mensurarum", vásár- és mérleg-felügyelő. - "Tortor", bakó. - "Equites", kétlovas-postás. - "Pedites", oly gyalogosok, kiket a város megvédésére - határozatlan számban - tartottak, - és végre a városi kém.

A XVII. században az ágyuk felügyeletével a választott község valamelyik tagját bízták meg. Legrégibb ágyúöntő, kezelő és felügyelő Körmöczbányán bizonyos Jan Puschkar. Érdekes, hogy a pénztári könyvek tanúsága szerint Körmöczbányán már 1441-ben öntöttek ágyukat és vasból is kovácsoltak.

Az önkormányzat megszorítása.

A XVII. század utolsó negyedében szomorú fordulat állott be a város önkormányzatában és közigazgatásában. A császári zsoldosok 1673-ban 105Körmöczbányát is elárasztották, mert a város azzal volt vádolva, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvett és ez elég alkalmas ürügyül szolgált arra, hogy az alsó-ausztriai és a pozsonyi kamara a polgárság jogait és szabadalmait megnyirbálja. A város élére oly embereket állítottak, a kik nem a közjót, hanem a kamara akaratát tekintették. Nem az lett a biró, a kit a polgárság kívánt, hanem az, a kit a kamarai biztos a polgárságra erőszakolt. Panasz nem használt ez önkénynyel szemben és a gróf Erdődy-féle választási bizottságtól kezdve, egész 1711-ig, Körmöczbánya is a kamarai biztosok zsarnoksága alatt nyögött. Harmincz évvel később a pozsonyi kamara Körmöczbányát, a többi bányavárosokkal együtt, a Selmeczen székelő főkamaragróf alá rendelte és ezt nevezte ki állandó biztosul, miáltal a városok helyzete valamivel javult, de szabad választásról, egész 1848-ig, többé szó sem volt, mert a főkamaragróf a megválasztott új birót vagy tisztviselőt csak akkor erősítette meg, ha neki tetszett.

Mária Terézia alatt, tőle és a pozsonyi kamarától a választásokat szabályozó irásbeli rendelet jött részletes utasítással, hogy mikor és mily módon ejtendő meg a választás és hogy melyik állás miféle egyénnel töltendő be. A megejtett választás után pedig a város köteles volt a királynénak, a pozsonyi kamarának és főkamaragrófnak az eredményről jelentést tenni.


KÖRMÖCZ. - A SZENT-ERZSÉBET TEMPLOM BELSEJE.
Saját felvételünk

1772-ben az akkori főkamaragróf, báró Mitrovszky Károly, megszüntette a polgárok választó jogát és az időközben elhalálozott két tanácsos helyébe ő nevezett ki két embert. 1785-ben a kamara a választott község intézményét törülte el és csak a polgári választmányt hagyta meg, tagjainak a számát azonban 1829-ben 100-ról - 60-ra szállitotta le; két évvel később pedig elrendelte, hogy jövőre nem az egész tanács, hanem csak a fele alkossa a városi törvényszéket. Ennek elnöke továbbra is a város birája maradt, de ezáltal a város hajdani főemberéből csak egyszerű, jobban fizetett törvényszéki tisztviselő lett. A városi tisztviselők névjegyzékében ugyan meghagyták neki az első helyet egész 1848-ig, de a város egyéb ügyeire alig gyakorolt befolyást. 1848 után már csak a második hely az övé és midőn 1871-ben a törvénykezést a közigazgatástól elválasztották, ez az ősrégi, városi intézmény végleg megszünt. Helyébe a polgármesteri hivatalt szervezték.

Az első polgármester. Campione Sándor.

Körmöcznek az 1848-iki törvények rendelkezései szerint választott első polgármestere Campione Sándor volt, a ki rendületlen hazafiságáért a szabadságharcz után fogságot is szenvedett. 1861-ben ismét megválasztották polgármesternek, úgyszintén az alkotmány helyreállítása után, 1867-ben is. A kiváló férfiú, egy félszázadra terjedő nyilvános működés után, 1877-ben nyugalomba vonult és 1889-ben hunyt el.

106Chabada József.

Utódja Chabada József volt, a ki 23 évig ült a polgármesteri széken. Az ő személyében a város oly vezért tisztelt, a ki nagy szakismereteinél, bő tapasztalatainál, fáradhatatlan munkásságánál, buzgó hazafiságánál és az emberekkel való kedves bánásmódjánál fogva, a jó tisztviselő mintaképe volt s a ki kiváló tulajdonságaival szerzett nagy népszerűségét mindig csak a közügyek javára használta fel. A város közönsége iránta való szeretetét és tiszteletét, egyebek között, azzal fejezte ki, hogy - midőn nyugalomba vonult - 1900-ban egyhangulag megválasztotta országgyűlési képviselőjévé. Azonban már 1901-ben nem fogadta el a jelöltetést, hanem választóinak, maga helyett, Lukács László pénzügyminisztert ajánlotta képviselőül.

Mai tisztikar.

A városi képviselő-testület tagjainak száma 48. A város közigazgatásának hivatalos személyzete jelenleg a következő: Polgármester és tisztb. főszolgabiró: Palkovics Emil. Főjegyző: Szmethanovics József. Tanácsosok: Burda Imre, Bakhmann Gyula. Jegyző: Tomaschek Gyula. Aljegyző: Suhayda Károly. Tiszti ügyész: Schindler József. Tiszti főorvos: dr Langfelder Adolf. Tiszti orvos: dr Petykó Izsák. Rendőrkapitány: Huzóczy Lajos. Erdőmester: Lende Ede. Főerdész: Róth Gyula. Erdész: Skrbek Károly. Főszámvevő: Hurtay Lajos. Számvevő és közgyám: Schnabel Gyula. Pénztáros: Aschner Antal. Számfejtő: Groszmann Győző. Mérnök: Gerstner József. Levéltáros: Wagner Gusztáv Ede. M. k. városi állatorvos: Kerekes Kálmán. Városi iktató: Jeszenszky József. Városi kiadó: Fuszkó József. Irnokok: Horing György, Groszmann József, Rotter Antal, Budinszky Sándor. Városi faraktáros: Sztrecsko József.






A város lakosainak száma a 1900-iki népszámlálás szerint 4495.

A város czímere.

Körmöcz, mikor Róbert Károly idejében szabad királyi várossá lett, szép czímer birtokába jutott, a mely az idők folyamában, többféle átalakuláson ment keresztül.

Mostani czímerében Alexandriai Szent Katalin méltóságos álló alakja látható, fején korona, jobb kezében pálmaág és bal kezében élével a földre támasztva, pajzs van, a pajzs vízszintesen két mezőre (azaz részre) oszlik, a felső mezőben Szt.-Katalin törött kerekét0 s fölötte "C" betüt (t. i. Körmöcz latin nevének első betüjét) és az alsó mezőben Magyarországnak az Anjou-korból való czímerét (azaz jobbról a négy folyamot és balról a liliomokat) láthatni.

A város története.

Körmöczbánya történetének azt a részét, melyet az előző részek nem érintettek, a következőkben ismertetjük.


KÖRMÖCZ. - 1639-IKI FELIRAT A VÁROSI LEVÉLTÁR AJTAJÁN.
Saját felvételünk

Mikor Róbert Károly 1342-ben a körmöczi kamarát Lipót várnagynak bérbe adta, ezt a kamarát az illető oklevélben ősréginek nevezi, a mi bizonyságul szolgál arra, hogy Körmöczbánya már a tatárjárás előtt fennállott.

Keletkezésének ideje.

Bolszky János a "Memorabilia Septem Montanarum Civitatum" czímű, 1622-ben megjelent művében azt állítja, hogy Körmöczbányának eredetileg az lett volna a rendeltetése, hogy a - szerinte - a mostani Túrócz vármegyében fekvő Eburum vagy Eturum nevű fejedelmi várost a Garam völgyéből netán betörő ellenség ellen megvédje. Ezek szerint Körmöczbánya fennállását a Krisztus utáni II. vagy III. századba teszi.

Korabinszky Lexikonja szerint Saskővár német urai, a kik e vidéken vadásztak, a XI. vagy XII. században alapították Körmöczbányát.

De Bolszky Jánosnak az állítása nincs annyira okadatolva, hogy elfogadható legyen és nem is látszik valószínünek. Korabinszky állítása pedig 108egyszerű mese és hasonlít a XVIII. század 60-as éveiben keletkezett egyéb történeti valótlanságokhoz.

A gazdag körmöczi levéltár II. tónusában, 51. fons 1-ső csomag 55, szám alatt levő ügyiraton 1614-ben valaki feljegyezte, hogy Selmeczbánya 745-ben, Körmöczbánya 770-ben, Beszterczebánya 1345-ben, Zólyom 795-ben, Eperjes 1374-ben és Lőcse 1245-ben keletkezett. Ezek az adatok azonban nem megbízhatók. A régi körmöcziek maguk sem tudták, hogy városuk mikor keletkezett, mert az I., 11., 1., 4. alatti 1441-ben kelt oklevélben azt mondják, hogy Róbert Károly új gyarmat gyanánt alapította, holott épen Károly király mondja az itteni kamarát már ősréginek.


KÖRMÖCZ. - IV. BÉLA OKLEVELE 1263-BÓL.


KÖRMÖCZ. - AZ 1263-IKI OKLEVÉL ÁTIRATA 1295-BŐL, III. ANDRÁSTÓL.

A körmöczi bányászat korának komoly kipuhatolásával először Windakiewicz Ede szélaknai kincstári bányatiszt foglalkozott, a ki a még meglevő bányászmunkák alapján a selmeczi és a körmöczi bányászat keletkezését 109iparkodott kikutatni. Mint szakember, kinek a selmeczbányai levéltárakban található adatok is rendelkezésére állottak, sikeresen oldotta meg feladatát, a mit a körmöczi levéltárban lévő, de előtte ismeretlen oklevelek és adatok is tanúsítanak.

Fárasztó munkájának eredményét a "Jahrbuch der k. k. Geologischen Reichsanstalt" czímű könyv második füzetében tette közzé. Szerinte a körmöczi bányászat kezdete a IX. századba tehető. De Windakiewicz csakis a városon kivüli bányászattal foglalkozott. Arról, hogy Körmöczbánya mai helyén is volt hajdan bányászat, úgy látszik, nem volt tudomása.


KÖRMÖCZ. - AZ 1359-IKI NAGY LAJOS-FÉLE OKLEVÉL.

Magában a városban, a különféle ásatások alkalmával, ősrégi bányászmunkálatok kerültek napfényre.

A körmöczi patak szintjében, már két kulturréteggel fedve, ősrégi olvasztó helyeket, a főtéren, a hajdani bányamalmok tagadhatatlan maradványait, továbbá három ősrégi tárnát és végre nagy kiterjedésű salak- és egyéb hányásokat fedeztek fel. Azon a helyen, a hol a körmöczi két fővölgy találkozik, még a külszinti bányászat tagadhatatlan nyomai is láthatók. Ha tehát mindezt tekintetbe veszszük és Windakiewiczczel együtt, a még meglevő bányászmunkák alapján, az itteni bányászatnak a korát hozzávetőleg megállapítani akarjuk, akkor bátran mondhatjuk, hogy a körmöczi bányászat és vele együtt a város, Krisztus születése korában már fennállott, mert oly olvasztó helyek, melyeket már két kulturréteg föd, fiatalabbak nem lehetnek.

A város alapítói. Róbert Károly.

Ép oly sűrű homály borítja a város alapítóit és első lakóit is. A legrégibb adat 1317-ből való, a mikor a pápai tizedszedők jegyzéke említi. 1328-ban azonban már nagy községet találunk itt, melyet Róbert Károly 110szabad királyi várossá emel és két mérföldnyi lakatlan területet adományoz neki. Ekkor Körmöczbányát már németek lakták, a kiket a király hospeseknek, azaz vendégeinek nevez és mindenekelőtt azzal a joggal ruházza fel őket, hogy biráikat és tanácsosaikat szabadon választhassák, csak a saját hatóságuk előtt vádolhatók és más birák előtt megjelenni nem kötelesek; de ha a biró kötelességeit nem teljesítené, csak a király vonhatja felelősségre. Adósságok miatt más hatóságok körmöczi polgárt le nem tartóztathatnak, ha csak már előzőleg a saját bírája által elitélve nem volt. Róbert Károly a városnak mindazon jogokat megadta, a melyekkel a csehországi Kutnabánya lakosai bírtak; de hogy ezek mily jogok voltak, az kipuhatolható nem volt, mert Kutnabányán sem ismerik már az e jogokról szóló oklevelet.


KÖRMÖCZ. - RÉGI VÁROSI S AKNA-LAKATOK ÉS A VÁROS LÁDÁJA.
Saját felvételünk

A város régi bányászata.

Hogy Körmöczbánya ebben a korban már tekintélyes község volt, nemcsak egykorú épületei mutatják, hanem az akkori oklevelek is. A bányászatot már többé nem a mostani város területén, hanem az északnyugat felé fekvő hegységben folytatták és a XIV. század második felében már oly mélyre hatoltak, hogy az első altárnát kénytelenek voltak megnyitni.

A bánya-malmok egy része Alsó-Turcsek határában volt elhelyezve mindaddig, míg Körmöczbánya a Vág medréhez tartozó túróczi patakot a vízválasztón át ide vezette, a melylyel, - tekintve az akkori mérnöki eszközök tökéletlenségét - a XIV. században valódi technikai csodát végzett.


KÖRMÖCZ. - POLGÁROK SERLEGE.
Márton Jakab rajza.

Ekkor élte aranykorát a körmöczi bányászat. Az ezzel együtt járó jólét és az a körülmény, hogy a város a királyi kamara székhelye is volt, annyira emelték tekintélyét, hogy az alsómagyarországi bányavárosok között vezérszerepet vitt. A királyok pártolták és új meg új szabadalmakkal és kiváltságokkal ruházták fel, viszont azonban a város is kedvében járt a királynak, több izben kölcsönökkel is segítette, különösen Zsigmond királyt, ki előbb a bánya jövedelmeit, 1429-ben pedig a mostani Kúnosvágása, Jánosrét, 111Felső-Tóti és Sváb nevű községeket adta zálogba a városnak örök jogon.

Azt a két mérföldnyi lakatlan területet, a melyet Róbert Károlytól kaptak, sokáig nem is ismerték, csak mikor a XV. század elején el akarták foglalni, vették észre, hogy már mások megelőzték őket, mert a nagymutnai urak a mostani Szklenó községet, a háji urak pedig Felső-Stubnyát helyezték el ott és német gyarmatosokkal telepítették be. Körmöczbánya azonban erőszakkal foglalta vissza Szklenót és a nagy-mutnai urak, a kik az épen Körmöczbányán biráskodó Zsigmond király előtt 1404-ben e miatt panaszt tettek, az elfoglalt körmöczi birtoktól eltiltattak. Szklenó és Felső-Stubnya alkotta tehát a város későbbi uradalmának a magvát.


KÖRMÖCZ. - AZ 1441-IKI BRONZÁGYÚ.
Márton Jakab rajza

A huszita mozgalmak.

Körmöczbánya nyugodt fejlődését a XV. század eseményei megakasztották. 1418-ban már Körmöczbányára is elérkezett a csehek mozgolódásának a híre, mire a város szükségesnek tartotta a vár és a város védelmére szolgáló palánkok megújítását és mindenekelőtt a várat vette körül, a régi fapalánk helyett, szilárd anyagból álló védfalakkal.

Már 1428-ban intette Borbála királyné Körmöczbányát, hogy készüljön az ellentállásra és két évvel később, a mikor a husziták már Nagy-Tapolcsányt, Zsolnát és Rózsahegyet elfoglalták, Körmöczbánya is a cseh hordák előnyomulásának meggátlásával van elfoglalva. 1430. és 1434-ben úgy a bajmóczi Noffryak, mint a szomszédos megyék és azok főurai folyton ráüzennek a városra, hogy az előre nyomuló husziták elleni harczaikban segítségükre legyen. 1434-ben azonban a husziták már Körmöczöt is körülvették és ostromolták, de sikertelenül.


A "PFENNING PROB".

Ulászló.

Az Albert király halála után kitört trónvillongások alatt a város, a többi alsó-magyarországi bányavárossal együtt, Erzsébet királyné felszólítására, fia pártjára állott. Ulászló király hívei a maguk pártjára akarták szorítani a bányavárosokkal és Zólyom vármegyével együtt, a minek majdnem két évig tartó háború lett a vége. Bakabányát, melyet 1440-ben Lévai Cseh László szorongatott és Korponát, mely 1441-ben Balassa László és Jórig Gyula által szerencsétlenül védve, majdnem Ulászló hatalmába került, Körmöczbánya 112és szövetségesei megmentették, sőt még ugyanez évben a szentbenedeki monostort is elfoglalták és lerombolták, de azt meg nem gátolhatták, hogy Rozgonyi Simon egri püspök Körmöczbányát ne zaklassa és végpusztulással ne fenyegesse. 1442. évi május hó vége felé megjelent Körmöczbánya falai alatt és négy hétig szakadatlanul ostromolta a várat és a belvárost. Csak midőn hírét vette, hogy Giskra a város segítségére siet, hagyott fel az ostrommal. Az utolsó ostromot 1451-ben szenvedte a város. A Felső-Tótin főhadiszállását tartó Hunyadi János ostromolta ekkor a Giskra által védett várat, melyet nem sikerült elfoglalnia.

Körmöczbánya az 1445. évi február hó 2-án Székes-Fehérvárott megtartott országgyűlésre is hivatalos volt. Ez időtől az alsó-magyarországi bányavárosok főhelye lett. Fontosságát még a távoli Csehországban is elismerték, mert Podiebrad György 1452-ben felkérte, hogy a Kassa, Lőcse és Bártfa városok és a Giskra János között kitört súrlódásokat egyenlítse ki.


KÖRMÖCZ. - A "FLORIBUS" TÁRSPOHARAK.
Márton Jakab rajza

László király Körmöczbánya tántoríthatatlan hűségét jutalmazni óhajtván, nemcsak összes eddigi szabadalmait és kiváltságait újította meg, hanem külön kiváltságlevélben arra is feljogosította, hogy jövőben leveleit és okmányait vörös pecsétviaszos pecsétekkel láthassa el, mely joggal addig csakis Buda, mint az ország fővárosa, élt.

Mátyás király. Mária királyné. I. Ferdinánd.

A majdnem 22 évig tartott háborús idők azonban Körmöczbányát kimerítették. Mátyás király korában már tengődik, jóllehet a király minden tekintetben támogatja. Bányászata már a husziták alatt hanyatlásnak indult és hanyatlófélben volt még a következő XVI. században is. A kimerült város készségesen engedte át bányáit II. Lajos özvegyének Mária királynénak addig, míg a maga erejéből a művelést tovább folytathatja, a mi azonban többé nem történt meg. Az aranybányászat Mária királyné halála után testvérére, I. Ferdinándra szállott és ekként a kincstár kezébe jutott.


KÖRMÖCZ. - A "FERULA".
Márton Jakab rajza

Szapolyai János.

II. Lajos szerencsétlen halála után, midőn a megüresedett trón miatt I. Ferdinánd és Szapolyai János között kemény harcz keletkezett, a városnak ismét sokat kellett szenvednie, mert a többi bányavárossal és a szomszédos Liptó, Túrócz és Árva vármegyék Szapolyai-pártiak voltak, kinek hadai e megyéket gyakran megszállták, 1528. és 33. között Körmöczbánya folytonos küzdelem színhelye volt. És alig mult el ez a csapás, ismét más veszély fenyegette.


KÖRMÖCZBÁNYA.
Saját felvételünk


KÖRMÖCZ. - RÉGI KÖRMÖCZI FILLIGRAN-ÉKSZEREK.
Márton Jakab rajza

113A középkori rablólovagok újra mutatkoztak és nemcsak a forgalmat bénították meg, hanem a községeket is folyton nyugtalanították és kirabolták. Különösen a vágbeszterczei Podmaniczky és a murányi Bassó küldték ki rablócsapatjaikat erre a vidékre és nemcsak Körmöczbánya birtokait, hanem másokét is zaklatták. Ennek következtében a város, mint a bányavárosi szövetség vezére, egyezségre lépett szentkereszti jószágaira nézve, Várday Pál esztergomi érsekkel, Thurzó Elek nádorral és a bajmóczi vár és uradalom birtokosával, Dubovecz János árvai, Révay Ferencz és István túróczi és Lévai Gábor barsi főispánokkal, Kosztka Miklóssal, a lietavai vár urával, Thurn Kristóf és Gin Mátyással, a zólyomi vár parancsnokaival, Dóczi Miklóssal, Revistye, és Lipcsey Jánossal, a saskői vár birtokosával, Zólyommegyével, Dubraviczky Jánossal, a körmöczi kamara algrófjával és Mertz Györgygyel, a Fuggerek által bérbe vett beszterczebányai rézbányák főnökével. A Körmöczbányán 1537. évi szeptember hó 4-én tartott tanácskozásukban szerkesztett konfederácziói okmányuk értelmében arra kötelezték magukat, hogy 700 főnyi hadsereget tartanak s erre Körmöczbánya havonta 2800 frtot fizet. Ezzel a haderővel egymást minden ellenség ellen támogatni és védeni kötelesek. A hadsereg főkapitányának kinevezését I. Ferdinándra bízták, kit követeik által a szövetség jóváhagyására és megerősítésére is felkértek. De a király előtt ez a szövetség veszedelmesnek látszott és ezért sem vezérrel el nem látta, sem meg nem erősítette. Maradt tehát minden a régiben. Ily körülmények között a város mindenekelőtt körfalának újabb megerősítéséről gondoskodott és alsó és felső kapuját 1539-ben még egy-egy erős bástyával látta el, hogy ne csak a rablólovagoknak, hanem hatalmasabb ellenségnek is ellentálljon.


KÖRMÖCZ. - RÉGI BÁNYÁSZMÉRLEGEK.
Márton Jakab rajza

A török beütés és az 1560-iki tűzvész.

Mikor 1543-ban Esztergom a török hatalmába került, a portyázó török csapatok és martalóczok nemsokára a bányavárosok vidékét is nyugtalanítani kezdték. Körmöczbányának, mint a bányavárosok vezérének, megvédésükről kellett gondoskodni és a veszedelemben forgó városokat a saját hadseregével támogatni, a mi a város erejét nagyon kimerítette. Ehhez járult még az 1560 aug. 2-án keletkezett nagy tűzvész, a mely két óra alatt a város nagyobb részét elhamvasztotta és nemcsak a belvárost és körfalának fából álló részeit, de magát a várat is semmivé tette. A körfalon és a várban levő ágyúk, a harangokkal együtt szétolvadtak és Körmöczbánya egész hadi felszerelését és készletét elvesztette, a levéltár egy részével együtt.

114Balassa János.

Ez időben Balassa János, Zólyom vármegye főispánja és a zólyomi vár főkapitánya, volt a bányavárosi szövetség fővezére. Bátor férfiú, a ki legjobb tehetsége és ereje szerint védte e vidéket a törökök ellen, kiket 1562-ben Felső-Magyarországból egészen ki akart szorítani; de terve kudarczot vallott, mert a törökök Szécsény alatt Balassa seregeit szétverték, lekaszabolták, vagy elfogták és Balassa maga is eltünt. Ez időtől kezdve a török csapatok gyakrabban látogatták a bányavárosok területét és Körmöczbánya ezután is kénytelen volt úgy magát, mint a többi bányavárost megvédelmezni, míg Pálffy Miklós főkapitány, a XVI. század vége felé, Nógrád, Hont, Bars és Nyitra vármegyékből ki nem űzte a törököket.


KÖRMÖCZ. - A VÁROS DÍSZKULCSAI.
Márton Jakab rajza

A pestis.

Sok bajt okozott Körmöczbányának a XVI. század második felében több izben fellépő pestis is, mely különösen 1577-ben oly erővel lépett fel, hogy szeptember, október és november hónapokban több mint ezer ember, tehát a város akkori lakosságának majdnem harmada elhalt.

A jánosréti harcz.

A következő XVII. század, Körmöczbányára nézve szerencsétlenül kezdődött. Az első baj az volt, hogy Thököly Sebestyén igen tetemes követeléseinek a megfizetésére kényszerítette a várost, és midőn az fizetni képtelen volt, 1600-ban hét legjobb faluját igyekezett elfoglalni. 1601-ben pedig a Zólyomban elhelyezett és e vidék védelmére kirendelt német katonaság nagy része április hó 27-én a szomszédos Jánosrét faluba tört és ott rabolni kezdett. A jánosrétiek Körmöczbányához, mint földesurukhoz fordultak segítségért. Erre a polgárság legnagyobb része, fölfegyverkezve, Jánosrétre sietett és ott, a Jánosrét és Kaproncza közötti mezőn, a rabló katonasággal megütközött, mely alkalommal 29 körmöczi polgár esett el. Sokan fogságba kerültek, honnan csak tetemes váltságpénz lefizetése után szabadultak ki.

Bocskay István.

1604-ben, Bocskay idejében, Körmöczbánya és a többi bányaváros lakossága még majdnem kizárólag német volt és az alsó-ausztriai kamarával rokonszenvezett. Nem csoda tehát, hogy a Bocskay-féle szabadságharczban nem akart résztvenni, még akkor sem, mikor Bocskay hadai már a bányavárosok vidékét is elárasztották. Bélabánya volt az első, mely ennek az árát megadta, mert Bocskay januáriusban megszállotta és meghódolásra kényszerítette. Bélabánya sorsát követte Balassa-Gyarmat, Szécsény, Palánk, Drégely, Dobrona, Fülek és Szitnya vára, valamint Korpona város is; Beszterczebányát pedig április hó 16-án elhamvasztotta úgy, hogy csak a vár és a felső utcza maradt meg és kerülte ki a végpusztulást. Időközben Bocskay hajdui, a török és a tatár segédcsapatok által támogatva, márczius hó 3-án, a hermaneczi völgyön át, a körmöczi uradalomhoz tartozó falvakba törtek és azokat is kirabolták. Április hó 3-án Jánosrétre és a következő nap éjszakáján Körmöczbányára is eljutottak, de a német katonasággal egyesült polgárok elűzték őket. Április hó 10-én azonban már maga Bocskay szólította 115fel Körmöczbányát a behódolásra, de a város nem engedett, minek következtében Bocskay vezérének: Budaynak a hadai a várost és környékét folytonosan zaklatták. Fel is gyújtották a szomszédos Körmöczliget és Jánosrét községeket, Körmöczbányát is elpusztították, különösen az alsó utczát és a városon kivül fekvő kohó-, zúzó- és egyéb bányaműveket, sőt a Szent Erzsébet-templomba is betörtek, de a várost hatalmukba keríteni nem tudták.

Mikor azonban a szeptember és október hónapokban, egyrészről Zmeskál Jaroszló, másrészről pedig Körmöcz- és Selmeczbánya, valamint Epfenberger György és más császári kapitányok és kamarai tisztek között Selmeczbányán folytatott békealkudozások meghiusultak és Nagy Márton, Bocskay egyik legkiválóbb kapitánya, Szentkeresztet nagyobb hadsereggel megszállotta, nagy fordulat állott be. Nagy Márton ugyanis tudatta a várossal, hogy ha most sem fog meghódolni, akkor tűzzel és vassal pusztítja el. A polgárság meghökkent, félt az esetleg sikeres ostromtól, a bányamunkások, megunván a folytonos veszedelmet és harczot, tovább küzdeni vonakodtak, mire a város, 1605 november 8-án Nagy Mártonnak hódoló levelet küldött, melyben azonban kikötötte, hogy csakis hadi adót fog fizetni, hogy Bocskay seregei ne háborgassák, a német katonaságot pedig továbbra is a városban tartotta. Mivel azonban Körmöcz- és Selmeczbánya csak kényszerítve hódolt meg, a két városnak, büntetés fejében, 3000 frtnyi összeget kellett azonnal lefizetni, a korponai országgyűlés pedig, mely november hó 24-én vette kezdetét, 4000 frtnyi adót vetett ki a bányavárosi szövetség terhére. A Bocskay által egybehívott országgyűlésen már Körmöczbánya képviselője is megjelent.


KÖRMÖCZ. - AZ 1880-BAN LEBONTOTT PLÉBÁNIA TEMPLOM.
Franciscy Gy. felvétele

A bányavárosi szövetség képviselője a következő 1606. évi április hó 16-án Bocskay által Kassára egybehívott országgyűlésen is megjelent. De ez az országgyűlés végzetessé lett a szabad királyi városokat még folyvást hatalmukban tartó németségre, mert egyebek között oly törvényt is hozott, a mely e városok németségét létalapjukban támadta meg, mert egyeduralmát megsemmisítette. Természetes, hogy a bányavárosok e törvény létrejöttét meg akarták akadályozni. Segítséget kerestek Bécsben a királyi udvar németjeinél és az alsó-ausztriai kamaránál és azok készek is voltak a magyarországi németeket, főkép pedig a bányavárosiakat támogatni és az országos hatóságok hatásköréből kiszabadítani, ha városaikat a király magánjószágainak nyilvánítják, a melyek, mint ilyenek, az ország nádorától és más hatóságoktól függetlenek.

116A bányavárosi németek, látván, hogy ez úton régi kiváltságaikat és hatalmukat továbbra is megtarthatják, az alsó-ausztriai kamara ebbeli törekvéseit nem ellenezték. De mikor ezek az osztrák hatóságok, 1617-ben, a bányavárosokat csakugyan kamarai birtokoknak nyilvánították és kijelentették, hogy jövőben csakis az alsó-ausztriai kamarának lesznek alávetve, - a bányavárosok észrevették, hogy a kamara őket Magyarországtól egészen el akarja szakítani, minek következtében Körmöczbánya vezetése alatt mindent elkövettek, hogy Magyarország kötelékében megmaradhassanak. Nemcsak a nádort, hanem magát a királyt is felkérték, hogy az alsó-ausztriai kamarának a parancsát semmisítse meg és kijelentették, hogy Magyarország törvényeit magukra nézve is kötelezőknek fogják tartani és azoknak, valamint az ország hatóságainak mindenben engedelmeskedni fognak.


KÖRMÖCZ. - KÖRMÖCZBÁNYA CZÍMEREI.

117Bethlen Gábor.

Bethlen Gábor felkeléséhez már 1619. évi szeptember hó 20-án, minden vonakodás nélkül csatlakoztak és törekvéseit 1619-től 1624-ig, tőlük telhetőleg, támogatták. 1620 szept. 1-én Bethlen Gábor személyesen is meglátogatta a várost és neje: Zsuzsánna példájára - ki már előbb is, (júl. 7-én) - Körmöczbányán volt és itt nemcsak a pénzverést nézte meg, hanem a bányákba is leszállt, ő is lement a bányákba és ez alkalommal sok bányászt és más iparost nyert meg Erdély számára. 1621 április 25-én másodszor látogatta meg Körmöczbányát, midőn a győztes császári hadak elől hátrálnia kellett. Hadainak azonban újra kedvezett a szerencse, mert Pálffy Istvánt, a császári hadsereg vezérét, 1621 július 2-án és 3-án Pityelova és Trnavka községek táján megverte és ez által ismét Felsőmagyarország és így Körmöczbánya ura lett. Ugyanazon év deczember 18-án és 19-én a bányavárosokból sok pénzverő, bányász, olvasztó, bányahivatalnok és iparos, Bethlen parancsára, családostul Erdélybe vonult.

II. Ferdinánd.

1622 január 22-én a város már II. Ferdinándnak hódolt és a nyugalom korszakát élve, fejlesztette a város tulajdonát tevő és virágzó Stubnyafürdőt, a melyet az ország legkiválóbb férfiai látogattak; fejlesztette továbbá a már akkor virágzó latin iskoláját és nagy kiterjedésű gazdaságát.

Az ellenreformáczió.

E nyugalomból az ellenreformáczió mozgalmai verték fel. Szelepcsényi György, esztergomi érsek, bevádolta a várost, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvett. Körmöczbányát tehát 1673-ban német és horvát katonaság szállotta meg, a lakosokat a pozsonyi itélőszék elé hajtotta és kiszolgáltatta a pozsonyi kamarának, melynek élén Kollonics Lipót állott.

A bányavárosok régi szövetsége 1673 után meglazult, a mi Körmöczbánya jelentőségét erősen csökkentette, mert 1674 után csakis az egyes felek által megfellebbezett perek elintézése maradt a bányavárosok közgyűlésének hatáskörében, míg a többi ügyek megszüntek közös ügyek lenni.

Körmöczbánya a XVIII. és XIX. században is több uralkodót látott a falai között. 1751-ben Mária Terézia, férje: Lotharingiai Ferencz kiséretében látogatta meg a várost. Az utóbbi ez alkalommal a bányákat is megnézte és az a bányászkalap, kabát és nadrág, a melyben az aknában és tárnában járt, valamint az az ék és öklöcs, a melylyel dolgozott és néhány arany- és ezüst-érczet vájt le, most a városi múzeumban van. 1764-ben II. József Lipót testvérével és sógorával Albert szász herczeggel jelent meg Körmöczbányán és szintén megnézték az itteni bányászatot. Józsefnek arany-brokátból készült kabátja, valamint Lipót és Albert ezüst-brokát kabátjai, a melyekben itt jártak, szintén a városi múzeumban vannak. 1830-ban I. Ferencz és 1852-ben Ferencz József király is vendége volt a városnak. Régi királyaink közül okiratilag csak Zsigmond király látogatása bizonyítható, a ki itt 1404-ben és 25-ben megfordult.

1872-ben elvesztette Körmöczbánya ősrégi törvényszékét és mivel 10,000 lakosa nem volt, 1877-ben törvényhatósági jogát is. Azóta Bars vármegye törvényhatóságához tartozik, a hova önkényt csatlakozott.

Most is szabad királyi és főbányaváros a czíme. Fényes szerepe volt, fényes és dicsőséges volt a multja is.


KÖRMÖCZ. - A VÁROSI PECSÉT.
Márton Jakab rajza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...